Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-07 / 31. szám
IVANKA HERGOLD Mikor a nagymama férjhez ment, egy egész iWgy lett az övé,-Tégy amit akarsz, minden a tiéd itt, amerre a szemed ellát - mondta neki a nagypapa visszafojtott nevetéssel. Hogy mi mindene lett ezzel a nagymamának? Voltak rétjei, de olyan szélesek, hogy amikor a nagymama a szénát bog- lyázta, és a sor végén visszanézett, hogy lássa, mennyivel végzett, az első boglya olyan kicsinek látszott, mint egy vakondtúrás. Az erdei akkorák voltak, hogy alig találta meg bennük a disznait, ha azok kiszöktek az ólból, és kis híján maga is elveszett a rengetegben. A gyümölcsösei pedig bőven termettek; kora nyártól késő őszig. Ráadásul volt három patakja is; kettőben a nagymama két fia horgászott nyaranta, ki-ki a magáéban, a harmadik patak partján meg a hegy alatt ott állt a nagymama háza. E nagy-nagy gazdaság mellett volt a nagymamának egy hatalmas diófája is, amin éjjel-nappal fent ült a nagypapa. Nem tudni, mi volt a keserűbb, a dió levele vagy a kétség, hogy visszatér-e nagypapa a diófa tetejéről: mert ö a mai napig nem jött le onnan: nem jött le télen, mikor a nagymama begyújtott a cserépkályhába, se tavasz- szal, amikor kihajtotta a juhokat a hegy friss füvére, se nyáron, amikor egyedül kellett kaszálnia a réteket, se ősszel, amikor úgy érezte, hogy a nagypapa nélkül összeros- kad a kalászok súlya alatt.- Hogyan is történt a dolog? - töprengett később a magymama. - Ha én azt tudnám - mondogatta magában, és töprengett egyre, vajon mit jelent ez, és mitévő lehetne... Nagyon visszás volt az egész... Az emberek egyre kérdezgették: - Jó napot, mi újság, szép időnk van, hála istennek, node hol az ura? - Nem lehetett egyszerűen azt válaszolni, hogy „Az uram fent ül a diófán... ott fent húzza a harmonikát, és nem akar lejönni többé.“ Történt pedig, hogy a nagypapa egy szép napon eltűnt, miközben a nagymama kenyeret dagasztott... csak kiment az ajtón, és a nagymama gondolta, hogy csakis ö lehetett, habár nagyon halkan ment ki... És éppen rakta volna a kenyeret a kemecébe, amikor a kisebbik fia megrángatta a szoknyáját.- Édesanyám, édesapánk fölmászik a diófára...- Ugyan, eridj már - torkolta le a nagymama -, hisz az még az asztalhoz sem ül le morgolódás nélkül, nemhogy a diófára mászna, amelyik akkora, hogy ketten se tudják körülérni, no meg rövid és görbe a lába, butaságot beszélsz. Aztán beszaladt a konyhába a nagyobbik, és azt mondta:- Jöjjön, édesanyám, édesapánk fölmászott a diófára, és mos odafönt ül és nevet. Ennek a fele se tréfa, gondolta magában a nagymama, jó lesz utánanézni, mi is történik itt... Hát mit tesz isten, a nagypapa tényleg fent ült a diófán, a nagymama meg csak a cipője fatalpát látta, meg a zöld nadrágját és hallotta, hogy nevet odafönt:- No, asszony, megvan mindened, amit szemed-szád kíván! Mi ketten kvittek vagyunk! Elképedt a nagymama, még a lélegzete is elállt azon, hogy mit akarhat ez a mihaszna.- Kisül a friss kenyér, gyere le! - ripako- dott dühösen a nagypapára.