Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-28 / 34. szám
A vállalati törvénytervezetről folyó vita tapasztalatai a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban Ezekkel a gondolatokkal kopogtattam be először a Martini Nehézgépipari Müvek bratislavai vállalatának dunaszerdahelyi üzemébe. „Amikor megismertük a szovjet törvénytervezetet, majd az elfogadott vállalati törvényt" - mondja Szitás Ferenc, az üzem igazgatója - „nagyon vártuk már, hogy nálunk is megszülessen a hasonló javaslat. Úgy érzem, elsősorban a tervezésben van szükség arra, hogy adminisztratívvá vált éves emelések helyett mi magunk tervezzük meg a munkánkat, hosszú távra, a törvénytervezet biztosította önállóság szellemében. így talán lesz olyan év, amikor az előzőnél kisebb lesz az árutermelés értéke valamilyen nagyobb beruházás vagy felújítás megvalósítása miatt, hogy azután a következő években annál eredményesebben gazdálkodhassunk". Vannak tehát jó elképzeléseik, noha tudják, mint üzem nem lehetnek teljesen önállóak. Az önállósághoz persze megfelelő létszámbővítésre volna szükség, főleg az egyes irányítási részlegeken. Jelenleg az üzem felépítése csak az operatív feladatok megoldásához biztosít olcsóbb szerszámgépeket kapnak, akkor a megnövekedett feladatok arányában a munkások számát is növelni kell. „A törvényjavaslat elsősorban a vállalati szintű és a dolgozókollektívák alapját, a munkabrigádokat érintő változásokat tárgyalja. Keveset foglalkozik az üzemek jövőbeni helyzetével és feladataival, hatáskörükkel és azzal, hogy milyen formában valósulhat meg ezen a szinten az önelszámolás elve. Szeretném, ha a társadalmi vitaezek- re a kérdésekre is rávilágítana és javaslatok születnének" - hangoztatta az igazgató. Amint a továbbiakban kifejtette, nem félnének az önállóságtól, a szállítói-megrendelői kapcsolatok önálló kiépítésétől sem, ha megfelelő káderekkel bövíthet- nék az üzem vezetését. A következő helyszín az Elektro- svit vállalat lámpatesteket gyártó várkonyi (Vrakún) üzeme. Ők a partszervezet kezdeményezésére üzemi szinten már megvitatták a törvényjavaslatot és el is hangzott néhány észrevétel. Ezeket mutatta meg először Horváth József, az eladási és gazdasági részleg vezetője, az üzemi pártalapszervezet elnöke. Az érszrevételek az üzem jövőbeni státusára, az üzem és a vállalat közötti kapcsolatokra vonatkoznak, arra a kérdésre, hol lennének az önállóság határai. Az üzemért ugyanis a vállalat a felelős, szabadon rendelkezik-e tehát az üzemmel? Milyen mértékben szólhatnak majd bele a fejlesztésbe, milyen termelési programot és ehhez milyen gyártási technológiát kapnak majd. Egyes kérdésekben a dolgozókollektíva tanácsának a döntésére várni nagyon sokszor nincs idő. Lesz-e ilyen esetben az üzem vezetőségének elegendő joga arra, hogy döntést hozzon? Létesíthetnek-e majd közvetlen kapcsolatokat megrendelőikkel és szállítóikkal, és rendelkeznek-e majd termelésük bizonyos százalékával, mondjuk a terven felül gyártott mennyiséggel. Az is érdekli az embereket, hogy mi lesz a megszűnő vezérigazgatóságokkal, azok dolgozóival. Koday Gábor, a gyártási és technológiai részleg vezetője még hozzátette',,A vállalatok nyereségét az adók és befizetések levonása után nem lehet elvonni. Ugyanígy, kötelességeink teljesíte után megmarad-e számunkra saját üzemünk nyeresége?" Az Elektrosvit várkonyi üzemében • Gulyás Sándor: Kooperáció nélkül nehezen fog menni megfelelő létszámban szakembert. Ha a saját elképzeléseiket is meg szeretnék valósítani, megfelelő káderekre lenne szükségük. Új csarnokokat építenek és nem mindegy, hogy ezekbe milyen gyártási technológia, milyen műszaki színvonalú gépek kerülnek. Ha új, modern berendezéseken gyártják majd a hidraulikus hengereket, akkor nem lesz szükségük nagy létszámemelésre, ha azonban csak hagyományos, de Természetes dolog, hogy a vállalat, illetve az üzem minden dolgozójának fórumot kell kapnia ahhoz, hogy elmondja véleményét, ha javaslataival vagy bírálataival a jobbu- lást segíti elő. Nem volna azonban helyes, ha a dolgozókollektívák tanácsában vagy a közgyűléseken az örökké és mindent kritizáló, de építő jellegű javaslatokat soha elő nem terjesztő hangoskodók kerekednének felül. Ezen a téren nagy feladatok várnak a pártszervekre és a tömegszervezetekre. Az igazgató azt is megemlítette, hogy a törvénytervezettel együtt vitára lehetne bocsátani a munkatörvénykönyv módosításának a javaslatát is, amelyet szintén időszerűnek tart. • Koday Gábor, Horváth József: A nyereség felhasználásába is beleszólást kell kapni Lőrincz János felvételei VÁLLALATI TÖRVÉNYTERVEZET O.