Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-07 / 31. szám
ÚJ szú 9 1987. Vili. 7. A Komáromi (Komárno) Járási Nemzeti Bizottság a járás azon cigányszármazású gyermekei részére, akik társadalmi, illetve szociális segítség nélkül, egyénileg, szülői kísérettel nem jutottak volna el üdülőhelyeinkre, Hurbanovó- ban ez idén is pionírtábort szervezett. Harminchat gyerek öt pedagógussal tölti itt a nyár egy részét szórakozva, játékos tanulással. A sörgyár mögötti pihenőparkban segédmunkások karbantartási, felújítási munkákat végeznek. A sétányokon kényelmetlen a járás, padok még sehol. Az óvoda épülete és amott a városi pionirház is csendes. Kora délelőtt, de a tikkasztó hőségben a kaszálatlan, esőtváró fű száraz, aszott. Mondja is Marczibál Béla táborvezető tanár, magás a fű, nehéz benne rúgni a bőrt. Pedig a srácok szeretik. Igen, azt mondják, azért szeretnek itt lenni, mert lehet focizni, tegnap egész délután kergették a labdát, ma is fogják. És mit csináltok ezen kívül? - kérdezem a táborozó nebulókat. - Rosszak vagyunk, rosszalkodunk - válaszolják, és felzúg a fékevesztett nevetés. Komolyan kérdezem, csitítom őket, mit szeretnek itt legjobban a táborban? Játszani. De mit? Kártyázni, feketepéterezni, meg a meséket szeretjük. Bólintanak a lányok is: elaludni rajta. Hogyhogy? Este mesével elaludni. Az jó, felelik kórusban, túlharsogva egyik a másikát. / És három héten keresztül a mesemondók Csente Rozália, Marczibál Viola, Szakszón Gyula és Szakszón Zsuzsa pedagógusok. Tíz hónap után még egy, ráadásként. Fárasztó lehet, de Csente Rozália legyint, ki lehet bírni. - Kolléganőm említette, hogy létezik ez a tábor. Megpróbálom, gondoltam, itt lemérhetem milyenek pedagógusi képességeim, tudok-e bánni ezekkel a gyerekekkel, mert a zeneiskolában, ahol dolgozom nem olyan nehéz válogatott gyerekek között jó embernek, jó pedagógusnak lenni. E gyerekek nagy része jóformán azt sem tudja, mi az gyereknek, embernek lenni. Szeretem a gyerekeket, s most önmagam előtt vizsgázom rátermettségből. Amikor az ember azt hiszi, teljesen kifogyott az ötletekből, a legvégső esetben is kell lenni még egynek, egy utolsó kísérletnek, hogy Nézzétek meg a képeket is! (Gágyor Aliz felvételei) azt a gyereket megszerezzem magamnak az együttműködésre. Szó ami szó, egy pici félelem volt bennem, amikor az indulás napján Kolárovóban az iskola előtt vártak a gyerekek szüleikkel együtt, akik arra kértek: jaj, tanító néni, tessék az én gyerekemre nagyon vigyázni. Mi mindenkire nagyon vigyázunk. Komáromba (Komárno) is elkísérték a szülők gyermekeiket. Meglepetést szerzett három kislány, akik egy-egy szál virágot hoztak a tanító néniknek. Akkor már éreztem, tudok majd velük dolgozni. Harminchat gyerek már az autóbuszban, útközben megteremtette egymással a kontaktust. Legnehezebb a kezdet, de nem úgy, ha az ebéddel kezdődik. Jóízű volt. Aztán mindenki ruhacsomagot kapott és egy egészségügyi táskát, benne a tisztálkodáshoz szükséges kellékekkel. A legtöbbje pici táskával jött, volt olyan is, aki csak azt hozta, ami magán volt. A két kezdő nap mozgalmas volt: ismerkedés egymással, a környezettel. Magasba vonták a tábori zászlót, s így ez a mai már igazi tábori nap. Reggeli után kezdetét vette a délelőtti foglalkozás: négy csoportban kilenc-kilenc kisdiák van. Számolnak, imák, olvasnak rajzolnak. Megtelik színekkel valamennyi rajzlap. Közben kiderül az is, van itt, aki pilóta, fényképész, szabó, autószerelő szeretne lenni, csak a lányok nem beszélnek erről, ók inkább azzal