Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-09-11 / 36. szám

t • Ilyen magasságban még senki sem járt. A rúdugrás kétszeres világbajnokának és világcsúcstartójának, Szergej Bubkának nincs ellenfele. (ÖSTK-felvétel) O roszország egyike volt annak a 12 országnak, amelyek képviselői 1894-ben, az olimpiai já­tékokat életre hívó párizsi kongresz- szus döntésének értelmében mega­lapították a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottságot. A NOB első 14 tagja kö­zött volt Oroszország képviselője, Butovszkij tábornok is. Abban az időben azonban Oroszországot leg­nagyobb jóindulattal sem lehetett sportnagyhatalomnak nevezni; az óriási ország sportegyesületeiben mindössze 50 ezer embert tartottak nyilván, ezek többsége a kiváltságos társadalmi osztályokat képviselte. Oroszország sportolói első alkalom­mal 1908-ban, a IV! olimpián álltak rajthoz. A társadalmi adakozásból befolyt összeg csupán arra volt ele­gendő, hogy az összesen öt tagból álló parányi csapatot felöltöztessék. Az 1912-es olimpián már sokkal na­gyobb, 178 tagú együttes indult. En­nek a csapatnak a stockholmi olim­pián elért eredményeit azonban a sajtó gúnyosan úgy kommentálta, mint ,,a sport Csuzimáját“. Ezen az olimpián Oroszország versenyzői egyetlen aranyérmet sem szereztek, és a nem hivatalos pontversenyben elért 15. helyük az orosz hajóhad japánok elleni vereségét idézte az emberek emlékezetébe. A nagy októberi szocialista forra­dalom után - az élet más területei­hez hasonlóan - a sport is rohamos fejlődésnek indult. A tőkésországök által meghirdetett politikai, gazdasá­gi és kulturális bojkott a világ első munkás-paraszt államának sport­kapcsolataira is kiterjedt. A szovjet sportolók nem kaptak meghívást az olimpiai játékokra. Ma már csak mo- solygunk rajta de tény; 1933-ig a NOB a fehér emigráns Uruszov herceget ismerte el Oroszországot képviselő tagjaként. Csak a második világháború után, amikor a Szovjet­unió tekintélye jelentősen megnöve­kedett, megerősödtek és kibővültek gazdasági és kulturális kapcsolatai, látta be a NOB, hogy a nemzetközi olimpiai mozgalom nem fejlődhet megfelelő módon, ha munkájában nem vesznek részt a szovjet sport- szervezetek. 1951 májusában a NOB végre hivatalosan is felvette tagjai közé a Szovjetunió Olimpiai Bizottságát. Ez a döntés Bécsben született, abban a városban, amely­ben 23 év múlva Moszkvát jelölték az 1980-as olimpia házigazdájának. Az 1952-ben megrendezett XV. nyári olimpia tehát az újdonsült tag­ország sportolóinak tűzkeresztsé­ge volt. A szovjet sport képviselői pedig joggal lehetnek büszkék első olimpiai szereplésükre: a nem hiva­talos, de hagyományos pontver­senyben éppen annyi pontot szerez­tek, mint az USA versenyzői (494). Csak ez kellett a nyugati sajtónak, amely ezt a tűzkeresztséget ,,szen­zációsnak“ nevezte, s számos eset­ben egy másik jelzőt is használt; „véletlennek“ könyvelte el a szovjet sportolók sikereit. Mi tagadás, a sportban gyakran előfordul, hogy a legnagyobb esélyesek, amig árgus szemmel figyelik egymást, megfe­ledkeznek a „sötét lovakról“, s csak akkor kapnak észbe, amikor már késő, a hátrány behozhatatlan. Az említett esetben azonban szó sem lehetett véletlenről. És ez hamaro­san be is igazolódott. A következő olimpiász ideje alatt a szovjet spor­tolók a lehető legnagyobb aktivitás­sá kapcsolódtak be a nemzetközi sportélet vérkeringésébe, komoly si­kereket értek el a legfontosabb vi­lágversenyeken. Ennek köszönhető aztán, hogy az 1956-os melbourne-i olimpián már nem „véletlennek“. hanem teljesen törvényszerűnek könyvelték el a szovjet küldöttség újabb diadalát. Ezt a sikert már meg­jósolták, ha nem is számítottak arra, hogy a szovjet csapat 622,5 pontjá­val meggyőző fölénnyel utasítja ma­ga mögé