Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-09-11 / 36. szám
Stefan Vyvostok E gykor járási székhely volt, de a városi cím mindmáig nem illeti meg. Pedig vasúti csomópont, s a környező falvak egész sorából ide járnak bevásárolni. Nincs ipara, s a munkaképes lakosok egy része „idegenben“ dolgozik. Feled (Jesenské) egyetlen gyára is bezárta kapuit, mivel elfogyott a téglagyártás alapanyaga, az agyag. Az Agrostav gazdasági udvara is elnéptelenedett. Ennek ellenére az utóbbi években növekedett a lakosok száma, s elérte csaknem a kétezerkétszáz főt. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az év elejétől központi község lett.-A múlt választási időszakban mintha megéreztük volna ezt a jelentős eseményt - tájékoztat Balázs Ferenc, a hnb titkára. - Átépítettük a községen áthaladó állami utat, két oldalán járda készüli, az üzletek és az egészségügyi központ előtt pedig parkolót létesítettünk. Tataroztuk a középületeket, többek között a hnb székházát is. Átépítettük a szertartástermet, hiszen tíz település tartozik hozzánk anyakönyvileg, s nem mindegy, hogy hol és hogyan zajlanak le a polgári szertartások. Különösen örülünk annak, hogy az öt épületben elhelyezett alapiskoláinkat - ezeket több mint 600 gyerek látogatja - sikerült korszerűsíteni.- Elkészült a tornaterem, megépítették a vízvezeték egy részét, s ez lehetővé tette, hogy a lakótelepre és az iskolákba eljut az egészséges ivóvíz. A múlt napokban adtuk Balázs Ferenc (A szerző felvételei) • a balesetek száma. Szorgalmukat mi sem bizonyítja jobban annál, hogy a nemzeti bizottságok versenyében járási viszonylatban minden évben előkelő helyen végeztek. Az itt élő emberek tudják, hogy amit építenek, létrehoznak, annak maguk és gyermekeik veszik majd hasznát. A környezetük szépítéséről sem feledkeznek meg. Amikor a választások előtti gyűlésen a Nemzeti Front választási programjavaslatát meghallgatták, egyöntetűen mondták - segítünk.- Folytatjuk a vízvezeték-hálózat építését, a művelődési otthonban átépítjük a központi fűtést, a tornaterem szomszédságában pedig tenisz- és kézilabdapálya készül. A jövő évben a ravatalozó építéséhez is hozzáfogunk - újságolja a titkár. - A tervidőszak végén - végre - az alapiskola építése is megkezdődik. Erre évek óta várunk. A legtöbb létesítmény építését a lakosság segítségével. Z akcióban valósítjuk meg... Tovább nem folytatja, vendég érkezik, Breida József mérnök, a járási főépítész személyében. A településközpont építésének munkálatait jött megtekinteni, még egyszer mindent a helyszínen ellenőrizni. Eredményeik kovácsa:- Ha minden jól megy. jövőre már el is kezdődhet a munka - szögezi le a főépítész A tervek készek, most már a feledieken a sor...- Rajtunk nem múlik - vágja rá az elnök. - Az itteniek nagy része mindig eljön a társadalmi munkára. A faluközpontban elsőként a szolgáltatóház építését kezdjük el, majd a hnb székháza és a posta következik. Kétségtelen, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket, de ha azt akarjuk, hogy a község fejlődjön, akkor nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Két kezünk munkájával kell létrehozni mindazt, ami számunkra szükséges. Ha át a közös beruházással épült kétosztályos óvodát. Az egyik régi óvoda üzemeltetésével lehetőség nyílt arra, hogy minden gyereket elhelyezzünk az említett intézményben - folytatja a felsorolást Stefan Vyvoétok mérnök, a hnb elnöke. - Felépült negyvenkét családi ház és egy üzlet építése is folyamatban van. Több ezer óra társadalmi munka volt szükséges ahhoz, hogy az említettek elkészüljenek. A munkából főleg a hármas számú polgári bizottság vette