Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-07-10 / 27. szám

Akkor segítek neki virágo- j szokta mondani, segite- snak. ;ak kicsit leszel balett-tán- :i Mika. anyu azt akarja, hogy férj'- >u pedig azt, hogy balett- . A színházba fogok iskolá- áztetőn vannak a lovak, ja mondani, hogy a nyaraló­vannak lovaik, a medencé- ■halaik, de eszébe jut, hogy nesélt. zám feleségül - javasolja iantást vet rá, megtaksálja, farmered - mondja rövid in. lit adsz majd ajándékba? él? - kérdezi Mika s gondo- számba veszi játékait, leg­eit: a Monopolia magneto- lást és a piros szkafandert, loztak neki. idát, amilyen az anyué a. Tágra nyílt szeme olyan változik, mint a tavaszi ég­an - legyint boldogan Mika. lyukám, ö majd ad egyet, áncolja a homlokát: jnk lakni? at, olyat, mint Szerjozsa bá­nellette csónakokkal, aktéit csinálok - tapsol örö- - Szeretem. Mindig megkós- egek vannak. Tudod, milyen rati ajtón kilép a két anyuka az sietnek. fiú? - kérdezi az egyik kislány? - kérdezi a másik kézen ragadják gyermekei- alaposan szemügyre veszik ját és megnyugszanak, slánynak az apjának Merce- ndja Mika az anyjának, egígérte, hogy olyan bundát em, amilyen a tiéd - mondja nak. ima megkönnyebbülten só- >9 KODAY BERTA fordítása ANDREJ KARABELES Virágok halála A mezők fölött elszunnyadt a hold, Harmatos füveknek hűs szellő mesélt, Egy lankadt pille ott kapaszkodott A somfavesszőn, ringatta a szél. Szerelemről pusmogtak a szegfűk, Táncról merengett a hetyke kakas, A lósóska csókos álmokat szőtt, Tücskök pengették citerájukat. Gyöngyöt fűzött a harmat s fölaggatta, Sziporkázott a szenvedély szépsége, Szétosztotta hangját a pacsirta, S napkeltével fölcsapott az égbe. Hajnalban a mezők fénybe fúltak, Ringatta őket időtlen szerelem... Távolban valamin megvillant a nap - Füvet kaszálni ballagot egy ember. FEDÍR LAZORIK Az erdők szépsége Milyen gyönyörű - a hallgatag erdő S a titokzatos szunnyadás, Melyben ellankad a fellángolás, S a nyugtalanság láza sem nő. Fejed fölött az ég csíkjában Elbóbiskol egy pötty felhócske. E boldogságot a csend szőtte, A nyugalomban - boldogság van... De viharban is szép az erdő - Zúg az óriás harcra készen, Végül elborul egészen, Haragos arcán sötét felhő. A szelek nem tudják legyűrni Az erdő szívós keménységét; Hajlik a szárnyas gyilkos hétrét A daliától menekülve. Mily jó e bölcsességet tudni, A mélyet és az igazat: Nekünk is ilyen szent harag Kellene - erőnket szolgálni! DÉNES GYÖRGY fordításai Melpomenus Jones iszonyú tragédiája STEVEN LEACOCK Némelyeknek - nem önöknek és nekem, hiszen mi szörnyen fe­gyelmezett emberek vagyunk szóval némelyeknek pokolian ne­hezükre esik elbúcsúzni házigaz­dáiktól, ha látogatóban járnak, vagy egy estét töltenek el valahol, (a...) Azt hiszem, a legszomorúbb eset, amelyet ebben a tárgykörben ismerek, szegény Melpomenus Jones barátomé. Ez az ember egyszerűen képtelen volt bárkitől is elbúcsúzni. Ahhoz túlságosan illedelmes volt, hogy hazudjék, ah­hoz pedig túlságosan jámbor, hogy gorombának mutatkozzék. Az történt, hogy nyári szabadsá­gának első délutánján meglátogat­ta a barátját. Hat szabad hét állt előtte, a semmittevés hat hete. Elbeszélgettek egy darabig, megivott két csésze teát, majd egyszer csak erőt vett magán, és megszólalt:-Azt hiszem, itt az ideje... De a háziasszony:- Ó, ne menjen még, Mr. Jones. Igazán nem maradhat tovább? Jones mindig igazat mondott.