az amerikaiakat (497,5 pont). Azóta teszik fel mindig a kérdést: hol van a forrás, ahonnan elindul az erecske, amely óriási folyammá duzzadva a tengerbe ömlik? Milyen módon, hogyan fejlesztik a szovjet sportolók képességeiket? Tökélete­sen megszervezett testnevelési rendszer nélkül például lehetetlen­ség lenne az, hogy az olimpián elő­ször csak 35 évvel ezelőtt induló szovjet sportolók - egy esettől elte­kintve - mindig megelőzték a nem­zetek nem hivatalos pontversenyé­ben az addig egyeduralkodó USA-t. HÉTÉVES KORTÓL. Tizenegy évvel ezelőtt Caliban rendezték az úszósportok világbajnokságát. A női műugrást a Penzából származó 16 esztendős Irina Kalinyina nyerte. Nem kellett szakembernek lenni ah­hoz, hogy bárki lássa: a látszólag könnyed, elegáns mozdulatok mö­gött kemény edzések hosszú sora van. Éppen ezért nem lehetett vélet­len az a kérdés, amelyet az egyik tudósitó tett fel Irinának: „Igaz-e hogy nem jár iskolába, hanem reg­geltől estig az ugrásokat gyakorol­ja?“ És az újságíró nem leplezte meglepetését, amikor megtudta: Ka­linyina éppen a 10. osztályt végzi és hogy 4-esnél (nálunk kettes) soha­sem kapott rosszabb jegyet. Ilyen és hasonló kérdéseket tesz­nek fel az iskoláskorú szovjet sporto­lóknak külföldön. Valerij Brumel pél­dául 1960-ban Rómában egy hó­nappal később nyert olimpiai ezüstér­met, hogy Vorosilovgrádban a közép­iskola elvégzése után megkapta az érettségi bizonyítványt. Galina Pro- zumenscsiková pedig éppen 15 esz­tendős korában szerezte a Szovjet­unió első úszó-aranyérmét az olim­pián (1964). Kilencedikes tanulóként mint olimpiai bajnoknő térhetett ha­za Szevasztopolba. Galina akkor elárulta, hogy 6, a tengerészkapitány lánya egészen 11 éves koráig nem tudott fennmaradni a vízen és úszni csak a testnevelési órákon tanult meg. Persze, az egyes sportágak jellegzetességeiből adódóan koránt­sem mindenütt és mindig bontakozik ki ilyen fiatal korban és ilyen viharos gyorsasággal a versenyző tehetsé­ge. De még azok közül a világszerte ismert bajnokok közül is, akik jóval később aratták első nevezetes sike­reiket, ma is sokan állítják: a ver­senysportban, a nagy nemzetközi eredmények felé vezető úton első lépéseiket az iskolás években tették; ebben az életkorban lehet legjobban lerakni a leendő győzelem alapjait. Ez természetes is. A testnevelés ugyanolyan szerves része az okta­tási folyamatnak, mint a matematika vagy az anyanyelv. A testnevelésből kapott jegy igen jelentősnek számít az érettségi bizonyítványban is. A Szovjetunióban az iskolások az oktatási programnak megfelelően hétéves koruktól kezdve ismerked­hetnek a testneveléssel. Az első osztályokban (az 1-3-ig) heti két kötelező testnevelési óra van, ame­lyeknek anyagát túlnyomórészt játé­kos jellegű foglalkozás alkotja. A ké­sőbbiek során egyre több verseny­szerű elemet kapcsolnak be a prog­ramba, s a felsőbb osztályokban egyre komolyabbá válik a testneve­lési és sportoktatás. Ide kívánkozik egy statisztikai adat: a Szovjetunióban működő testnevelési szakemberek mintegy 250 000 fős táborából 120 000-en középiskolai testnevelő tanárként tevékenykednek. Az ö szakmai irá­nyításuk alatt sajátítják el a serdülő­korú fiatalok a különféle sportágak, elemeit. Közülük sokan szabadide­jükben szakosztályokban sportol­nak A szakosztályokban készülő fi­atalok aztán az iskola testnevelési kollektívájában versenyeznek tovább, sajátos szovjeteket, taná­csokat hoznak létre, amelyek a test­nevelő tanár segítségével megszer­vezik az iskolán kívüli sporttevé­kenységet, összeállítják az egyes sportágakban szereplő válogatott csapatokat. Ezek a válogatottak képviselik az iskolák kollektíváit a kerületi és városi versenyeken. SPARTAKIÁDOK. A Szovjetunió általános iskoláiban mintegy 100 ezer testnevelési