dicsekednek, hogy akasztókat varrtak a törülközőkre és hímezni is fognak. De ügyeskednek a takarításban is. Hangerösségben túllicitálja őket a komáromi Lakatos Norbert: mi tíz pontot kaptunk a szobatisztaságért és a rendért. Igyekeznek, mind a négy szoba szeretné elnyerni az ajándéktortát. Tízórai előtt még kézmosás. Aromás a tea, örülnek a paradicsomnak, de'kérdezem, úgyanúgy ízlett-e a reggeli. (Szalá- mis kifli, paprika, kakaó) Igen, én három adagot is megettem, én meg kettőt, aztán már mindenki jelentkezik és kezén mutatja, hány adagot evett. A lányok csak a kakaóból ittak sokat, nekik az ízlett igazán. Durrannak a felfújt papírzacskók, és bekerülnek a szemétkosárba. Nem a földre, ezt már tudják. Azt, hogy a mosdók ajtaját mindig becsukjuk magunk után, azt még nem. Majd holnap talán. Hisz viselkedni tanulnak. Néhánynak meg kellett magyarázni, a fogkrémet a kefére nyomva hogyan mosunk fogat. S hogy a mosakodáskor a fülünket is kell tisztítani, meg hogy melyik kézbe vesszük a kést, melyikbe a villát. Menet közben megállapítják, felmérik értelmi szintjüket, képességeiket, azt, ki mennyire sajátította el az iskolában tanultakat, kinél mit kell pótolni. Mindenkiről feljegyzés készül, hogy lemérjék és summázzák, kivel miként kell foglalkozni, mert csak egy-két gyerekről küldött az iskola jellemzést, azt is szűkszavút. Az egyik fiú nem akart olvasni, csak itt derült ki róla, hogy nem ismeri a betűket. Vele ezen a téren kell foglalkozni, pótolni, amit nem tanult meg.- Itt sokszor százegy formában meg kell mondani mit akarok, sokan nem értik, mert sose hallották - így Rozália. - Ezért a legegyszerűbb szemléltető eszközöket keresem az egyes foglalkozásokra. Számtanra dominót viszek be, ezzel tanulunk majd számolni, de hoztam magammal verseskötetet is, Weörös Sándort, Tóth Elemért, és egy furulyát. Ebéd után Az egyik kisfiú nem akart olvasni... pihenőidő van: aludni, olvasni lehet. Utána csoportfoglalkozások lesznek. Rajzszakos kollégám rajzkört tart, én meg az éneket viszem, mert dalolni nagyon szeretnek. Az ügyesebbje megtanulhat furulyázni, s a műsoros esteken bemutathatja a betanult produkciót. Akik tavaly is itt voltak, egészen másak, kulturáltabban viselkednek, sok mindent megtanultak.- S ehhez elég a három hét?- Elég - mondja Rozália. - Mert a nyár, a vakáció hadd ne legyen mindig nevelés meg tanulás. A gyerekeknek a tanulás után fel kell szabadulniuk, kell, hogy egy kicsit elengedhessék magukat. Itt felügyelet alatt, utasítások szerint él a táborlakó. Éppen elég a három hét. Fegyelmezés, utasítások, szórakozás, játék, tanulás, nevelés - s ehhez megvan ami kell. A társasjátékok, színes ceruzák, festékek, rajzlapok, könyvek, sporteszközök, tévé, Rozália otthonról hozott, saját • kismagnója, lemezjátszó, a szombati nagymosáshoz egy automata mosógép, az apró holmit a lányok, de a fiúk is kimossák maguk. És ki is mozdulnak a táborhelyről. Négy autóbusz-kirándulást szerveznek. Olga Slivková egészségügyi nővér nyugdíjasként vállalta immár hetedszer az egészségügyi felügyeletet. Mit jelent ez? - kérdezem tőle.