Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-10-09 / 40. szám

GAZ: folyik az átalakítás A harmincas évek elején épült Gorkij Autógyár (GAZ) hosszú időn át a szovjet gépkocsigyártás vezető üzeme volt. Az évek azonban múltak, s az országban új, hatalmas gépkocsigyárak épültek. Az egykori élüzem elveszítette pozícióit, és szembe kellett néznie a változtatások parancsoló szükségszerűségével... KG! 5T JJl Körkép SZÁMOK, TÉNYEK, | ADATOK | • Idén van harminc éve an- ^ nak, hogy Romániában meg- ^ kezdték az autógyártást. 1957- ^ ben gördült ki a Cimpulung Mus- ^ celben lévő gyár kapuján az első ^ ARO- típusú terepjáró, amely négykerék-meghajtású volt. Je- ^ lenleg mintegy 30 000 ezer ilyen ^ típusú autó közlekedik világszer- ^ te, méghozzá 12 változatban. ^ E típusú autókból a román ex- ^ port jelenti a világkivitel öt száza- ^ lékát. A román autógyártás to- ^ vábbi ismert terméke a francia ^ Renault szabadalma alapján ^ gyártott Dacia személygépkocsi. ^ Gyártásuk 1969-ben indult meg ^ Pitestiben, mintegy egymillió da- ^ rab került a piacra 36 változat- ^ ban. A craiovai román-francia ^ vegyes vállalat a Citroen szaba- ^ dalma alapján gyártja a kisfo- ^ gyasztású Oltcit kocsikat. Cseh- ^ Szlovákia az ARO és a Dacia ^ típusok hagyományos vásárlója, ^ s az idén vásárolt első ízben > Oltcit típust is. | • Befejezés előtt áll az NDK- ^ beli Silbnitzben működő acél- ^ öntödében a vasat tartalmazó ^ porhulladékot feldolgozó bérén- ^ dezés átadása. Az üzem nagyol- ^ vasztójában két porelszívó- ^ berendezés fogja fel a porhulla- ^ dékot, amely sok vashulladékot | is tartalmaz. Az üzem dolgozói ^ által megszerkesztett és elkészí- ^ tett új hulladékhasznosító bérén- ^ dezés a porhulladékból golyó | alakú szilárd vasat állít elő. Évente ilymódon mintegy 260 ^ tonna értékes nyersanyaghoz í; jutnak. A vasport eddig exportál- $ ták meddőhányókban való. fel- ^ dolgozás céljából. S A Gorkij Autógyár elnevezésű ter­melési egyesülés tizenhárom nagy, Gorkijban, a Gorkiji területen és an­nak határain túl dolgozó üzemből áll, és több tízezer embert foglalkoztat. Különböző típusú személy- és te­hergépkocsikat, az északi vidéke­ken használatos lánctalpas szállító- eszközöket, motorokat, gyermekbi­cikliket, alkatrészeket, szerszámgé­peket, sajtoló- és fémforgácsoló gé­peket, szerszámokat gyárt. Az államtól rekonstrukcióra kapott szerény összeg birtokában a gyáriak két célt tűztek maguk elé. Először: a dolgozók létszámának változtatá­sa nélkül megszervezni a dízelmo­toros tehergépkocsik gyártását. Má­sodszor: a rekonstrukció során meg­oldani a gyár dolgozóinak szociális problémáit, javítani a munkakörül­ményeket, és emelni az életszínvo­nalat. Nyikolaj Pugin, a Szovjetunió gépkocsigyártási minisztere a GAZ- ról szólva így értékelte az ott kiala­kult helyzetet:- Gyakran megkérdezik, hogy mi­ért csak most vált olyan sürgetővé az átalakítás, a rekonstrukció, a munkafeltételek javítása? Hol járt korábban az eszük? Eddig minden­kinek minden jó volt? Nem, termé­szetesen nem volt jó. Mindaz, ami a harmincas és az ötvenes évek­ben elfogadott volt, fokozatosan fé­kező tényezővé vált. Például az a felfogás, hogy bármi áron is, de biztosítani kell a terv teljesítését. A háború idején ez még érthető volt, hiszen a front nem várt... A háború után sor került a lerombolt gazdaság helyreállítására, s ez nem történhe­tett gépek nélkül. Aztán jött a szűz­földek meghódítása, a kazahsztáni sztyepp bevetése gabonával. A GAZ-tehergépkocsikra ismét rendkívül nagy szükség volt. Ha kül­sőleg nem is olyan korszerűek, de nagyon megbízhatóak voltak. S így ment ez évről évre. Az utóbbi tíz évben már a megszokás volt az úr. Ha történt is rekonstrukció, akkor sem a megfelelő ütemben. Az üzemből kezdtek elmenni a szak­képzett káderek: korszerűbb gyára­kat választottak, amelyekben érde­kesebb és könnyebb is a munka. Nyilvánvalóvá vált, hogy a termelést nem lehet továbbfejleszteni a szoci­ális területek fejlesztése