Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-09 / 40. szám
jhhtoiH A szellemi kultúra növekvő szerepe a szocialista társadalomban T ársadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában egyre növekszik a szocialista szellemi kultúra szerepe az egyén világnézeti, erkölcsi és esztétikai arculatának formálásában. A szocializmusban a kultúra nemcsak gazdagítja az emberek lelkivilágát, hanem a társadalom javára végzendő aktív tevékenységre is sarkall. A dolgozók aktivitása - amely a marxista-leninista eszmék, a természettudományi, illetve humán ismeretek elsajátítására és a művészeti értékek megismerésére irányul - egyszersmind elválaszthatatlan a társadalmi élet bármely más területén végzett alkotó tevékenységtől. Éppen ennek az összhangnak a megteremtésére törekszik a párt eszmei-nevelő munkájával, miközben állandó figyelmet szentel a szellemi kultúra szerepe növelésének az új embertípus formálása, az emberi tényező aktivizálása során. Társadalmunk gazdasági, politikai és szociális fejlődésének időszerű feladatai között pártunk kiemelte a szovjet emberek műveltsége további emelésének fontosságát. „ Művelődéspolitikánk fő feladatát abban látjuk - hangzott el az SZKP XXVII. kongresszusán hogy szélesebb teret kell nyitni az emberek számára képességeik kibontakoztatására, és életüket szellemiekben gazdaggá, sokoldalúvá kell tenni. Annak érdekében, hogy ebben a szférában is radikális változásokat lehessen elérni, az egész kulturális- nevelő munkát úgy kell kiépíteni, hogy minél teljesebben kielégítse az emberek szellemi igényeit. “ A Szovjetunió kultúrája alapjaiban új jelenség az emberiség történetében. Az Október zászlaja alatt összefogott több mint száz nemzet és nemzetiség tehetségével, művészetével és tudományos felfedezé-- seivel együttesen gazdagítja az ország kulturális értéktárát. A tartalmában szocialista, nemzeti jellegénél fogva sokrétű, szellemében internacionalista szovjet kultúra nemcsak befogadja a világkultúra legjelentősebb alkotásait, hanem maga is gazdagítja azt új eszmei-esztétikai értékeivel, amelyek segítségével az emberiség szellemi fejlődésének jelentős tényezőjévé lép elő. Társadalmunk szellemi élete egységes egészet alkot, amelynek alapvető vonásai a következők: a marxista-leninista ideológia érvényesülése; a párt és a nép eszmei-politikai és morális egységének folytonos megszilárdulása; a társadalmi tudat fejlettségének magas színvonala; a nemzeti jellegű szellemi kultúra felvirágzása; a műveltségi szint rohamos növekedése; testvéri nemzetek és nemzetiségek kultúrájának kölcsönös gazdagodása; a dolgozók széles tömegeinek bevonása a szellemi alkotómunkába. A szocializmus szellemi életének jellemző vonásait az új társadalmigazdasági szerkezet kialakulásának és fejlődésének törvényszerűségei határozzák meg, melyek közt nagy szerepet játszik a kulturális forradalom. A kulturális forradalom eredményeképpen a Szovjetunióban sikerült felszámolni az analfabetizmust, széles teret nyitni az alkotóerők fejlődésének, a dolgozók szellemi kibontakozásának; kialakult a szocialista értelmiség, és a szovjet emberek tudatában uralkodó eszmévé vált a marxista-leninista ideológia A szocialista kulturális forradalom gyökeresen megváltoztatta a kultúra jellegét, funkcióit és céljait. Lenini gondolattal élve: „a kapitalizmus fegyveréből a szocializmus fegyverévé“, s valóban össznépivé vált. P ártunk a társadalom szociálisgazdasági fejlődésének gyorsítása érdekében a kulturális építőmunka terén is újabb feladatokat tűzött maga