- Megvan mindened - gajdolta a nagypapa amit szemed-szád kíván. De én nem eszem többé a te friss kenyeredet, sem a puliszkádat, sem a sültjeidet, és beszélni se fogok többé - mondta. Aztán elkezdte húzni a harmonikáját, azt a két hangot, amit ismert, és ezután csak harmo- nikázott éjjel-nappal. A nagymama eleinte eljárt a diófához, ó, eljárt oda nagyon sokáig, hónapokon át, hiszen annyi mondanivalója volt a nagypapának: hogy a nagypapa semmit sem csinál, és soha nem is csinált semmit, és már nem is fog, bezzeg a többi ember, és hogy ő nem is szereti többé a nagypapát.- Na ugye - szólalt meg egyetlenegyszer a nagypapa. Erre ő: - Segítettél szénát kaszálni? Csudákat! Segítettél szárítani? Dehogyis. Segítettél megkeresnj az erdőbe széledt disznókat? Segítettél a disznóöléskor? Nem! Egyre csak a kemence tetején hevertél, te sátán... Segítettél rozsot aratni? Te csak harmonikáztál, de azt is olyan hamisan, hogy az aratók elszaladtak a rozsföldről, és én ott maradtam egyedül... Segítettél felszántani a földet a hajdina alá, segítettél elvetni? Nem. Ott ültél a mogyoróbokor alatt, és törted a mogyorót... Fölszedtél egyetlen körtét is, amit nem te ettél meg? Soha... Sohasem csináltál semmit- mondta a nagymama most már sírva -, mindenre magam vagyok. A nagypapa egy szót sem szólt erre, csak harmonikázott tovább. A nagymama eleinte kócot tömött a fülébe és a gyerekekébe is, hogy ne hallják a harmonikaszót, és arra gondolt, micsoda apjuk van szegénykéknek.- Hol az édesapánk? - feledkezett meg néha magáról valamelyik.- Eh - mondta ilyenkor a nagymama imádkozz érte, te csacsi, fent ül a diófán, hol is volna másutt. - De közben egyre törte a fejét, miért történt ez így éppen ővelük, amikor módosak és megvan mindenük... Mit jelentsen ez? - töprengett magában, és nem szűnt meg kérdezni, mitévő legyen, már a gyerekek miatt is. - Nem magam miatt - gondolta magában egy férfi ide vagy oda... node ómiattuk... valamit csinálni kell.- Ide figyeljetek - mondta a gyerekeknek föl ne nézzetek oda, mert ott ül fent a krampusz, ne hallgassátok, mert nem madár ül odafent, és másoknak se beszéljetek róla, mert az ott fent a ti apátok! Pedig nem volt mindegy a nagymamának, hiszen akkor még szép, sudár fiatal- asszony volt. - Az a sátán! És pont énve- lem! De miért? Gyere csak le, majd én megmutatom neked! - És ha nem jön le?- hánykolódott éjszakánként ágyában a nagymama. Kiment az istállóba, hogy felköltse a cselédeket, majd a padlásra, hogy felverje a szolgálólányokat, hadd lármázzanak, hadd ébresszék fel a nagypapapát a diófa tetején... - Miért tette ezt velem az 'a gazember - átkozódott, mert nem tudott hozzáférni -, az az alávaló! - harap- dálta mérgesen a hajfonatait... És meggyújtott minden gyertyát, minden petróleumlámpát, hadd lássa a nagypapa, mint jár fel s alá fehér ingében ki a ház elé meg a diófa alá... De nagypapa oda se neki... Közben persze dolgozni kellett, és a nagymama tette a dolgát a ház meg a gyerekek körül. És volt minden a háznál, fölösen is, és a rengeteg gyümölcs megrohadt, a juhok nyíratlanul várták meg a telet, nem volt, aki elfogyassza a mézet, amit méhek összehordtak a kaptárakba. A nagymama nem hagyott fel mindjárt a reménnyel, de nem ám... Próbálta szépszerével: kalácsot rakott a diófa alá meg mézeY meleg gyapjúholmikat télire, édes körtét, csülköt és kolbászt... Nem is korholta a nagypapát: - Egyél, gyere be a házba, hagyj fel ezzel a bolondsággal! - De a nagypapa semmit, semmit az égvilágon el nem vett a finomságokból. A nagymama akkor egy egész hétig kint ült a diófa alatt, úgy könyörgött: - Gyere le! Magam vagyok, nem élhetek így, ha egyszer van uram! Itt a két gyerek is, hát mit akarsz? A nagypapa láthatóan semmit sem akart, és ha nem aludt vagy énekelt, akkor harmonikázott. Egy napon a nagymama össszehívta a cselédséget: - Üljetek le, és egyetek, amennyi belétek fér - mondta nekik nyájasan. A cselédek meg a szolgálók ettek-ittak. A nagymama meg járkált a konyhában fel és alá, hogy ne lássák, milyen keserű a szive.