Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-09-11 / 36. szám
Körkép1 Új rizsfajták Vietnamban Az elképzelések szerint Vietnam 1990-re már évi 23^24 millió tonna élelmiszer megtermelésére lesz képes. Ez 5-6 millió tonnával jelent majd többet, mint amennyit az 1985-ös rekordévben termeltek. A cél nem elérhetetlen, ha megteremtik hozzá a megfelelő feltételeket. Az ország fő élelmiszere, az alapellátás elemi tényezője a rizs. Sorrendben ezután következik a kukorica, az édesburgonya, a burgonya és a hüvelyesek. A déli tartományokban évente háromszor, északon évente kétszer arathatják a rizst. Az élelmiszer-termelés fejlesztésére évente jelentős beruházásokat valósítanak meg. Növelik az öntözőrendszerek hálózatát, bővítik a rizs vetés- területét, s ahol lehet, áttérnek az intenzív termesztési módszerekre. Míg 1975 előtt a rizstermelés átlaga hektáronként 2 tonna volt, az elmúlt időszakban már nőtt valamelyest. A déli tartományokban a rizstermő terület 1980-ban már 3,3 millió hektár volt. Az intenzív termelés hozzásegítette az északi és a déli - Mekong-delta vidéki - tartományokat, hogy rizstermelésüket 1980 és 1984 között mintegy 4 millió tonnával gyarapítsák. Az 1984-es árvizek és viharkárok ellenére 1985-ben Vietnam 18,2 millió tonna rizst és egyéb gabonát termelt A további fejlődés érdekében szükséges, hogy 6 millió hektáron vessenek rizst és 1,5 millió hektáron kiegészítő élelmiszereket. Rendkívül fontos, hogy minél hamarabb bevezessék az új termesztési módszereket és meghonosítsák az új rizsfajtákat. Vietnam már most is több olyan rizsfajtával rendelkezik, amely ellenálló a betegségekkel és az éghajlati szélsőségekkel szemben. A szakemberek szerint 1990- ben 2,5 millió hektárnyi termőterületen hektáronként 4,3 tonna, 3,5 millió hektáron pedig átlagosan 2,6 tonna rizst takaríthatnak be. így - a kiegészítő élelmiszereket nem számítva - a termelés 20 millió tonna hántolatlan rizs lesz. (BUDAPRESS-VNA) A Duna-delta gazdasága E urópa második leghosszabb folyójának, a jó öreg Dunának torkolatát a szakemberek és a közvélemény is joggal nevezik földrészünk egyik látnivalókban leggazdagabb, legcsodálatosabb természetvédelmi területének. Akinek volt szerencséje és látta a deltát, az megerősíti, hogy valóban igazi növény- és állatparadicsom, amelynek párját kontinensünkön nehéz megtalálni. Százával nőnek itt különleges, egyedi, a lehető legváltozatosabb formákban és színekben pompázó növények, másutt nem, vagy csak alig fellelhető állatok élnek itt, elsősorban madarak és halak. Gazdasági szempontból azonban ez a páratlan természeti kincs, bőség mindmáig nincs kellőképpen kihasználva. A legfelsőbb román párt- és állami szervek ezért a nyolcvanas évek elején nagyszabású és hosszú távú tervet fogadtak el, melynek végső célja radikálisan változtatni a jelenlegi helyzeten és a vidéket hatékonyan bekapcsolni az ország gazdaságának vérkeringésébe. A román vezetés ugyanakkor azt is reméli, hogy a tervek megvalósításával sikerül megállítani, sőt, megfordítani a Duna-deltabeli falvak és települések utóbbi évtizedekben megindult fokozatos elnéptelenedésének folyamatát. Hivatalos adatok szerin a Duna- delta területe Romániában összesen 442 000 hektár. A Duna három legfontosab ágán kívül tavakból, mocsarakból, legelőkből, erdőkből és szántóföldekből áll. Gazdasági szempontból eddig csupán a haltenyésztés és a nádkitermelés volt jelentős. Ezen akar változtatni az ún. Delta-program. Megvalósítására az 1986-1990-es