Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-10-23 / 42. szám

Világnézet - tudatosság - átalakítás A gyakorlati gazdasági feladatok megoldása a szo­cializmusban elképzelhetetlen az emberek tudatos kezdeményezése és cselekvő részvétele nélkül. Ez a megállapítás ma, a szocializmus jövője szempontjá­ból történelmileg döntő szakaszában érvényesebb, mint korábban bármikor. Ezt az elméleti tényt tükrözi az a helyes politikai felismerés is, amely az eddiginél egyértelműbben és sürgető társadalmi követelmény­ként emeli ki az emberi tényező jelentőségét, az egyén szellemi életének, autonóm gazdagságának fokozot­tabb bekapcsolását a szocializmus társadalmi-gazda­sági lehetőségeinek és erőforrásainak intenzívebb kihasználásába. Hadd utaljunk itt mindenekelőtt az SZKP XXVII. kongresszusán elhangzott állásfoglalá­sokra és arra a fokozott társadalmi aktivitásra, szellemi pezsgésre, amely a szovjet kommunisták múlt évi februári tanácskozását követően a Szovjetunióban ma meghatározó. Az emberi tényező jelentősége felisme­résének fontos jelentősége volt a CSKP XVII. kong­resszusa irányvonalának kidolgozásában és az ezt követő, a gazdasági mechanizmus átalakítására irá­nyuló, konkrét társadalmi és politikai folyamatokban. Ezek eredményei közül az eltelt másfél évben talán a legfontosabb a gazdasági mechanizmus átalakításá­nak alapelveit megfogalmazó dokumentum kidolgozása volt, és a jelenleg folyó új vállalati törvénytervezet nyilvános vitája. A SZUBJEKTÍV TÉNYEZÓ SZEREPE Pártunk XVII. kongresszusán - a társadalmi és gazdasági fejlődés felgyorsításának stratégiái fontos­sága mellett és az ezzel kapcsolatos feladatok részle­tes elemzésével szoros összefüggésben - nagy hang­súlyt kapott az ideológiai munka hatékonyságának elmélyítését, a gyakorlati élettel való kapcsolatának intenzívebbé tételét célzó követelmény. Ez természe­tes is, hiszen a társadalom anyagi, gazdasági élete mindig állandó kölcsönhatásban van szellemi életével; és ugyanez érvényes az egyének mindennapi gyakor­lati termelő tevékenysége és tudati, szellemi élete kölcsönös kapcsolatára is. A szükséges társadalmi és gazdasági váltásnak, a társadalmi és gazdasági fejlesztés új, a XVII. kong­resszuson megfogalmazott s azóta részletesebben is megismert stratégiai irányvonalának gyakorlati megva­lósítása éppen ezért nem jelenthet pusztán gazdasági programot, hanem szükségképpen feltételezi az új körülményekhez újszerűén viszonyuló gondolkodás- módért, a társadalom szellemi életének egészét átfogó változásokért indított küzdelmet is. Gyökeres szemlé­letváltozást igénylő, meglevő tudati állapotokat érzéke­nyen érintő döntések kényszere a gondolkodó ember számára, bizonyos pontokon, szükségessé teszi saját társadalmi összefüggéseinek újragondolását; ennek mikéntje, tehát az a mód, ahogyan a valóságos viszo­nyok tudati feldolgozása során kialakított válaszok létrejönnek, megfogalmazódnak, a maga gondolati­tudati közegében általában világnézeti álláspontokat is takar, illetve fed fel. Nyilvánvaló, hogy a világnézet ily módon jelentős szerepet játszik mind az egyéni, mind a társadalmi tudat alakításában, és ezen keresztül jelen van a cselekvésben, hat az emberek gyakorlati maga­tartására. A szubjektív tényezőnek egyre nagyobb jelentősége van a szocializmus építésében, a társa­dalmi fejlődés újszerű feltételeinek tudatos kialakításá­ban. Ebből következik, hogy megnövekszik a világné­zet közvetítő szerepének a fontossága, mint a tudatos létezésnek és cselekvésnek olyan eleme, amely folya­matos szembesítésre késztet önmagunkkal, külső és belső társadalmi környezetünkkel. Egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a társadalmi és gazdasági fejlő­dés felgyorsításának üteme minden korábbihoz képest jobban fog függeni attól, hogy a társadalmi fejlődés objektív dialektikája mennyire képes majd teret biztosí­tani e követelmény érvényesülésének. Vagyis: az egyének intellektuális, szellemi képességei, erkölcsi, magatartásbeli tulajdonságai oly módon bontakozhas­sanak ki, hogy mindinkább a marxista-leninista világ­nézet váljék szellemi életünk közvetítő és integráló elemévé mind az egyén életében, mind a társadalom szellemi élete egészének a szintjén. A VILÁGNÉZET - TÁRSADALOMPSZICHIKAI TÉNYEZŐ Magától adódik a kérdés, mi módon képes a világné­zet ténylegesen és hatékonyan befolyásolni a minden­napi gyakorlati cselekvés irányát, következetes ragasz­kodását az adott társadalmi célok