- Ide hallgassatok - fordult a cselédekhez melyikötök akar meggazdagodni? Mindőtök, ugye? Az egész hegyet megkapja, aki lehozza a fáról a gazdát, persze épségben. Tudjátok, milyen a világ, az emberek beszélni fognak mindenfélét, én meg fiatal vagyok, kell a férfi a háznál, legalább házőrzőnek, nem igaz? Gazdaggá teszlek benneteket, ha épségben lehozzátok a fáról! A cselédek kaptak az ajánlaton, hiszen az nem volt akármi! Sokáig tanakodtak, az egyik ezt mondta, a másik azt, végül azzal álltak elő, hogy valamelyik szolgálónak kéne megpróbálnia, mert az asszonyuk ugyan szép, derék teremtés, no de a gazdának esetleg más a gusztusa, amióta fent van a diófán... Ezt kéne kipróbálni, nem igaz? A cselédek egy tüzet raktak. Körültáncolták, hívtak egy muzsikást, sütöttek malacot meg bárányt, énekeltek, ettek-ittak... De a nagypapa oda se neki. Aztán beküldték a nagymamát a házba:- Meglátjuk, mit tehetünk. A nagymama szépen kiöltözött arra az estére, szomorúan ment be házba, s az ablakon keresztül nézte nézte, miféle bolondságot müveinek a cselédek. A legszebb szolgálónak le kellett vetkőznie, és úgy ugrálnia meztelenül a tűz körül. De a nagypapa rá se hederítet, csak ült odafent és szundikált. A nagymama jót aludt azon az éjszakán, és azt gondolta, ö azért mégsem tenne ilyet... Reggel aztán láthatta, hogy a nagypapa nem jött le a fáról, és ő gondolhat magáról, amit akar. Dühösen tett-vett a házban, a kamrákban, semmi sem volt a kedvére, és lassanként minden cselédje elszökött tőle. A két gyerek közben felcseperedett.- Ide hallgassatok - mondta nekik egy este, mikor ott ültek a kemence körül. - Látjátok, milyen baj van a háznál. Próbáljátok meg ti leszedni a fáról, elvégre az ő gyerekei vagytok... Mindenki itthagyott, a szomszédok kinevetnek, amiért ilyen gazda van a háznál, aki igy itthagyott bennünket. Ha nem próbáljátok meg... - sóhajtott egyet a nagymama. - Olyan lett odafönt, mint egy madár, nem gondoljátok? Levegőn él meg dión, az a gazember... Ha a sast, a vércsét meg a kányát ki tudjátok onnan szedni a fészkéből, akkor öt miért ne? Elvégre az apátok. De nehogy baja essék, erre vigyázzatok, épségben hozzátok le!- Vigyázni fogunk, édesanyám, nagyon vigyázunk! - Ígérték a gyerekek, és napokon, éjszakákon át tanakodtak, hogyan szedhetnék le apjukat a diófáról.- Édesanyám - álltak elő egy napon legjobb lesz, ha elmegy a háztól néhány napra, azalatt megcsináljuk a dolgot. El is ment a nagymama otthonról málnát meg gombát szedni. A két fiú meg odament a diófa alá. Először kérdőre fogták: - Édesapánk-kérlelték -, nevetséges, amit művel, jöjjön le! Fentröl nem jött válasz.- Jöjjön le - sírtak, hiszen még gyerekek voltak. Odafent csak a harmonika szólalt meg.- Édesapánk - ordították a gyerekek jöjjön le, mert különben megöljük! - ordították, és a nadrágjukba törölték taknyos kezüket. Megint semmi.