Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-31 / 30. szám
Dunai határátkelőhely A „főnök" belép a szolgálati helyiségbe, majd közli:- Jön a komphajó... Ma hétvége van, nehéz napunk tesz. Három munkatársa eloltja a cigarettáját. A helyükre sietnek, noha tudják, hogy percekbe telik, amíg a Zalka komphajó a part mentén manőverez, kiköt. Aztán már minden gyorsan játszódik le. Először a gyalogosok, majd a gépkocsik hagyják el a kompot. A partra érve következik az útlevélellenőrzés, a vámvizsgálat. Július Szander- Hazánkban ez az egyetlen dunai határátkelőhely - tájékoztat Július Szander, a átúrovói vámkirendeltség vezetője. - A hatvanas évek elején személyhajó közlekedett Stú- rovo és Esztergom között, később a nagy érdeklődésre való tekintettel a Mahart komphajót állított üzembe. Igaz, csak a két szomszédos ország állampolgárai kelhetnek itt át, de bármelyik országba tartva igénybe vehetik. Ma már olyan népszerű a határátkelőhely, hogy évente közel félmillió ember kel át rajta. Van olyan nap, hogy négy-ötezer a ki- és belépő, máskor kevesebb. A helybeli termálfürdő vendégei, ha hűvösebbre fordul az időjárás, bármikor átugranak Esztergomba. Közben a parton egyre fogy a kilépők száma, aztán megkezdődik a kompra várakozók útlevél- és vámvizsgálata. Imrich Oőovsky főtörzsőrmester, útlevélellenőr gyorsan és pontosan dolgozik. Van már tapasztalata, a korábbi munkahelyén két hamis útlevéllel utazót tartóztatott fel. Miroslav Letrich vámtiszt is fürgén, de nem felületesen’ végzi a munkáját. Figyelmét semmi sem kerüli el. Munkatársa, Karol Bendík, ezt mondja róla:- A közelmúltban az egyik kilépő hazai turistánál tízezer koronát talált, ez pedig már bűncselekménynek számit...- Volt ettől cifrább esetem is - mondja ő maga, miután elindult a komphajó. - Igelitzacskókban a hátsó ülés alatt és mögött több száz díszhalat találtam. Értéküket több mint húszezer koronára becsültük...- Hogyan is volt az a papagájokkal? - veti közbe a kirendeltség vezetője. Nem állják meg nevetés nélkül. Mindnyájan emlékeznek, hogyan akarta egy Zsiguli vezetője őket átverni.-Szinte hihetetlen, de 150papagájt szedtünk elő. Harisnyába voltak bekötve, mindegyik papagáj után egy hurok. Amikor előhúztuk, úgy nézett ki, mint egy nagy hurka. De a meglepetés még csak ezután következett. A kocsiból hat kiskutya is előkerült és néhány marhapacal. Hát ilyenek is megtörténnek... Azt mondják, a legtöbb nehézséget az okozza, hogy az utazók, noha fél órát is várakoznak, nem töltik ki rendesen a vám- és devizanyilatkozatot, az autókat nem látják el nemzetközi jelzéssel. Főleg a fürdővendégek közül többet vissza kell küldeni azért, mert ötszáz koronánál többet akarnak magukkal vinni. Szerencsére reggel nyolctól este hétig óránként indul a komp - ha sok az utas, gyakrabban is - így aki lemarad, a következő járattal indulhat a túlsó partra. Prágai rendszámú gépkocsira figyelek fel. Érdeklődöm, mit csinálnak itt, hová tartanak.- Néhány napot a termálfürdőben Bindics István, a komphajó kapitánya töltöttünk, most Jugoszláviába tartunk, de előbb megnézzük az esztergomi bazilikát, olyan sokat hallottunk róla - válaszol készséggel a családfő.