Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-09-25 / 38. szám
I llusztris nevek kísérik pályafutását. Csupa nagy rendező, csupa híres színésznő. Szerepei egytől egyig emlékezetesek, filmjei (A szép Antonio, a Tegnap, ma, holnap, a Válás olasz módra, a Napraforgók, a Nyolc és fél, A nők városa, a Ginger és Fred, A varennes-i éjszaka, A méhész és a többi) filmtörténeti jelentőségűek. Róma, Párizs, Hollywood és Moszkva után pár héttel ezelőtt Budapesten forgatott. Sándor Pál Miss Arizona cimü filmjében ö játssza a sorsüldözött Rozsnyait. Ha elfáradt, ahelyett, hogy magára zárta volna hófehér lakókocsiját, összecsukható széken, a kulisszák sötétjében pihent. Két felvétel közt a szünetben széttárt karokkal, fél lábon ugrált a filmgyár udvarán. Ha szomjas volt, ahelyett, hogy talpas pohárban üdítőt kért volna, csapot keresett, s a tenyeréből itta a vizet. Ez ó. Marcello Mastroianni. Egy világsztár allűrök nélkül.-Tetszik, ahogy elengedi magát. Imponál, hogy fütyül az illik-nem illikre. Hogy csak úgy végighasal az asztalion. Akár egy örökifjú, úgy forog a széken.- Pedig nem vagyok örökifjú - húzza el finoman a száját a filmgyári Arizona bárban. - Most leszek hatvanhárom éves; ne mondja, hogy nem látni a homlokomon. Aztán gondoljon csaik bele: száznegyven filmet forgattam eddig, ehhez is kellett néhány év. - Igaz, hogy építészmérnöknek készült? - Igaz. De amiről nem tudhat: volt egy gyönyörű csoporttársnöm... mint a mágnes, úgy vonzott. Amikor tagja lett az egyetemi diákszínpadnak, én is azonnal beiratkoztam. Előtte semmi. Érti? Soha, de soha nem játszottam. Eszembe sem jutott, hogy színész is lehetnék. Az első fordulat akkor következett be az életemben, amikor az egyik előadásunkat megnézte valaki Visconti színházából. Nem sokkal később már ott álltam Luchino előtt, aki személyesen intézte el, hogy színiiskolában folytathassam tanulmányaimat. Első filmszerepemet 1947-ben, a Nyomorultakban kaptam, rá egy évre pedig már Visconti színházában játszottam. A színpadon Goldoni- és Shakespeare-szerepeket formáltam meg, de a kamera előtt jóformán csak hódító, jó megjelenésű férfiakat. Amolyan nagyvárosi szívtiprókat. Mondhatom: olyan gyorsan és olyan váratlanul kezdtem el filmezni, hogy nem is emlékszem, mikor, melyik szerepemmel lettem igazán népszerű. Azt viszont pontosan tudom, hogy soha, egyetlen figura sem hozott álmatlan éjszakákat. Elolvastam a forgatókönyvet, megtanultam a szövegemet és eljátszottam, amit játszanom kellett.- Ennyire egyszerű az egész? De hiszen pályatársai különös átlényegülésröl, nagy lelki átalakulásokról beszélnek.- Nem kell ezt annyira misztifikálni! A festő, az igen! Meg a szobrász, a zeneszerző! Ók művészek Mi, színészek inkább amolyan kaméleonfélék vagyunk. Akkor vagyunk igazán boldogok, ha mindig más valakit formálhatunk meg. De hogy pontos választ adjak a kérdésére: ki nem állhatom azokat a kollégáimat, akik úgy nyilatkoznak a pályáról, a színészi játékról, mintha ki tudja, milyen nagy dolgot művelnének. Vegyük csak például a fogorvost... hát nem nehezebb az ö dolga, mint a miénk? Ha rosszul fúr vagy rosszul töm, fájdalmat szerepeket, amelyeket jónéhány évvel ezelőtt Franciaországban játszottam, akkor elmondhatom: kegyes hozzám a sors, mert jobbnál jobb figurákkal ajándékoz meg.- A sors alatt ugye, elsősorban Fellinit kell értenem?- Igen, Federico és én elválaszthatatlan barátok vagyunk. Az Édes élet volt az első közös filmünk, Az interjú a legutóbbi. Huszonhét év telt el a kettő között. Hihetetlen!- Egyszer megkérdezték Fellinit, mondjon véleményt önről. Biztosan tudja, mit válaszolt. Azt, hogy:,,Olyan, minién. A filmjeimben is voltaképpen engem formál meg. “ Látja, ez is érdekes: ha Fellini, akkor Mastroianni. Ha meg Mastroianni, akkor Fellini.