Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-28 / 34. szám
ÚJ szú 3 í87. Vili. 28. Köztudomású, hogy a felkeléstől napjainkig egész könyvtárnyi irodalom jelent meg. A felkelés kimerithetetlen forrása és ihletöje az íróknak, költőknek, festőknek, szobrászoknak és természetesen a történészeknek. Az évtizedek során lapunk hasábjain is számos tudományos cikk és irodalmi mü jelent meg a felkelésről. A tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a történettudományi kutatások eredményeit és azoknak a publicisztika által is közvetített befogadását szoros kölcsönhatás jellemzi. A tudományos kép gazdagodása, úgy tűnik elválaszthatatlan a széles közvéleményben gyökerező ösztönzésektől. Talán úgy is mondhatnánk: a már ismert tudományos eredmények is újabb feldolgozásokban gyűrűznek tovább. Most, a 43. évforduló kapcsán egy fiatal hadtörténésszel, dr. Cséfalvay Ferenc kandidátussal, a prágai Hadtörténeti Intézet bratislavai osztályának tudományos munkatársával heszéloetünk e témakörről • A hadtörténészek számára miben rejtik a kutatómunka szemléleti és módszertani kiindulópontja?-Természetesen a szlovák nemzeti felkelés jövőt formáló jelentőségének érzékelésében. A Csehszlovákia történetének fontos fejezetét alkotó szlovák nemzeti felkelés a szlovák nép nemzeti felszabadító harcának kicsúcso- sodása és a nemzetközi méretű antifasiszta fegyveres harc szerves része volt. A csehszlovákiai nemzeti és demokratikus forradalom kezdeteként - Villiam Plevza akadémikus szavaival élve - a szlovákok és a csehek számára az új élet kibontakozását jelentette és egyik fontos összetevője volt annak, hogy a felszabadult Csehszlovákia a népi demokratikus fejlődés útjára lépett. • A felszabadulás óta eltelt időszak alatt, mint ismeretes, a társadalmi-politikai fejleményektől függően sok tekintetben változott a felkelés megítélése és a közben felhalmozódott ismeretanyag értelmezése is.- A felkelés történetírása lényegében három rövidebb-hosszabb időszakra tagolható. A felszabadulás utáni években a visszaemlékezéseket, illetve az egyes részletkérdéseknek szentelt munkákat túlnyomó részt a szubjektív látásmód jellemezte. A tulajdonképpeni tudományos feldolgozások még várattak magukra. Az ötvenes évek folyamán az ún. burzsoá nacionalizmusnak negatív tendenciákat és torzulásokat tükröző tézise kedvezőtlenül hatott a felkelés szerepének megítélésére is. Az SZLKP V. illegális központi vezetőségének tagjai - akik a felkelés alatt is vezető politikai tisztségeket töltöttek be - kikonstruált megbélyegzéssel találták magukat szemben. A történetírás megújhodása 1963- ban következett be, amikor a CSKP KB elvetette a burzsoá nacionalista elhajlás kiagyalt koncepcióját. Ez új lökést adott a felkelés tudományos megközelítésének. Gustáv Husák Tanúságtétel a szlovák nemzeti felkelésről c. könyvének megjelenése alkotói pezsgést váltott ki a történészberkekben. 0 Milyen utat tett meg azóta a felkelés történetírása?- A szlovák nemzeti felkelés marxista történetírásának kicsúcsosodását a 40. évfordulóra megjelent művek jelentik. Ezek közül is kiemelkedik a szlovákiai antifasiszta ellenállást és a felkelést legösszetettebben bemutató ötkötetes mú, a Dejiny Slovenského národ- ného povstania 1944 (A szlovák nemzeti felkelés története), amelynek első két kötete az antifasiszta ellenállási mozgalom és a felkelés történetén kívül nagy figyelmet szentel nemzetközi jelentőségének, nyomon követi politikai és államjogi hagyományának továbbélését és bemutatja a különböző művészeti ágakra gyakorolt inspiráló hatását. A harmadik kötetet dokumentumok, a negyediket visz- szaemlékezések alkotják, az ötödik kötet pedig az ellenállás és a felkelés enciklopédikus feldolgozása. Ez az öt kötet a csehszlovák történészek több éves igyekezetének gyümölcse. • Miként tükrözi e vállalkozás a hadtörténeti kutatás eredményeit?