elé. Társadalmunkban, amely fejlődésének döntő szakaszához érkezett, sürgetően szükségessé vált az emberek gondolkodásának átalakítása, a modern élet sokrétűségének és a társadalomban tapasztalható ellentmondásoknak a mélyreható feltárása. Az utóbbi években jelentősen megszilárdult a szovjet kultúra anyagi bázisa. Fontos intézkedések történtek a színházművészet, a zenei előadóművészet, a film- és képzőművészet fellendítésére. Megalakult a Szovjet Kulturális Alap, az Ossz- szövetségi Zenei Társaság, továbbá a Színházművészek Szövetsége. Számos határozat született a történelmi és kulturális emlékek helyreállításáról. Mindez az SZKP és a szovjet állam megnövekedett figyelmének bizonyítéka kulturális értékeink megőrzése és gyarapítása, • életünk egész humán szférája iránt. A szocialista szellemi kultúra egyik fontos összetevője a tudomány, amely mindinkább közvetlen termelőerővé válik társadalmunkban. Ez a folyamat mindenekelőtt az ember aktív részvételét feltételezi, aki elsajátítja a tudományos ismereteket. Ebben nagy szerepet játszanak az erkölcsi szempontok is.-Hiszen nem igazán kulturált és haladó világnézetű az az ember, aki elsajátította ugyan a tudományos ismereteket, de az életben nem a kor követelményeinek megfelelő elvek vezetik. A tudomány termelőerővé válásának folyamatában tehát óriási szerepet játszik a széles néptömegek magas szintű politikai kultúrájának kialakítása, amely az általános szellemi fejlődés egyik alapvető feltétele. A szocialista társadalomban a szellemi kultúra nem válhat általános passzív fogyasztás tárgyává. A szellemi kultúrának az emberi tényezőre gyakorolt hatása eredményeképpen kialakul az öntudatos dolgozó, aki társadalmunk tökéletesítése érdekében végzett munkája során képes önállóan és sikeresen megoldani a bonyolult és felelősség- teljes feladatokat. A kulturális-népművelő munkát tehát magasabb szintre kell emelni. Meg kell erősíteni a kultúra szerepét a kommunista szellemiség kialakításában, növelni kell a tömegek munkaaktivitását, állandósítani a lét magas kulturális színvonalát - a kulturált életmódot és munkavégzést, a szabadidő hasznos eltöltését. Az SZKP XXVII. kongresszusán kitűzött feladatok értelmében fontos a múlt maradványaiból származó, az emberek gondolkodásában és viselkedésében meglévő, a szocialista életmóddal össze nem egyeztethető jelenségek okainak tudományos megközelítése, reális elemzése. Hazánkban viszonylag rövid idő alatt páratlan eredményeket értünk el. Ám ezek tudatában látnunk kell azt is, hogy társadalmunk ma még nem képes minden ember igényeit teljes mértékben és egyformán kielégíteni. A falu és a város, a fizikai és a szellemi munka között meglévő különbségek, a lakással, a lakóhely- lyel, a közszükségleti cikkekkel kapcsolatban felmerülő bizonyos nehézségek az individualizmus és az egoizmus megnyilvánulásainak forrásai lehetnek, bizonyos hangulatokat, spekulációt, korrupciót stb. válthatnak Ki, ahogy arról sajnos többször meggyőződhettünk. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ideológiai ellenségeink minden lehetséges módon burzsoá eszmerendszerüknek megfelelően próbálnak hatni a szocialista országok lakosságának tudtára, különösképpen a fiatalokra. A szellemi kultúra osztálytartalma ideológiai beállítottságában tükröződik. Rendkívül fontos a kultúra és az ideológia kölcsönhatásának megvilágítása! Az ideológia nem csupán alkotóeleme a kultúrának, hanem annak magvát, lényegét képezi. Az ideológia, mint a politikai, jogi, erkölcsi, filozófiai és művészeti nézetek