- Sok jó rendezővel dolgoztam, sok jó barátot szereztem az évek során, de Federico mindannyiukat felülmúlja. Sokszor úgy érzem: padtársak voltunk az iskolában, noha az Édes élet előtt egyszer sem találkoztunk. Mit meséljek róla? Hogy forgatókönyv TALÁLKOZÁS MARCELLO MASTROIANNIVAL okoz. A színész, mégha akármilyen drámai szerepet játszik is, legfeljebb felkavar. Ha meg fabatkát sem ér a munkája, a néző feláll és kisétál a moziból vagy kikapcsolja a tévét. Ennyi. Nem szeretem, ha glóriát vonnak a fejünk köré. Tudom, hogyne tudnám: sokan „kutatnak“, „elmélyülnek“, „szenvednek“, mielőtt játszani kezdenék a szerepüket. Olvastam már olyan interjút is, amelyben a színész azt nyilatkozta: mivel szerzetest kellett játszania, a forgatást megelőzően hetekre, hónapokra kolostorba vonult, mert tanulmányozni akarta azok mozdulatait, magatartásformáját. Egy másik kollégám hegedülni tanult sokáig, mert zeneszerzőt játszott. Hülyeség! Akkor béreljek ki egy ágyat a bolondok házában, mert pár hét múlva hibbant agyú kertészt kell játszanom? Nem! A színésznek az a dolga, hogy illúziót keltsen. Hogy valami furcsa erővel elhitesse magáról, hogy pap, hogy hegedűs, vagy ha kell: ámokfutó.- Emlékszem egy régebbi, szatirikus hangvételű filmjére: egy művi úton teherbe ejtett férfit játszott benne.- Életem legrosszabb szerepe volt ez... még ma is restellem. Egyébként azt hiszem: nincs okom panaszkodni. Ha leszámítom azokat az egy kaptafára szabott emigránsSzáznegyven film után (Kádár Kata felvétele) nélkül dolgozik? Hogy ebéd közben ecseteli az elképzeléseit? Beszél, beszél, s közben erősen figyeli a szemben ülő reakcióit. Munka közben már csak olyan instrukciókat ad, hogy ,,most erre fordulj, most oda nézz, most vágj valami keserves képet.,.visz- szakérdezni, hogy miért?, teljesen felesleges. Aki netán mégsem állja meg, az csak olyan választ kap, hogy ,,ne törődj veleI“- S a többiek? Visconti? A tanítóm volt. A legelső mesterem.- Monicelli?- A snájdig, mindig elragadó Mario Monicelli? Hogy micsoda humora van!- Ettore Scot a?- Mintha a mögöttem levő padban ült volna...- Marco Ferreri?- Mintha minden óráról hiányzott volna. Irgalmatlan fenegyerek.- Pietro Germi?- Szűkszavú. Alig beszél. Csak figyel. Észrevétlenül figyel.-Tavaly Nyikita Mihalkovval Moszkvában forgatott.- Nyikita rendkívüli rendező és valósággal rajong a színészeiért. De tetszik az életfelfogása, a magatartása, s a munkához való viszonya is. Életem egyik legszerencsésebb döntése, hogy elfogadtam a Fekete szemek főszerepét.- Rozsnyaiban, a Miss Arizona hősében mi ragadta meg?- Az egész élete. Rozsnyai ugyanis zsidó, s mivel közeledik a háború, menekülnie kell. Miss Arizona, az éjszakai mulató csillaga az életét kockáztatja érte. Megható történet. A női főszerepet Hanna Schygulla, a nyugatnémetek sztárja játssza. A halk, jégszemű Schygulla.- Otthoni partnernöiröl mi a véleménye? Kezdjük talán Sophia Lorennel.- Sophia a legkedvesebb színésznőm. Tíz filmet forgattunk együtt, mind a tíznek nagy sikere volt. Szép, intelligens nő, színes fantáziával és vérbő humorral. S mivel nápolyi, nagyszerűen tud főzni.- Giulietta Masina?-A legrégibb és legigazibb barátnőim egyike. Hogy mennyit szteppeltünk a Ginger és Fredben... A végén úgy belejöttünk, hogy Federico percenként ránk ripakodott, ez nem táncverseny, ne akarjatok mindenáron remekelni, ez két idős, roggyant térdű ember, ebből induljatok ki!- Claudia Cardinale?- Ő olyan, mint a nap. Sugárzó. Meg halk, kedves, titokzatos. Na és a hangja, az a rekedtes hang... gyönyörű!- Egy valami érdekel még: ön hol itt, hol ott forgat a világban, a leghíresebb színészek egyike, aki amerikai rendezőkkel is gyakran dolgozik - mégsem lett hollywoodi színész soha. Miért nem?- Mert nem volt szívem elhagyni Olaszországot. Ott születtem, s élni is csak ott tudok. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ha a kapitány színre ... Ha hiszik, ha nem, olykor egy bolhán is múlhat egy akció sikere. Az történik ugyanis, hogy a rendőrségi rádióból rekedtes hangon megszólal Góliát segédrendör s közli: lépésről lépésre közeledik a rejtekhelye felé a sokszorosan körözött, rettegett közellenség. Zéró és bandája. És Góliát, aki bolha, nem hazudik. Piroska, a kerekre gömbölyödött cica, puha szőrébe kapaszkodva halad a gengszterek főhadiszállása felé. Piroska persze, nem tudja, hogy bolha van a szőrében. Mint Góliát kifejti, egy cica csak több bolhát észlel, egyet csak igen ritkán, és reméljük, most nem ez lesz a helyzet... Szóval Góliát (aki bolha) bejut Piroska hátán a banditák főhadiszállására. Itt azonban tettlegességre kerül sor. Piroska késett. Zéró, a kegyetlen főnök ezért alaposan eltángálja, meg is rázza, s Góliát, messze repül a finom szőrszálak közül, egészen egy pezsgőspohár közepébe, amelyben sajnos pezsgő is van. És bár Góliát antialkoholista, és menekülne a pezsgőből, néhány slukkot így is, úgy is nyelnie kell, s ez elég, hogy ettől kezdve duplán lássa a világot. Ebből persze nagy kalamajka lesz. Mert Góliát a részegség csalhatatlan jeleivel összevissza beszélve adja jelentését a rendőrségnek. Olykor dalolni kezd, amire felfigyel Zéró, a gengszervezér és lecsap... A Góliát-vonal elnémul. Ez indítja a körzeti rendőrség vezetőjét, a Kapitányt (aki kutya), hogy alaposabb szemlét tartson az erdőben és környékén. így kezdődik, Az erdő kapitánya, a Pannónia Filmvállalat immár tizenkilencedik egész estés rajzjátékfilmje. Dargay Attila rendező, a Ludas íme a főhős, az erdő kapitánya Matyi, a Vük, a Szaffi című rajzfilmek alkotója, aki Az erdő kaptiányát is saját művének mondhatja, így beszél a filmről:- Az erdő kapitánya mesekrimi örökifjaknak, kicsiknek és nagyoknak, mindazoknak, akik szeretik az állatokat, és a kalandos históriákat. Főhősei, erősen egyénített állatfigurák, kutyák, macskák, egy medve- bocs, szarka, bolha, béka, sündisznó, hód, bagoly és sok-sok más erdőlakó. A szereplők két táborra oszlanak, ki a gengsztereket, ki az őket üldöző rendőröket segíti, és a mesék örök követelménye szerint a végére minden helyére kerül, a jó elnyeri jutalmát, a rossz megbűnhődik, mindenki nyugodtan térhet majd haza. A filmet már másfél esztendeje készítjük, és Az erdő kapitánya, a tervek szerint, valószínűleg még ebben az évben közönség elé kerül. Az új magyar rajzjátékfilm forgatókönyvét Nepp József és Dargay Attila közösen írta, a figurákat Dargay Attila tervezte. A tervező-rendező nem tagadja, hogy a Kapitány alakját saját kutyájáról mintázta, s az állatfiguráknak is sok közük van életéhez. Ifjúságának és érett éveinek alkalmi társait örökíti meg a filmben. Többszáz háttér, közel hetvenezer celluloid lapra rajzolt fázisrajz szükséges a hetven percesre tervezett filmhez és ez több mint félszáz ember áldozatos munkájának eredménye. És miközben Dargay Az erdő kapitánya befejezésén dolgozik, a hétvégeken már újabb rajzjátékfilmröl álmodik. Több elképzelése is van. Az egyik, a Csongor és Tünde, már réges-régi álom. Tulajdonképpen ezt csinálná a legszívesebben. De nem bizonyos benne, hogy függetlenül a művészi lehetőségtől, vajon elég érdekes téma-e ez a mesejáték a hazai és a nemzetközi közönségnek. A rajzjátékfilm-rendezőnek ugyanis a nemzetközi érdeklődés szintjén kell gondolkoznia, hiszen egy rajzjátékfilm, még a lehető legnagyobb hazai siker esetén sem képes a moziforgalmazásból „behozni“ költségeit. A nemzetközi piac érdeklődése tehát nélkülözhetetlen. Dargaynak persze vannak más filmálmai is, de ezekről nem szívesen beszél. Talán babonából. Bár a rajzjátékfilmek esetében a babona nem sokat segít. Itt minden a történeten, a grafikán, a kivitelezői munka színvonalán és minőségén múlik. Ha a film „hozza“ a minőséget, a siker nem maradhat el. Dargay reméli, Az erdő kapitánya „hozza“ azt á színvonalat, amely a feltétlen sikerhez kell. És ezt azért (babona ide, vagy oda) nem árt lekopogni... FFNVVFR RYFÍRGY ÚJ SZÚ 14 1987. IX. 25.
