Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-28 / 34. szám
Vasárnap 1987. augusztus 30. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.52, nyugszik 19.23 Kö- zép-Szlovákia: 05.59, nyugszik 19.30 Nyugat- Szlovákia: 06.05, nyugszik 19.36 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 12.25, nyugszik 21.25 Közép-Szlovákia: 12.32, nyugszik 21.32 Nyugat- Szlovákia. 12.38, nyugszik 21.38 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük RÓZSA - RUZENA nevű kedves olvasóinkat . • 1727-ben született Giovanni Domenico TIEPOLO olasz festő és grafikus (t 1804). AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A FIGYELEM KÖZÉPPONTJÁBAN A TERMELÉSI FELADATOK Egri Ferenc írása ÉRTELMISÉGI A BOLSEVIKOK KÖZÖTT, BOLSEVIK AZ ÉRTELMISÉGIEK KOZOTT Alekszandr Dejcs Az emlékezés hangja című könyvéből KISVÁROSBÓL A NAGYVÁROSBA... Mészáros János riportja „CSAK HUSZONNÉGY ÓRÁT“ Péterfi Szonya írása VÁROSKÖSZÖNTŐ Tallósi Béla írása MOSZKVAI TALÁLKOZÁSOK Szabó G. László * riportja KÜLDETÉS ÉS SZOLGÁLAT Szeberényi Zoltán írása HŰSÉG Részlet Szabó Béla azonos címú regényéből (Svatopluk Písecky felvételei - ÓSTK) Már húsz éve készülnek a szebbnél szebb, színpompás népviseletek a Spis- ské Podhradie-i Vzo- rodev jablonovi női szabóságán. A Mária Stofanciková vezette öttagú kollektíva régi, eredeti rokolyák, pruszlikok, dolmányok alapján készíti a - főleg népi együttesek által megrendelt - népviseleteket. Ezek varrásánál minden részlet, még a legapróbb pityke. kapocs is számit. A hímzések az itt dolgozó nők kézügyességét dicsérik, de még az anyagokat is ók készítik a régi módon: kézi szövéssel. A legtöbb ruhát-több mint 500 darabot - a presovi Sarisan népi együttesnek varrták. Alig akad olyan együttes Kelet- Szlovákiában, amely ne náluk rendelte volna meg ruhatárát. Ezek az együttesek már nem egy díjat nyertek ruházatuk eredetiségéért. A felső képen Mária Stofanciková (jobbra), aki tíz éve vezeti a műhelyt, Éva Klousovával egy elkészült férfiviselet hímzéseit ellenőrzi. A középső felvételen a Sarisi népviselet látható. Aki varrta, szereti is felpróbálni a maga készítette ruhát - mint azt a lenti felvétel is mutatja. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Európában mind világosabban körvonalazódik két front, egyik a háborús, másik pedig a békés front. Nem szidalmazásról van szó, hanem osztályozásról. De ami a legfontosabb: mindenki szempontjából az életről van szó. Úgy vélem, hogy a Szovjetunió és a többi baráti szocialista ország legfontosabb kezdeményezéseinek összessége nyilvánvalóan alátámasztja, hogy bárkinél összehasonlíthatatlanul többet tettünk a béke ügyéért. Ez nagyobb rokonszenvet váltott ki világunk iránt, s a szocialista országok népeiben pedig törvényszerű büszkeséget. Ma azonban megtörténhet, hogy holnap már senki sem lesz a világon, aki ezt összehasonlítaná, felfogná és értékelné. Nemzetközi méretekben az osztályharc eddig alkalmazott propagandisztikus formái teljesen hatástalanoknak bizonyulhatnak, a megengedhetetlenül túlideologizált külpolitika szélsőségesen veszélyessé válhat, ha mindkét oldalon a régi módon fogunk gondolkodni. Éppen az ideológiai ellentétek és a harc átvitele az ideológiai területről a nemzetközi kapcsolatok mezejére, különösképpen a béketárgyalások folyamatának területére - ez az elavult gondolkodás- mód és a kapitalizmus régi praktikáinak a példája. A jelenlegi körülmények között ez már tulajdonképpen nem is ideológia, hanem zsarolás és hazárdjáték. Nem engedhetünk meg magunknak semmilyen szünetet, semminemű pihenést arra irányuló törekvéseinkben, hogy barátainkat és ellenségeinket megnyerjük az új gondolkodás- módnak. Az atomkorban a tárgyalások jelentik bárminemű viták és felmerülő problémák megoldásának egyedüli lehetséges módját. Ehhez azonban valóban meg kell érteni, hogy mi változott meg a világban és elegendő jóakaratot kell tanúsitani. A jószándék pedig erkölcsi-politikai kategória. Tehát politikai akaratra van szükség. A problémák tárgyalásos úton történő rendezésére vonatkozó politikai akarat mindkét részről ésszerű engedményekre való készséget feltételez a bizalom alapján, s a bizalmat nem lehet megszerezni fenyegetőzéssel. Az előrelépés egyedüli útját az ésszerű