Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-09-25 / 38. szám
Tőkés versenyszám: HIGH~IEIH A HIGH-TECH KULCSFONTOSSÁGÚ TERÜLETEIN A HÁROM TŐKÉS KÖZPONTNAK ODAÍTÉLT ÁTLAGOS „OSZTÁLYZAT“ USA Japán Nyugat-Európa Számítógépek 9.9 7.3 4.4 Biotechnológia 8.9 5.7 4.9 Új anyagok 7.7 6.3 6.0 Optoelektronika 9.5 7.8 5.7 Forrás: Fortune International Megmaradni a csúcson - ez a tőkés világ gigantikus cégjei számára annyit jelent, hogy lépést tartanak a potenciális konkurensekkel, vagy jobbik esetben megőrizzék előnyüket. A jelenlegi, rohamléptekkel haladó tudományos-technikai forradalom időszakában ez egyre nehezebb. A tudományos-technikai forradalom sokrétű, gazdag tartalmú folyamat. Hatással van a jelenlegi társadalom életének minden területére, dinamizmusának legfőbb forrása. Vívmányainak kihasználási módjai a legkülönfélébb formában történnek. Ezt a forradalmat az adott társadalom termelési viszonyai határozzák meg, s érvényes ez a megállapítás az Egyesült Államokra is. A Nyugaton a tudományos-technikai forradalom fejlődésének legfőbb irányát gyakran a high-tech fogalommal jelölik meg (high-technology), ami csúcsszintü technikát, csúcstechnológiát jelent. Hogy e téren a tőkés országok között milyenek is a jelenlegi erőviszonyok, egyértelműen megállapíthatjuk, ha figyelembe vesszük a legjelentősebb nyugat-európai cégek vezető tisztségviselőinek véleményét, (lásd a táblázatot): az Egyesült Államok e tekintetben vezet, legalább is a legfontosabb területeken. Ez kétségtelen tény. Az is vitathatatlan, hogy a sorrendben második Japánt nem túl sok választja el a vezető Egyesült Államoktól. Sőt, Japán két területet tekintve az első helyen áll, másik kettőben pedig holtversenyben áll az Egyesült Államokkal, az első-második helyen. Mi a helyzet azokon a területeken, ahol Japán eddig „csak“ a második? A második vagy hajszállal maradhat le a vezető mögött, vagy pedig tisztes távolságban követheti őt. A dolgok adott állapotának ismerete lehetővé teszi az egyes országok világpiaci konkurenciaképességének megítélését és összehasonlítását. És itt a különbség az USA és Japán között valóban elenyésző, majdnem teljesen elhanyagolható. Sőt, azt is lehet mondani, hogy az erőviszonyok kiegyenlítettek. A csúcson a helyzet azonban viszonylag rövid időszakon belül változik. Erre utal legalábbis a táblázat, amely konkurenciaképességük szerint rangsorolja a kapitalista országokat. Az ismertetett táblázatot a genfi székhelyű The European Management Forum szervezet állította össze. A legfőbb termékcsoportokban kialakult helyzetet tükrözi. 1985- ben sorrendben az első három helyen az USA, Svájc és Japán foglalt helyet. Egy évvel korábban ez a sorrend fordított volt. Vajon hogyan került be Svájc az élcsoportba? Az kétségtelen, hogy helye van a „nagyok“ között. Svájc ahhqz azonban túlságosan kicsi, hogy a világpiacon olyan legyen a súlya, mint az első és a harmadik helyen tanyázó ellenlábasaié. Az európai semleges ország bruttó nemzeti terméké-, nek és exportjának volumene az említett kettőhöz viszonyítva rendkívül alacsony. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a svájci cégek által előállított technika és az alkalmazott technológia csúcsszínvonalat képviseljen. A Fortune folyóirat is felkért tíz szakértőt az oktatásügy területéről, továbbá tőkés vállalkozókat és kormánykörök kereskedelmi tanácsadóit, hogy értékeljék a legfőbb imperialista központokban a high-tech területén a kulcsfontosságú ágazatokban elért eredményeket. Az értékelés során 1-tól 10- ig terjedő pontszámmal rangsorolták az egyes országokat. Felvetődhet az a kérdés, hogy vajon a megkérdezettek köre eléggé széles volt-e, és hogy az egyes országoknak odaítélt osztályzat számbelileg pontosan kifejezi-e az államok között meglevő különbségeket. Az eredmények mindenesetre érdekesek. A tudományos-technikai forradalom vívmányainak alkalmazása hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államokban az utóbbi negyven évben a termelésben megduplázódjon az egy órára eső munkatermelékenység. A rendelkezésre álló elegendő töke, a bőséges természeti források, a tömeges termelésből származó megtakarítások a legnagyobb ipari monopóliumok számára, a nagy felvevőpiac - ez csak néhány olyan tényező, amelyek lehetővé tették ennek az elérését. A kulcsfontosságú szerepet azonban éppen az amerikai tudomány és technológia fejlődése játszotta. A Brookings Institution tanulmánya szerint a munkatermelékenység növekedéséhez 44 százalékban a technológiai innováció járult hozzá. Más becslések szerint az elmúlt két évtizedben az innovációk az amerikai bruttó nemzeti termék növekedéséhez kétötöd- részben járultak hozzá. Az új technológia fejlődésében a hajtóerőt a számítógépek, a félvezetők, chipek, robotok és a távközlési berendezések jelentik. Az elektrotechnikai ipar termelése - amelynek legfőbb összetevőjét épp a számítógépek alkotják - évente eléri a 300 milliárd dolláros értéket. Számítások szerint ez az érték 2000-ig több mint a háromszorosára emelkedik. A számítógépek világpiacát jelenleg az amerikai társaságok ellenőrzik és e téren a közeljövőben lényeges változások nem is várhatók. Az IBM cégé például a világforgalom 60 százaléka, nyereség tekintetében pedig övé a 70 százalék. Japán a számítógépek világpiacából 15 százalékkal, Nyugat-Európa pedig 10 százalékkal részesedik. Az elektronikának azonban számos összetevője van. Az Egyesült Államok nem minden vonatkozásban áll az első helyen, s nem minden ágazatban képes megtartani vezető helyét. Az első számú terméknek a félvezető nyomtatott áramkörök - a chipek számítanak. Ezek minden elektronikai termék alapját képezik. Úgy tűnik, hogy az amerikai elsőség, amely mindenekelőtt a Motorola és a Texsas Instruments társaságok révén biztosított, a vége felé jár. Kénytelen lesz a helyét átadni a japán NEC, Hitachi és Fujitsu társaságoknak. Vezető szerepre pályázik azonban Nyugat-Európa is. Az a tény, hogy a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása szorosan összefügg az innovációs folyamatokkal, a jövendő társadalmi-gazdasági fejlődés kulcsa, s az Egyesült Államok legnagyobb konkurensei ezt mindinkább tudatosítják. A tavalyi év ezt szemléletesen igazolta: a high-tech amerikai importja túllépte az exportot és ez csalhatatlan, mindenképpen figyelmeztető jelzés. A tudományos-műszaki kutatásra fordított amerikai kiadások eddig meghaladják a többi tőkés ország ilyen célra fordított összegeit Az Egyesült Államok e tekintetben vezető helyen áll a tőkés világban. Az USA rendelkezik a tudományos ismeretek legnagyobb forrásaival. Ezek olyan nagy cégek laboratóriumaiban születnek, mint pl. az American Telephone and Telegraph’s Bell Laboratories. Az eredményekhez olyan neves egyetemek járulnak hozzá, mint a Caltek, a MIT vagy pedig a Stanford. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy e téren is új szelek fújnak. Megállapították, hogy a fizika, matematika és gépgyártás területén a külföldi diákok jelenleg több diplomát és titulust szereznek, mint az amerikaiak. Felfigyeltetö jelenség, hogy az amerikai munkaerőnél például a matematikai, a tudományos és a nyelvi ismeretek szintje alacsony. Ez pedig olyan körülmény, amely gyengíti az ÚSA helyzetét a csúcsszintű technológiákért folyó küzdelemben. Szemléltetésképpen egy példa. 1984-ben 22 ország középiskolai diákjai és egyetemistái matematikai versenyen vettek részt. Az első helyen a japánok végeztek, a Hongkongból érkezett kínai diákok a másodikon és mesz- sze-messze mögöttük, valahol a vert mezőny második felében végeztek az amerikaiak. Beszámolók szerint a japán diákok mindenben túltettek amerikai társaikon, kezdve az egyszerű számtani műveletektől egészen a legbonyolultabb algebráig. A high-tech területén dolgozó vezető amerikai kutatóknak ugyan a világban „nevük“ van, azonban vajon nem önmagáért beszél-e az a tény, hogy az a Japán, amelynek feleannyi lakosa van, mint az USA-nak, csaknem ugyanannyi mérnököt képez ki, mint tengerentúli vetélytársa. Vagy nem elég sokatmondó-e az a körülmény, hogy az USA káderhiánnyal küszködik a műszaki középkáderek, mesterek, operátorok és egyéb munkáskategóriák terén, amelyek pedig meghatározóak a tudományos-műszaki fejlődés további alakulása szempontjából. Jelenleg az Egyesült Államokban minden száz fiatalemberre 73 egyetemi végzettségű jut. Japánban viszont 87! Az Egyesült Államokban 1 millió lakosra A DOLLÁR-JOJO (Le Canard Enchainé) 350 mérnök jut, Japánban viszont 630 (a Közös Piac országaiban 260). Az a körülmény, hogy a fejlett tőkés országok bruttó nemzeti termékük hasonló hányadát fordítják ilyen célra, az első pillantásra azt a benyomást keltheti, hogy lényegében már utolérték az Egyesült Államokat. A valóságban ez azonban jóval bonyolultabb, sőt, bizonyos mértékig ellentmondásosabb. Mindenekelőtt: az USA bruttó nemzeti terméke összehasonlítva a legnagyobb konkurensével. Japánéval annak kétszerese. Ez egyértelműen az Egyesült Államok mellett szól. Azonban az Egyesült Államok sokkal nagyobb összeget, hozzávetőleg 30 százalékot fordít katonai tervekre. Japán ugyanakkor a legnagyobb figyelmet a gyakorlati alkalmazásnak szenteli. Ez viszont Japán mellett szól, amellett, hogy erősíteni tudja helyzetét a világpiacokon. Az USA-ban a katonai célú kutatásokra és fejlesztésekre fordított összegek részaránya még nagyobb, ha nem az ilyen célra fordított összes eszközök mennyiségéből indulunk ki, hanem azokból a dollármilliókból, amelyeket erre a szövetségi kormány áldoz. E tekintetben teljes 70 százalékról van szó! Hogy e százalékarány mögött milyen konkrét összeg húzódik meg? Hát a megtermelt bruttó nemzeti termékből az ipar évente 60 milliárd dollárral, a főiskolák és alapítványok 4 milliárddal, a szövetségi kormány pedig évi 55 milliárd dollárral járul hozzá a kutatáshoz és a fejlesztéshez. Hetven százalék! Ez tényleg több a soknál. öt évvel ezelőtt még 50-50 százalék volt az arány a katonai célokra és a polgári célokra szánt kiadások