- De - szólt ee-öö... per­sze ... maradhatok.- Jaj, hát akkor ne menjen még! (...) Megérkezett a férj. Vacsoráz­tak. Vacsora alatt Jonesnak egyre az járt az eszében, hogy fél kilenc­kor elmegy. Közben az egész csa­lád azt találgatta, vajon Jones ma­kacs-e és hülye, vagy csak szimp­lán hülye. Vacsora után a háziasszony nekilátott, hogy kiutálja. Fényké­pekkel traktálta. Jones fél kilencig hetvenegy ké­pet nézett végig. Hátra volt még mintegy hatvankilenc. Felállt.- Itt az ideje, hogy jó éjszakát mondjak - esedezett.- Jó éjszakát? - kérdezték a háziak. - Hiszen még csak fél kilenc. Vagy dolga van?- Nincs - vallotta be Jones, majd valami olyasfélét motyogott, hogy akár hat hétig is ráér, és szánalmasan heherészett hozzá. Ezután kiderült, hogy a család szeme fénye (ugye, milyen angya­li, szilaj kis kölyök?) eldugja Jones kalapját. Erre a házigazda kijelen­tette, hogy akkor nincs is más hát­ra, mint maradni, és meghívta egy pipára és csevegésre. A házigaz­da a pipát választotta, Jonesnak jutott a csevegés. Minden pillanat­ban a távozásra gondolt, de képte­len volt rá. A házigazda kezdte szörnyen unni, izgett-mozgott, vé­gül tréfás csipkelődéssel kijelen­tette, legjobb lenne, ha egész éj­szakára itt maradna, valami fekvő­helyet majd csak kerítenek neki. Jones félreértette a célzást, könnybe lábadt szemmel köszö­netét rebegett, mire a férj ágyba dugta a vendégszobában, és szív­ből elátkozta. Másnap, reggeli után a házi­gazda hivatalba ment, a megtört szívű Jones otthon maradt, és a kisbabával játszott. Idegei telje­sen felőrlődtek. Egész nap a távo­zás járt a fejében, ez felzaklatta az idegeit, úgyhogy képtelen volt el­menni. Este a házigazda kínos meglepetéssel konstatálta, hogy Jones még mindig ott van. (...). A következő napokban búsko­mor lett és megközelíthetetlen. Egész nap a nappali szobában kuksolt, a levegő és a mozgás hiánya aláásta egészségét. Min­den idejét teázással és fényképné­zéssel töltötte. (...) Végül összeroppant. Lázban fetrengett, amikor felvitték a szo­bájába. Betegsége iszonyatos volt. Senkit sem ismert meg, még a papa bácsikájának bengáli egyenruhás barátját sem. Időnként kiugrott az ágyból, és felsikoltott:- Azt hiszem, itt az ideje... aztán hátborzongató kacagással visszazuhant a párnáira. Máskor felpattant, és kiáltozni kezdett:- Még egy csésze teát, még egy fényképalbumot! Hahaha! Szabadsága utolsó napján, egyhónapos haláltusa után ki­szenvedett. Azt mondják, amikor a végső pillanat közeledett, felült az ágyban, s arcán a bizalom sze­líd mosolya játszadozott, amint megszólalt: - Nos, hívnak az an­gyalkák. Azt hiszem, most mái tényleg mennem kell. Jó éjsza­kat ACZÉL JÁNOS fordítása IMWMMMWAMMMWMAMMMMNMMMNMMMNMii I nem lehetett olyan jó fagylal- olt az! , ez már akkor is cukrászda 3 anya a barátnőivel. Megáll- , körülnéztek. Anya talán egy ült. Egy pillanatra keresztbe :, mint egy igazi hölgy, asszony rákoppintott a tálcá­negy a papájához. - És mert gától az étlapot, és rámosolygott a pincérre: Tudja, mit! Inkább beszéljük meg. Nem, azt azért éppen nem lehet mondani, hogy ki­kezdett volna a pincérrel. Miért ül ez itt? A szőke kisasszony kissé rosszallóan nézte Zsámbokyt. Azelőtt soha nem ült ki a teraszra. Utálta az ilyesmit. Utolsó előtti asztal az ablak mellett. Télen úgy jött, valósággal öszefagyva. Behúzó­dott a kabátjába, a sáljába, ahogy végig­ment az üres asztalok