Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-09-04 / 35. szám
I szú 9 37. IX.4. muhi W96 a régmúltat mindössze egyetlen mondat idézi: „A középkorban a pannonhalmi bencések tulajdona“. Igen, a pannonhalmi apátság birtokösz- szeíró levele (az összeírásokat 1237-1242 között végezték) biztos forrás annak bizonyítására, hogy a mai Galánta már 750 évvel ezelőtt is létezett. Sőt! Mivel a Galánta elnevezés ószláv eredetű, a történészek nem zárják ki, hogy már sokkal korábban is éltek ezen a vidéken. A 16. századtól létező iskolája, valamint a piac kialakulása, kedvező fejlődése hozzájárult, hogy a település a következő században mezővárosi rangra emelkedett. Az újabb század a kézművesség fejlődését hozta, csizmadiák, szabók kezdtek dolgozni a városban, s 1815-ben több kézműves közös céhet alapított. Termékeik híressé tették a galántai vásárokat. A vásárosoknak, a kereskedőknek kedvezett az első szlovákiai vasútvonal, amely érintette Ga- lántát, 1850-től összekötötte a mai Bratisla- vával és Stúrovóval. Galánta már a századelőn olyan erős pozíciót vívott ki a mezővárosok között, hogy 1913-ban nemzetközi részvétellel itt rendezték meg a mezőgazdasági gépek kiállítását és versenyét. A galántaiak életéről a város saját szócsöve, az először 1892- ben kiadott Galánta és Vidéke tudósított. A város munkásmozgalmi múltja is jelentős: azzal kezdődött, hogy a század végén megalakult az építőipari munkások helyi szak- szervezete, folytatódott azzal, hogy az 1920-as években a munkalehetőségek hiánya kikényszerítette a mezőgazdasági munkások sztrájkjait, és csúcsosodott 1921 -ben a kommunista párt helyi szervezetének megalakulásával, valamint az 1931-es kosúti (Koéuty) eseményekkel. Városnézésre indultam. Galántáról nem C A régi mezővárosból legtöbbet a Csehszlovák hadsereg útja őriz éles kanyar után a vágányok száma megnövekszik, s itt már belémvillant a nagyvárosok ipari peremkerületeinek pályaudvari hangulata. Nosztalgiát áraszt, a gőzmozdonyok korát sejteti a pályaudvar régi típusú, emeletes épülete. Aztán már nem sokat látni a városból: csak a zárt sorompó előtt várakozó hajnali autóbuszokat, melyek a környező falvak lakosait szállítják a város ipari üzemeibe. öreg város - 750 éves -, mégis, mezőváros jellegénél fogva érthető, hogy a turista ma nem leli az egykori polgárság szűk, tekervényes kis sorházas utcácskáit, az apró zugokat, a hűvös kapualjakat, az udvarok árnyas szögleteit, az árkádokat. De régi kőművesek a holt anyagból itt is alkottak csodát: a Dukla utcai reneszánsz kastély, vagy a szép környezetben felújított, a kosztümös angol filmek rideg épületeire emlékeztető neogótikus kastély - melyet Esterházyak is laktak - erről tanúskodik. Inkább a mezőváros jellegű, az első világháború után épült szerényebb, falkerítéses, egymásba bújó csinos házacskák sora idézi a múlt hangulatát, a város egykori jellegét a Bratislavai utcában. így aztán értem, miért éreztem mindig azt, hogy Galánta ifjú város. Anélkül nőtte ki mezőváros jellegét, s vált ipari és vasúti központtá, hogy a középkor és a polgárosodás utcák során hátrahagyta volna díszes épületeit. Számomra minden város egyutcányi. Mindenütt azt a fő utcát keresem, ahol a legtöbb a látnivaló, ahonnan a város kiterjesztette ütőereit a panelházas lakótelepekre. Ezt itt is megtaláltam, mégpedig a Csehszlovák hadsereg útján, ahol a Csehszlovák-szovjet Barátság Háza régi épülete, a barokk jegyeket tartalmazó, de a klasszicizmusba hajló templom, a vnb- épülete és az apró üzletek közé foghíjbeépítéssel modern középületek kerültek, mint például a háztartási cikkek boltja és az Univerzál áruház. Szeretni lehet ezt az