Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-10 / 27. szám
Akkor segítek neki virágo- j szokta mondani, segite- snak. ;ak kicsit leszel balett-tán- :i Mika. anyu azt akarja, hogy férj'- >u pedig azt, hogy balett- . A színházba fogok iskolá- áztetőn vannak a lovak, ja mondani, hogy a nyaralóvannak lovaik, a medencé- ■halaik, de eszébe jut, hogy nesélt. zám feleségül - javasolja iantást vet rá, megtaksálja, farmered - mondja rövid in. lit adsz majd ajándékba? él? - kérdezi Mika s gondo- számba veszi játékait, legeit: a Monopolia magneto- lást és a piros szkafandert, loztak neki. idát, amilyen az anyué a. Tágra nyílt szeme olyan változik, mint a tavaszi égan - legyint boldogan Mika. lyukám, ö majd ad egyet, áncolja a homlokát: jnk lakni? at, olyat, mint Szerjozsa bánellette csónakokkal, aktéit csinálok - tapsol örö- - Szeretem. Mindig megkós- egek vannak. Tudod, milyen rati ajtón kilép a két anyuka az sietnek. fiú? - kérdezi az egyik kislány? - kérdezi a másik kézen ragadják gyermekei- alaposan szemügyre veszik ját és megnyugszanak, slánynak az apjának Merce- ndja Mika az anyjának, egígérte, hogy olyan bundát em, amilyen a tiéd - mondja nak. ima megkönnyebbülten só- >9 KODAY BERTA fordítása ANDREJ KARABELES Virágok halála A mezők fölött elszunnyadt a hold, Harmatos füveknek hűs szellő mesélt, Egy lankadt pille ott kapaszkodott A somfavesszőn, ringatta a szél. Szerelemről pusmogtak a szegfűk, Táncról merengett a hetyke kakas, A lósóska csókos álmokat szőtt, Tücskök pengették citerájukat. Gyöngyöt fűzött a harmat s fölaggatta, Sziporkázott a szenvedély szépsége, Szétosztotta hangját a pacsirta, S napkeltével fölcsapott az égbe. Hajnalban a mezők fénybe fúltak, Ringatta őket időtlen szerelem... Távolban valamin megvillant a nap - Füvet kaszálni ballagot egy ember. FEDÍR LAZORIK Az erdők szépsége Milyen gyönyörű - a hallgatag erdő S a titokzatos szunnyadás, Melyben ellankad a fellángolás, S a nyugtalanság láza sem nő. Fejed fölött az ég csíkjában Elbóbiskol egy pötty felhócske. E boldogságot a csend szőtte, A nyugalomban - boldogság van... De viharban is szép az erdő - Zúg az óriás harcra készen, Végül elborul egészen, Haragos arcán sötét felhő. A szelek nem tudják legyűrni Az erdő szívós keménységét; Hajlik a szárnyas gyilkos hétrét A daliától menekülve. Mily jó e bölcsességet tudni, A mélyet és az igazat: Nekünk is ilyen szent harag Kellene - erőnket szolgálni! DÉNES GYÖRGY fordításai Melpomenus Jones iszonyú tragédiája STEVEN LEACOCK Némelyeknek - nem önöknek és nekem, hiszen mi szörnyen fegyelmezett emberek vagyunk szóval némelyeknek pokolian nehezükre esik elbúcsúzni házigazdáiktól, ha látogatóban járnak, vagy egy estét töltenek el valahol, (a...) Azt hiszem, a legszomorúbb eset, amelyet ebben a tárgykörben ismerek, szegény Melpomenus Jones barátomé. Ez az ember egyszerűen képtelen volt bárkitől is elbúcsúzni. Ahhoz túlságosan illedelmes volt, hogy hazudjék, ahhoz pedig túlságosan jámbor, hogy gorombának mutatkozzék. Az történt, hogy nyári szabadságának első délutánján meglátogatta a barátját. Hat szabad hét állt előtte, a semmittevés hat hete. Elbeszélgettek egy darabig, megivott két csésze teát, majd egyszer csak erőt vett magán, és megszólalt:-Azt hiszem, itt az ideje... De a háziasszony:- Ó, ne menjen még, Mr. Jones. Igazán nem maradhat tovább? Jones mindig igazat mondott.