nélkül, mi­vel ezek elválaszthatatlanok egy­mástól. HOGYAN FOLYIK AZ ÁTALAKÍTÁS? Mig az utóbbi években szigorúan elkülönült egymástól a kutató- és fejlesztőmunka, a termelés és az irányítás, addig a GAZ-ban ezt a há­rom feladatot most egyszerre, vagy majdnem egyszerre oldják meg. A tervezői elgondolásokat gyakorla­tilag nyomban követi a termelési technológia kidolgozása, ami feltét­lenül hatással van az irányító mun­kára is. Jellemző példával szolgál az ön- tőmúhelyek műszaki megújítása. Olyan automatikus megmunkáló so­rokat szerelnek fel, amelyeket a GAZ mérnökei dolgoztak ki a leg­jobb hazai és külföldi üzemek ta­pasztalatait figyelembe véve. (Ez persze nem azt jelenti, hogy a gyár nem használ külföldi licenceket és felszerelést.) A saját, helyben készült automati­kus gyártósoroknak nemcsak a ke­zelése könnyű, hanem könnyen el­helyezhetők az öntömúhelyek eleve adott területén is. Mindegyikük mun­kába állítása évente több mint 600 ezer rubel megtakarítást tesz lehe­tővé (jelenleg pedig már nyolc van belőlük). Csaknem háromszorosára nőtt a munka termelékenysége, s az ön­tőműhelyekben már ma is 700 mun­kással kevesebb dolgozik, mint ko­rábban.- Az új berendezésen fizikailag könnyebb a munka - mondja Nyiko­laj Dudisev volt öntőmunkás, jelen­leg gépkezelő. - Az én szerepem most az, hogy ellenőrizzem az önt­vények minőségét, és egy pult mel­lől irányítsam az öntősort. A munka érdekesebb, fizetésem pedig több mint 100 rubellel emelkedett havon­ta. Az ilyen átalakítás mindenkinek tetszik.- Egyszerre három léghűtéses dízelmotor mintapéldányát szerelik. Pavel Dodonov és Mihail Szidorov korábban a fő futószalag mellett dol­gozott. Amikor az általuk végzett műveletet automatizálták, a két mun­kásnak javasolták, hogy képezzék tovább magukat, s az üzem költsé­gére tanulják ki a szerelő-lakatos szakmát. Mind a ketten szerencsés­nek tartják magukat: új munkájuk változatosabb és fizetésük is több a réginél. Ml LESZ A FELSZABADULÓ MUNKAERŐVEL? Az elhelyezkedés problémája te­hát nemigen nyugtalanítja a GAZ dolgozóit: a gyár hosszú időn át krónikus munkaerőhiánnyal küszkö­dött, s még ma is nagy szüksége van jól képzett szakmunkásokra. A nagy és közepes méretű alkat­részek sajtolóüzemében például új automatikus gépsort állítottak mun­kába. Már megalakították a beren­dezések kiszolgálását végző brigá­dot, amely finommechanikai műsze­részekből, elektronikai műszeré­szekből és programozókból áll. A szakembereket úgy kellett össze­vadászni a városból. Kiderült, hogy a gyár szakmai továbbképző köz­pontja nincs felkészülve ilyen magas képzettségű szakemberek oktatásá­ra. Most nagy szaktudású oktatókat és pedagógusokat keresnek a továbbképző központba. Az egye­sülésnek ugyanis hamarosan nem egy brigádra, hanem néhány ezer műszakilag kiválóan képzett mun­kásra lesz szüksége a dízelmotoros gépkocsik gyártásához. AZ IRÁNYÍTÁS PROBLÉMÁI ÉS A BRIGÁDMUNKA-Az automatizált berendezések arra kényszeritették kezelőiket, hogy egyesítsék tudásukat: ma már lehetetlen, hogy mindenki csak a sa­ját munkájáért feleljen. Brigádokat hoztunk hát létre - meséli Mihail Majorov, a keréküzem brigádveze­tője. - Fizetésünket közös teljesít­ményünktől függően kapjuk. Kisebb létszámmal jobb munkát végzünk, és így többet is keresünk. Ebben van a brigádmunka lényege, amely­ről ma már senkit sem kell meggyőz­ni. Én például 120 rubellel többet keresek havonta, mint a brigád megalakulása előtt. Jelentősen megnőtt munkánk termelékenysége. Továbbra is zavaróan hatnak azon­ban a tervezés hiányosságai, ame­lyek a feladatok állandó, módosítga­tásának köszönhetők. Úgy véljük, hogy most már érdemes volna mű­helyméretekben alakítani brigádot. AZ önelszámoló brigádban örömmel fogadnánk a technológusokat is. A munkát úgy kell megszervezni, hogy mindenki érdekelt legyen. A GAZ-ban megjelenő Gazdasági Figyelő (az üzemi lap melléklete) megnyugtató adatokat közöl a mun­ka termelékenységének alakulásá­ról. A munkások azonban pontosan ráéreztek