- Az ötkötetes szintézist többek között azért is tartom kiemelkedő teljesítménynek, mert a szlovákiai hadtörténészek aktív közreműködésével végre helyére teszi és fontosságának megfelelően kezeli a katonai kérdéseket. Ez azért is lényeges, mert a háború óta rengeteg mű jelent meg, amely a fegyveres küzdelemmel összefüggő kérdéseknek csak másodlagos jelentőséget tulajdonított. • Pedig ismeretes, hogy a felkelés fegyveres erőivel komoly akadályt jelentett a Kárpátok felől jövő német szállítások lebonyolításában.- így hát-nem szükséges, hogy a hadtörténész beszéljen belőlem, ha azt mondom, hogy a katonai kérdések jelentősége nagyon is nyilvánvaló. A szlovák nemzeti felkelés két hónapig tartó első időszakában a fegyveres erők ellenálltak a német nyomásnak és védték a felkelés területét, amely ugyan egyre zsugorodott, de ahol teljes ütemben kibontakozott a nemzeti és demokratikus forradalom. A II. világháború alatt a haladás, illetve a reakció erői közötti alapvető ellentét fegyveres küzdelemben oldódott meg és ez szlovákiai viszonylatban azt jelenti, hogy már a felkelés kezdetétől nyilvánvaló volt: a forradalmi intézkedések és változások nem valósulhattak volna meg a fegyveres harc szükségleteinek biztosítása és a felkelés területének védelme nélkül. Ahogy ezt még a felkelés idején Gusösszegezése óta is majdnem három évtized telt el. Teljesebb képet talán akkor kaphatnánk, ha a szlovákiai partizánmozgalommal kapcsolatos hazai és külföldi levéltári kutatást a még élő résztvevők megszólaltatásával egészítenénk ki. Részeredményeivel segítséget nyújthatna a helytörténeti kutatás is. Az így összegyűjtött anyag egyik lehetséges fel- dolgozási módja a már említett statisztikai módszer lehetne. • Értelemszerűen a hadsereg szerepe is közelebbi megvilágításba került.- A felkelő hadseregről, amelynek korábbi hivatalos neve 1. csehszlovák hadsereg volt, jelent meg Václav Stefansky könyve Armáda v Slovenskom národnom povstaní (A hadsereg a szlovák nemzeti felkelésben) címmel. A hadseregről, amely a felkelés legfőbb fegyveres ereje volt és állományát körülbelül 60 ezer főre lehet becsülni, természetesen minden a felkelésről íródott könyvben szó van, eddig mégis csupán egyetlenegy monográfia jelent meg a hadsereg szerepéről, méghozzá Miroslav Kropilák tollából még 1960-ban. Az azóta eltelt időszakban, főleg a fíatvanas évek közepétől nagy utat tett meg a történet- írás és a fegyveres harc számtalan részletkérdésében ért el eredményeket. Ezekre építve főleg a hadsereg alárendelt részeiről, a Harcászati csoportokról írott munkák felhasználásával és terjedelmes levéltári kutatás után kezdte írni könyvét» a szerző. Műve nemcsak a hadsereg szerepének értékelésére terjed ki, Dr. Cséfalvay Ferenc kandidátus (Lőrincz János felvétele) hanem foglalkozik a fegyveres harc külső és belső összefüggéseivel és megfelelő helyet biztosít a felkelés védelmében részt vevő partizánegységeknek is. A fegyveres küzdelem rövid áttekintésén kívül meg kell említenünk, hogy a szerző nagy fontosságot tulajdonít azoknak az erőfeszítéseknek, amelyet az SZLKP fejtett ki a szlovákiai polgári elemek, illetve a londoni csehszlovák kormány ellenében a hadsereg jellegéért vívott küzdelemben. Értékelésének súlypontja, hogy az 1. csehszlovák! hadsereg már keletkezésének pillanatában sem volt burzsoá hadsereg. Nagyon értékesek a szerző továbbgondolkodásra ösztönző sorai a pártnak a fegyveres erők szervezésére, a fegyveres harc és a politikai hatalom jellegével való összhangba hozására irányuló igyekezetéről. • Van-e lényeges nézetkülönbség a történészek és a hadtörténészek értékelése között?