Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-31 / 30. szám
Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Telepátia A televízió képernyőjén csinos bemondónő tűnt fel.- Hírekkel folytatjuk műsorunkat! Gábor, órájára pillantva, egyre dühösebb lett. Aztán felpattant a kényelmes fotelból, és könyvért indult a szobájába. Miután visszatért, belemélyedt a „ Telepátia ma“ rejtelmeibe.- Ál Megvan! - kiáltott fel boldogan.- Pakisztánban nagy kábítószerkészletet. .. mondta mosolyogva a bemondónő. ,,Szemet behunyni, erősen koncentrálni. Ez lesz az! Na, megpróbáljuk“ - gondolta Gábor. Lecsukott szemét a bemondónő felé fordította, s ismételgetni kezdte: - Louis de Funes.- Irak és Irán háborúja...-Louis de Funes... Louis... Louis de Funes...- ...a támadás sok áldozatot...- ...de Funes... Louis... Louis de...- ...sok sebesült...- .. .Louis de Funes...- És most, kedves nézőink, a Megmentettem az életemet című film követezik, főszerepben Louis de Funes. Gábor elégedetten engedte el magát.- Tamás, kezdődik - kiáltotta ki a konyhába. És miközben a bátyja trappolt befelé a szobába, magában ezt gondolta:-Azért mégis van valami ebben a telepátiában! (Átányi) A művészetek világában példák sokasága bizonyítja, hogy érdemes időről időre visszatérni egy-egy klasszikus alkotáshoz, érdemes újraértelmezni, a korhoz igazítani, melyben (melyet) éppen élünk. Szerencsés esetben, minden ilyen művészi tett nemcsak hogy segít megtartani a nemzeti vagy az egyetemes emberi kultúrában értéket jelentő művet a közös emlékezet felső, eleven rétegeiben, valamint beépíteni azt a felnövekvő nemzedékek tudatába, hanem az ,,itt és most" hangján szólva, mondanivalója is van vele - napjaink emberének. Persze, bármennyire szép vagy hálás feladat is, nem mindegyik klasszikus művet könnyű újrafogalmazni. A nehezek közé tartozik Katona József Bánk bánja. Már a színrevitele nem kevés kockázattal jár manapság, hát még televíziós változatának elkészítése! Jóllehet ez utóbbi műfajban több lehetőség és eszköz áll az alkotók rendelkezésére, mint a színházban. A fő kérdés ugyanis az, tud-e majd időszerű lenni, korabeli jelentésein kívül lesz-e aktuális üzenete, megfelelve a nézők annyi minden által alakított (televíziós) ízlésének. Nos, a Bánk bánból készült újabb tévéfeldolgoJelképet nem lehet eljátszani (Archív felvétel) Találkozás a rendezővel és a címszereplővel zást látva, e sorok írója igennel válaszol a kérdésre. Az idei Veszprémi Tévétalálkozón díszbé- mutatóként vetített film dramaturgja Kocsis István, rendezője Szőnyi G. Sándor. A címszerepet alakító Blaskó Péter és a Gertrudist megszemélyesítő Almási Éva mellett olyan jeles színészek szerepelnek benne, mint Kállai Ferenc, Koncz Gábor, Raksányi Gellert, Lukács Sándor, Szilágyi Tibor. A találkozó egyik ,,szabad órájában“ sikerült találkoznom Szőnyi G. Sándorral, aki a következőket mondta a vállalkozás előzményeiről:- Rendeztem már a Bánk bánt, a kecskeméti színházban, nyolcvankettőben. Már akkor ebben a felfogásban próbáltam megcsinálni, vagyis, amely bizonyos vonatkozásokban eltér a Bánk bánhoz tapadt hagyományoktól. Ezzel a darabbal az szokott lenni a probléma, hogy úgy játsszák, mint az operát, kimondottan csak az érzelmekre, indulatokra építenek. Ettől lesz romantikus az előadás. Úgy gondolom, Bánk végeredményben egy olyan államférfi, aki nemcsak az érzelmeivel él, hanem intellektussal is, ugyanakkor érzékeny, tépelódó alkat. Gertrudis személyében egy, a hatalom mámorába beleszédült királynét szerettem volna ábrázolni, vele és környezetével egyfajta amorális magatartást. Ezzel szemben az országát féltő, okos államférfi tragédiája áll, aki vállalja tettét. Persze, Gertrudist is meg lehet érteni. Magányos, okosabb, mint az udvar; valószínűleg nem érzi jól magát a magyarok között. A baj az, hogy beleszeret a saját hatalmába.-A rendezői szándékot pontosan valósítják meg a színészek, mellőzve a külsődleges hatáskeltő gesztusokat. A legapróbb részletekig kidolgozott játékukban belső énjük sugárzott a képernyőről. Tévéfilmben ritka ennyire odaadó és fegyelmezett színészi munka.