™lovákia többi járásához vi- O^szonyítva a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban aránylag csekély az önálló ipari jellegű vállalatok száma, annál több viszont a járáson kívüli vállalatokhoz tartozó üzem, gyáregység. A járás területén üzeme van a Martini Nehézgépipari Müvek bratislavai vállalatának, az érsekújvári (Nővé Zámky) Elektrosvitnek, a Kolárovói Gördülöcsapágygyárnak, a Tesla Bratislava vállalatnak és mérj jó néhány további vállalatnak Érdekelt a dolog, hogy milyen vélemény alakult ki a törvénytervezetről a vállalatokhoz tartozó üzemekben, hiszen ezek sajátos helyzetben vannak. A törvénytervezet szerint a gazdasági teljesítményekért egyedül a vállalat felelős, viszont bizonyos fokú önállóságot és ezzel arányban jogokat és kötelességeket az üzemek számára is biztosít. tehát tudják, hogy a nagyobb önállóság nagyobb felelősséggel is jár, mégis azt szeretnék, ha a vállalati terv rájuk eső feladatainak teljesítésénél minél több esetben az ő döntéseik jutnának érvényre. A Kolárovói Gördülőcsapágygyár nagymegyeri (Őalovo) üzemének igazgatója, Gulyás Sándorviszont az önállóságot illetően óvott a túlzottan optimista elképzelésektől. Ők a Ba- betta motorkerékpár motorjait gyártják, olyan terméket tehát, amelynél a minőség javítása és a piac megtartása érdekében az innovációs ciklusnak a lehető legrövidebbnek kell lennie. Ez jó fejlesztési részleget és megfelelő anyagi erőforrásokat feltételez a kutatáshoz és a technológiai beruházásokhoz. A vállalat, amelyhez tartoznak, nemrégen kapott önállóságot, természetesen a termelési-gazdasági egységen belül. Most épülnek ki azok a részlegek, amelyekre az önállósághoz szükségük lesz. Ez viszont a dolgoknak csak a szervezési oldala. Műszaki beruházásokra is szükségük van, amihez könnyebb előteremteni az anyagi forrásokat egy termelési-gazdasági egységen belül, mint egy.kisebb vállalatnál. Az igazgató kifejtette, hogy nem szeretnének hátrányba kerülni olyan vállalatokkal szemben, amelyeknél az utóbbi időben nagy beruházásokat valósítottak meg, vagy olyanokkal, amelyek a jövőben is nagy egységekként fognak működni, így nagyobb pénzösszegekkel is rendelkeznek majd saját fejlődésükhöz. A szállítói-megrendelői kapcsolatokról szólva Gulyás elvtárs még kifejtette, nem lát biztosítékot a törvény- javaslat egyes pontjait olvasva arra, hogy bizonyos nyersanyagok vagy félkésztermékek beszerzésénél sikerülne kiküszöbölni az esetleges túllicitálás jelenségét a megrendelők részéről, amelyet a szállítók bizonyára csak támogatnának. Csak három helyszín, mégis milyen sok a vélemény, nézet és kérdőjel. Azt is jelzi, hogy az állami vállalatokkal kapcsolatos törvénytervezet a legvitatottabb, a legolvasottabb gazdasági téma napjainkban. A felmerülő kérdések némelyikére talán közvetlenül is válaszolnának a téma szakértői, de biztosak lehetünk benne, hogy a javaslatok és észrevételek beható elmezése és értékelése alapján az új törvény megállja majd a helyét az igazi próbán, a gyakorlatban. SZÉNÁSI GYÖRGY • Szitás Ferenc: Az új csarnokba modern technológia kell AHOGY LÁTJÁK Sok kicsi sokra megy - milliókat ér Az újítók és feltalálók anyagtakarékossági eredményei a Kelet-szlovákiai kerületben Több mint egy esztendővel ezelőtt hirdették meg hazánkban az élenjáró újítók és feltalálók XV. országos fém- és anyagtakarékossági tematikai versenyét, s az eredmények, tapasztalatok értékelése is már megtörtént. A 03-as