- De - szólt ee-öö... persze ... maradhatok.- Jaj, hát akkor ne menjen még! (...) Megérkezett a férj. Vacsoráztak. Vacsora alatt Jonesnak egyre az járt az eszében, hogy fél kilenckor elmegy. Közben az egész család azt találgatta, vajon Jones makacs-e és hülye, vagy csak szimplán hülye. Vacsora után a háziasszony nekilátott, hogy kiutálja. Fényképekkel traktálta. Jones fél kilencig hetvenegy képet nézett végig. Hátra volt még mintegy hatvankilenc. Felállt.- Itt az ideje, hogy jó éjszakát mondjak - esedezett.- Jó éjszakát? - kérdezték a háziak. - Hiszen még csak fél kilenc. Vagy dolga van?- Nincs - vallotta be Jones, majd valami olyasfélét motyogott, hogy akár hat hétig is ráér, és szánalmasan heherészett hozzá. Ezután kiderült, hogy a család szeme fénye (ugye, milyen angyali, szilaj kis kölyök?) eldugja Jones kalapját. Erre a házigazda kijelentette, hogy akkor nincs is más hátra, mint maradni, és meghívta egy pipára és csevegésre. A házigazda a pipát választotta, Jonesnak jutott a csevegés. Minden pillanatban a távozásra gondolt, de képtelen volt rá. A házigazda kezdte szörnyen unni, izgett-mozgott, végül tréfás csipkelődéssel kijelentette, legjobb lenne, ha egész éjszakára itt maradna, valami fekvőhelyet majd csak kerítenek neki. Jones félreértette a célzást, könnybe lábadt szemmel köszönetét rebegett, mire a férj ágyba dugta a vendégszobában, és szívből elátkozta. Másnap, reggeli után a házigazda hivatalba ment, a megtört szívű Jones otthon maradt, és a kisbabával játszott. Idegei teljesen felőrlődtek. Egész nap a távozás járt a fejében, ez felzaklatta az idegeit, úgyhogy képtelen volt elmenni. Este a házigazda kínos meglepetéssel konstatálta, hogy Jones még mindig ott van. (...). A következő napokban búskomor lett és megközelíthetetlen. Egész nap a nappali szobában kuksolt, a levegő és a mozgás hiánya aláásta egészségét. Minden idejét teázással és fényképnézéssel töltötte. (...) Végül összeroppant. Lázban fetrengett, amikor felvitték a szobájába. Betegsége iszonyatos volt. Senkit sem ismert meg, még a papa bácsikájának bengáli egyenruhás barátját sem. Időnként kiugrott az ágyból, és felsikoltott:- Azt hiszem, itt az ideje... aztán hátborzongató kacagással visszazuhant a párnáira. Máskor felpattant, és kiáltozni kezdett:- Még egy csésze teát, még egy fényképalbumot! Hahaha! Szabadsága utolsó napján, egyhónapos haláltusa után kiszenvedett. Azt mondják, amikor a végső pillanat közeledett, felült az ágyban, s arcán a bizalom szelíd mosolya játszadozott, amint megszólalt: - Nos, hívnak az angyalkák. Azt hiszem, most mái tényleg mennem kell. Jó éjszakat ACZÉL JÁNOS fordítása IMWMMMWAMMMWMAMMMMNMMMNMMMNMii I nem lehetett olyan jó fagylal- olt az! , ez már akkor is cukrászda 3 anya a barátnőivel. Megáll- , körülnéztek. Anya talán egy ült. Egy pillanatra keresztbe :, mint egy igazi hölgy, asszony rákoppintott a tálcánegy a papájához. - És mert gától az étlapot, és rámosolygott a pincérre: Tudja, mit! Inkább beszéljük meg. Nem, azt azért éppen nem lehet mondani, hogy kikezdett volna a pincérrel. Miért ül ez itt? A szőke kisasszony kissé rosszallóan nézte Zsámbokyt. Azelőtt soha nem ült ki a teraszra. Utálta az ilyesmit. Utolsó előtti asztal az ablak mellett. Télen úgy jött, valósággal öszefagyva. Behúzódott a kabátjába, a sáljába, ahogy végigment az üres