- Egy film négyszer készül el. Először, amikor a forgatókönyvét írják, harmadszor, amikor forgatják, negyedszer, amikor vágják. Szándékosan hagytam ki a második állomást. Ez a szereposztás - döntő ez is. Mindig nagy kín, keserves feladat végiggondolni, hogy ki az a színész, aki hozni tudná ezt vagy azt a figurát. Ahol sikerül a szereposztás, ott a dolgok rendben mennek e téren. A színészek tisztelték a darabot. A szövegtudással sem volt gond, rendkívül felkészülten jöttek mind, Blaskó, Szilágyi, Bubik. Pedig a film szövegre épül, ráadásul archaikus szövegre.- Ebben a pazar kiállítású Bánk bánban feltűnt a helyszín, mi több, hatásos alkotóeleme a filmnek.- Késő román kori épületre volt szükségünk, de nem találtunk ilyet. Sokáig keresgéltünk, jártunk az NDK-ban, Csehszlovákiában, például Krasznahorkán. Már lemondtunk arról, hogy találunk az elképzelésünknek megfelelő helyszínt, amikor Kőszeg mellett kaptunk egy tippet, nézzük meg Léka várát, amely mellesleg már osztrák területen van (Lokenhaus). Kilencszáz éves, 1160-ból vannak róla feljegyzések, élt a falai között például Báthory Erzsébet. Még a pincetermeit is ki tudtuk használni.- Mit jelent ez a film az ön számára rendezői pályáján?- Nagyon fontosnak tartom, televíziós pályafutásom talán legfontosabb darabjának. Blaskó Péternek először az Arany Prága nemzetközi tévéfesztivált említem, mely a Veszprémi Tévétalálkozót közvetlenül megelőző héten fejeződött be. Neve ott szerepelt a vendégek listáján, várták őt Prágába, mint az Isten teremtményei című magyar versenyfilm egyik főszereplőjét. Nem érkezett meg. Vajon miért?- Sajnálom, hogy nem jutottam el a fesztiválra, még sohasem voltam Prágában. Kovács András Utóvédharc című filmjének csináltuk az utószinkronját, de más okok is közrejátszottak. Egyébként a Kovács-filmben szerepelnek csehszlovákiai magyar színészek, Holocsy István, Ropog József, Turner Zsigmond, akikkel jó volt együttdolgozni. Tudomásom szerint az Isten teremtményei a legjobb rendezés díját kapta Prágában, ez jelentős elismerés. Szép szerepet kellett megoldanom ebben a Szabó István több novellájából készült emlékfüzérben.-Láttam a filmet, figyeltem az ön játékát. Ugyanúgy most a Bánk bánban. Nincs szándékomban összehasonlítani a két feladatot, nem is lehet, más-más súlycsoportba tartoznak. Annyit mégis: színész-, ha úgy tetszik, tehetségpróbáló az utóbbi volt. Mit jelentett önnek a megoldása?- Nem először találkoztam a Bánk bánnal, hetvenegyben a Nemzetiben Ottót játszottam, Bessenyei volt a címszereplő. Természetesen más egy darabot a színházban megcsinálni, és más a televízióban. Ráadásul a Bánk bánnak buktatói is vannak, legnagyobbak a hozzá fűződő hagyományok, képzetek. A másik: a szerep jelképpé vált, márpedig jelképet nem lehet eljátszani, csak embert. Emberi léptékkel kell a kacagá- nyos Bánk bánhoz közeledni. Arra törekedtünk, olyan karakter legyen, mely ma átélhető. Két szálon fut a történet. Bánk magánélete az egyik, az államférfi élete a másik. De Bánk értékrendjében például Melinda bemocskolása ugyanolyan bún, mint a nemzet meggyalázása. E két különböző dolog azonosságát ismeri fel. Bejárja az országot, nyomort lát, Tiborc megerősíti tapasztalásaiban, rádöbben, igazságot kell szolgáltatni. Bánk nem gyilkos alkat. Keserű tapasztalások végpontjaként öli meg a királynőt. A király előtt megbékél lelkiismeretével - így kellett cselekednie. Mindent meg tudott volna oldani, ha nem kell találkoznia Melinda halálával. Vázlatosan ez lenne, amit az én Bánkommal akartunk érzékeltetni, figyelembe véve, hogy a széles tömegekhez szóljon a mű. A tévé esetében fontos szempont ez. Igazi színészi állapotot éreztem az egész forgatás alatt, inspiráló erőt, jó értelemben vett feszültséget jelentett számomra együtt szerepelni a pesti kollégákkal, akikkel eddig ritkábban játszhattam.- Ha már ezt említi, jegyezzem meg, tudomásom szerint ősztől a budapesti Katona József Színház tagja lesz. Miért hagyja ott Miskolcot?