között. Mintha már IVÁN látott. - A papájához, a kór­nem megy be. Oda neki már 3nni. izaküldték a papáját? Iték haza. n...? lintott, hogy csak igen. Besza- jghez, aki éppen fizetni akart, ssé tátott szájai nézte Zsám- amikor a másik visszajött, em is mondta. /agy az egyetlen, akinek nem ág mindig olyan furcsán eltá- Jüteményt vásárolt a papájá- I is olyan régen. Egy tátracsú­bunc'íosat. sglehetősen bosszúsan: - So­rolt a papájának süteményt. ; mamájának. De most már llátta anyát, ahogy odabent ül ában, kanalával megérinti [dán apát hallotta valahonnan: d rém előkelő tudott lenftü, toz intett egy pincért! Ahogy »r megesett, hogy eltolta ma­nyitás előtt itt mászkált volna a presszó körül. A lányok álmosan integettek, viho- rásztak, ahogy meglátták. - Itt az író úr! A mester! A mester! - 0 meg csak baktatott az asztalok között. Zsámboky kinyújtotta kezét az asztal felé. Akárcsak a feketéspoharat keresné. De hát régen elvitték már azt a poharat. A lányok odabent vitték a tálcát. (A negyedik ablakba egy kávé! Cola! A szem­üvegesnek egy kávé! Tonic az erkély bal kettesnek!) A tálcák fölröppentek az erkélyre, majd vissza a földszintre.- Régebben konyakot ivott. - A szőke megállt egy üres asztalnál.- Konyakot, kicsoda?- Hát ő! A Jánoska! Egy kis konyakot. Terikém! Pedig, azt hiszem, még annyi pénze se lehetett, mint most.- Sokat ivott?- Mondom, hogy csak egy kis konyakot. És azt se mindig. Akkoriban naphosszat itt üldögélt, legfeljebb ebédelni ment haza, meg ebéd után lehevert egy kicsit.- Lehevert? És tudod, mit mondott? Akkor legalább nem látom őket, ahogy jönnek-mennek: az apámat az ócska szvetterében, az anyá­mat, ahogy kimászik az ágyból, hogy ké­szítsen magának valamit. - Elhallgatott.- Majd, ahogy átment egy másik asztalhoz.- Akkor már ki se mozdulnak a lakásból: az apja meg az anyja. Az ablakok fénye elszállt a házakon. Ahogy nyílt egy ablak, a fény megcsúszott, továbbsiklott. Az üvegek tiszta, reggeli fénye. Apa ott állt egy ablakban, Zsámboky felé intett.- Hallottad te anyát kuplézni? Á, nem, öreg! Senki nem tudott úgy egy kupiét előadni! Komika volt, vérbeli komika. A ka- baVéban lett volna ahelye. Ahogy feltett egy kalapot, és elkezdte, Zsiga! Zsiga! Bergerék Zsigája, páratlan az elozsansziája! Néha együtt kupléztunk. Hát ez külön szám volt! Lassan jönnek kifelé a kisasszonyok. A barna belekarolt a szőkébe. Most megint ott álltak az ajtóban, és Zsámbokyt nézték. Ő pedig megint csak apát hallotta:- Na és a sétáink! Úgy estefelé együtt indultunk el hazulról anyáddal. Fehér csip­keblúz, szák, fekete szoknya, egy kicsit talán túlságosan is szűk. Én mondom neked öreg! Na, igen! Ráhunyorítottam a kapuban, és akkor ö már tudta, miről van szó. Előre­ment. Én vártam egy kicsit, aztán utána! Zsámboky látta, ahogy anya kissé előre­megy, apa meg utána. Anyja jobbra-balra forgatja a fejét, olykor megáll egy kirakat előtt. Apa mögötte, szorosan mögötte. Anya szinte beleütközik, ahogy elfordul a kira­kattól.- Na de, kérem! Apa megemeli a kalapját, de anya elsiklik mellette. Anya továbbsiklik az utcán egy téren. Apa egy fa mellől lép hozzá.- Ha megengedi...! Anya egy pillanatra megtorpan, valóság­gal hátrahőköl.- Mit képzel! Ne molesztáljon! Egy félfordulat, és faképnél hagyja. Csakhogy apát nem lehet olyan könnyen lerázni. Egy kapualjból lép elő, egy lámpa­oszlop mellől. És ki az első, akit anya megpillant az omnibuszon? Apa! Igen, valósággal bele­hajol anya arcába! De akkor valaki felemel­kedik az egyik ülésről. Valaki megfogja apa vállát.