Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-23 / 42. szám
Lettország a nagy október 70. évfordulójának esztendejében - III. i (.23. L ettországot az elmúlt évszázadok során nem véletlenül nevezték a „Baltikum műhelyének“. A cári Oroszország egyik fő iparvidéke volt már a kapitalizmus kezdeti korszakában is. Ilyen jellege a múlt század második felében még tovább fokozódott, s ezzel együtt nőtt a lett munkásság ereje is, s amikor a század utolsó évében kitört a rigai lázadás, a harcolók soraiban már ott voltak az 1895-ben - a cári Oroszországban másodikként - alapított rigai vagongyár munkásai is. Igaz, akkor a vagongyár jelentősége - néhány száz fős „személyzetével" - még nem lehetett túlságosan nagy, hiszen a következő század ipari fejlődésében szántak neki fontos szerepet. Amikor ez év szeptemberében - a vállalat megalapításától eltelt több mint kilenc évtized múltán - látogatást tettünk a gyárban, megállapíthattuk, hogy a vagongyár alapítóinak szándéka valóra vált, még ha azok eredetileg másképp is képzelték... Viszont az azóta eltelt 92 év viharosnak is nevezhető - akárcsak Lettország (sőt Európa) huszadik századbeli történelme. Viharos múlt- Egyre nagyobb szükség volt a cári Oroszországban is a vasútra, vasúti kocsikra, ezért a gyár rohamosan fejlődött. - tájékoztatott bennünket Viktor Jefimovics Zsiv, a gyár nemzetközi osztályának vezetője, aki nemcsak a jelenlegi időszak ügyes-bajos számos nyugdíjas is újra munkába állt, illetve sokan a nyugdíjjogosultak közül nem éltek e jogukkal és - maradtak. Az átlagéletkor így is aránylag alacsony, körülbelül 40 év körül van, a dolgozók szakmai minősítése nagyon magas, s ennek megfelelően az átlagjövedelem is: 500-600 rubel között mozog. Úgy tervezik, hogy a jelenlegi rekonstrukció során mintegy 40—45 millió rubel értékű új gépi berendezést szerelnek be. A korszerűbb géppark pedig majd korszerűbb vasúti szerelvények gyártását teszik lehetővé. Ami a gyárudvarra lépve azonnal föltűnik, az a mindenütt uralkodó tisztaság, pedig - mint azt már hangsúlyoztuk - a gyárban rekonstrukció folyik. Igaz, a tisztaság a lett fővárosra különösen jellemző vonás, ami az odaérkező idegen számára tüstént szembeötlő ,,nevezetesség“-ként rögzítődik. Ahogy haladunk a kapun belüli széles aszfalton, az utat övező sűrű zöld cserjék, díszbokrok sorát itt-ott megszakítják a legjobb dolgozók tablói, majd egy, mifelénk- gyárudvaron - merőben szokatlan létesítmény: emlékmű következik. Talapzatán és a rajta elhelyezett emléktábla mellett frissek a virágok. „Azbukával“ írt és latinbetűs feliratának szószerinti magyar fordítása: „A csatában elesettek tovább élnek.“ Alatta- ismét csak két nyelven - húsz név követA gyárudvaron. Balról Viktor Zsiv, Popov főmérnök, és kísérőnk, Szergej Uganajev, az APN hírügynökség munkatársa- Jóval több csarnok lesz, mint eddig volt - mondja a főmérnök - ezáltal lényegesen csökken szállító partnereink száma, igaz, az elektrotechnikai elemek túlnyomó részét továbbra is Tallinból kapjuk, dízelmotorokat és az aggregátokat pedig Leningrádból. Negyvenöt új gépsort állítunk üzembe folyamatosan, míg az idei 85 millió rubeles termelési tervünknél már jövőre is többet akarunk produkálni, pedig a beruházási munkák java még hátra van. i va^ongyári felújítás „elve rnmm Jeleld médiát...!” gyárak megrendelése alapján panelformákat készítenek. A következő csarnokban mozdonyok alvázát, futóművét szerelik - ezúttal más gyárak részére, tekintve, hogy itt csak részleges kapacitással gyártják a vasúti kocsikat, szerelvényeket. Exportra Persze, a vagongyártással sem lehetett teljesen leállni, még ha rengeteg külföldi megrendelést le is mondtak, illetve