- A szlovák nemzeti felkelésről írott általános művekben még felbukkannak olyan problémák, amelyek azt jelzik, hogy nem mindenben egységes a személetünk. Itt van például a periodizáló (korszakolás) problémája. Bár itt elsősorban a fegyveres harc periodizációjáról van szó, egyes történészek nem fogadják el a hadtörténészek érvelését ezzel kapcsolatban. Pedig a Hadtörténelmi Intézet bratislavai osztályának munkatársai - és ezt vallják az említett két hadtörténelmi munka szerzői is - eddigi munkájukban azt tartják, hogy a felkelés két időszakra osztható. Az első augusztus 29-től október végéig tart. Ez a felkelési terület frontális védelmének az időszaka, amikor a „szabadság szigetén“ legális körülmények között forradalmi változások mentek végbe. Azt általában mindenki elismeri, hogy a felkelés október végén nem szenvedett vereséget és folytatódott a hegyekbe visszavonult sokezernyi felkelő fegyveres ellenállásával, a partizánharccal. A második időszakot, amely egészen a felszabadulásig tartott, a partizánháború időszakának is lehet nevezni, amelyben a nemzeti felszabadító harc céljai elérésének alapvető hazai eszköze a partizánhábórú volt. • Vagyis október vége jelentős korszakhatár a felkelés fegyveres erőinek jellegében is. \- Az addig fő erőt képviselő hadsereg október végén nagyobbrészt megszűnt létezni és csak egyes egységei folytatják önállóan harcukat, de általában a partizánosztagokhoz csatlakozva. Egyébként nem mindig egyöntetű az első időszak belső tagolása sem. Itt a fegyveres harc lefolyásának jellemzéséből, a felkelők és a megszálló német csapatok közötti erőviszonyok változásaiból kiindulva három szakasz különíthető el. Az első szeptember 8-ig a kárpáti-duklai hadművelet kezdetéig tart. Ekkor a felkelők elleni harcokból a német parancsnokság bizonyos erőket a Kárpátokba vezényelt és ez a meginduló szovjet segítséggel párosulva könnyített a felkelés katonai helyzetén és így a védelem lényegében stabilizálódott. Bár főleg a nyugati irányból a német csapatok jelentős nyomást fejtettek ki, egészen október közepéig nem tudtak átütőbb sikert elérni. A harmadik szakasz a magyarországi, október 15-i események után kezdődik, miután a német csapatok Magyarország felöl váratlan támadást indítanak a gyengébben védett, sőt a többi frontszakaszhoz képest talán elhanyagoltnak is mondható déli frontszakasz ellen. Ennek következtében omlik össze a felkelés összefüggő terüfetének védelme október végén. Az első időszak tagolására vonatkozó koncepció egyébként nem új felfedezés, már nagyon régóta, a hatvanas évek közepétől ismert. Mégis a meglepő az, hogy néhány szerző figyelmen kívül hagyja és minden indoklás nélkül újabb korszakolással áll elő. • Az elmondottak alapján jól látom-e, hogy a felkelés értékelését illetően vannak még fehér foltok, nyitott kérdések.-Talán ebben a vonatkozásban is érvényes Andrej Gabal' megállapítása, amely a párttörténetírás egyes problémáival foglalkozó, a Teorie socialismu c. tudományos folyóiratban megjelent írásában szerepel. Nevezetesen, hogy jónéhány nyitott kérdést egyik-másik szerző nem elmélyült kutatással hidal át. A nézetek kritikus, tudományos vitákban, recenziókban összecsapó konfrontációjára van szükség. • Kandidátusi értekezését a felkelésről irta. Mi késztette arra, hogy ehhez a témához nyúljon?