- Elsősorban az étkeztetéssel kapcsolatban végzek ellenőrzéseket, hogy az ételek elkészítésének módja és összetétele megfeleljen a helyes táplálkozás követelményeinek, a gyerekek megkapják a szükséges kalóriát, valamint súlyuk, magasságuk, életkoruk alapján a megállapított fejadagokat. Akinél az indokolt, többet kap, mint például az a tizenegy éves gyerek, aki alig huszonegynéhány kilós. Nyilvántartom és figyelem minden gyerek egészségi állapotát, törődöm a tisztasággal, és nyomon követem alkalmazkodóképességüket, az előforduló lelki és egészségügyi változásokat, az esetleges allergikus megbetegedéseket kiváltó tényezőket. Nem utolsósorban a helyi gyermekorvosokkal és nővérekkel együtt felvilágosító előadásokat készítek elő: az elsősegélynyújtásról, a gyermekgondozásról, az anya szerepéről, az egészséges étkezésről, a biológiai érésről, a fiú-lány kapcsolatról. Marczibál Béla harmadszor vesz részt ilyen táborban. Ezúttal mint táborvezetö. Eddigi tapasztalatairól érdeklődöm.- Nézze, ezek a gyerekek a táborban megtanulnak kulturáltan viselkedni, megtanulják betartani az együttélés alapvető követelményeit, a rendszeretetet. Az első napokban próbálunk nagyobb szigorral fegyelmet tartani. Ma már nem olyan zajosak, nem kiabálnak közbe, ha beszélünk hozzájuk. Első héten csak a tábor területén tartunk foglalkozásokat, de a hét végén már moziba megyünk. Tanulunk, bár inkább játékos, szórakoztató formában. Nem központilag kiadott terv szerint dolgozunk, csupán a nevelési célokat kaptuk meg. összegezve, azok a gyerekek, akik már voltak ilyen táborban fegyelmezettebbek, a mindennapi élet alapvetőbb foglalatosságait maguk el tudják végezni, módosul viszonyuk a tanuláshoz, s reméljük, ezt az iskolába is magukkal viszik. Nem akarok ünneprontó lenni, mégis idézek egy adatot: a visszaeső cigánybúnelkövetók hányada mintegy 25 százalékos, miközben Szlovákiában a cigánylakosság négy százalékot képvisel. Az egyik ifjúsági javító-nevelőintézetből kapott információ: az intézetben 58 százalék a cigányszármazású fiatal, s az ott levő minden tizedik fiú írástudatlan. Társadalmunk e nem kívánatos jelenségek megelőzésére törekszik, akár így is, hogy a cigányszármazású gyerekek számára kényelmes, minden igényt kielégítő üdültető, nevelő táborokat szervez. TALLÓSI BÉLA Randevú a Duna partján- Na, most aztán megnézhetem magam, böjtölhetek a következő fizetésig, jóformán minden pénzem elment erre a három lemezre, - mutatja leplezett büszkeséggel trófeáit a tornacipős lány fülbevalós barátjának. A fiú tekintete vágyakozva simogatja végig a jó érzékkel elrendezett, kiállított lemezek sokaságát, majd lehangoltan legyint, mint aki itt és ma nem egy fizetést tudna lemezekre költeni. Vasárnap délelőtt van. A hétközben kihalt Duna parti parkban elképesztően sokféle divathullámnak hódoló fiatal és középkorú adott egymásnak találkozót. Az eredeti színükre már csak halványan utaló farmer- nadrágok, szegecsekkel kivert „nehézfiús“ bőrdzsekik, feszülő miniszoknyák, két- és többszemélyes pulóverek, lötyögő répanadrágok, szakállas, hosszú hajú harmincasok, töméntelen lakkal sündisznósított tizenévesek közt nem keltenek túlzott feltűnést még a méretre szabott nyári öltönyök, szolid nyakkendők sem. A nemzedékek és stílusirányzatok békés együttélésének szellemében kószál ki-ki a standokká előléptetett padok között. Csodálnivalóban, látványban nincs hiány. A lemezek nemcsak az együttesek, zenészek neveivel csábítanak. Még mielőtt a feliratokat kibetúzhetném, tekintetemet a lemezek borítói ejtik rabul, amelyeken tűz és füst, acélizmú, különös fegyverzetű harcosok, vámpírok és varázslók, számtalan gyötrelmes rémálomból összegyúrt' szörnyek. Hihetővé teszik a hihetetlent, fogyaszthatóvá a víziót. És persze itt van a Beatles dísztelen, hófehér borítójú legendás albuma s a kevésbé látványos borítójú lemezek tömege is. A lemezbörze egyik alapszabálya, a kiállított „műtárgyak" kézbevétele nem tilos. A kíváncsiskodók kérdezés nélkül veszik kezükbe a lemezeket, silabizál- ják a borítók többnyire angol feliratait, lapozzák a zenei és ifjúsági magazinokat. Bánatos, tépelődő arccal még egyszer megszámolva pénzüket rakják vissza. De azért vásárolnak is. Hol itt, hol ott találnak új, boldog gazdára a már megunt lemezek, magnókazetták, poszterek...