- Hohó, fiatalember!- Megpofozták! - nevetett anya. - Egy úr megpofozta magát, Gyula kérem, az omni­buszon!- Maga pedig egy szót se szólt! Akkor is csak nevetett, és egy szóval se mondta, hogy...- Mit kellett volna mondanom?- Na, hallja!-Egy úr megpofozta! Egy úr megpo­fozta! Anya távoli, fátyolos nevetése. A barna kisasszony maga elé tartotta a tálcát. Valahogy a tálca mögül kukucskált Zsámbokyra.- Jár ez valakivel?- Sandkuglófot rendelt az a nő. Valami­lyen könyvet hozott be Jánoskának. Össze­bújtak a könyv fölött. Jánoska mintha soro­kat húzogatna alá az ujjával. A nő bóloga­tott, rém komolyan bólogatott. Még bejött egypárszor, aztán elmaradt. Ő meg azóta Sandkuglófot kér a duplához.- Nem lehetett valami nagy ügy.- Ázt te honnan tudod? Meg volt egy lány is, olyan vöröses. Aztán egy tanárnő. Az talán még megvan. - A fejét ingatta. -Eskü­szöm, befizetek neki egy külföldi útra.- Hallod!- Hát, hogy mozogjon egy kicsit! Már akkor ide járt, amikor még a Fenyvesné volt a vezetőnő. A Fenyvesné azóta már Kana­dában ... - Rátette a tálcát a barna kisasz- szony fejére. - A papája cirkuszos volt.- Cirkuszos?! - A barna riadtan pislogott a tálca alatt.- Na jó, hát nem állt éppen a porond közepén cilinderben, ostorral a kezében, de ő volt az egyik tulaj. Valamilyen dán válalko- zás... vagy svéd. Az biztos, hogy kilőtték onnan. A telekkel se járt jobban. Később volt egy telke, de azt is csak elvették tőle. De azért ne hidd, hogy letört volna! Akkor jöttek a mellékletek!- Mi az, hogy mellékletek?- Á, te ezt nem érted! Lapokban vannak mindenféle mellékletek. Például a divat, sakk meg háztartási tanácsadó.- Háztartási tanácsadó volt a papája?- Dehogy! Miket beszélsz! Gyerekmel­lékleteket szerkesztett. Nagy szerkesztő volt, olyan igazi szerkesztő. Egy este el­mondta nekem, leadta az egészet. Akkor már több kis konyakot is ivott. Tudja, Teri­kém, ha apa elkapott valakit, ha megszagolt valakiben egy kis tehetséget, hát akkor aztán nem szállt le róla. - Jánoska már úgy állt kabátban, mintha indulni akakrna. De egyáltalán nem indult, és még mindig csak az apjáról beszélt, hogy kiket fedezett fel, kiket hozott azokban a mellékletekben, akik most már nagy nevek, de akkor senki se állt velük szóba, egyszerűen senki, és még azt is mondta, hogy a szerkesztő olyan, mint egy tréner, tudja, mi van a játékosban, és mindent ki akar hozni belőle, semmi egyéb­bel nem törődik, csak hogy mindent kihoz­zon a játékosból, és aztán valahogy úgy is felejtik el, mint egy trénert, úgy is tűnik el. A szőke kisasszony elhallgatott. A barna mellette állt, mintha még várna valamit. De az hallgatott. Hóna alá fogta a tálcát, és hallgatott. A barna végre megkérdezte:- Járt ide a papája?- Nem... nem járt ide. Felbukkant a vezetőnő.- Még mindig itt van? Úgy nézett Zsámbokyra, mintha csak már igazán el akarná takarítani. Apa meg ott állt a terasz mellett, szalma­kalapban. Azt a fehér nőt nézte, aki naper­nyőjét lóbálva ült az egyik asztalnál. Mege­melte a kalapját, ahogy beszólt.-Jöjjön, Ilonka! A nő feléje intett az ernyőjével. Eltűntek abban a furcsán remegő, reggeli fényben.- Mi az, Jánoska? - A szőke kisasszony elindult Zsámboky felé. - Hozzak még egy kávét? Gály Kati rajza

Next

/
Thumbnails
Contents