Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-08-07 / 31. szám

A Szovjetunióban a gyógyszer- és mikrobiológiai ipari minisztériumnak több mint száz vállalata van. Ha azt mondom, hogy ezek évente több mint hárommilliárd rubel értékű gyógyszert készítenek, ez a szám nem nyújt elképzelést a termelés méreteiről, mivel az orvosság a Szovjetunióban igen olcsó. A szociális igazságosság elve érvényesül, minden ember,

jövedelmének szintjétől függetlenül, meg tudja vásárolni a szükséges gyógyszereket és ez nincs lényeges hatással a család költségvetésére. A kórházakban, az állami vagy hatósági gyógyintézetekben (magánklinikák a Szovjetunióban egyáltalán nincsenek), a betegnek sem az orvosi ellátásért, sem a gyógyszerkészítményekért nem kell fizetnie. A lakosság egyes csoportjai (például a honvédő háború rokkantjai, az egyévesnél fiatalabb gyermekek, az onkológiai betegek) számára az orvos receptjére a gyógyszertárakban ingyen szolgáltatják ki a szükséges gyógyszereket.

Az ágazatban tudományos kutató- és tervezőintézetek működnek, megfelelő fióktagozatokkal. Ez a tudományos potenciál lehetővé teszi a gyógyszer- választék bővítését és megújítását, a készítési technológia tökéletesítését. 1981-1985 között például az ipar mintegy 170 új gyógyszer gyártását sajátította el. Ezek között olyan megbetegedések gyógyítására alkalmas készítmények vannak, amelyek manapság különleges aggodalmakat keltenek: ilyen a szív- és érbetegségek (sztreptodekaza, trinitrolong), az onkológiai betegségek (szpiribromin, fopurin), az ideg- és elmebaj (fenibut, szibazon, hlozenid).

A gyógyszeripar mindazonáltal a lakosság gyógyszerszükségletét jelenleg csak 83 százalékra elégíti ki, a többit más országokban vásároljuk. Miért?

Az egyik ok: a gyógyszeripar anyagi-műszaki bázisának nem' eléggé magas színvonala. A hiányosságok kiküszöbölése érdekében 1985 végén a gyógyszerek és egészségügyi technikai felszerelések gyártását irányító gyógyszeripari minisztériumot gyógyszer és mikrobiológiai ipari minisztériummá szervezték át. Az egészségügyi technikai felszerelések gyártását pedig - a legegyszerűbb eszközöktől kezdve egészen a legbonyolultabb műszerekig és készülékekig - az automatizálási és műszeripari minisztérium hatáskörébe utalták át. Az ilyen „munkamegosztás“ lehetővé teszi a termelés hatékonyságának fokozását, kapacitásaink jobb kihasználását.

1986-1990 között az ágazat új műszaki felszereléssel való ellátásával és rekonstrukciójával kapcsolatos beruházások több mint a kétszeresére növekednek. A gyógyszeripar termelésének volumene ezen időszak alatt 1 -4-szeresére, a mikrobiológiai iparé pedig a kétszeresére bővül.

Sok szintetikus gyógyszert hamarosan olyan természetes szabályozók váltanak fel, amelyek közvetlenül részt vesznek a szervezet folyamatainak és funkcióinak kialakításában - hormonok, enzimek, interferon és más természetes anyagok. Azt tervezik például, hogy 1990- re mintegy száz új készítmény gyártását szervezik meg. Közöttük van az interferon, az inzulin, a szomatetropin, amelyet a génmérnökség segítségével állítanak elő. A biotechnológia előnyei nyilvánvalóak.

Egy példa: a sok megbetegedés, többek között égési sebek, csonttörés, törpenövés gyógyításához szükséges szomatropint az ember agyalapi mirigye termeli. Azelőtt csupán elméleti lehetőség volt ennek az előállítására: egy törpenövésű gyermek gyógykezeléséhez

100-150 agyalapi mirigyet kellett volna feldolgozni. A szovjet tudósok előállították a szómat - ropin génmérnöki producensét, és kidolgozták gyártásának

technológiáját. Jelenleg ennek a készítménynek a klinikai használat előtti próbái folynak, s kísérleti-ipari berendezés létesül előállítására.

Kidolgozták a magas fokúan aktív interferon génmérnöki analógiáját - a reaferont. Ez a készítmény sokkal olcsóbb az interferonnál, ezért a legszélesebb körű klinikai gyakorlat számára is elérhető lesz.

Nagy figyelmet fordítunk a „zöld patikából“ származó gyógyszerek készítésére. A gyógyszer- és mikrobiológiai ipari minisztérium keretében külön össz-szövetségi gyógynövénytermelési, -begyűjtési és -feldolgozási egyesülés működik. Ehhez több mint 20 szakosított állami mezőgazdasági vállalat tartozik, amelyek például valeriána, gyógyászati kamilla, homoktövis, csipkebogyó - vágyis összesen mintegy 50 növényfajta termesztésével foglakoznak.