megvalósításához. Tapasztalatból tudjuk, hogy egy adott világnézeti rendszer - még ha tudományos világnézetről van is szó - elsajátítása pusztán az ismeretszerzés szintjén távol­ról sem azonos annak gyakorlati alkalmazásával az életmódban, a (társadalmi) valósághoz való konkrét mindennapos viszonyulásban, s általában az egyén társadalmi létezésmódjában. A világnézet a társadalom szellemi életének össze­tett, sokrétűen meghatározott, következésképpen tar­talmát és funkcióit tekintve többféle megközelítést igénylő alkotóeleme. Noha épp úgy, mint bármely más tudati jelenséget, végső soron ezt is a társadalom anyagi élete, mindenekelőtt gazdasági szerkezete határozza meg, kialakulására és főleg belső, tartalmi felépítésére különböző mértékben, közvetve vagy köz­vetlenül hatnak a társadalmi tudat egyéb összetevői, a politikai és az ideológiai felépítménynek az adott társadalom osztályszerkezetét, belső erőviszonyait tükröző és látszólag az anyagi termelés s a gazdasági alap fölött „lebegő“ rendszere is: elsősorban a politikai és a jogrendszer, az erkölcsi tudat, a tudományos megismerés, a vallásos tudat és egyebek. Ebből kiin­dulva szokták a világnézetet úgy jellemezni, hogy ez a világra, a társadalomra és az embernek benne elfoglalt helyére vonatkozó általános fogalmak, néze­tek, elképzelések összessége, olyan rendszer, mely­nek szerkezetét mindenekelőtt politikai, ideológiai, erkölcsi, tudományos, esetleg vallásos nézetek alkot­ják. Ebből a szempontból a világnézet valójában kogni­tív módon, ismeretszerzés, tanulás útján elsajátítható ismeretek összességét jelentené. Csakhogy ez a meg­közelítés a világnézetnek csak az egyik megjelenési módját fedi fel. Ebből a szempontból egy adott világné­zetet vagy a hozzá tartozó elképzelést a bizonyítás lehetőségeinek egy történelmileg és társadalmilag behatárolt keretén belül minősíthetjük igaznak vagy hamisnak. Túlságosan leszűkítenénk a világnézet fogalmát, ha ezen a még oly fontos megközelítési módján túl nem vennénk észre másik, legalább ennyire lényeges, a gyakorlati cselekvésre közvetlenebb hatással lévő sajátosságát. Szociológiai értelemben és a társadalom életének egészében elfoglalt helyét tekintve a világné­zet szerepe túlmegy a bele tartozó ismeretek megszer­zésének, racionális megértésének vagy akár a velük való absztrakt, formális-elméleti azonosulásnak a szintjén: olyan társadalompszichikai tényezőt képvi­sel, amely egyének és társadalmi csoportok minden­napi tudásának integráns része, ezek belső meggyőző­dését fejezi ki. Mint társadalompszichikai tényező a világnézet érzelmi, különösen pedig alternatív, választásra kényszerítő helyzetekben, értékmeghatá­rozó és magatartást motiváló, s mindezt együttvéve tehát cselekvésre késztető elkötelezettséget hordoz. Ily módon közvetlen szerepe van a konkrét tettekben megnyilvánuló gyakorlati állásfoglalások, igenlő vagy éppenséggel elutasító magatartások kialakításában. A VILÁGNÉZET MINT MEGGYŐZŐDÉS ÉS TUDATOSSÁG Világnézeti kérdésekkel az ember mint társadalmi lény tudati fejlettségének, szellemi gazdagságának ilyen vagy olyan fokán, valamilyen formában minden­képpen szembesül, akár a mindennapi tudat síkján, köznapi dolgai közepette, akár elméleti-filozófiai szin­ten kidolgozott világnézeti rendszer formájában. E tudati formák mindegyike - legyen szó akár a tapasz­talattal közvetlenebb kapcsolatban levő mindennapi tudatról, vagy egy, az elméleti gondolkodás által létre­hozott elvontabb szintézisről -, végső soron ugyanazt a természeti és társadalmi valóságot tükrözi vissza. Az objektív valóságnak ez a „leképzése“ eltérő módon és a valóság más-más rétegeinek különböző A Kladnái Egyesült Acélművek gyártelepének kö­zelében megkezdték egy új autóroncs-zúzógép komplex próbaüzemeltetését. A képen Jaroslav Kral (jobboldalt) és Antonin Procházka a fémzúzalékot vizsgálja. irányú közvetítésével történik a mindennapi, illetve az elméleti tudat síkján. Egyéni világnézetről szólva legin­kább a mindennapi tudat fontos részét képező életfelfo­gásra gondolunk, amelyet az emberben különböző objektív és szubjektív, közvetlenül vagy közvetve ható tényezők alakítanak ki; ezek közé tartoznak közvetlenül az egyéni élet külső társadalmi feltételei, az emberek vélt vagy valós érdekei, szükségletei ugyanúgy, mint a jórészt közvetett - a társadalmi élet komplex egészé­ből kiinduló - spontán, illetve intézményesen szerve­zett és irányított szellemi és ideológiai hatások széles