szemléletek összessége, a kultúrának történelmi és osztályjellegú orientációt kölcsönöz, megszabja annak szociális beállítottságát. A marxizmus-leninizmus meghatározza a szocialista szellemi kultúra fejlődésének alapelveit és minden összetevőjét - a tudományt, az irodalmat, a művelődést, a művészetet stb. A tudomány csakis a szocializmusban válthatja valóra tulajdonképpeni lényegét, a munka termelékenységének hatékony eszközévé az anyagi jólét fokozásának és a dolgozók sokoldalú fejlődésének forrásává, össznépi üggyé és a társadalom tökéletesítésének egyik legfontosabb tényezőjévé válik. A szocialista kultúra értékeinek széles tömegek általi alkotó birtokbavétele annak minden megnyilvánulásában nélkülözhetetlen feltétele az ország szociális-gazdasági fejlődése meggyorsításának, az emberi tényező általános mozgósításának. A felnövekvő nemzedékek körében kifejtett nevelőmunka során szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy az ifjúság igényei egyre nagyobbak és sokrétűbbek, s hogy kívánalmaik és ízlésük különbözhet az idősebb generációkéitól. Az idősebb nemzedékekhez viszonyítva ők lassabban szerzik meg szociális tapasztalataikat. Mindezek a teljes mértékben érthető problémák megkövetelik a párt, a Komszo- mol és a tömegszervezetek, dolgozó kollektívák fokozott erőfeszítéseit. E tekintetben elkerülhetetlen az új, hatékonyabb formák keresése a fiatalok körében végzett munka során, miközben figyelembe kell venni a mai fiatalok meglehetősen magas műveltségi szintjét. Nagy munka áll előttünk. Sikere az átalakítás lényegének helyes megértésétől függ. VLAGYIMIR AFANASZJEVICS ZOC professzor, a filozófiai tudományok doktora E ddig csak orosz, német és román nyelvű nemzetközi matematikai olimpiai feladatgyűjtemények kerültek a kezembe. Tudomásom van azonban szerb és angol nyelvű kiadványok megjelenéséről is. A nemzetközi olimpiai versenyfeladatok - magyar nyelven - csak szórványosan, különböző folyóiratokban és feladatgyűjteményekben találhatók meg. Ugyanígy volt ez a cseh és a szlovák kiadványok esetében is, mindaddig, míg Karel Horák, Vladimir Müller és Antonin Vrba meg nem jelentette a most ismertetett feladatgyűjteményt, melynek címe: Úlohy mezinárodnich matematickych olympiád (Nemzetközi matematikai diákolimpiái feladatok SPN, Praha 1986). A szerzők e kiadványnyal Rudolf Zelinka (1907-1965) és Jan Vysin (1908-1983) kiváló cseh matematikadidaktikusok, a hazai és nemzetközi olimpiák kezdeményezői emlékének kívántak adózni. Az első nemzetközi matematikai diákolimpiát Románia rendezte 1959- ben, Brassóban. Azóta - egy év kivételével - minden nyáron más-más ország vállalja a rendezést. Az olimpiák szervezésének hagyományai fokozatosan alakultak ki. A megoldásra váró feladatokat a részt vevő küldöttségek vezetőiből alakult nemzetközi zsűri válogatja ki az elözeteFeladatgyűjtemény - könyvalakban Matematikatanároknak, szakkörvezetőknek és diákoknak sen írásban benyújtott feladatjavaslatok közül. Fontos követelmény, hogy a versenyfeladatok eredetiek legyenek, és megfeleljenek a részt vevő országokban oktatott témaköröknek. Eddig minden olimpián két versenynap volt. A versenyzők a kitűzött feladatokat anyanyelvükön kapják meg, s csak egyéni teljesítményeiket értékelik és díjazzák. Nem hivatalosan természetesen számon tartják az egyes országok teljesítményeit (összpontszám, díjak száma) is. E helyütt nincs mód arra, hogy részletezzük Csehszlovákia olimpiai eredményeit, két csehszlovákiai magyar diák eredményét azonban feltétlenül meg kell