között. Közbevethető, természetesen, hogy a katonai jellegű kutatások egyes eredményeit kereskedelmi célokra is alkalmazzák, s ezt igazolni is lehet. Például a harci repülőgépek számára kikisérletezett szilárd, könnyű anyagok le- *hetövé teszik, hogy a Boeing 747-sek és a McDonell Douglas DC-9-es gépei nagy távolságokra kevesebb üzemanyaggal repüljenek. A hatalmas lézerek, elektronikus szenzorok, új anyagok, bonyolult számítógépek kifejlesztése, amelyekre az űrhábo- rús program, az SDI kutatásainak keretében kerül sor, nyilván szélesebb körű alkalmazást találnak. Azonban a katonai kutatásokra fordított összegek nagy része kifejezetten katonai jellegű programokat, tehát korlátozott célokat szolgál. A katonai jellegű dotációk magasak, viszont nem jut már ennyi az egyetemeken az új laboratóriumok építésére, az elavult berendezések pótlására és a diákok támogatására. Az amerikai egyetemek laboratóriumai- 'ban ennek ellenére kiváló csúcseredményeket érnek el. Ezek egy része azonban sose valósul meg a gyakorlatban. Ennek az az oka, hogy az akadémiai munkahelyek gyakran elszigetelődnek a vállalkozói szférában folyó kutatástól, és fejlesztéstől. E területen tehát nincs minden rendben. Sok dolgot meg kell oldani, s az egyik lehetőség többek között az, hogy az egyetemeknek nagyobb pénzügyi támogatást nyújtsanak olyan kutatóközpontok létrehozásához, amelyben együtt dolgoznak a főiskolák kutatói és a vállalkozói körök szakemberei. Jelenleg már tizenhárom ilyen munkahely működik az USA-ban, ezek egyiké Santa Barbarában, az ottani The University of California mellett működik és robotizált rendszerek kifejlesztésére szakosodott. Egy fecske azonban nem csinál nyarat. Továbbra is rendkívül időszerű az Egyesült Államok szempontjából az, hogy miként álljon helyt a nemzetközi konkurenciában. Ez a kérdés a múltban így nem vetődött fel, de mit lehet tenni, változnak az idők. Számos erre vonatkozó javaslat is született. Az amerikai társaságoknak úgymond szorosabbra kell fűzniük az együttműködést az egyetemi szférával. Japánban létezik pl. a The Ministry of International Trade And Industry (MITI), s ez a társaságok együttműködését, közös vállalkozását koordinálja. Az Egyesült Államok azonban állítólag nem kopírozhatja le a MITI-t. A kooperációs kapcsolatok kialakításánál a magánkezdeményezésekben bíznak. Ilyen alapokon jött létre a Microelectronics and Computer Technology Corporation, amely 21 társaságot tömörít. Ezek az akciók azonban a trösztellenes törvénybe ütköznek. Olyan panaszokat is hallani, hogy az adózási rendszer nem hat kedvezően az érdekelt társaságok aktivitására. Itt is, ott is tehát sok mindent meg kell változtatni. Az Egyesült Államok legnagyobb konkurensei sem akarnak lemaradni. Éppen ezért a high-tech versenyszámban valószínűleg újabb fordulók következnek ... DRAHOSŐÍBL A VEZETŐ TŐKÉS ORSZÁGOK RANGSORA A HIGH-TECHBEN USA Japán NSZK Skandinávia Egyesült Királyság Franciaország Számítógépek 1 2 3 4-5 6 4-5 Elektronika 1-2 1-2 3 4 6-7 • 6-7 Távközlés 1 2 3 4 5-6 5-6 Biotechnológia 1 2 3 4 5 Vegyszerek 1 2 3 4 5 6-7 Fémek 2 1 3 4 5-6 5-6 Gépipar 1 2 3 4 5 6 Feldolgozóipar 1-2 1-2 3 4 5 6 Robotika 2 1 3 4 6 5 ... = nem állnak rendelkezésre adatok Forrás: Management and Technology - A Survey of European Chief Executives, 1984; The OECD Observers., 131. szám, 1984, 5. old.