utcát. Kényelmes nyugalmat, tipikus kisvárosi hangulatot teremt a rengeteg díszfa, zöldfelület. A város vezetői törődnek az egészséges környezet kialakításával, bizonyítja ezt, hogy nem kevés, 46 hektár a zöldterület. Ezt városszépí- tési és környezetvédelmi célokból a 8. ötéves tervidőszakban növelni szeretnék, főleg a legújabb, az északi lakótelepen. Ide összpontosítják az üzlethálózat, iskola (12 tantermes új iskolát terveznek), és gyermekintézmények (az eddigi 727 férőhelyes óvodai hálózatot a Z akcióban 120 férőhellyel kívánják kiszélesíteni), játszóterek létesítését is. 1948 után az egykori mezővárosban az iparosodással ugrásszerűen megnöveke- dett - míg száz évvel ezelőtt 4803, ma 17 050 - a lakosság száma. (Négy környékbeli aprófalu városhoz csatolása is növelte a lélekszámot.) A nemzetiségi összetétel: 56 százalék szlovák, 44 százalék magyar nemzetiségű. Míg a század első évtizedeiben az ipari üzemek hiánya munkanélküliséggel fenyegetett, jelenleg a város területén lévő harminc ipari üzem illetve vállalat a környező falvakból és Galántáról 14 ezer embert foglalkoztat. Megközelítőleg 1600 főnek a mezőgazdaságban biztosít munkalehetőséget a 4420 hektáron gazdálkodó Május 9. Efsz, valamint az állami gazdaság. A népesség alakulását figyelembe véve tervezik két új ipari üzem (Palma és Tesla) építését, amelyek kétezerig további 2200 személyt lesznek képesek foglalkoztatni. A lakosság nagyarányú növekedése rugalmas reagálást követelt a lakásgazdálkodástól. A második világháború után az első nagyszabású lakásépítéssel már az ötve• A város legszebb látnivalója a neogótikus kastély nes években elkészült az Új Idő lakótelep, s tavaly az év végén 5642 lakással rendelkezett a város. Ezt a számot a 8. ötéves tervidőszak végéig 795-tel kívánják növelni. A komplex lakásépítés mellett a jelenlegi választási időszakban a városhoz csatolt falvakban 80 építkezési telket mérnek ki a magánépítkezők részére. Ugyanakkor 25 700 koronát terveznek a már meglévő lakások, lakóházak felújítására, karbantartására. A tervezésnél, a tervek realizálásakor a város vezetősége a lakosság érdekeit tartja kiindulópontnak, mégsem vállalkozunk arra, hogy részletezzük: mi az a 13 új létesítmény, amely az elmúlt ötéves tervidőszakban lakossági segítséggel Z akcióban, összesen 17 millió koronás beruházással elkészült, miként kívánják bővíteni a lakossági szolgáltatásokat, javítani az egészség- ügyi ellátást (már írtunk az új kórházról), a művelődési házban tevékenykedő szakkörök munkáját, a nyugdíjaskluDok, illetve a nyugdíjasház tevékenységét (a vnb évente 370 alacsony nyugdíjú idős ember között 350-400 ezer koronát oszt szét szociális juttatásként), a szállodák, közutak, táv- és gázfűtés, a vezetékes ivóvízellátás helyzetét. Nem kívánjuk részletezni, hisz köszöntünk. Ünnepélyesen szólunk. Galánta 750 éves. Történelme az oklevelekben írásos emlékekben marad fenn, de hagyományai, a galántai és a környékbeli emberek életérzése a Galántai táncokban. Kodály Zoltán a zenével tette halhatatlanná a várost. Tiszteletére, emlékére rendezi meg a Csema- dok minden évben a Kodály Napokat. A legméltóbban a zenemű akkordjaival köszöntenék a várost. TALLÓSI BÉLA Nagy idő. Vajon hány emberöltő 750 év, hány nemzedék válthatta egymást ennyi év alatt? Hányán, s milyenek voltak, mi vezérelte őket, hogy épp itt, a Vág alsó folyása mentén telepedjenek le? Ma már nehéz megmondani, a termékeny talaj, a meleg éghajlat, az erdős, sík terület gazdag állat- és növényvilága vonzotta-e az őslakosokat. Biztosan csak azt tudjuk, amiről írásos feljegyzésünk maradt. Az Útikönyvek sorozatban megjelent Csehszlovákia kötet Galántával (Galanta) kapcsolatban alig ad némi információt. Megemlíti ugyan, hogy Galántán volt vasúti államásfőnök Kodály Zoltán édesapja, s hogy a kis Kodály Zoltán itt járt elemi iskolába, valamint közöl egy gazdasági vonatkozású értékelő információt, miszerint Mátyusföld mintaszerű mezőgazdaságának és kereskedelmének egyik központja... De lehet azt írni, amit a nagyvárosokról, hogy pillanatok alatt elbűvöl, de meg lehet találni itt is azt, amitől sajátunknak érezzük a várost. Látnivaló bőven akad, van mit képeslapokra nyomtatni, lencsevégre kapni - régit és újat egyaránt de ami révén közöm lett a városhoz, az a taksonyi (Matúákovo - 1972-ben csatolták Galántához) faluház. Micsoda méltósága van ennek az 1847-ből származó épületnek, micsoda büszke tartása - igen, azonnal le is írom, ez így csak emberre használatos de ebben a házban én az embert érzem, a 750 éves egykori mezőváros valamelyik generációját. A város, Galánta, múltjával, jelenével nekem már örökre beköltözött ebbe a házba. Örülök ennek, hisz évekig csak hajnali átutazó voltam, errefelé, így hát tudom, a vonattal utazónak csak parányit mutat meg önmagából a város. Vágsellye (Sal a) felől érkezve • Az építkezést az északi lakótelepre összpontosítják (Archív, Daniel Juráé és Gyökeres György felvétele) Türelem A postán rajtam kívül egyetlen ügyfél sincs. Beállók a pénztár elé, s a pénzesutalványt a pénzzel együtt becsúsztatom a félköralakú nyílás alatt. Az üveg mögött egy vöröshajú hivatalnoknő számol Neszezé- semre felpillant, de alig villan meg szemüvegén a délelőtti napsugár, már hajol is vissza a papírjai közé. Néhány másodpercnyi koncentrálás után újra vad számolásba kezd. Várok. Tudnak rólam, jelenlétemet regisztrálták. Nincs egyéb teendőm - intelligens ügyfél lévén -, mint türelmesen várni. Különben is, az én ügyem maximum fél perc. Nyugodtan, derűsen kisimítom utalványomat, ellenőrzőm, jól van-e kitöltve, majd a kifüggesztett felhívásokat, figyelmeztetéseket kezdem el olvasgatni. Közben eszembe jut, hogy mások már megkocogtatták volna az ablakot, ingerülten vagy gúnyosan köhécseltek volna, talán még a panaszkönyvet is kérték volna. De én látom, hogy ez a hölgy nem kávézgat, nem újságot olvas, hanem dolgozik... Most például előre-hátra lapoz egy füzetben. Sőt, arcáról sugárzik a munkájára összpontosító ember feszültsége... Valahogy mégis jeleznem kellene. Hány perce állok már itt? öt vagy több? De mi lesz, ha éppen akkor szólalok meg, amikor befejezi a számolást? Üsse kő, mégis szólok, mindennek van határa! Úgy látszik itt engem levegőnek néznek. Ni, most ért az utolsó oldalra, még ezt megvárom, talán nem kezdi el még egyszer összeadni az egészet. Végre! A füzet becsukódott. A vöröshajú még tesz-vesz, de engem már nem hoz ki a sodromból, tudja csak meg, hogy én egy intelligens ügyfél vagyok. Már arra is felkészültem, hogy egy elnéző mosollyal nyugtázzam a türelmemért nagyon is kiérdemelt szabadkozó pillantást. Esetleg még azt is elrebegem szerényen, hogy semmiség az egész, mindannyian dolgozó emberek vagyunk... Eufórikus hangulatban öt centiméterrel beljebb tolom a csekket. A vöröshajú még mindig nem néz rám, összerakja a dolgait. Közben feláll, s ekkor imént jelzett eufórikus hangulatomba egy nyugtalanító érzés kezd vegyülni. Elnyomom magamban, mert nem tudom elhinni, hogy ez a lelkiismeretesen dolgozó hölgy szó nélkül itt hagy. Feszülten szinte delejesen figyelem mozdulatait. De a vöröshajú nem szívbajos. Mikor mindent elrendezeti már, rám pillant: - A másik ablakhoz! - mondja, aztán a hóna alá kapja az iratait, s mielőtt fölocsudnék, eltűnik egy vastagon párnázott ajtó mögött. LENDVAY TIBOR H^nnUflL