Világszerte ismert, sok tucat különböző legenda fűződik az élet gyökeréhez - a ginszeng- hez. Ez a vadon növő, ritkán előforduló növény főként a Távol-Keleten, Kínában, Észak- Koreában található. A Szovjetunióban, a tengermelléken, szakosított állami ültetvényeket létesítettek a növény termelése céljából, s Észak-Kaukázusban és Moszkva környékén is megpróbálják termeszteni. Egész termése a legutóbbi időig azonban a szovjet egészségügy ez irányú szükségletének csupán 10 százalékát elégítette ki. Ennek az éltető hatású gyökérnek a nevelése nehéz dolog, sok időt igényel (a ginszeng nagyon lassan, 15-20 évig nő), és meghatározott éghajlatra van szüksége.

A Moszkvában levő össz- szövetségi Biotechnikai Tudományos Kutatóintézet munkatársai a világon először dolgozták ki a ginszeng mesterséges tápláló közegben történő termelésének módszerét. Ilyen körülA SZOVJET GYÓGYSZERIPAR PROBLÉMÁI ÉS TÁVLATAI

mények között minden gramm ginszeng 20-25-szöröiére növeli tömegét. A szakemberek meghatározták növekedésének és feldolgozásának optimális feltételeit. Most évente mintegy négy tonnát fognak belőle felhasználni a gyógyszeriparban. Nemrég megkezdődött a mesterséges tápláló közegben termesztett ginszeng biotömegéből való kivonat sorozatgyártása.

A sejtmérnökség módszereivel olyan gyógyszernyersanyagot és -készítményeket kapunk, amelyeket eddig külföldön vásároltunk, mivel a természeti-éghajlati viszonyok miatt a Szovjetunióban nem lehet ezeket termeszteni. Például, trópusi növényekből, valamint kiveszőben levő és a begyűjtés céljára nehezen hozzáférhető növényekből.

Már említettem, hogy a gyógyszerek egy részét más országokban vásároljuk. A szocialista országokkal szilárd kapcsolataink vannak, a velük folytatott együttműködés a tudományos-műszaki, gazdasági, tájékoztatási és más kapcsolatok egész komplexumát felöleli. Ezek a KGST-tagországok tudományos-műszaki haladása Komplex Programjának kereteiben valósulnak meg, sokoldalú, valamint kétoldalú alapon.

Stabil üzleti kapcsolataink vannak a tőkés országok számos cégével. Közöttük van a Beecham (Nagy-Britannia), a Farmos, Nokia, Merivaara (Finnország), a Rhone-Poulenc, Inserm, Odam (Franciaország). Az aláírt egyezményeknek megfelelően, a termékek mintáinak széles körű cseréjét folytatjuk, megszervezzük klinikai használat előtti és klinikai próbáikat, a készítmények közös gyártását. Például az aklarubicinnek a Szovjetunióban kidolgozott gyógyszerváltozatát, amelyet onkológiai betegségek ellen alkalmaznak, a skandináv országokban való bejegyzése után ott a Farmos cég szándékozik terjeszteni.

Az ágazathoz tartozó szovjet cégek és szakemberek segítséget nyújtanak a fejlődő országoknak nemzeti gyógyszeriparuk létrehozásához. Ellátjuk a megrendelőket a termékgyártás technológiájára vonatkozó know-how-val, berendezéseket és anyagokat szállítunk, külföldi szakembereket képezünk ki.

VALERIJ BIKOV, a Szovjetunió gyógyszer- és mikrobiológiai ipari minisztere (APN)

A mongol mezőgazdaság ma és holnap

Mongólia ma a világranglista élén áll az egy főre jutó állatállományt tekintve, hét évtized alatt az állatállomány a 24-szeresére nőtt. A népi hatalom évei alatt elterjedt az extenzív földművelés is, szüzföldeket törtek fel, új növényfajtákat honosítottak meg, s az ország már teljesen önellátó gabonából. Az ipar fejlődésével ugyan jelenleg már nem a mezőgazdaság részesedése a legnagyobb a nemzeti jövedelemben, de még mindig fő forrása a nyersanyagoknak, a nép élelmezésének, az exportnak. A mezőgazdasági ágazat adja a nemzeti jövedelem egynegyedét, a termelési alapok egyharmadát és az exportnak mintegy 80 százalékát.

Ha az elmúlt 25 évet nézzük, a mezőgazdaságból származó összjövedelem 50 százalékkal - benne az állattenyésztésé 40. a gabonatermesztésé pedig 150 százalékkal - nőtt. Mind többet fordítanak mezőgazdasági célú beruházásokra is. A legutóbbi ötéves tervidőszakban (1981-85) a beruházások összege elérte a 30 milliárd tugrikot. Az anyagi gyarapodásnak köszönhetően nőtt a falusi lakosság életszínvonala, javultak élet- és munkakörülményei. A mezőgazdasági társulások tagjainak a jövedelme 25 év alatt nyolcszorosára nőtt.