arra, melyik az a terület, ahol szükség van változtatásokra e növekedés meggyorsítása érde­kében. Ez a terület az iroda, amelyet még mindig nem érintett az átalakí­tás, pedig további komoly tartaléko­kat rejt magában. AZ EMBERI TÉNYEZŐ Jurij Kuljomin, az egyesülés szak- szervezeti bizottságának elnöke szerint a szakképzett dolgozókat a legbiztosabban úgy lehet megtar­tani, ha jó minőségű lakásokat épí­tenek számukra. A GAZ vezetése 242 millió rubelt szánt lakásépítésre és egyéb szociális célok megvalósí­tására. A tervek szerint 1995-re az egyesülés minden dolgozójának önálló lakása lesz. Ehhez arra van szükség, hogy tíz év alatt 40 ezer lakást építsenek, kétszer annyit, mint az előző évtized alatt. Kiderült azonban, hogy az egye­sülés vezetése által lakásépítésre szánt pénz nem elegendő. A hiány pótlására megvannak a tartalékok. Felére csökkentik az új gépkocsimo- dellek gyártásának beindítására szánt időt, s ennek következtében megnő a nyereség, amelynek jelen­tős részét a szociális igények kiélé- gítésére fordítják. Eldöntötték, hogy a lakásépítés meggyorsítása érdekében munka­erővel is segítik az építőipari vállala­tokat. A házak egy részét saját kivi­telezésben készítik el, hiszen a GAZ-nak megvan a maga saját építőipari részlege. Hozzáláttak az ifjúsági lakótelepek építéséhez is. Azokban az új lakókörzetekben, ahova az egyesülés dolgozói költöz­nek, a GAZ pénzéből iskolák, óvo­dák, bölcsődék, szolgáltatóházak, filmszínházak, sportlétesítmények épülnek. Már elkészült egy nagy kórház, s egy-egy rendelőintézet a gyerekek és a felnőttek számára. EGY KIS REKLÁM A GAZ-ban készülő dízelmotoros nehéz teherautó egy önürítögépes kocsiból és utánfutóból áll. Teherbí­ró képessége 8,5 tonna. A vezető­fülkét a világszínvonal követelmé­nyeinek megfelelően alakították ki. A gépkocsi sebessége 85 kilométer- óránként. Kétszázezer kilométert tud megtenni nagyjavítás nélkül. Az új gyártmány alapvető, „családi“ vonása, akárcsak a GAZ többi gép­kocsijáé - a megbízhatóság. (Szputnyik) Jó ütemben dolgoznak a Haladás építői Eddig már több, mint 3500 kilométeres szakaszon lefektették a csővezetéket a Haladás távolsági gáz­vezeték építői. Mint ismeretes, a vezeték hét szocia­lista ország közös együttműködésével épül, beleért­ve Csehszlovákiát is. A nyugat-szibériai Jamburgból indul a vezeték és a Szovjetunió nyugati határáig húzódik. A csehszlo­vák építők az utolsó, egészen az országunk keleti határáig vezető szakaszt építik. Több, mint 120 kilométert rendkívül nehéz terepviszonyok között kell megépíteni, amely a Kárpátokon keresztül vezet Ukrajnába. A munkálatok további fázisában a cseh­szlovák szakemberek egy újabb, csaknem 220 kilo­méteres szakaszt építenek meg a Szovjetunió euró­pai részében. A Haladás gázvezetéken együttvéve 40 komp­resszorállomást szerelnek fel. A jamburgi földgáz a tervek szerint 1989-től kezd majd áramlani a veze­téken keresztül. Ettől kezdve a Szovjetunió évente hozzávetőleg 26 milliárd köbméter földgázt szállít majd a építésben részt vevő KGST-tagországok- nak. (ŐSTK) A vietnami Thai-binh tartomány jutafeldolgozó üzemének alkal­mazottai azt tervezik, hogy idén 5700-6000 tonna jutafonalat állítanak elő, amelyet az ország tizenhárom további tartomá­nyában működő szőnyeggyárak dolgoznak majd fel. Vietnam ezeket a szőnyegeket » vflág számos országába, így a KGST- tagországokba is exportálja. (ŐSTK-felvétel) Kuba az utóbbi öt évben összesen 670 000 tonna acélt exportált 130 millió dollár értékben. Az acél először 1980-ban jelent meg a karibi ország kiviteli cikkeinek listáján, ekkor mindössze szerény, 18 999 tonnát szállítottak külföldre. Képünkön a legnagyobb kubai acélmű, a havannai Antillana de acero egyik részlege látható. Az üzemben az idei év első negyedében már több mint 5000 tonna különleges acéldrótot állítottak elő. A tervelőirányzat 1987-ben összesen 15 OOO tonna gyártásával számol. (Telefoto: CSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents