Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-02 / 39. szám
Az új ZAZ-1102-es Zaporozsec, amelynek sorozatgyártását ezidén kezdik meg a Szovjetunióban. A gépkocsi 1,09 literes lökettérfogatú motorjának teljesítménye 37 kW, azaz 50 lóerő. Óránkénti 90 kilométeres sebesség mellett 100 kilométeren 4,8 liter 93-as oktánszámú benzint fogyaszt. Maximális sebessége 140 km/ó. Az előzetes becslések szerint 5300 rubel lesz az ára. Kirakat AZ ENERGIAGAZDÁLKODÁS FŐ IRÁNYVONALA A szovjet atomenergetika 33 éve [gy nevezhetnénk legtalálóbban a Szovjetunió népgazdaságának sikereit, eredményeit bemutató állandó moszkvai kiállítást. Városnegyednyi területen, gondozott fasorok és virágágyások között fekszenek a pavilonok, amelyekben a kiállítási anyag rendszeresen felfrissül, s mindig a legújabbat, a legprogresszívebbet mutatja be amellett, hogy képet ad a fejlődés történetéből az ágazatban. Az „egyszerű“ látogatók, s úgyszintén a külföldi turisták körében a legnépszerűbbek közé tartoznak az űrhajózást, a szőrmés állatok tenyésztését és a szőrmefeldolgozó ipar minden nő szívét megdobogtató termékeit bemutató pavilonok, de úgyszintén az építőipari és az élelmiszeripari kiállítás. A szakemberek - mérnökök, tervezők, közgazdászok - rengeteg hasznos ismeretet szerezhetnek a legkülönbözőbb mezőgazdasági és ipari szakpavilonokban. S akkor még nem is szóltunk az időszakos kiállításokról! Nagyon sok látogatót vonz a nyáron megnyílt- két jubileumi kiállítás. A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából - a montreali világkiállításról hazahozott hatalmas pavilonban - egy rendkívül érdekes világ tárul a látogatók elé. A Szovjetunió valamennyi köztársaságából felsorakoztatják itt az amatőr népművészek, de ugyanúgy a modellezők alkotásait, a gyűjtök kollekcióit. Hímzések, fafaragások, kerámiák, bőrből és fémből készült dísztárgyak és használati eszközök, épületek, szerkezetek miniatürizált modelljei, a gyújiöszenvedély gyakran meglepő „eredményei“. Ez a kiállítás az alkotó ember dicsérete, elismerés ügyességének, találékonyságának, amely teljes mértékben csak abban a társadalomban bontakozhat ki, mely az embert helyezte a középpontba. Egészen más tárgyú, de hasonló jellegű a 70 év Október zászlaja alatt elnevezésű másik jubileumi kiállítás, amely az egyes szövetségi és autonóm köztársaságok, autonóm területek iparának és mező- gazdaságának legjobb termékeit mutatja be. Van mit megnézni. Ami egyrészt nagyon jó, másrészt már kevésbé. Magyarázatként erre érdemes idézni az SZKP Központi bizottságának beszámolóját a párt XXVII. kongresszusának, melyet Mihail Gorbacsov terjesztett elő: „Az elosztási viszonyok tökéletesítését célzó erőfeszítéseink nem lesznek elég hatékonyak és a népjólét emelésének feladatát nem teljesítjük, ha nem leszünk képesek feltölteni a piacot különféle árucikkekkel, szolgáltatásokkal. Erre irányul a közszükségleti cikkek gyártásának és a szolgáltatási szféra fejlesztésének komplex programja.“ Ugyanebből a beszámolóból még egy mondat: „A szovjet embereknek rövid időn belül érzékelniük kell az élelmiszer-probléma gyökeres megoldása, a jó minőségű árucikkekben, szolgáltatásokban mutatkozó igények kielégítése, az egészségügy, a lakás-, az életkörülmények, a környezetvédelem megjavítása érdekében tett közös erőfeszítések eredményeit. “ Végül egy harmadik idézet A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1986-1990-es évekre és a 2000- ig terjedő időszakra című, a kongresszus által jóváhagyott dokumentumból:,,A következő ötéves időszakban legkevesebb 30 százalékkal kell növelni a nem élelmiszer jellegű termékek gyártását. Jobban ki kell elégíteni a lakosság sokrétű keresletét szövetek, ruházati cikkek, cipők, kulturális és szociális célokat szolgáló cikkek ... iránt. ... Gyártásukat és árusításukat a lakosság különböző csoportjai keresletének megfelelő választékában kell biztosítani. Jelentős mértékben javítani kell a termékek minőségét, műszaki és esztétikai tulajdonságait, valamint üzemelési megbízhatóságukat. “ Ezek tehát azok a célok, melyeket a szovjet könnyűiparnak és háttériparának el kell érnie. Ez a kiállítás pedig éppen azt mutatja be, hol tartanak most. Elég messze, de még távolról sem ott, ahol kellene. Tény, a bemutatott ruházati cikkek, cipók és lakástextíliák tetszetősek, követik a legújabb nemzetközi divatirányzatot, célszerűek, főleg természetes alapanyagokból készültek. A háztartási cikkek úgyszintén esztétikusak, színvonalasak. Merem állítani, szinte valamennyi slágercikk lenne a mi boltjainkban is. S itt jutunk el a probléma gyökeréhez, amelyet éppen ez a „lenne“szócska fejez ki a legtalálóbban. Kelendő lenne, ha - volna. Mármint a szovjet boltokban. Ez ugyanis egy „leg“ kiállítás. Igaz, a termékek többségénél ott az árcédula is, ami azt jelenti, hogy a cikk sorozatgyártása már beindult. De egy-egy köztársaság egy-egy üzeme aligha képes a kontinensnyi ország óriási igényeinek kielégítésére.- Be kellene ide zárni az összes fogyasztási cikket gyártó üzem vezetőit legalább egy hétre, hogy jól eszükbe véssék, mit kell gyártani - szólt egy igényesen öltözött iíjú hölgy férjéhez, aki az ugyancsak az itt kiállított új autómodellektöl tért vissza a jereváni Macisz gyár cipókölteményeit csodáló nejéhez. - Inkább ne - mondta a férj -, mert akkor sosem jön össze a pénz erre a meseautóra. Ez a véletlenül kihallgatott beszélgetés meggyőzött arról, hogy nagyon jó ötlet volt ennek a kiállításnak a megrendezése. A fogyasztók képet alkothattak maguknak arról, mire képes a szovjet ipar, mit igényelhetnek, sót követelhetnek a gyártóktól. Az - önkéntesen - idelátogató szakembereket pedig bizonyára elgondolkodásra készteti arról, hogyan tudnák utolérni az élbolyt, s termékeiket, ha nem is egyből a világszínvonalhoz, de legalább a legjobb szovjet színvonalhoz igazítani, ami - az itt látottak alapján - nem is olyan nagy különbség. GORF0L ZSUZSA Amint belépünk a V-4-es pavilon főbejáratán, a szovjet atomenergetika legújabb kiemelkedő fontosságú létesítményének az ASZT-500-as atomfűtóműnek a makettjét láthatjuk. Odább világító színes lámpák jelzik a Szovjetunió térképén, hol vannak és működnek, illetve épülnek a különböző típusú atomerőművek, és külön-külön valamennyi típus működési elvét is megismerhetjük a szemléltető maketteken. Itt találhatók a részecskegyorsítók, például az U-400-as ciklotronnak, vagy a PTE-10-es plazmagyorsítónak a makettjei, de találkozhatunk a különböző termonukleáris kísérleti állomások, így az Uragan-3-as kicsinyített másával, akárcsak a Tokamak-rendszer legújabb tagjával, a Tokárnak 15-sel, amelyen az eredeti működési elvét is elmagyarázzák. A szovjet atom- jégtörö-flotta egyes hajóinak kicsinyített másai szintén a