- Évekig gyűjtöttem, vásároltam, hozattam magamnak a lemezeket, még külföldről is - sikerül szóra bírnom az egyik lemezgyűjtemény huszonéves birtokosát. - Tízezreket költöttem lemezekre. Nem szívesen szabadulok meg most tőlük, de..., megnősültem, jöttek a gyerekek, akiket fel kell öltöztetni, jöttek a kölcsönök lakásra, bútorra, melyeket törleszteni kell, a lemezjátszóm végképp lerobbant, s mert újra nem telik, holt tőkévé vált a lemezekbe fektetett tömérdek pénz. Eljárok hát vasárnap délelőttönként ide, s megpróbálok túladni gyűjteményemen. Csak akkor van lelkiismeretfurdalásom, amikor arra gondolok, milyen kincs lehetett volna ez talán majd egyszer a srácaimnak. Bár ez se biztos. Lefutóban van a hagyományos fekete lemezek kora. Már itt a börzén is megjelentek az ,.ezüst söralátéteknek“ csúfolt kompakt-lemezek. A választék valóban óriási. Mindenki ráakadhat itt a kedvenceire, a legújabbakra éppúgy, mint a régvoltakra - a méltán elfelejtett Amanda Lear, vagy az egyesek szerint méltánytalanul népszerű Madonna lemezeire is. - Igazán jó lemezekhez csak itt juthatok hozzá - morfondírozik karján motoros sisakkal egy tizenéves. - Az üzletekben alig egy-két olyan lemez' jelenik meg évente, amelyre hajlandó lennék költeni. Itt meg kapásból tudnék választani akár ötvenet is, persze, ha lenne pénzem - teszi hozzá. - A lemezbörzének többnyire állandó résztvevői vannak, ma én is csak nézelődni jöttem, meg hogy a barátaimmal találkozzam - tájékoztat a helyi szokásokról. A látogatók egyike deresedö negyvenes. Nem hoz semmit, nem vesz semmit, körbejárja a standokat, elbeszélget a vele egykorúakkal, vált néhány szót a fiatalabbakkal, majd eltűnik. Pedig, ha a zene érdekelné, ő sem úszná meg költekezés nélkül. A kínálatból nem hiányzanak Placido Domingo, Karajan, Beethoven lemezei sem, s megakad a szemem egy, a japán népzenéről keresztmetszetet adó, több lemezből álló albumon is. A nap egyre erősebben tűz. A közeli bisztró megtelik kólát iszogató fiatalokkal. Hogy a vendégek szinte életkorra való tekintet nélkül önként vagy a bisztró személyzetének nyomására mellözik-e az alkoholt, nem tudom. Mindenesetre, az unokái társaságában borozgató nagyapa határozottan feltűnést kelt ebben az antialkoholista környezetben. A buszmegállótól pedig még mindig csoportosan jönnek az újabb nézeló- dők, ám egyre többen karon ülő vagy már tipegő gyermekekkel, gyermekkocsikkal. Míg a szülők a kiállított lemezeket tanulmányozzák, a barátok, ismerősök csoportja csodálja, ringatja a kocsikból ámuló szemekkel figyelő gyerekeket, vigyzzák, szórakoztatják a nagyobbakat. A lemezbörze egyre inkább a baráti kapcsolatok börzéjévé, vasárnap délelőtti családi kirándulások színhelyévé válik. Délfelé a standokról a lemezek visszakerülnek a táskába. Délben már semmi sem utal arra, hogy alig egy órája milyen hatalmas tömeg hömpölyög itt a páratlan lemezkínálatból válogatva.- Kölcsönözzetek már egy tízest, - lép oda a bisztróban, hóna alá csapott táskával a szomszéd asztalnál ülő társasághoz az egyik kiállító. - Nem sikerült eladnom semmit, s cudarul megszomjaztam. A jövő vasárnap megadom. FEKETE MARIAN Csente Rozália: - Önmagam előtt vizsgázom rátermettségből