kollektíva tevé­kenykedik, a tagok száma megha­ladja a 20 milliót. A gyermekek szá­ma szervezett testnevelési és sport­foglalkozásnak az a célja, hogy fej­lesszék a tanulók fizikai tulajdonsá­gait, óvják egészségüket. Ha azon­ban valaki különleges tehetséget árul el, ha komolyan akar sportolni, a sportiskolában folytathatja. A Szovjetunióban több mint 4000 sportiskola működik, mindegyikük kitűnő létesítményekkel, jó minősé­gű felszerelésekkel és sportszerek­kel teszi lehetővé az eredményes felkészülést. Ha pedig még ide so­roljuk a képzett szakembereket, ké­pet nyerhetünk a munka hatásfoká­ról. Számos sportiskolát egy-egy sportágra szakosítanak. Jó híre van például a jereváni ökölvívó-idolé­nak, melynek vezetőedzője az 1956-os olimpiai bajnok Vlagyimir Jengibarjan. Gyakorlatilag az ország minden stadionja díjtalanul bocsátja létesít­ményeit az iskolások rendelkezésé­re, a legnagyobb komplex létesítmé­nyeket csak este engedik át a felnőt­teknek. Nappal a stadionok és ját­szóterek a szakosztályokban spor­toló vagy a testnvelési órán részt vevő gyerekeké. Azok az iskolások, akik szervezetten készülnek és ko­molyan szándékoznak sportolni, erejüket és ügyességüket a külön­böző szintű versenyeken próbálják ki; az iskolán belüli versenyektől az össz-szövetségi seregszemlékig. A legnagyobb népszerűségnek az össz-szövetségi tornászviadal (Olimpiai tavasz, Arany ősz), sífutó- és gyorskorcsolya versenyek (Olim­piai hópelyhek), labdarúgótornák (Börlabda) és jégkorongversenyek (Aranykorong) örvendenek. Ezek a minden esztendőben le­bonyolításra kerülő versenyek siker­rel egészítik ki a hagyományos isko­lai spartakiádokat, melyeket két­évenként rendeznek igen kiterjedt x és változatos programmal. A legu­tóbbi össz-szövetségi iskolai sparta- kiádon több mint 7000 diák vett részt a 15 szövetségi köztársaság képvi­seletében. SPORT - MUNKARUHÁBAN. A középiskola elvégzése után nem mindenki ül be a főiskolák előadóter­meibe. Vannak, akik saját falujukban találnak munkát, mások gyárak és üzemek munkapadjai mellé állnak. Akik továbbra is aktívan akarnak sportolni, a szovjet munkássport ha­talmas seregének tagjaivá vál­hatnak. Sok sportágban a versenyzők vagy a játékosok jelentős részét ép­pen a gyári sportegyesületek adják a válogatott csapatba. A legtöbb vállalati, gyári klubnak saját sportlé­tesítménye van. Némelyikben még világversenyt is lehet rendezni. Ilyen például a Moszkvai Kisautógyár sportpalotája, vagy a szverdlovszki Uralmas sportkomplexuma. A gyári egyesületekben több tucat sportág űzhető, nagyszerűen képzett edzők és más szakemberek irányítják a foglalkozásokat. A munkásspor­toknak, mint ahogy az ország test- nevelési és sportmozgalmának, ál­talában nem az a célja, hogy él­sportolókat neveljen. „Bennünket nem az vezet, hogy bajnokokat ne­veljünk, hanem hogy megoldjuk a tömeges testnevelés gondjait, kar­bantartsuk az emberek egészségét" - mondta évekkel ezelőtt az Ukrán SZSZK egyik legnagyobb iparválla­latának, az Azovsztálnak (Zsdanov) igazgatója. Hogy mindez mennyire igaz, arról személyesen is meggyőződhettünk, amikor beszédbe elegyedtünk a munkásokkal. Például Pjotr Bog- danovszkij mérnök kohászbrigádjá­nak tagjaival, azzal az öt munkással, akik brigádvezetöjükkel összeforrott kollektívát alkotnak. Mint ahogyan a gyárban, az izzó kemence mellett is együtt vannak, ugyanúgy a sza­badidejüket is igyekeznek közösen eltölteni. A hat különböző korú és természetű embernek sokféle, egy­mástól eltérő szórakozása és hobbi­ja van. Van azonban egy közös nagy szerelmük, amely összetartja őket: a sport. Megszokott dolog, hogy a fi­zikai munka után családostul láto­gatják az uszodát, s ahogy Kulkov kemencekezelö mondta: pillanatok alatt felfrissülnek. Amint tapasztaltuk, a