asztalok között. Mintha már IVÁN látott. - A papájához, a kórnem megy be. Oda neki már 3nni. izaküldték a papáját? Iték haza. n...? lintott, hogy csak igen. Besza- jghez, aki éppen fizetni akart, ssé tátott szájai nézte Zsám- amikor a másik visszajött, em is mondta. /agy az egyetlen, akinek nem ág mindig olyan furcsán eltá- Jüteményt vásárolt a papájá- I is olyan régen. Egy tátracsúbunc'íosat. sglehetősen bosszúsan: - Sorolt a papájának süteményt. ; mamájának. De most már llátta anyát, ahogy odabent ül ában, kanalával megérinti [dán apát hallotta valahonnan: d rém előkelő tudott lenftü, toz intett egy pincért! Ahogy »r megesett, hogy eltolta manyitás előtt itt mászkált volna a presszó körül. A lányok álmosan integettek, viho- rásztak, ahogy meglátták. - Itt az író úr! A mester! A mester! - 0 meg csak baktatott az asztalok között. Zsámboky kinyújtotta kezét az asztal felé. Akárcsak a feketéspoharat keresné. De hát régen elvitték már azt a poharat. A lányok odabent vitték a tálcát. (A negyedik ablakba egy kávé! Cola! A szemüvegesnek egy kávé! Tonic az erkély bal kettesnek!) A tálcák fölröppentek az erkélyre, majd vissza a földszintre.- Régebben konyakot ivott. - A szőke megállt egy üres asztalnál.- Konyakot, kicsoda?- Hát ő! A Jánoska! Egy kis konyakot. Terikém! Pedig, azt hiszem, még annyi pénze se lehetett, mint most.- Sokat ivott?- Mondom, hogy csak egy kis konyakot. És azt se mindig. Akkoriban naphosszat itt üldögélt, legfeljebb ebédelni ment haza, meg ebéd után lehevert egy kicsit.- Lehevert? És tudod, mit mondott? Akkor legalább nem látom őket, ahogy jönnek-mennek: az apámat az ócska szvetterében, az anyámat, ahogy kimászik az ágyból, hogy készítsen magának valamit. - Elhallgatott.- Majd, ahogy átment egy másik asztalhoz.- Akkor már ki se mozdulnak a lakásból: az apja meg az anyja. Az ablakok fénye elszállt a házakon. Ahogy nyílt egy ablak, a fény megcsúszott, továbbsiklott. Az üvegek tiszta, reggeli fénye. Apa ott állt egy ablakban, Zsámboky felé intett.- Hallottad te anyát kuplézni? Á, nem, öreg! Senki nem tudott úgy egy kupiét előadni! Komika volt, vérbeli komika. A ka- baVéban lett volna ahelye. Ahogy feltett egy kalapot, és elkezdte, Zsiga! Zsiga! Bergerék Zsigája, páratlan az elozsansziája! Néha együtt kupléztunk. Hát ez külön szám volt! Lassan jönnek kifelé a kisasszonyok. A barna belekarolt a szőkébe. Most megint ott álltak az ajtóban, és Zsámbokyt nézték. Ő pedig megint csak apát hallotta:- Na és a sétáink! Úgy estefelé együtt indultunk el hazulról anyáddal. Fehér csipkeblúz, szák, fekete szoknya, egy kicsit talán túlságosan is szűk. Én mondom neked öreg! Na, igen! Ráhunyorítottam a kapuban, és akkor ö már tudta, miről van szó. Előrement. Én vártam egy kicsit, aztán utána! Zsámboky látta, ahogy anya kissé előremegy, apa meg utána. Anyja jobbra-balra forgatja a fejét, olykor megáll egy kirakat előtt. Apa mögötte, szorosan mögötte. Anya szinte beleütközik, ahogy elfordul a kirakattól.- Na de, kérem! Apa megemeli a kalapját, de anya elsiklik mellette. Anya továbbsiklik az utcán egy téren. Apa egy fa mellől lép hozzá.- Ha megengedi...! Anya egy pillanatra megtorpan, valósággal hátrahőköl.- Mit képzel! Ne molesztáljon! Egy félfordulat, és faképnél hagyja. Csakhogy apát nem lehet olyan könnyen lerázni. Egy kapualjból lép elő, egy lámpaoszlop mellől. És ki az első, akit anya megpillant az omnibuszon? Apa! Igen, valósággal belehajol anya arcába! De akkor valaki felemelkedik az egyik ülésről. Valaki megfogja apa vállát.