kiállított tárgyak között szerepelnek. Azaz ebben a pavilonban felidézhetjük a XX. század talán legjelentősebb műszakitudományos vívmányának, a békés atomnak a történetét, amely pedig már több is, mint csak a szovjet atomenergetika története: ez már valamennyi szocialista ország atomenergetikájának is története. Múlt A szovjet atomenergetika történetének kezdetét 1954-től számítjuk, amikor Moszkva mellett üzembe helyezték a világ első atomerőművét. Két év elteltével már kétoldalú megállapodások születtek a Szovjetunió és az NDK, illetve a Szovjetunió és Csehszlovákia között atomerőművek létesítéséről és a közös atomerőművek létesítésében folytatandó együttműködés elveiről. A szocialista országok közül következőként Bulgária kapcsolódott be az atomenergetikai fejlesztésnek még nem összehangolt programjába, ott is elkezdték egy atomerőmű építését. A hetvenes évek közepén 4000 megawattnyi atom- erömúvi kapacitás termelte az energiát. Ez annyi energiamennyiségnek felel meg, amennyi például akkoriban Magyarország összes energiatermelő kapacitásának teljesítménye volt. ötödikként Magyarország is belépett azon szocialista országok közé, amelyek atomerőművek építésébe fogtak. Később fokozatosan Kuba, Lengyelország és Románia is erre az útra lépett. Immár tízéves az a keretegyezmény, amely alapján jelenleg - egészen 1990-ig - folyik a KGST-országok atomenergetikai együttműködése az egyesített energiarendszer fejlesztésében. Ez az egyezmény többek között kimondja, hogy a KGST-országok és Kuba atomerómúvi kapacitásának 1990-re el kell érnie a 37 000 megawattot, a Szovjetunióban működőkkel együtt pedig a 100 000 megawattot. Ez körülbelül 200 millió tonna egyezményes fűtőanyagnak megfelelő hagyományos energiahordozó, vagyis szén, kőolaj, földgáz megtakarításával egyenlő. A szemléletesség kedvéért jegyezzük csak meg, hogy ennyi fűtőanyag-mennyiség a duplája annak, mint amennyi szenet a csehszlovák szénipar az elmúlt évtized második felében egy év alatt termelt. Újabb lépés volt az együttműködés elmélyítése területén a KGST-országok 1979-ben aláírt egyezménye az atomerőművi berendezések gyártásának sokoldalú nemzetközi szakosításáról, kooperációjáról, e berendezések kölcsönös szállításáról a jelenlegi évtized végéig. Ez az együttműködés vonatkozik valamennyi, az említett országokban folyó atomerőmű-építési programra: valamennyi egységes műszaki dokumentáció alapján, egységes feltételek mellett épül. Jelen Ennek az 1979-ben aláirt egyezménynek alapján kezdődött a WER-440-es típusú, 440 MW-os kapacitású, ún. víz-víz reaktoroknak a gyártása, ami a csehszlovák energetikai ipar elismerése is volt egyúttal. A többi országban is folyik bizonyos részegységek gyártása. Időközben megkezdték a VVER-1000-es gyártását is, ennek kapacitása 1000 MW. Ez utóbbiak, valamint a Szovjetunióban használt RBMK-1000-es és RBMK-1500-as ún. urán-grafit reaktorokkal működő erőművek jelentik a jelenlegi évtizedben a szocialista országok atomenergetikájának alapját. Nagy atomerőművek közös építése - ez pedig már az együttműködés következő lépcsőfoka. Ilyen a Hmelnyickijban épülő 4000 MW-os erőmű, amelynek első blokkját 1984-ben helyezték üzembe. Az építésben részt vevő országok húsz éven át kapják az energiát, mégpedig 1990-tól Magyarország * 2,4 gigawattóra, Lengyelország 6 GWó, T Csehszlovákia pedig 3,6 GWó évi energia- ^ mennyiséget. További ilyen erőmű épül a dél- * ukrajnai Ocsakov város közelében is. ;j A már említett atomenergetikai fejlesztési stratégia a KGST-országok számára előírja § a gyorsneutronokkal üzemelő reaktorokra való fokozatos áttérést is. Mindez lehetővé teszi az atomenergetika fűtöanyagbázisának számottevő bővítését. Mégpedig azért, mert ezek a reaktorok a hó- és villamosenergiával párhuzamosan új nukleáris fűtőanyagot, plutóniumot is termelnek, mégpedig többet, mint amennyi kiinduló fűtőanyagot, azaz uránt elhasználnak. Vagyis nem fenyeget a hasadó anyagok készleteinek kimerülése. E Még 1973-ban helyezték üzembe az első gyorsneutronokkal üzemelő BN-350-es reaktort a Kaszpi-tenger partvidékén, Sevcsenko városában. Ez 124 MW-os elektromos kapacitásán túl még naponta 85 000 tonna tengervizet is sótalanít. Hét évvel ezelőtt Belojarszk- ■ ban megkezdte üzemelését a világ legnagyobb gyorsneutronokkal üzemelő reaktora, a 600 MW-os BN-600-as. Azóta már kidolgozták a BN-800-as és BN-1600-as típusok terveit is, sőt arról is megbizonyosodtak ■ a szakemberek, hogy az ilyen típusú reaktorok kapacitása elérheti akár a 2400 MW-ot is. Lényeges, hogy a nagyobb teljesítmény ellenére szerkezetük kialakítása egyszerűbb a WER típusúakénál. ■ JÖVŐ Ha azt mondjuk: nyersanyagbázis nélküli energetika, akkor ma még sokan hitetlenkedve csóválják a fejüket. Márpedig a - nem is olyan távoli - jövő láthatárán az irányítható termonukleáris reakción alapuló energetika ■ áll. Olyan energiatermelő eljárás, amely semmiféle erőforráshoz nem kötődik. £ A termonukleáris energetika lényege, hogy könnyű atommagoknak nehezebbé való egyesülésére, azaz szintézisük mechanizmusára épül. A könnyűatommag, a hidrogén, a Méngyelejev-táblázat első eleme, a nehezebb pedig a sorban öt követő hélium. Ennek a magfúziónak is nevezett fizikai folyamatnak az eredményeként óriási mennyiségű energia • szabadul fel. Ez a folyamat játszódik le a Nap és más csillagok belsejében is. A kérdés természetesen az, hogyan lehet az így kelet- , kezö, több tízmillió Celsius fokos hőmérsékletet előállítani, és a plazmát a Nap hőfokán meg is tartani. A megoldást keresik, és a különböző megközelítési eljárások élvonalában a szovjet Tokamak-rendszer áll, amelyben a plazmát a kívánt hőmérsékletnek mintegy háromnegyed részéig sikerült felhevíteni. Nagyobb gond annak izzó állapotban tartása. ' Közismert tény, hogy a termonukleáris reakciót mindeddig csak a hidrogénbombá- ban sikerült a gyakorlatban is alkalmazni, ezért kezelték a kutatási eredményeket titokban. A Szovjetunió kezdeményezését, hogy oldják fel az irányítható termonukleáris szinté- ?£ zis eredményeinek titkos kezelését, számos ■ ország támogatta. így alakulhatott nemzetközi kollektíva, amely a reaktor ^fejlesztésén - dolgozik. Ez egyébként távlati feladatként a KGST-országok 1979-es, említett egyezményében is szerepel. A program célja a tér- ■ monukleáris reaktor távlati terveinek kidolgozása a Tokamak-rendszer alapján. Folyik tehát a kutatás. Az eddigi utolsó állomás, a bevezetőben említett Tokamak- 15-ös egyúttal újabb lépés a célhoz: a nyers- m anyagbázis nélküli energetikához. MÉSZÁROS JÁNOS A Tokamak-15- ös termonukleáris reaktor modellje. A reaktor belsejében fehéren „Izzó“ plazma, az „ellopott Nap“, a nyersanyagbázis nélküli energetikával kecsegtet... (Mészáros János felvételei) .2.