még a tárgyalások során kénytelenek voltak elutasítani. Néhány partner igényeit azonban továbbra is maradéktalanul teljesitik. Például Bulgáriába eddig 79 teljes elektromos vonatszerelvényt szállítottak, Jugoszláviába harminchatot. Ebbe a két országba továbbra is folyamatosan érkeznek majd Rigából a rekonstrukció ideje alatt is az új vasúti szerelvények. Egy közülük lassan útrakelhet Jugoszláviába; hiszen a szerelvényen azóta már az utolsó simításokat is elvégezhették. Ottjár- tunkkor már csaknem a teljes szerelvény összeállt, a csarnok végén a sínen szerelA szovjet villany- és motorvonat-gyártás „fellegvára“ • Új csarnokok - gombamódra • Kapcsolatok - az út elején • Sportcsarnok a gyárkapun belül dolgainak alapos ismerője, hanem a gyár történetének is, ami egybeesik a lett munkásmozgalom történetével, jelentős szerepet vállalva abban. Jelentős volt a fejlődés az első világháborút megelőző időszakban, igaz e fejlődés magán viselte az oroszországi kapitalista fejlődés jegyeit. A vagongyár egyre szaporodó munkássága tevékenyen vett részt a szovjethatalom létrehozásában, még ha az rövid időre is következett be. Majd amikor Lettország burzsoá köztársaság lett, folytatódott a gyár korábban megszabott termelési irányvonala, s 1929-ig, a világ- gazdasági válság bekövetkezéséig mozdonyokat, vagonokat, vasúti szerelvényeket gyártottak itt még exportra is. Amikor 1929-ben bekövetkezett a világ- gazdasági válság, a gyár addigi három és fél ezer munkásából kétezer került az utcára. Később, a harmincas évekre a munkások száma mintegy nyolcszázra csökkent, és a gyárkapu fölé akár más cégtáblát illeszthettek volna, mert megszűnt a vagongyártás. Mozdonyok, vasúti kocsik helyett kisgépeket, egyéb berendezéseket, zárakat gyártottak. Ezt követően a FORD-művek részére vállaltak szerelési munkálatokat, majd amikor 1940-ben - az akkorra fasizá- lódott Lettországban - újra győzött a szocialista forradalom, ismét tervek születtek a vagongyártás felújítására, de arra a német megszállás miatt már nem került sor. Koncentrációs táborrá alakult a gyár területe a német megszállás idejére, amikor is a Wehrmacht gépeit szerelték és javították a gyár berendezésein, egészen 1944. október 13-ig, Riga felszabadításáig. Ezután valósult meg az 1940-ben tervezett vagongyártási program, s immár 43 éve ismét vasúti járművek készülnek a gyárban. Sőt, időközben változott a gyártási profil: villany-, dízel-, illetve dízelelektromos vasúti szerelvényeket gyártanak a rigai vagongyárban. Sőt, a motorvonatok gyártásában az egész Szovjetunió területén eegyedülál- ló ez a gyár, amelynek fennállása óta az első nagy rekonstrukciót 1950-1958 között hajtották végre. Annak következménye volt- a fentebb említett szerkezetváltás. A második felújítás beruházási munkálatait a közelmúltban kezdték meg, így alkalmunk nyílt arra, hogy megtekintsük, miként is folyik egy vagongyári rekonstrukció. Új csarnokok árnyékában Amikor e célból felkerekedtünk, csatlakozott hozzánk Jevgenyij Sztyepanovics Popov, a gyár főmérnöke. Elmondotta, hogy mintegy ötezer dolgozója van jelenleg a gyárnak, s tekintve a munkaerőhiányt, kezik. Találomra néhányat fölírok jegyzetfüzetembe: Rendnieks, Balodis, Leibcsz, Po- merancev, Druka, Venskip, Suneps, Caks- tins... lettek, észtek, grúzok, oroszok. A gyár egykori dolgozói közül azok, akik 1941-1945 zivataros éveiben életüket áldozták.