- Igazán megöljük! - próbáltak fenyegetőzni, mert hiszen egy apát nem lehet csak úgy megölni.- Édesanyánk is el fog menni és a szomszédok azt mondják, mi vagyunk az oka, hogy maga fönt gubbaszt a diófán... Hallja, édesapánk? - sírtak a gyerekek a fa alatt. De fentröl csak a szél meg egy kis zeneszó hallatszott.- Akkor kivágjuk a diófát - hetvenkedett a két gyerek. Csakhogy egy diófa nem csekély dolog, és ők még kicsik voltak, nem is tudták kivágni, csak egy icipicit hasítottak belé.- Édesapánk - kérlelték édesapánk. Segítsen nekünk kivágni ezt a diófát, amin ül. De az öreg csak nevetett odafönt és harmonikázott.- Meglátja, nem megy ez így sokáig, egy jó falatot, egy jó szót nem várhat ezután, és mi is elmegyünk a háztól... Fogunk egy kis húst, kenyeret, és elmegyünk világgá... Megmondhatja édesanyánknak, hogy nem fogunk éhen halni a nagyvilágban, és most Isten áldja! Ezt mondták, és aztán el is mentek a háztól. A magymama meg hazaért az erdőből. Mindjárt látta, hogy a ház tárva-nyitva, mint mikor valaki búcsút vesz tőle, és látta, hogy se kenyér, se hús. Sírva fakadt, és átkozni kezdte a nagypapát, míg ki nem fogyott a szuszból. Egy hang se jött a diófáról, csak az udvart verte fel magasan a fű. Abban az időben misszió volt arrafelé. Nagyon megörült ennek a nagymama. - Mirajtunk már csak a Jóisten segíthet, vagy valami jóságos misszionárius - gondolta magában. Nagy templom állt ott, nagy mező körülötte, ami csak úgy feketéllett a sok néptől. A nagymama szépen elindult, és ahogy odaért, tüstént elment az egyik missziorná- riushoz.- Atyám - mondta a segítségét szere- retém kérni.- Segítek neked, és segít az Isten- mondta a gyóntatószékben ülő férfiú.- Egy diófáról lenne szó - hadarta a nagymama van nekünk egy nagy diófánk, azon ül évek óta a férjem, és nem akar lejönni... Csalogattuk széplánnyal... a gyerekek és a cselédek már mind elmentek a háztól, de az én uram csak nem hajlandó lejönni a diófáról, hát segítsen atyám, ha tud!- Megpróbálok - hangzott a fülkéből bár kissé zavaros ez az ügy, de azért nem olyan súlyos. Holnap korán reggel eljövök, és megteszem, amit lehet. Hazaszaladt a nagymama, és tisztára súrolt mindent: a lépcsőket az ajtó előtt, az egész házat, leszedett minden pókhálót njég az istálló eresze alól is, felsöpörte az udvart, és mérgelődött a nagyra nőtt füvön, amiből a pap mindjárt meglátja, mint áll a dolog... Ha egy udvaron senki sem jár, akkor nem is csoda. Jött másnap reggel a misszionárius.- Főzzön egy kávét, jóasszony, aztán majd meglátjuk, mit tehetünk. Főzött a nagymama árpakávét, s sírva panaszolta el, hogy áll a dolog ......Megvan minden ed, amit a szemed-szád kíván“ mondta volna neki valamikor a nagypapa... Aztán fölmászott a diófára, és fönt gubbaszt évek óta... igen... Semmit sem fogadott el tőlem, se kenyeret, se tejet, se bort, semmit a világon... és mégsem halt éhen, odafönt él... harmonikázik, és egy szót se beszél... S ahogy mondtam, elmentek a háztól a cselédek, el a gyerekek, nem szívesen mondom ezt atyám, de már jószág sincs a háznál. .. mind szétszéledt, még a macskák, az egerek, a patkányok is elmentek... atyám, én úgy érzem, hogy itt már senki sem él rajtam kívül.