rendszere. A mindennapi tudatot át meg áthatják a tár­sadalmi pszichika olyan összetevői is, mint az emberek társadalmi közérzete, történelmi tapasztalatai, s külön­böző, részben a hagyományokból táplálkozó, noha gyakran csak a megszokás erejével ható gondolkodás­beli és magatartásbeli sztereotípiák. Mindezek egyúttal átrendezik és bizonyos mértékig át is szűrik a külső ráhatások által az egyéni tudatnak közvetített világné­zeti rendszer - általánosabb és egyetemesebb - esz­mei-elméleti tartalmát, mely ily módon, ha találkozik az egyén belső szükségletével, egyedi és emocionális vonásokká színesedve, egyéni meggyőződéssé, a sze­mélyiség társadalmi és pszichikai felépítésének fontos összetevőjévé válik. Adott esetben tehát a világnézet elfogadása belső meggyőződéssé minősül át, és mint ilyen, az értelmes élethez, a személyiség tudatos fejlesztéséhez nyújt nélkülözhetetlen eszmei alapot és szellemi forrást. Másrészt, ezzel szoros összefüggésben, mélyebb táv­latot nyit a tudatos gyakorlati tevékenység számára is, beláthatóvá s tudatosan belülről irányítottá téve az egyéni cselekvés helyét és mozgásterét a szélesebb társadalmi, sőt történeti összefüggések rendszerén belül. SZOCIALISTA TUDATOSSÁG ÉS ÁTALAKÍTÁS Ezt a szerepet a maga teljességében csak a magát tudományos módszerrel építő és a társadalmi fejlődés mozgásának irányát adekvát módon kifejező világné­zet, a marxizmus-leninizmus képes valójában betöl­teni. A marxista-leninista világnézetnek ezért pótolha­tatlan cselekvésformáló ereje van és nélkülözhetetlen a szerepe abban, hogy a szocializmus céljainak meg­valósításával kapcsolatos feladatok tudatos felvállalá­sát, a szocialista tudatosságot, a társadalom életében meghatározó mozzanattá tegye. Manapság sok szó esik a szükséges társadalmi­gazdasági változásokról, a minőségről, a társadalmi erőforrások intenzívebb hasznosításáról, az új fejlődési szakaszra történő áttérésről és a gondolkodásmód megváltoztatásáról. Ezt az igényt, vagyis a társadalom szellemi életének egészével való szoros összefüggést húzza alá az a XVII. kongresszJSon elhangzott megál­lapítás is, mely szerint a kitűzött célok elérésének alapvető feltétele „az emberek részvétele és támoga­tása, annak elérése, hogy a dolgozók legszélesebb rétegei mély érdeklődéssel és meggyőződéssel vegye­nek részt a lehető legjobb eredmények elérésére irányuló erőfeszítésekben“. A marxista-leninista világnézet egyik legfontosabb társadalmi funkciója a szocializmus eszményeivel, értékeivel, a szocialista társadalmi rend normáival összhangban levő belső meggyőződés, életvitel kiala­kítása. Olyan szocialista tudatosság megteremtése, illetve folyamatos elmélyítése, amely adekvát módon tükrözi a társadalmi fejlődés irányát és szükségleteit, konstruktív módon viszonyul a felmerülő problémák­hoz, nem tévesztve szem elől a megoldásukra, kikü­szöbölésükre irányuló gyakorlati cselekvés összekap­csolását a szocializmus fejlődésének távlati céljaival. A tudatosság ebből a szempontból is a szocialista társadalom egyik lényeges jellemzője. A szocializmus belső lehetőségeinek fokozottabb kihasználása a tár­sadalmi és gazdasági fejlődés felgyorsításában nagy­mértékben függ attól, mennyire sikerül visszaszorítani a rögtönzést, vagyis mennyire kerülnek előtérbe a további fejlődést tudatosan megtervező, megszer­vező és megvalósító folyamatok. Ahhoz, hogy képesek legyünk egyénileg és össztársadalmilag, a társadalmi valóságot a maga viszonylagos teljességében, bonyo­lult és ellentmondásos mozgásában megragadni és a gyakorlati cselekvés számára a további fejlődés nyomvonalát kijelölni, elengedhetetlenül szükséges az a fajta tudatosság, amelynek segítségével az egyén képes az adott követelményekkel szembenézni, kap­csolatba tudja hozni ezeket saját érdekeivel, törekvé­seivel, és ebből kiindulva fel tudja mérni saját feladatait, s mi több, mozgásterét, valós lehetőségeit a társada­lom egészének mozgásában, fejlődésének adott sza­kaszában. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi célkitűzések és az ezekhez kapcsolódó mozgáslehetőségek tudato­sítása itt is eleve világnézeti szempontok érvényesíté­sét feltételezi. Jelzi azt a pótolhatatlan szerepet, ame­lyet a marxista-leninista világnézet a maga objektív igazságtartalmával, társadalmi eszményeivel és cse­lekvésre mozgósító hatásával a szocialista tudatosság kialakításában és elmélyítésében betölt. NÉMETH ISTVÁN kandidátus )

Next

/
Thumbnails
Contents