A mongol nép sokat köszönhet a baráti szocialista országoknak. Mező- gazdasága fejlesztéséhez különösen a Szovjetunió nyújtott sokoldalú segítséget: a fejlesztések 80 százalékában ott rejlik a nagy testvérország műszaki és gazdasági segítsége. Szovjet szakemberek nyújtottak segítő kezet például 1968 és 1982 között 30 állami gazdaság, 20 gépesített tehenészet létesítéséhez. Ugyanezen időszakban 13 mezőgazdasági társulás szervezését, felszerelését támogatták.

Új alapokra helyezték a takarmánytermelést, új állatfajtákat nemesítettek ki, intenzív legeltetési módszereket honosítottak meg.

Mongóliában igen eltérőek az éghajlati viszonyok, sokszor kemény próba elé állítja a természet a mezőgazdászokat, állattenyésztőket. Az évi csapadékmennyiség a mezőgazdasági körzetekben elég alacsony: 200-340 mm között van, a termesztett növényfajoknak ehhez kell alkalmazkodniuk. Jó talajmüveléssel, hatékony öntözéssel, műtrágyával ellensúlyozni tudják a mostoha természeti viszdnyokat. A gabonatermés - a folyamatos növekedés ellenére is - egyre kevésbé tudja követni a lakosság népesedési ütemét.

Az utolsó negyedszázadban az ország lakossága megkétszereződött és a lakosság növekedése a jelek szerint tovább folytatódik, a XX. század végére előreláthatólag eléri a hárommilliót.

A hosszú távú terv ezért az ezredfordulóra előírja a hústermelés 30. a gabonatermelés 20, a tejtermelés 120, a burgonya- és zöldségtermesztés 200, a tojástermelés 400 százalékos növelését az 1980-as állapothoz képest. A mezőgazdasági társulások tagjainak jövedelme e tervek teljesülése esetén legalább a mainak a másfélszerese lesz.

(MONCAME)

A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának tiszteletére kéthónapos munkaversenyt indítottak a Hoa Binh vízi erőmű vietnami és szovjet építői. Befejezése után egész Délkelet-Ázsiában ez lesz a legnagyobb energiaipari létesítmény. (ŐSTK-felvétel)

Számok, tények, adatok

■ A Szovjetunió kőolaj- és gázkondenzátum kitermelése az idei első félévben meghaladta a 300 millió tonnát. Ez 3 millióval több a tervezettnél, s a kőolajiparnak így sikerült behoznia az utóbbi évek lemaradását. Megszüntették a minisztérium és az üzemek közt álló össz-szövetségi egyesüléseket. Az egész ágazatot érintő átalakítás eredményeként folyamatosan nő a termelés üteme. A gazdasági mechanizmus tökéletesítése az ágazat dolgozóinak 70 százalékánál béremelést tett lehetővé. A kőolajipar a jövő évtől teljes mértékben áttér az önelszámolásra és az önfinanszírozásra. Az új körülmények között végzett munka első eredményei már most megmutatkoznak: csökkentek a termelési költségek, s az elmúlt évhez viszonyítva első ízben nőtt a munka termelékenysége.

■ A kubai mezőgazdászok az elmúlt évben 539 ezer tonna rizst termesztettek, s ezzel biztosították a kubai étlapok kétségtelenül egyik legkedveltebb csemegéjének háromötödét. A most megtermett mennyiség hatszorta több az 1967-es évinél. Ekkor kezdték meg a rizstermesztés széles körű programját s a vetőterület azóta majd négyszeresére nőtt, jelenleg 150 ezer hektár, a terméshozam pedig 1,7-szer nagyobb az 1967-es évinél. A vetésterület növekedését új duzzasztógátak és öntözőberendezések, 52 korszerű szárító építése,

több mint 2000 speciális traktor üzemeltetése s további befektetések követték. A kubai mezőgazdaságnak ebben az ágazatában gyakorlatilag az összes munkafolyamat magas fokon gépesített. A rizstermelés növelésére Kubában az idén öt nagy mezőgazdasági-ipari komplexumot hoztak létre. A mezőgazdasági minisztérium szerint a mostani ötéves terv végére 620 ezer tonna rizs betakarításával számolnak.

■ Jugoszláviában jelenleg 14 millió hektár földterület áll a növénytermesztés rendelkezésére. Ebből kilencmillió a szántóterület, a többi rét és legelő. A két legfontosabb termény, a búza és a kukorica évi hozama eléri az 5 millió, illetve a 12 millió tonnát. Jelenleg a megművelt földnek csupán a 2 százalékát öntözik. A termelés növeléséhez az öntözött területek bővítésére van szükség. E téren a legjelentősebb akció a Duna-Tisza-Duna vízgazdálkodó rendszer befejezése lesz. Az építkezés keretén belül ezidáig 930 kilométer öntözőhálózatot építettek ki, melynek segítségével több mint 23 ezer hektárra juttatják el a vizet. Ez a rendszer kiépítése után százezer hektárra nő. A munkát a tervek szerint 1990-re fejezik be, a költségek elérik a 140 milliárd dinárt. A szakemberek feltételezései szerint az öntözéses gazdálkodás bővítésével lehetőség nyílik az élelmiszertermelés 40 százalékos növelésére.