- Ugyan, ugyan, jóasszony, nincs semmi baj - vigasztalta a misszionárius -, odafent van a mi Urunk, gondoljon kicsit őrá is.- Persze - szégyellte el magát a nagymama -, de én arra gondoltam, hogy atyám megpróbálhatná őt lehozni a fáról. A misszionárius kilépett az udvarra.- Hol az a diófa? - kérdezte.- Ott ni, az ól mellett - mutatta a nagymama. Csupa zöld lomb volt a diófa, és a misszionárius nem látott senkit.-Tudja mit, jóasszony - mondta -, én senkit sem látok azon a diófán.- 0 - kacagott a nagymama -, hallani azonban mindjárt meghallja. De csak a szél zúgatta a fa lombját.- Ez csak a szél! - mondta a misszionárius szigorúan. - Van, ami a halálnál is fontosabb ezen a világon, jóasszony. Mikor halt meg a férje?- Már hogy halt volna meg, ha egyszer fent ül a fán, nem tudom leimádkozni onnan, pedig már mindent megpróbáltam, imádkoztam és átkozódtam, megtettem mindent, a gyerekeim itthagytak és az összes cseléd is, az összes jószág, hát nem látja, hogy az udvart felveri a fű...- De ha egyszer nincs ott senki, semmi a falevélen kívül.- Persze - engedett a nagymama -, a tisztelendő úr tanult ember, és jobban tudja, de én azt mondom, le is út, fel is út, ha most sem hallja, mint röhög rajtunk odafent a fa tetején...- Én pedig nem hallom - mondta a misz- szionárius, és elment. És mije maradt ezek után a nagymamának, aki mellett nem volt már se gyerek, se cseléd, se jószág, se egy teremtett lélek?- Ő - mondta magában -, már csak ö maradt meg nekem. - És hallgatta a nagypapát, mint játszik a harmonikán.- Ide hallgass, miért vagy ennyire komisz, miért bújsz el, ha egyszer idejön a misszionárius, segíteni akar, te meg kámforrá változol. Légy szíves... - suttogta- hallasz engem?- Hallak - felelt a nagypapa hogyne hallanálak.- Megmondanád végre, miből élsz, ha egyszer semmit sem fogadsz el tőlem? De a diófa csak zengette a harmonikaszót, és a nagymama nem tudta, táncra perdüljön-e a felfúvesedett udvaron, vagy inkább nyugodni térjen, hiszen úgy belefáradt mindenbe. Mégis perdült néhányat az udvaron, de túl nagy volt a fű, és ezért megint zsörtölő- désbe fogott.- Látod! - villámlott a szeme -, nem lehet itt táncolni... - De a diófán csak egyre szólt a muzsika.- Úgy volt aztán, hogy a nagymama még néhányszor fölpillantott a diófára, majd beleköpött a tenyerébe: - Most rajtavesztesz!- mondta. - Széttöröm a hangszeredet! Előszedte az íjat, amivel valaha indiánosdit játszottak a gyerekek, és megcélozta a fa koronáját. A nagymama igen erős volt a sok munkától, és a nyil, akár a gondolat, röppent a fa lombjai közé. A harmonika hördült egyet-kettőt, majd valami madártolihoz hasonló színes cafatok hulldogáltak a fűre.- Jaj - mondta a nagymama —, jaj. GÁLLOS ORSOLYA fordítása Sz°: gantyúján hér betűs, gett és fi Több négy folyamatos tíz rossz ví; A bőrön lakásába, I A konyl festékdaral jelezték a t Csak ec el a lépcső Szómba röndjét, mc egyetlen S2 belépőnek rakta. - „K rencsétlenr van. És p nincs itthor tot. Két őrs nézett. - Ei nyára s vol Gyors, k ij golt a bőrör gét. Azaz, úgy érezte,- Szervu- Szervu;- Na, mi már vártuk I- Lemara rűen eladtál- Egy hiv- Igen. M egyik embe tehet semmi gépe, ők int- És ezéi- Ezért.- És hol í- A légitá meg reggelii- Aha...- Mi az a- És én e- Ha meg kiderül. Jói Nyi rá sas; ap Az iá lan "5 Én i als Megír Azét vés s esi, ül, Boldc s hall H % V wb