ki a részét. Ennek meg is van az eredménye. Amióta például lakókörzetükben önerőből megépítették a járdát, a nagyállomás közelében csökkent a mezőgazdasági üzemek megtartják a szavukat, akkor a nyugdíjasklub közelében nyugdíjasház épül huszonöt, harminc idős ember részére. Ott kap helyet a kifőzde is, amely jelenleg mintegy százhetven idős ember számára főz ebédet. Nemcsak a községbelieknek, hanem a szomszédos településeken élők számára is. Negyvenötén szeretnének családi házat építeni, de a közeljövőben csak harmincöt telket oszthatnak ki, a többieknek, sajnos, várniuk kell. Ebben a községben a szövetkezeti lakásépítéstől sem idegenkednek, néhány háztömb már felépült. Jelenleg tizenöten várnak szövetkezeti lakásra, s hogy igényüket mikor elégítik ki, azt csak a járás illetékesei tudják. Évek óta a feledi- ekröl megfeledkeznek.- Igyekszünk jó életfeltételeket teremteni - mondja Balázs Ferenc. - Előzetes terv készül a csatornázásra. A szennyvíztisztító állomásra minden bizonnyal csak a következő tervidőszakban kerül sor. A háztartási szemetet nemcsak helyből, hanem a környező településekről is szervezetten szállítja el a hnb kisüzeme. Az elnök a szavak hallatán mozgolódik a széken, gondosan megtörli szemüvegét, majd némi indulattal hozzáteszi:-Sajnos, nincs szippantókocsink, így gondot okoz az emésztőgödrök kiürítése. Nem tudjuk megelőzni a környezet szeny- nyeződését, pedig erre a felsőbb szervek határozatot hoztak. Száz szónak is egy a vége: a követelmények nincsenek mindig összhangban a nemzeti bizottság lehetőségeivel, s ezen mielőbb változtatni kell, mert különben csak üres szalmát csépelünk. Azt vallják, hogy eddigi eredményeiket az összefogásnak köszönhetik. Annak, hogy a lakosok jelentős hányada szabadidejének egy részét társadalmi munkára fordítja. Ennek magyarázata, hogy a lakosokat igyekeznek bevonni az irányításba is. A negyedévenként megtartott falugyűléseken a lakosok nagy számban vesznek részt, s a vitában is aktívak. Teszik ezt azért, mert a falu vezetői, a hnb képviselői mindig számot adnak arról, mi történt az előző gyűlésen elhangzott javaslatokkal, észrevételekkel. Az azonban nagy kár, hogy a nyilvános plenáris üléseken a képviselőkön kívül csak huszonöt-harminc lakos vesz részt.- Nyolc szakbizottságunk, három polgári bizottságunk a választások óta aktívan tevékenykedik -, mondja a titkár. - Állíthatom, nagy segítséget jelentenek az irányításban, az emberekkel való kapcsolat elmélyítésében. S ez a kapcsolatunk a kölcsönös bizalomra épül. NÉMETH JÁNOS Bepillantás a múltba A kereskedelem a legősibb foglalkozások közé tartozik. Az elmúlt évezredek, évszázadok során nemcsak az árucsere, az adás-vevés szempontjából volt jelentős, hanem az országokat, népeket összekötő kapocs szerepét is betöltötte. Fejlődése hűen tükrözi a társadalmi haladás lépéseit, hiszen a kereskedelem helye az egyes társadalmi rendszerekben változó volt. Aki képet szeretne kapni arról, milyen volt Szlovákiában ennek az ágazatnak a fejlődése, Bratislavá- ban megtekintheti az SZSZK Kereskedelmi Minisztériuma dokumentációs központja által a Szlovák Nemzeti Múzeumban rendezett kiállítást. Decemberig tart nyitva az érdekes tárlat, amely az idősebbeknek kedves visszaemlékezést jelent, a fiatalabbaknak pedig a múlt alaposabb megismerését teszi lehetővé. A kiállítás első darabja egy csodálatosan szép pénztárgép, mely a mai, korszerű, formatervezett számológépek mellett szinte remekműnek tűnik. Az első teremben Merkur, a kereskedelem istene fogadja a látogatót. Itt arról is tudomást szerezhetünk, hogy már a fejlett kelta civilizációban jelentős kapcsolat alakult ki a mesteremberek és a kereskedők között. Időszámításunk előtt a második században hazánk területén a kelták verték az első fizető- eszközként használt érméket. Szlovákiát egyébként már ebben az időben fontos kereskedelmi utak szelték át. A feudalizmus idején a fűszer- és sókereskedés jelentette a „jó üzletet“, de ebben az időszakban már importáltak külföldről olyan árucikkeket, melyek a módos családokban a jólétet, a gazdagságot tükrözték. A vitrinekben elhelyezett rézedények arra emlékeztetnek, hogy 9 XIII.