- Elsősorban szakmai okok miatt. Tizennégy évadot töltöttem Miskolcon, amit ott el lehetett végezni, azt elvégeztem. Rengeteg gyönyörű szerepet játszottam. Peer Gynt, Lucifer, a Tóték Őrnagya, a Major által rendezett Tartuffe címszerepe, búcsúként Brecht Galileije. Most egy új közegben kell megtalálnom a helyemet. Emellett továbbra is: film- és tévészerepek. Szeretem mesterségem mindegyik ágát, de a színház az alap, oda vissza lehet húzódni. A tévé visszafogott játékot követel. Most még nem tudom, mit jelent nekem szellemileg a Bánk. De azt hiszem, hogy amit megpróbáltunk megfogalmazni, az a néző számára is hordoz tartalmat. BODNÁR GYULA Ketten- „ugyanazok“ Ma már aligha vonja kétségbe valaki is, hogy a külföldi filmek szinkronizálása művészi munkát igényel. A bratislavai televíziót bizony sok bírálat érte e téren a színvonal miatt, de az utóbbi időben határozott javulás tapasztalható, ennek egyik bizonyítéka a jól ismert Derrick-sorozat szinkronváltozata. Derrick felügyelő útja a csehszlovákiai tévénézőkhöz 1981 - ben kezdődött, amikor a bratislavai televízió külföldi filmek föszerkesztóségének munkatársa a hamburgi ARD-Messén kiválasztotta az első részeket. A Derricket megszemélyesítő Horst Tapped első útjára hozzánk azonban csak az idén került sor (leszámítva egy filmforgatást): ö volt a június Arany Prága nemzetközi tévéfesztivál sztárvendége. Természetesen kíváncsi volt többek között arra, ki kölcsönözte neki a hangját a szlovák változatban. így jött össze két színész találkozója, akik ebben az esetben „ugyanazok". Horst Tapped és Stano Danciak, mondhatni, összebarátkoztak, sok mindent elmeséltek egymásnak magukról. A nyugatnémet színész feltáda a Derrick-sorozat előkészítésének és forgatásának kulisszatitkait. Elmondta, hogy egy évben kilenc hónapig játssza a felügyelőt, ez nagyjából tizenkét részt jelent. A forgatókönyv mindig tökéletes, a szerzők rendszeresen konzultálnak a müncheni rendőrség szakembereivel. Vajon miéri oly népszerű annyi év után is a Derrick? Bizonyára azéd, meri a felügyelő szerényebben húzódik meg a háttérben, mint sok „sorozatkollégája". A bűnügyi nyomozók figyelemre méltó típusához tadozik ö, elsősorban az emberi kapcsolatokat keresi. Mindkét oldalon igyekszik elnyerni a bizalmat. „Csendben“ gyűjtögeti a tényeket. A szakemberek megerősítették, hogy a valóságban is ez a típusú felügyelő a legsikeresebb. S a tödénetek humanista töltetének köszönhetően a Derricket társadalmi rendszedöl függetlenül szinte a világ minden országában megszerették. Horst Tappednek természetesen alkalma nyílt arra, hogy sok-sok „szinkronhangjával" találkozzon. Különösen az olasz és a japán változatot farija jónak. Izgalommal váda, milyen lesz a „szlovák Derrick“. A videotechnika segítségével győződhetett meg róla. Nos, nagyon tetszett neki, lelkesen dicséde a szinkront, s külön kiemelte, hogy „szlovák hangja“ milyen helyesen édelmezi a figurát. Akkor még nem ismédé Stano Danciakot, mint színészt, aki bevallotta, hogy épp Derrick alakja adott neki lehetőséget annak kipróbálására, milyen széles skálán mozoghat egy színész játéka. A színházba járó közönség vagy a tévénéző inkább komédiázó típusnak ismédé Stano Danőiakot, akitől a komoly, magába mélyedő felügyelő figurája eléggé távol állt. De a feladatot jelesre oldotta meg. Danciak számára meglepetés volt, hogy Tapped nem csupán Derricket játssza - mindennél többre édékeli a színházat. Gyógyszerként hat rá a pillanat - Tapped fogalmazott így -, amikor szétmegy a függöny. Főként a téli hónapokban szerepel színházban, amikor szünetel a Derrick forgatása. tUr vzi s*0 <uu tru». | Akkor még nem ismerte Stano Danőiakot (Jitka Fabianová felvétele) Ilyenkor teljes lényével átéli és átérzi, mennyire fontos egy színész számára a közvetlen kapcsolat a közönséggel, az a kapcsolat, amely a tévé esetében nem jöhet létre. Pályafutását kis vidéki színházakban kezdte, leginkább egyfelvonásos színművekben kapott szerepet. Fokozatosan, szorgos munkával dolgozta fel magát a nagy színházakba. A karakterszerepeket kedveli, elejétől a végéig át tudja élni sorsukat. Az a nyugalo'm és kiegyensúlyozottság, amely Horst Tap- pedböl árad, bizonyára kiegyensúlyozott családi életének is köszönhető. Csaknem negyven éve nős, a felesége szintén hivatásbeli, színésznő, aki nagy-nagy megédéssel támogatja férjét munkájában. Ki tudja, mikor találkozhatunk ismét személyesen Derrick- kel? A képernyőn bizonyára hamarabb látjuk viszont, annál is inkább mivel a bratislavai televízió újabb tíz rész szinkronját készítette el. Horst Tapped addig is a legjobbakat kívánja az Új Szó olvasóinak. ZUZANA PAPUCSEKOVÁ ÚJ SZÚ 14 1987. VII. 31.