Bogda- novszkij brigád semmibe sem tér el a gyár többi brigádjától. Egyikben többen sportolnak, a másikban ke­vesebben. A sportolási lehetőség azonban mindenkinek egyformán biztosítva van, a dolgozók változato­san tölthetik el szabadidejüket. Kö­vetkezésképpen a munkában is job­ban helytállnak. BAJNOKOK FALURÓL. Nincs olimpia, amelyen a szovjet csapat­ban ne szerepelnének falusi sport­egyesületek tagjai. Annak a 12 millió sportolónak az élcsapatát jelentik ők, akik a falusi egyesületekben te­vékenykednek. A szovjet falvak kép­viselői például igen szép eredmé­nyekkel térnek haza a montreali olimpiáról: az Észak-Kaukázusban fekvő Adige autonóm területet kép­viselő Nyevzorov cselgáncsózó aranyérmes lett, az ukrajnai Lobova pedig tagja volt az elsőséget szer­zett szovjet női kézilabda-váloga­tottnak. Régebben a szovjet falu sportjára nem volt jellemző a tömeges fejlő­dés. Az első önkéntes falusi egyesü­let csak 1948-ban alakult az Ukrán SZSZK vinyicai területén. Jelenleg több mint 70 ezer klubot tartanak nyilván; minden köztársaságban központi sportegyesületekbe tömö­rülnek és nem sokkal maradnak el az ország legjelentősebb városi egyesületei, a Szpartak, a Dinamo vagy a Burevesztnyik (diákegyesü­let) mögött. Ennek igazolására elég megemlítenünk, hogy a falusi sport összesen 770 olyan stadionnal ren­delkezik, melynek mindegyike leg­alább másfél ezer néző befogadásá­ra alkalmas, valamint több mint fél­millió labdarúgópályával, 35 ezer ko­sár-, 15 ezer röplabda-, közel hét­ezer jégkorongpályával, 50 ezer sí­bázissal, 710 ezer horgásztanyá­val... A falusi egyesületek évi költ­ségvetése meghaladja az 50 millió rubelt. Tekintettel arra, hogy a sport nép­szerűsítésének leghatékonyabb eszközei maguk a versenyek, a falu­si klubok nemcsak hagyományos vetélkedőiket és tornáikat rendezik meg, hanem a legnagyobb össz- szövetségi seregszemléken is rajt­hoz állítják képviselőiket. A falusi sportolók ezeken a versenyeken az ország legjobbjaival folytatott küz­delmeik során tesznek szert megfe­lelő tapasztalatra, fejlesztik tudásu­kat. A legjobbak nevét az egész ország megismeri, gyakran pedig a határon túl sem maradnak isme­retlenek. FELELET A KÉRDÉSRE. Az el­mondottak után (bár a témát a tel­jesség igénye nélkül közelítettük meg) talán már könnyebb feleletet találni arra a kérdésre, hogy miért szereztek a szovjet sportolók az ed­digi 8 nyári olimpiájukon 340 arany-, 293 ezüst- és 252 bronzérmet. Nem, nemcsak sikereket ért el a szovjet sport az olimpiákon. A sport velejá­rója a vereség is. Ám az aranyér­mekhez vezető út nyilvánvaló: az óriási tömegbázis, az átgondolt és ésszerű testnevelési rendszer, a párt, az állam, a társadalom hatha­tós támogatása. TOMI VINCE A szenzációtól“ a törvényszerűségig Mindig, mindenütt testnevelés j szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártiának Központi Bizottsága Főszerkesztő Kiss József, Helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetó Janos. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10., telefon: 309. 331-252. 332-301 Főszerkesztő 532-20 Szerkesztőségi titkárság 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek 506-39 Taviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradska 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava. Martanoviőova 21). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5 . telefon 335-090. 335-091 Hirdetési iroda közéleteknek 815 80 Bratislava. Vajanskébo nabreäie 15.. II emelet, telefon 551-83. 544-51 Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési di|a negyedévenként 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírtapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaíe. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents