Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-21 / 33. szám
U I I An ddoictAdiai e V C C n ■ ■ r r f I/ ■ SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1 Ára 1 korona A Bratislavai Hegesztéstechnikai Kutatóintézetben robotizáit technológiai berendezést fejlesztettek ki a TATRA 815-ös tehergépkocsik kabinajtóinak hegesztésére. A preáovi Fémipari Kutatóintézettel és a bratislavai Elektrotechnikai Művekkel együttműködve eddig két komplex berendezést adtak át a megrendelőnek, a kopfivnicei TATRA vállalatnak. A berendezés egy műszak alatt 120 kabinajtót hegeszt össze. A felvételen a hegesztéstechnikai kutatóintézet dolgozói a robotizáit berendezés programozását végzik. (A ŐSTK felvétele) A vállalati törvénytervezetről folytatott vita egyre közelebb hozza az emberekhez a gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatos kérdéseket, s gondolatokat, elképzeléseket, javaslatokat szül minden munkahelyen. A különböző szintű pártszerveknél működő vitaértékelő bieottságok rendezgetik, továbbítják a hozzászólásokat, hogy a törvénytervezet minél jobban megfeleljen az átalakítás fö céljának, a CSKP XVII. kongresszusán kitűzött gyorsítási stratégia megvalósításának. A vita keretében sokan azt kifogásolják, hogy a törvénytervezet több vonatkozásban nem elég konkrét, nem tér ki például elég részletesen az önfinanszírozás és az adópolitika, illetve a költségvetési befizetések egyes gyakorlati kérdéseire, a vállalati alapokkal való gazdálkodás feltételeire és más körülményekre. A további kiegészítő előírásokra és rendelkezésekre való utalásokban sokan veszélyeztetve látják az előirányzott vállalati önállóságot, ezért konkrétabb, részletesebb megfogalmazást várnak a törvénytől, hogy az következetesebben szavatolja az átalakításban kitűzött célok elérését, illetve az ehhez szükséges feltételek megteremtését. Ilyen értelemben más tisztázatlan kérdésekre is utalnak, s konkrét javaslatokat terjesztenek elő ezek megoldására. Ez így is van rendjén, hiszen a törvénytervezet azért tervezet, hogy a társadalmi véleménynyilvánítás, a több szem többet lát elv érvényesítése útján kiegészítésre kerüljön, s így a hozzászólások azt is elősegítik, hogy a sokak által „kiskapuknak“ vélt kiegészítő rendeletek is összhangban legyenek majd a fejlődés reális követelményeivel. Az egyes .aggályoskodó észrevételek azonban arra is utalnak, hogy társadalmi tudatunkban gyökeret vertek bizonyos merev szemléleti módszerek, ami abban nyilvánul meg, hogy egyes emberek csak helyzetekben, kialakult formákban képesek gondolkozni, s nem mérlegelik a történések folyamatosságát, dinamizmusát, az átalakítási folyamatos evolúciós és revolúciós jellegének szerves összefüggését. Az átalakítást is csak úgy képzelik el, mint egyik helyzetből a másikba igazítani az egész árpolitikát, s olyan objektív nyereségelvonási rendszert kell kidolgozni, amely minden szakágazatban egyenlő esélyt nyújt a termelés arányos jövedelmezőségének eléréséhez, éppúgy lehetővé teszi a reálbérek teljesítményarányos növelését, mint a bővített újratermelés keretében a technológiai folyamatok tudományos-műszaki fejleszvaló átmenetet, s az új gazdasági mechanizmust is valamilyen kész, megtestestült egészként akarják felfogni. Ez a szemlélet közel áll ahhoz, amely az új gazdasági mechanizmus kialakítását célnak, nem pedig eszköznek tekinti. Ez ilyen felfogások azonban nagyon távol állnak a valóságtól, fejlődésünk gazdasági realitásaitól. A cél, mint már említettük, a gazdasági és a szociális fejlődés meggyorsítása, ami gya- ko[latilag és pontosabb megfogalmazásban azt jelenti, hogy a termelés szakaszán fokozatosan fel kell számolni a hiánygazdálkodás minden megnyilvánulását, minimálisra csökkentve az anyag- és energiagazdálkodásban alkalmazott kötelező keretrendszert, az önálló vállalati gazdálkodás egyik legfőbb kerékkötőjét. Ehhez a követelményhez kell tését. Ezeken az alapokon tartósítani kell az egyensúlyt a társadalom növekvő szükségleteinek az ellátása és a termelési alap minőségi fejlesztése között, továbbá a külgazdasági kapcsolatok fejlesztésének egyre bonyolultabb területén. Figyelembe véve a reális helyzetet, többek között a tervezett veszteséggel gazdálkodó vállalatok jelentős számát, a jövedelmezőség színvonalbeli különbségeit előidéző objektív és szubjektív okok sokaságát, továbbá a korábbi extenzív gazdálkodás mély gyökereit, az előírásokban, rendeletekben, s főleg szemléleti vonatkozásokban megnyilvánuló kihatásait, a befejezetlen beruházások problémájának megoldatlanságát, az értékesítésre reménytelenül váró készletek felhalmozódását, be kell látnunk, hogy az új gazdasági mechanizmus valóban nem töltheti be a varázspálca szerepét. Hosszú és nehéz folyamat előtt állunk, amelyben számolni kell a régi és az új közötti ellentmondások feloldásának fokozatosságával, azzal, hogy a gazdasági szabályozók csak lépésről lépésre, az objektív helyzethez igazodva vehetik át a jogi szabályozók szerepét. Tekintettel a megoldásra váró kérdések beláthatatlan sokaságára, az átalakítás gazdasági és társadalmi összefüggéseinek sokrétűségére, az új gazdasági mechanizmus kialakításában rendkívül nagy jelentősége van az előkészítés jelenlegi időszakának. Olyan felelős munka ez, mint a konstruktőröké a gyártmányfejlesztésben, a termelési folyamatok korszerűsítésében. Amikor most a vállalati törvénytervezetről folyó vita keretében az egész társadalom részvételével az új gazdasági mechanizmus minél jobb kimunkálására törekszünk, elsősorban a kitűzött célokat kell szem előtt tartanunk, számolva azzal, hogy az út első szakaszában nem kerülhetjük el a kompromisszumos megoldásokat, s azzal is, hogy a jelenlegi ellentmondások fokozatos feloldása újabb ellentmondásokat fog szülni. A vállalati törvénytervezet megalkotásával az előttünk álló folyamatnak csupán az elvi alapjait rakjuk le, s az élet a továbbiakbah számos olyan kérdést is felszínre fog hozni, amelyekre ma még nem is gondolunk. A célokhoz vezető úton ezek megoldása is napirendre kerül, s az új mechanizmus eszközeit a követelményekhez igazodva állandóan tökéletesíteni fogjuk, szem előtt tartva a normatívumok viszonylagos, legalább öt évre terjedő tartósságát. Ilyen dinamikus szemlélettel kell viszonyulnunk a törvénytervezet jelenlegi vitájához is, figyelembe véve a körülményeket, a realitásokat, de bátran, meghátrálás nélkül haladva a kitűzött úton. MAKRAI MIKLÓS » D€ mm, msh i "mm mm ____ — — m \y, fo ré m se ta