kompromisszumok jelentik. Itt nem akármilyen engedményekre gondolok. Egyáltalán nem arra, hogy azt kérnénk, osztályellenfelünk mondjon le a kapitalizmusról, ö pedig viszont azt követelné tőlünk, hogy mondjunk le a szocializmusról. Milyen engedményekről lehet tehát beszélni? Meg kell érteni és fel kell ismerni, hogy élhetünk és élnünk is kell egymás mellett, hogy a legfontosabb a béke és a két rendszer békés egymás mellett élése. (Vasil Bil'ak elvtárs Közös európai házunkért címú cikkéből) A polcokon, az asztalokon, a földön villanyorgonák, szintetizátorok, erősítők. Kisebb és nagyobb dobozokban tranzisztorok, huzalok, integrált áramkörök. Ez Stefan Biznár hangszerjavító világa. - Itt érzem igazán otthon magam -vallotta, majd pályaválasztásáról beszélt.- A bratislavai Tesla üzemben lettem elektroműszerész és rádiók, tv-készülékek, híradástechnikai berendezések gyártásával, javításával foglalkoztam. Éreztem, egy életen át ehhez nincs kedvem. Hogy miért, Talán azért, mert ezen a téren a fejlődés olyan gyors ütemű, hogy ha otthon akartam lenni a szakmában, sokfelé kellett volna figyelnem. Nem szakosodhattam volna csak tévékre, csak rádiókra... 1973-ban megjelent egy- hirdetés, hogy a Csehszlovák Hangszergyár bratislavai javító részlege hangszerjavitót keres. S mert elektromos hangszerekről volt szó, azonnal jelentkeztem. Szerencsém volt, felvettek. Ez a terület, bevallom, nem volt előttem ismeretlen. Jaj, nem, azért nem vagyok zenész - hárította el a feltételezésemet azonnal.- A beatkorszak idején a fa- lumbeli fiúk zenekart alakítottak. Elég színvonalasan zenéltek, gyakran hívták őket játszani. Én voltam a zenekar technikusa. Akkoriban olyan hangszerekről, mint amilyenek ma léteznek nem is álmodtunk. Nem szégyen, az erősítőket házilag gyártottuk, mert pénzünk, az nem volt. Jó bulik voltak mégis. Kár, hogy ennek a korszaknak vége szakadt. Ma a kezdő együttesek sem tudják elképzelni az indulást csodahangszerek nélkül. Hát ezért tudom megérteni a zenészeket, akik - mert nem műszakiak - érzik ugyan, hogy hangszerük nem tökéletes, de az okát nem tudják. Néha a javítás egykét percig tart csupán, s azonnal összeáll a hangzás. Ilyenkor, amikor megkérdezik, mennyivel tartoznak, már előre jókat derülök. Ugyanis a főnököm azt szokta mondani, hogy ez bizony nem autójavító műhely, ahol már a kapuban legombolnak az emberről egy százast. Itt szív is van. Szlovákiában, a vállalaton belül egyedül foglalkozik az elektromos hangszerek javításával, nem csoda, hogy sokat utazik. - Szerintem a legtöbb ilyen hangszer Kelet-Szlovákiában található. Van úgy, hogy havonta kétszer egy-egy hetet azon a vidéken töltök, ugyanis házhoz megyünk. S nemcsak a magán- személyek hangszereit javítom, ma már szinte nincs olyan nemzeti bizottság, amelynek szértar- tástermében ne lenne villanyorgona vagy szintetizátor. Ezek javítását, karbantartását is el kell végeznem. Az fáj a legjobban, ha megrongált hangszerhez hívnak. A különféle klubokban, művelődési házakban gyakran közpréda a drága, jó minőségű hangszer. Nem is bírom megállni, hogy meg ne szidjam a tulajdonosokat. Persze, munkám során előfordulnak mulatságos esetek is. Az egyik nemzeti bizottságon azt mondták, a zenésznek az az érzése, hogy valami mászkál a hangszerben, s néhány billentyű ..megsüke- tült." Igazuk volt, egér vert tanyát az orgonában, s megkóstolt néhány huzalt is. Beszélgetőtársam elmondta, munkájában nélkülözhetetlen a továbbképzés, a szaklapok beható tanulmányozása. - Csak a szakosodás hozhatja meg a kívánt jártasságot - vallotta. Elmondta azt is, hogy már nem élvezi a saját rádiója bütykölését sem. - Persze, a családi béke érdekében megjavítok mindent, ezzel kárpótolva a gyakori utazásaimat. Az az igazság, hogy otthon is a szaklapok felett ülök. A fiaimat nem vonzza ez a pálya, a 12 éves a számítógépek bolondja (de nem a műszaki részük érdekli), a 11 éves kedvenc időtöltése az olvasás. átefan Biznár évente több mint 400 hangszert orvosol. Nem ismer lehetetlent, addig próbálkozik, míg a hangszer nem szól. Éspedig tökéletesen. Gyakran hiányolja, hogy a zenészek nem mindig használják ki a hangszerek műszaki lehetőségeit. Ilyenkor sajnálja csak, hogy nem zenél. PÉTERFI SZONYA A hangszerek orvosa...