-XVIII. században a rézbányászat és -feldolgozás világviszonylatban is jelentős voít Szlovákiában. Egész Európába, sőt Amerikába, Kínába és Indiába is szállítottak. Pontosan vezetett nyilvántartásikönyvek, a „házaló“, portékáikat kínáló kereskedők kellékei idézik fel a XIX. századi kereskedelmet. A fegyverek, a könyvek a legrégebbi árufajták, ezért kerültek a kiállítás anyagába. A ma is jó állapotban lévő részvényekből és zálogcédulákból, a különböző pénznemek sokaságából szerezhetünk tudomást az egykori kereskedelem helyzetéről. Míg a legrégebbi emlékeinket a szerénység jellemzi, a XIX. pzázad második feléből származó tárgyak már arról tanúskodnak, hogy a kereskedelem fellendült: nőtt a kereskedők száma, meg a forgalom is. Már nemcsak a hagyományos piacok voltak az adásvételek helyszínei, hanem üzletek, áruházak is létesültek. A mérlegek, mérőeszközök egész sora, vagy a Bat’a-katalógus (melyet a mai cipöboltosok is megirigyelnének), a pénztárgépek csodálatba ejtik a nézelödőket. Színes, ötletes, egyszerűségükben sokat mondó plakátok teszik még vonzóbbá a tárlatnak ezt a részét. A kiállított különböző számlák pedig a pontos, körültekintő munkáról vallanak. Tudomást szerezhetünk arról, hogy 1921 és 1942 között Bratisla- vában nemzetközi vásárokat szerveztek, amelyek az évenként megrendezett Incheba nemzetközi vegyipari vásár elődjeinek tekinthetők. Századunk ipari fejlődésével összhangban nőtt az áruválaszték és a csomagolástechnika színvonala is emelkedett. Gyönyörű, színes dobozok sorakoznak a polcokon, melyek az árut nemcsak védték, hanem azt ,,el is adták“. A kirakat után szinte egy kis üzletbe fordul be a kiállítás látogatója, ahol az egykori berendezést hitelesen próbálták helyreállítani. A kereskedők mindig a legműveltebb, legsokoldalúbb társadalmi réteghez tartoztak. Nem csoda, hogy a jobbért, az újért folyó harcban sem álltak félre. Példa erre az egyik kiállított újsághír, mely arról számol be, hogy az 1936-os sztrájk idején a kereskedők szolidaritást vállaltak a munkásokkal. A füleki (Fil’akovo) és a losonci (Lucenec) kiskereskedők a zománcgyári sztrájkolok ügyének tárgyalása alatt fél órára bezárták üzleteiket. A további kiállítási tárgyak az 1953-ban megszüntetett jegyrendszer időszakát elevenítették fel, majd az államosítás után az állami és a szövetkezeti kereskedelem megszervezését kísérhetjük nyomon a dokumentumokon. A jelenünket ábrázoló anyag csupán nagy vonalakban érzékelteti az ágazat helyzetét, mai fejlettségi szintjét, melyet már a korszerű bolthálózat, a műszaki haladás eredményeinek egyre szélesebb körű alkalmazása jellemez és csupán mintegy kiegészítése a múlt emlékeinek. A dokumentációs központ több mint 30 ezer összegyűjtött tárgyából a legértékesebb, a legszebb darabok kerültek a múzeumi kiállításra, melynek az volt a célja, hogy életre keltsék a hagyományokat és a széles vásárlóközönséget a fővárosi boltjárás után becsalogassák és egy kicsit vissza vigyék a múltba. DEÁK TERÉZ Méltán megcsodáljuk a régi kávétartókat (Lőrincz János felvétele) / 11. m niiviFnc« n L I üi iiiiiii 11 n WmwBmmiwmt