- Mindig is soknemzetiségű volt a gyár - fűzi hozzá Viktor Jefimovics, aki akár krónikása is lehetne a gyár történetének (ehelyett „csak" élő lexikona...) - jelenleg is kilencvennél több nemzetiség fia dolgozik a gyárkapun belül. Már vagy 100 métert haladtunk a gyár „föútján“, amikor a múltat idéző régi csarnokok, egyéb építmények feltűnnek az út- kanyarulaton túl. Legelőbb egy régi víztorony, amely a felújítást követően „nyugdíjba" vonul. Nem úgy a régi csarnokok. Azok az újak felépítése után kerülnek sorra, s a tatarozást követően ismét „szolgálnak" majd. Jelenleg még csendben őrzik a régi technológiai berendezéseket, a dolgozók közül sokan egy időre átpártoltak az építőiparba, és az új csarnokok építésén serénykednek. Új csarnok épül a gyár kompresszorállomása mellett is, éppen annak vázát szerelik, pontosabban hegesztik. Kissé arrébb, ahol ugyancsak új szerelőcsarnok lesz, most a szabad ég alatt tárolják azt az építőanyagot, aminek nem árt az időjárás. Póttevékenység... Véletlen, hogy éppen ebédszünetkor járjuk a gyárudvart, de egyúttal jó is, mert így talán észre se venném a fák között a röplabdapályát, ahol három építőmunkás éppen aktívan pihen az elfogyasztott ebéd után... A pályát fák övezik. Fák, mindenütt fák, s efölötti örömöm nem is palástolom. A főmérnök sajnálattal magyarázza, hogy túl sok fát kellett kivágni a rekonstrukció miatt, éppen ezért azokat, amelyeket nem kellett feltétlenül azonnal „halálra" Ítélni - még ha ideiglenesen is - mindaddig meghagyják, amíg csak lehet, még akkor is, ha esetleg útban vannak. Mutat is egy fehér nyírfát, amelyik koronájának átmérője alig nagyobb, mint azé a betoncölöpé, amelynek tövében áll. Bokáig érő porban haladunk a főmérnökkel, hogy megtekintsük a leendő központi raktárépület alapjainak lerakását, és az alagsor szigetelését. Nemrég kezdhették, és erre nemcsak a munkák állásából lehet következtetni, hanem abból is, hogy egy lánctalpas kotrógép kanalán hozza a drótkötéllel ráerősített bádog bódét, amire fehér festékkel írták: öltöző. Mellette a régi csarnokból hangfoszlányok és munka zaja hallik. Ezúttal kísérleti műhelyként szolgál azok részére, akiknek más munkát nem tudnak adni. Ök a ház-K, sí- ■ I 'S ' „f. « , /' $v ' 8 I Csak a végsó esetben vágnak ki fát (A szerző felvételei) ték egyik mozdonyának energiaszolgáltató rendszerét. A DR 1A-típusú dízelelektromos mozdonynál egyébként nagyobbakat sehol sem gyártanak. Motorját Leningrád- ban, generátorát Harkovban gyártják. Elmondta még a főmérnök, hogy megtörtént a kapcsolatteremtés a Poprádi Vagongyárral is műszaki szakemberek cseréjéről, automatikus vezérlőmű közös gyártásáról, de az együttműködés még kezdeti stádiumában van. Azt reméli, hogy az új vállalati törvénytervezetek életbelépése után rohamosan javul majd a helyzet. Közben elhaladunk a festőcsarnok mellett is, s az iménti színhelytől vagy fél kilométerre tapasztalom, hogy a gyárudvari zöldövezet jóval kiterjedtebb annál, mint azt addig föltételezhettem. Fás sétányok szelik keresztül-kasul a gyárudvart, itt-ott rendezett polisztirénhegyek, korrózió által nem veszélyeztetett anyaglerakatok mellett visznek el. Füzek, gesztenyék, fehér nyírfák váltják egymást. Az egyik út egy „gyanús" épület mellett vezet. Nem tévedtem: Sportcsarnok! A gyárudvaron. Hogy á dolgozók minél kisebb idő- veszteséggel sportolhassanak, ha erre kedvük támad. Most éppen a csarnok fűtésének szerelési munkálatai folytak. Belső terét úgy alakították ki, hogy minden teremsport számára alkalmas legyen. Rövid nézelődés után egy hosszú jegenyesor övezte sétányon indulunk vissza az adminisztrációs épületbe. Kellemes közérzettel. Őszintén bevallhatom magamnak, hogy amikor a vállalati rekonstrukció fényéről értesültem, és gyárszemlére indultunk, másra számítottam. Ez - ráadásként - felért egy kiadós természetjárással. MÉSZÁROS JÁNOS Már csak az utolsó simítások vannak hátra ezen a dízelelektromos vonatszerelvényen, majd útrakelhet Jugoszláviába