- Hohó, fiatalember!- Megpofozták! - nevetett anya. - Egy úr megpofozta magát, Gyula kérem, az omnibuszon!- Maga pedig egy szót se szólt! Akkor is csak nevetett, és egy szóval se mondta, hogy...- Mit kellett volna mondanom?- Na, hallja!-Egy úr megpofozta! Egy úr megpofozta! Anya távoli, fátyolos nevetése. A barna kisasszony maga elé tartotta a tálcát. Valahogy a tálca mögül kukucskált Zsámbokyra.- Jár ez valakivel?- Sandkuglófot rendelt az a nő. Valamilyen könyvet hozott be Jánoskának. Összebújtak a könyv fölött. Jánoska mintha sorokat húzogatna alá az ujjával. A nő bólogatott, rém komolyan bólogatott. Még bejött egypárszor, aztán elmaradt. Ő meg azóta Sandkuglófot kér a duplához.- Nem lehetett valami nagy ügy.- Ázt te honnan tudod? Meg volt egy lány is, olyan vöröses. Aztán egy tanárnő. Az talán még megvan. - A fejét ingatta. -Esküszöm, befizetek neki egy külföldi útra.- Hallod!- Hát, hogy mozogjon egy kicsit! Már akkor ide járt, amikor még a Fenyvesné volt a vezetőnő. A Fenyvesné azóta már Kanadában ... - Rátette a tálcát a barna kisasz- szony fejére. - A papája cirkuszos volt.- Cirkuszos?! - A barna riadtan pislogott a tálca alatt.- Na jó, hát nem állt éppen a porond közepén cilinderben, ostorral a kezében, de ő volt az egyik tulaj. Valamilyen dán válalko- zás... vagy svéd. Az biztos, hogy kilőtték onnan. A telekkel se járt jobban. Később volt egy telke, de azt is csak elvették tőle. De azért ne hidd, hogy letört volna! Akkor jöttek a mellékletek!- Mi az, hogy mellékletek?- Á, te ezt nem érted! Lapokban vannak mindenféle mellékletek. Például a divat, sakk meg háztartási tanácsadó.- Háztartási tanácsadó volt a papája?- Dehogy! Miket beszélsz! Gyerekmellékleteket szerkesztett. Nagy szerkesztő volt, olyan igazi szerkesztő. Egy este elmondta nekem, leadta az egészet. Akkor már több kis konyakot is ivott. Tudja, Terikém, ha apa elkapott valakit, ha megszagolt valakiben egy kis tehetséget, hát akkor aztán nem szállt le róla. - Jánoska már úgy állt kabátban, mintha indulni akakrna. De egyáltalán nem indult, és még mindig csak az apjáról beszélt, hogy kiket fedezett fel, kiket hozott azokban a mellékletekben, akik most már nagy nevek, de akkor senki se állt velük szóba, egyszerűen senki, és még azt is mondta, hogy a szerkesztő olyan, mint egy tréner, tudja, mi van a játékosban, és mindent ki akar hozni belőle, semmi egyébbel nem törődik, csak hogy mindent kihozzon a játékosból, és aztán valahogy úgy is felejtik el, mint egy trénert, úgy is tűnik el. A szőke kisasszony elhallgatott. A barna mellette állt, mintha még várna valamit. De az hallgatott. Hóna alá fogta a tálcát, és hallgatott. A barna végre megkérdezte:- Járt ide a papája?- Nem... nem járt ide. Felbukkant a vezetőnő.- Még mindig itt van? Úgy nézett Zsámbokyra, mintha csak már igazán el akarná takarítani. Apa meg ott állt a terasz mellett, szalmakalapban. Azt a fehér nőt nézte, aki napernyőjét lóbálva ült az egyik asztalnál. Megemelte a kalapját, ahogy beszólt.-Jöjjön, Ilonka! A nő feléje intett az ernyőjével. Eltűntek abban a furcsán remegő, reggeli fényben.- Mi az, Jánoska? - A szőke kisasszony elindult Zsámboky felé. - Hozzak még egy kávét? Gály Kati rajza