állami célprogram megvalósítását támogató országos verseny már a korábbi évek folyamán is bebizonyította létjogosultságát s azt, hogy az alkotómunka egyik jelentős ösztönző eszközévé vált, széles teret biztosított több tízezer élenjáró szakember igyekezete eredményeinek összehasonlítására, ami végső soron igen számottevő haszonnal járt. A verseny eddigi időszakában fémekből 1,8 milliárd korona, egyéb anyagokból csaknem 3 milliárd korona értékű megtakarítást értünk el. Csupán tavaly, ennek a ma már népszerű országos versenynek XV. évfolyamában összesen több mint 360,6 millió korona értékű megtakarítást értek el hazánk élenjáró dolgozói, s a szervezési kiadásokra csak valamivel több mint 62 millió koronát fordítottak. Ez azt jelenti, hogy egy-egy korona értékű megtakarítás 17 fillérbe került. A hivatalos felmérések alapján elmondhatjuk, hogy tavaly az ország szakemberei, újítói, feltalálói 227 nagyobb jelentőségű javaslatot terjesztettek a központi értékelő szervek elé, ezek közül csaknem 30 nem felelt meg a követelményeknek. A megvalósított javaslatok, megoldások egy év alatt 40 ezer tonna vas, 577 tonna egyéb fém, 1583 kilogramm nemesfém és további csaknem 39 ezer tonna más anyag megtakarítását eredményezték. Az elmúlt év tapasztalatai további kihasználatlan tartalékokra utalnak Kelet-Szlovákiában is, ahonnan tavaly hat versenyjavaslatot nyújtottak be. Az általában közismert, hogy aránylag kevés, országos viszonylatban a legalacsonyabb az innen bejelentett javaslatok száma, viszont a megvalósítottak értéke, népgazdasági haszna elismerten számottevő ebben a kerületben is. Egy további, megoldást igénylő jelenség, hogy a versenybe jelentkezők többnyire a Kelet-szlovákiai Vasmű, olykor a Krompachyi Villamossági Müvek dolgozói közül kerülnek ki. Sokkal ritkábban szerepelnek a versenyben a Kassai (Kosice) Nehézgépipari Müvek, a sninai VIHORLAT gépgyár és más jelentős ipari vállalatok kollektívái. Nem beszélve a'kisebb üzemek helyzetéről, amely általában abból a téves felfogásból alakult ki, hogy a számottevőbb megtakarításokat csak a nagy vázlatoknál lehet elérni. Sokan elfelejtik, hogy ez a feltételezett előny a nagyobb üzemekben is csak akkor érvényesülhet, ha bővül a kezdeményezésekkel és újításokkal foglalkozó dolgozók száma, hiszen ezeknek kisebb-nagyobb arányú alkotó kezdeményezéseiből állnak össze a megvalósított, népgazdasági hasznot eredményező megoldások. Tudvalevő, minden kis üzemben, műhelyben és más munkahelyen születhetnek, megnyilvánulhatnak ésszerű gazdasági megoldásokhoz vezető nézetek, javaslatok, kezdetben talán kisebb haszonnal járó újítások. Ne feledjük, hogy ezekből a kicsinek tűnő eredményekből halmozódnak fel országos viszonylatban a valóban számottevő, népgazdasági haszon formájában jelentkező eredmények. Kétségtelenül igaz, sok kicsi sokra megy, milliókat ér. Amint már említettük, az elmúlt évben hat versenypályázat érkezett Prágába a Kelet-szlovákiai kerületből, amelyek közül három előkelő helyezést ért el. Amellett, hogy az első díjat nem osztották ki, a harmadik díjat Stefan Király kandidátus, a Kelet-szlovákiai Vasmű meleghengerdéjének vezetője, illetve az általa vezetett komplex racionalizációs brigád nyerte el. amely a lemezmegmunkálásnál alkalmazott módosítással 7142 tonna acélt takarított meg, csaknem 26,3 millió korona értékben. További kelet-szlovákiai díjazott a versenyben negyedik helyen végzett Pavel Kapitáncík és kollektívája a Krompachyi Villamossági Müvekből, melynek tagjai 9 millió korona értékű rezet és ezüstöt takarítottak meg az általuk kidolgozott és alkalmazott módszerrel. Ugyancsak negyedik díjat kapott Michal Maxim a poprádi TATRAMAT dolgozója, aki kollektívájával a mosógépek vízmelegítőjének innoválásával 14 millió korona értékű megtakarítást ért el. Csupán néhány ésszerű megoldás, megvalósított elképzelés, s az ebből származó népgazdasági haszon tavaly meghaladta a 46 millió koronát Kelet-Szlovákiában, nem beszélve az országos jellegű elismerésekről. KULIK GELLERT