említeni. Filakovszky Péter érsekújvári (Nővé Zámky) diák a 20. nemzetközi olimpián Bukarestben III. díjat, míg Balázs György kassai (Kosice) diák a 25. olimpián Prágában II. díjat kapott. A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák növendékei közül ők ketten értek el nemzetközi méretben ilyen jelentős eredményt. Érdekességként szeretném megjegyezni, hogy Csehszlovákia és Magyarország eddig 3-3 alkalommal rendezett nemzetközi matematikai olimpiát. Az ismertetett könyv a nemzetközi matematikai olimpiák első 25 évének feladatait és megoldásait tartalmazza. (Hasonló külföldi kiadványok általában ismertetik a versenyszabályzatot és egyéb tudnivalókat is.) Az olvasók számára hasznos, ha a feladatokat először önerőből próbálják megoldani és csak azután lapozzák fel a megoldást (esetenként a különböző megoldásokat). A könyv nagy előnye, hogy a feladatok megoldásai áttekinthetők és szemléletesek. Ez a megállapítás még inkább vonatkozik a mértanfela- datokra, a szerzők ugyanis az ábrákat részesítették előnyben a megoldások hosszadalmas leírásával szemben. A kiadvány 3000-es példányszáma remélhetőleg elegendő lesz ahhoz, hogy eljusson a matematikai olimpiák résztvevőihez, az érdeklődő matematikatanárokhoz, szakkörvezetökhöz és mindazokhoz, akik szeretik a matematikát és szívesen oldanak meg feladatokat. ^ GYÖRGY ÚJ SZÚ oldalúsága miatt nagy tehertételt jelentene -, hanem egy kis „törzsgárdához“ szerződtetnek esetenként fő- és mellékszereplőket, valamint zenekarokat. vei -, amelyet még sohasem mutattak be, noha 210 évvel ezelőtt komponálta egy majd hogy nem elfeledett ukrán zeneszerző: Dmitrij Bortnyanszkij (1751-1825 között élt). UJ ZENEI SZÍNHÁZ MOSZKVÁBAN Michail Juravszkij karmester és néhány zeneművész társa érdekes vállalkozásba kezdett a szovjet fővárosban. Fórum néven dalszínházat alapítottak, amely ősszel már meg is kezdi működését. Céljuk az, hogy a klasszikus és a kevésbé ismert műveken kívül teret biztosítsanak a fiatal zeneszerzők alkotásainak, azon kívül a balett- és musicalprodukcióknak a rockoperáig bezáróan, vagyis a zenei színház szinte valamennyi műfajának. Ugyancsak számítanak a színházi és filmrendezők közreműködésére, s a leghíresebb énekesek vendégszereplésén kívül foglalkoztatni igyekeznek az új tehetségeket is. Végül a többi színháztól a tekintetben is eltérnek, hogy nem alapítanak állandó társulatot - ez a műsor sokA meghirdetett műsorból - a Moszkov- szkije Novostyi című hetilap alapján - két ellentétes példát emelünk ki a színház célkitűzésének jellemzésére. A megnyitó előadáson olyan opera Csendül fel - fiatal művészek közreműködéséÉletének egy részét az akkori Szentpéterváron töltötte, udvari karnagyként. Négy francia ,,opera-comique“-ját mutatták be, közülük a Don Carlos című elveszett. Bortnyanszkij kompozíciqjban a hagyományos orosz dallamokat igyekezett a Palestrinastílushoz igazítani. Most bemutatandó művének címe: Quint Fabius. Közelebbit egyelőre nem tudhatunk róla, „kiásása" mindenesetre a színház nemes törekvéséről tanúskodik a hagyomány ápolását illetően. a másik Tetújftás az operairodalom kincsei közé tartozik: Musszorgszkij Borisz Godunovja Rolan Bikov, a neves filmrendező irányításával kerül színpadra, méghozzá olyan sztárokkal, mint Jevgenyij Nyeszterenko és Nicolai Gedda. E rövid „előzetes“ után érthető, hogy a moszkvai - és egyáltalán a szovjet, sőt nemzetközi - zenekedvelő közönség érdeklődéssel tekint az új zenei színház, a Forum működése elé. G.Gy. 1987. X. 9. Csótó László: Fotográfus (vázlat, tus)