időszakban az állami költségvetésből 1,5 milliárd lejt irányoztak elő. Az említett összterület mintegy harmadát, pontosabban 144 000 hektárt, mezőgazdasági célokra akarják felhasználni. A mostani mezőgazdasági terület azonban mindösz- sze 60 500 hektár. A hiányzó 83 500 hektárt elsősorban a mocsarak vizének lecsapolásával és más talajjavító munkákkal kell megszerezni. Az igényes és nehéz feladatot, szakemberek közreműködésével a helyi szövetkezet és állami gazdaságok oldják meg. A Május Elseje Szövetkezetben például már néhány évvel ezelőtt mintegy száztagú munka- csoportot hoztak létre e célból. Megfelelő technika segítségével több millió köbméter földet mozgattak meg, így. a kisebb-nagyobb csatornák együttes hossza eléri a 800 kilométert. A gyakorlati eredmény: 26 000 hektár megművelhető mezőgazda- sági földterület. A csatornák ezt a területet hálózzák be, s a magas vízállásnál egyfajta víztartályként, árelvezetőként is szolgálnak. A már meglevő vagy az elkövetkező években megszerzendő mezőgazdasági területeken főként gabonát, kukoricát, szőlőt és számos zöldségfajtát fognak termeszteni. Sikeres kísérletek folynak a rizstermesztés meghonosításával is. Az eddigi eredmények a vártnál jobbak. A rizsföldek összterületét 20 000 hektárban állapították meg. A tervszerű haltenyésztés és halászat a delta emberei számára továbbra is meghatározó jellegű tevékenység marad. Napjainkban mintegy 160 halfajta él itt, s a román édesvizekben lehalászott mennyiség majdnem fele innen származik. A halászoknak ma 40 halászhajóval és 13 fagyasztóberendezésekkel ellátott hajójuk van, amelynek száma a mostani ötéves tervidőszak végéig 26-tal, illetve hárommal gyarapodik. Bár a természeti adottságok rendkívül kedveznek a halgazdaságnak, mégis mintegy 60 000 hektár területet külön is átalakítanak erre a célra. Ha minden jól megy, akkor az évi átlagos halkitermelés a deltában eléri Átfogó geológiai program Kuba minden lehetőséget megragad az energiahordozók felkutatására és ésszerű kiaknázására. Noha az ország már eddig is elért szerény eredményeket a szél-, a víz-, a napenergia és a biomassza hasznosításában, épülő atomerőmüve mellett a siker legnagyobb ígérétével meglévő olajkincse kecsegtet. A geológiai kutatások sok évtizedes múltra tekintenek vissza. A forradalom előtt az ismert lelőhelyek külföldi cégek tulajdonában voltak, s ők kezdeményezték az új olajmezők föltárását. Az egész országot átfogó, teljes geológiai program megvalósítása 1959-ben kezdődött. Ennek a napjainkban is folyó munkának a célja Kuba összes ásványkincsének számbevétele, feltérképezése, a tartalékok felmérése, bányák megnyitása és a gazdaságos kitermelés bevezetése. Az előzetes vizsgálatok szerint a legígértesebb olajlelőhelyek az ország északi partjainál húzódnak. Varadero, Cardenas és Boca de Jaruco térségében intenzív feltárást végeznek a szakértők. Tavaly a próbafúrások a déli partvidéken is hagy mélységekig hatoltak, Pinar de! Rio térségében például meghaladták az 5513 métert. A kutatás és a kitermelés három állami vállalat feladata. A munkálatokba segítséget nyújtanak a szocialista országok is. Pinar Rióban mexikói szakemberek működnek együtt a kubaiakkal. A lelőhelyek és a most épülő cienfuegosi olajfinomító között vezetékeket fektetnek le. Ugyancsak vezetékeken jut majd el az olaj a matanazasi és a havannai erőművekhez. (BUDAPRESS-PRENSA LATINA) 130-150 ezer tonnát, ami a maihoz képest úgy 40 százalékos növekedést jelent. A halakat a Tulceában, Brailában és Galacon épült modern konzervgyárakban dolgozzák fel, s néhány fajtájuk élelmiszerboltjainkban is rendszeresen kapható. A Duna torkolatának további kincsei a nád és az erdő. Bármerre is fordulunk a deltában, a nádtenger szinte végeláthatatlan. A nádat a téli hónapokban vágják és hajókon a közeli Brailába szállítják. Az itteni modern papír- és cellulózgyárban, amely csehszlovák közreműködéssel épült, évente 40 ezer tonnát dolgoznak fel belőle. Ezen kívül több ezer tonnát vesz meg Romániától évente az NSZK, Hollandia és más nyugati államok is. A delta lakossága maga a nádat építőanyagként használja. A helybeli házak többsége ma is nádfedelú, másrészt pedig nagyszerű hőszigetelő deszkákat, táblákat gyártanak belőle. A delta erdőségeiben évente 38-40 ezer köbméter fát termelnek ki gazdasági célokra. Európának ezt a romantikus sarkát évente átlagban 150-200 ezer turista keresi fel. Tekintettel arra, hogy védett területről van szó, számuk túlságosan a jövőben sem növelhető. A román hatóságok ennek ellenére mégis szeretnék felélénkíteni a delta turistaforgalmát. Szállodák, kempingek, halásztanyák kiépítésével és a varázslatos vízitúrák jobb megszervezésével főleg a pihenni vágyó, természetet kedvelő külföldieket próbálják idecsalogatni, s növelni az eddigi-szűkös valuta- bevételeket. A Romániába utazó idegenek száma a nyolcvanas években - az ország ismert komoly gazdaság nehézségei miatt -, azonban nagymértékben megcsappant, s nagyobb változásokra a közeljövőben számítani ezért nem reális. Mindez érinti a Duna deltáját is. Kereskedelmi szempontból a delta egyelőre nem túlságosan fontos. A deltavidék gazdasági központja, Tulcea kikötőjének forgalma, természeti és történelmi adottságok miatt, jóval kisebb, mint a körzeten kívül eső, a Duna torkolatától 80 kilométerre fekvő Galacé. A Duna deltájában, közvetlenül a Fekete-tenger partján fekszik a vidék második legnagyobb és legfontosabb városa, a 20 ezer lakosú Sulina. Nem nagyon ismert, hogy a hetvenes évek végén a román hatóságok ebben a városban megnyitották az ország első szabadkikötőjét. A hozzá fűzött nagyszabású, merész, de a valóságtól ugyancsak elrugaszkodott és a reális helyzettel nem számoló tervek ez idáig nem váltak be, s a szabadkikötő forgalma minimális. A Duna-delta nagyobb gazdasági kihasználását célzó tervek természetesen számolnak a vidék páratlan értékű növény- és állatvilágának fokozott mértékű védelmével is. A mai védett területek mellett újabb öt, kisebb kiterjedésű, természeti rezerváció kialakítása már el is kezdődött. KOKES JÁNOS Az idei nyár sikeres volt a Haladás szovjet tranzitgázvezeték csehszlovák építői számára. A bogorodcsani és barnái kompresszorállomásokat szerelő mintegy 1100 csehszlovák szakember ugyanis behozta a tavalyi lemaradást. Ez egyaránt érvényes a csőfektetőkre és a vezeték egyes elemeit összeforrasztó munkásokra is. A nyáron rekordnagyságú munkatempót értek el, ami nem csekélység, ha figyelembe vesszük, hogy a vezeték építése rendkívül tagolt, hegyvidéki terepen folyik Ukrajna területén. (CSTK-felvétel - Stanislav Peska) A Szovjetunióban a nemzeti jövedelem 1986-ban 4,1 százalékkal, az ipari termelés 4,9 százalékkal gyarapodott. Ez utóbbin belül a termelőeszközök gyártása 5,2 százalékkal növekedett. Bár elbizakodottságra nincs ok, az eredmények azt mutatják, hogy kezdi éreztetni hatását a gazdaság radikális reformja. KÖZPONTI TERVEZÉS - VÁLLALATI ÖNÁLLÓSÁG A szovjet gazdasági reform elsősorban a központi tervezés és a vállalati önállóság kérdését érinti. A központi tervezés ma már nem határozza meg a konkrét vállalati terveket, amelyek ily módon a partnerek közvetlen kapcsolatai és megrendelései alapján alakulnak ki. A nehéziparban a központi döntések száma természetesen kisebb mértékben csökken, míg a fogyasztási cikkeket gyártó ágazatok az eddiginél jóval nagyobb mértékben igazodhatnak a közvetlen kereslethez. Az idén már az egész könnyűipar ilyen feltételekkel működik, kötelező tervszámokat csak a gyermekek és a nyugdíjasok részére gyártott áru- választék biztosítására írnak elő. A szovjet ipar minden ágazata arra törekszik, hogy önfinanszírozó lehessen. A vállalati önállóság bővítése persze együttjár a felelősség növekedésével is. Ebben úttörő szerepet játszott a Lada Autógyár és a szúrni kőolajvegyészeti berendezéseket előállító egyesülés. Szumi- ban például sem a termeléshez, sem a rekonstrukcióra, sem a korszerűsítésre és bővítésre nem igényeltek pénzt az állami költségvetésből, hanem saját erejükből fedezték kiadásaikat. Mivel a vállalat néhány évre előre tudja, hogy nyereségének hány százalékát fizeti be a költségvetésbe- a szúrni egyesülést 30 százalékra kötelezik -, a fennmaradó részt felhasználhatja a kollektíva termelési és szociális céljaira. Ezeket az eszközöket nem vonják el, de nem is támogatják a vállalatot, amely csak saját jövedelméből, illetve - ha szükséges- bankhitelből gazdálkodhat. A Szumiban és Togliattiban két éven át folytatott kísérletek után hasonló elvek léptek életbe öt nagy ágazatban. A továbbiakban az önfinanszírozás kiterjed az ipar egészére. Természetesen ezt nem tudják azonnal megvalósítani, mivel a vállalatoknak mintegy 15 százaléka nem rentábilis. A rosszul felszerelt kisüzemek egy része csatlakozik az egyesülésekhez, másrészüknél korszerűsítenek. A harmadik csoporttal pedig közölték, hogy belátható ideig- például öt évig - megmarad fejlesztési támogatásuk, de progresszívan csökken annak megszűnéséig. A TERMELÉS ÉS A KERESETEK ALAKULÁSA Fontos probléma a dolgozók keresete és munkája eredménye közötti egyenes összefüggés megteremtése. Eddig a kereset 90 százaléka garantált volt, s csak 10 százalékát határozta meg a termelés hatékonysága. A bér növelésére fordítható összegek szinte kizárólag a költségvetésből származtak. E rendszer megváltoztatásának első komoly lépésként átlagosan 25-30 százalékkal felemelik a bérkategóriákat. Az intézkedés 75 millió embert érint. Az emelés nem központi eszközökből, hanem vállalati pénzekből történik majd. A REFORM, A KÜLGAZDASÁG ÉS A SZOLGÁLTATÁSOK A reform a többi között a külgazdaságot is érinti. A vállalatoknál devizaalapot létesítettek, amelyet a cégek a saját belátásuk szerint használhatnak fel külkereskedelmi szerződések megkötéséhez. Módjukban áll majd a vállalatoknak, hogy devizahitelekhez is hozzájuthassanak. Néhány nagyüzem pedig jogot kap arra is, hogy önállóan jelenjen meg a világpiacon. Észrevehetőek a változások a szolgáltatási szférában is. Törvény született az egyéni munkatevékenységről, a magánvállalkozásról. Ezt a tevékenységet megfelelő keretek között tartják, például nem engedélyezik bérmunkások foglalkoztatását. A törvény az egyéni munkatevékenység bővítését a helyi hatóságokra bízza a helyi szükségletek figyelembevételével. Új profilú szövetkezeteket is alapítottak, például olyant, amelyik a másodlagos nyersanyagok begyűjtésével és feldolgozásával foglalkozik. (APN) A szovjet gazdaság reformja