- Kandidátusi értekezésemben a partizánmozgalommal foglalkoztam a szlovák nemzeti felkelés első időszakát, tehát az 1944. augusztus 29-töl október végéig terjedő szakaszt téve vizsgálat tárgyává. Az a törekvés vezérelt, hogy a felkelés területén kívül, főleg a Kelet-Szlovákiában vívott harcokról is új tényeket tárjak fel. Igyekeztem valósághűen, sokoldalúan megvilágítani a partizánmozgalom irányításával kapcsolatos, gyakran felszínesen kezelt problémákat is. 0 Várható-e a disszertáció könyvalakban történő megjelenése?- Eddig a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumának közleményeiben publikáltam a munka jórészét. Magának az értekezésnek a megírásával kutatásaimat még korántsem zártam le. Úgy érzem, hogy kutatásaim eredményei leginkább a hadtörténeti szintézisekhez szolgálhatnak alapanyagul. Természetesen a kiadók érdeklődésétől is függ, hogy kiegészülve, monográfiaként is megjelenik-e majd. 0 önkéntelenül is fölmerül a kérdés: hogyan vált kutatói főmunkakörben müveit szakterületévé a felkelés hadtörténete?- Nem mondhatnám, hogy már gimnazista koromban céltudatosan erre törekedtem volna, sőt talán még az egyetemen sem volt egyértelmű az ezirányú érdeklődésem. A történelem iránti vonzalmam vitt a nagymegyeri (Őalovo) magyar tannyelvű középiskolán érettségit szerezve a bratislavai Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Karának történelem tanszékére. Egyetemi hallgatóként már eléggé határozottá vált a legújabbkori történelemre szakosodó érdeklődésem, jgy kellő alapokat kaptam ahhoz, hogy jelentkezzem a Hadtörténelmi Intézet által kiírt pályázatra, melynek eredményeként kilenc évvel ezelőtt az intézet tudományos munkatársa lettem. 0 Több éves elmélyült alapkutatás után, ezt folytatva, eddigi szavaiból úgy tűnik, ismereteit szintézisek elkészítésében is fokozottabban kamatoztatja majd.- Intézetünk ezirányú igyekezete ehhez kedvező lehetőségeket nyújt számomra. Már említettem a nyolcadik ötéves tervidőszak során készülő kollektív történelmi munkát. Elkezdődtek a nagyszabású hatkötetes csehszlovákiai katonai enciklopédia előkészületi munkálatai. A szerzői közösség tagjaként a szlovákiai vonatkozások feldolgozásának irányításával bíztak meg. S ezek mellett persze a lehetőségekhez képest történeti-publicisztikai írásokkal is igyekszem jelentkezni a szlovák és a magyar nyelvű lapokban. • A beszélgetést összegezve úgy érzem elmondható: a felkelés 43. évfordulójának kapcsán is érzékelhető publikációs tevékenységet a szintézisalkotásban és a részkutatásokban egyaránt tetten érhető minőségi előrelépés igénye jellemzi. TÖRÖK ELEMÉR tav Husak irta a Nőve slovo-ban szükséges volt ,,... a védelem és a fegyveres erők megszilárdítása, valamint az összefogás, a germán megszállók kiűzésére. E feladat mögött háttérbe szorul minden más feladat és ezért kell minden erőnknek... ügyünk mielőbbi és teljes győzelme érdekében összpontosulnia." A felkelésről írott általános munkákban viszont nem mindig domborodik ki kellőképpen annak katonai jelentősége és a fegyveres küzdelemnek, mint a forradalom megvalósulásának előfeltételei között játszott döntő szerepe. Megítélésem szerint egyes szerzők megfogalmazásaiban pedig még mindig fellelhetők a régi leegyszerűsítő személet maradványai. Ez általában legszembetűnőbb a felkelő hadsereg jellegének megítélésében, valamint a hadsereg és a partizánok szerepének és egymás közötti viszonyának értékelésében. • Tehát a felkelés hadtörténeti megközelítésének szükségességéből fakadt, hogy a 40. évforduló alkalmából kifejezetten hadtörténeti művek is napvilágot láttak.- Jan Gebhart és Ján Simovcek a könyv írásakor a Hadtörténelmi Intézet munkatársai, terjedelmes művükben (Partizáni v Ceskoslo- vensku 1941-1945) a marxista-leninista módszertanra következetesen támaszkodva, valamint hatalmas levéltári anyagot feldolgozva és természetesen a történetírásnak a partizánmozgalommal kapcsolatos eredményeit felhasználva értékeli a partizánmozgalmat különböző fejlődési szakaszaiban a cseh országrészekben és Szlovákiában. A könyv összegező, összefoglaló jellegén kívül feltétlenül meg kell említenünk a tudományos kutatást elmélyítő jelentőségét. Az elemzések precizitásán kívül a szerzőpáros fontos új ismeretekkel gazdagította historiográfiánkat. Ezek közül elsősorban a partizánmozgalom kézdeti időszakának bonyolult fejlődését és ennek feltételrendszerét és a párt politikájában érvényesülő, a katonai kérdések iránti fogékonyságra való újszerű irányvétel bemutatását emelném ki. A katonai kérdések fontolgatása az illegális párt tevékenységének új eleme volt, hiszen a háború előtt ezen a téren a párt nem rendelkezett tapasztalatokkal. A partizánmozgalom kezdeteiről írott fejezetben a fő hangsúly annak megvilágítására helyeződik, hogyan került a fegyveres harc és a partizánmozgalom a párt tevékenységének előterébe a politikai és szociális küzdelem mellett, és milyen nehézségeket kellett a pártnak leküzdenie a katonai kérdések elméleti kidolgozásában, valamint a nemzeti felszabadító harcon belül a fegyveres formák keresztülvitelében. • A könyv sajtóvisszhangja főként a partizánmozgalom statisztikai vizsgálatát nyugtázta elismerően. A statisztikai vizsgálatok a szerzők eredeti megközelítéséről tanúskodnak. Csehszlovákiában az adott problémakörön belül elsőként alkalmazták ezt a módszert. Hatalmas tényanyag megfelelő beillesztésével az olvasó matematikai pontosságú képet kap a partizánegységek összetételéről a mozgalom fejlődésének fontosabb szakaszaiban. E módszer egyben a további vizsgálódás egyik lehetséges irányát is mutatja. Mind ez ideig nincsenek például pontos ismereteink, illetve nem készültek statisztikai feldolgozások a szlovák nemzeti felkelésben részt vett különböző nemzetek antifasisztáival kapcsolatban sem. • A szociográfikus-statisztikai módszer nyilván sokat mondhatna a felkelésben részt vett magyarok összetételéről is. A köztudatban a magyarok részvétele általában a két legismertebb partizánegységhez, a Peföfi-osztaghoz és a Nógrádi Sándor által vezetett csoporthoz fűződik. Azt már kevesen tudják, hogy szinte valamennyi partizándandárban, -osztagban voltak magyarok. Egyrészt a dél-szlovákiai antifasiszták közül kerültek ki, másrészt magyarországiak voltak. Tudvalevő, hogy a felszabadító szovjet csa- - patok ellen Szlovákia területén harcoló német seregcsoport része volt az 1. magyar hadsereg, amely 1944 őszétől bomlásnak indult. A háborúban kifáradt és a fölösleges véron-, tást ellenző magyar katonák közül nagyon sokan a partizánoknál kerestek menedéket, s ott nemcsak meghúzódtak, hanem fegyverrel a kezükben harcoltak is. A mágyarok részvételéről a szlovák nemzeti felkelésben máig nem készült nagyobb, monográfikus feldolgozás. Tudományos alapossággal megírt tanulmányszerű % Köztudomású, hnav a felkeléstől naniainkin enész könv/vtárnvi irodalom ielent ncc7Pno7Óco óta ic mairlnom három éwti^oH ni és peak en\/es envsénei folv/tatiák önállóan