- Van, aki ezt a határátkelőhelyet veszi igénybe, amikor Bulgáriába, Görögországba, Törökországba vagy Jugoszláviába tart. A magyar állampolgárok között szép számmal vannak olyanok, akiknek uticélja az NDK vagy Lengyelország - tájékoztat a kirendeltség vezetője. - Ősz- szel, amikor a városban a Simon- Júda vásárt tartják, a határátkelőhely napi forgalma meghaladja a húszezer főt. Közben újra a parton a komphajó. Ahogy elnéptelenedik, megkeresem kapitányát, Bindics Istvánt, aki tizenhét éve naponta viszi-hozza az utasokat.-Egyszerre 15-18 személygépkocsi, két autóbusz és több mint 300 Megérkezett a komp utas fér el a komphajón - ad felvilágosítást. -A személyzet velem együtt négytagú. Ha kell, menetidőn kívül is teszünk egy-egy fordulót. Mindkét parton van pénztárunk, amely koronáért és forintért árulja a jegyeket. Három evezővel a kezében áll a sorban, felszállásra és vámvizsgálatra várva egy magyar állampolgár. Kiviteli engedélye nincs. Karol Ben- dík gyorsan kiírja a szükséges nyomtatványt és inkasszálja a száz százalékos vámot. Az érintett nyugodt, nem tiltakozik, gyorsan leszámolja a pénzt, csak annyit jegyez meg: szerencse, hogy retúrjegyet váltottam. Amíg a komphajó az esztergomi kikötőben tartózkodik, szétnézünk a határátkelőhelyen és környékén. A vámosok szolgálati helyisége mindössze egy szobából áll. Azt mondják, hogy a Gabőíkovo-Nagymarosi víztározó megépítése után uj határátkelőhely, vámkirendeltség épül majd, addig pedig a jelenlegi is megfelel. Közelében büfé, autóparkolóhely, amely két évvel ezelőtt készült el. Komárom (Komárno) felől kilenc csónak érkezik. Nem is kell evezniük, viszi őket a víz sodrása. Nem mindennapos látvány ez a dunai határátkelőhelyen sem. Partra húzzák a csónakokat, s kiderül, hogy a Dunaharaszti Alapiskola vízi úttörőcsapata tér. visz- sza a kamocsai (Komoőa) kirándulásukról. Negyvenhármán vannak. Gyorsan lezajlik az útlevélellenörzés, a vámvizsgálat, aztán integetve tovább mennek.- Minden téren jó az együttműködésünk a magyar kollégákkal, közösen végezzük a vámvizsgálatot, nincs különösebb probléma, mindenben segítjük egymást - összegezi véleményét a kirendeltség vezetője. - Gyorsan dolgozunk, minimális a várakozási idő, de mindenre odafigyelünk. Udvariasak vagyunk. Talán ez is szerepet játszik abban, hogy egyre több turista választja a határátkelésnek ezt a formáját. Ki tudja hányadszor köt ki már ezen a napon a komphajó és a parton, a hőségben minden kezdődik elölről. Pecsét kerül az útlevélbe, a vámosok szemügyre veszik az autók belsejét, a kézitáskákat, aztán újra indul a komp a Duna másik oldalára, hogy partra tegye az utasokat, a,turistákat. NÉMETH JÁNOS- Mennyi pénzt váltottak be?-kérdezi Éva Richte- rová (A szerző felvételei) szervezéséhez a Csehszlovák Műszaki Tudományos Társulat kerületi reklámszakosztálya is hozzájárul.- Tudtommal, ennek ön az elnöke?- Igen, és elmondhatom, hogy munkatervünkben nemcsak a már említett találkozó megszervezése, hanem kirakatversenyek, tanfolyamok, szemináriumok, tanulmányutak rendezése is szerepel. Természetesen mindezt a szabadidőnk rovására csináljuk, anyagi juttatás nélkül.- ön milyennek tartja a kelet-szlovákiai kirakatrendezők munkáját?- Az ország más részeiből idesereglett szakmabéliek egybehangzóan azt állítják, hogy egy szinten vagyunk a bratisla- yaiakkal, esetenként többre is képesek vagyunk, mint ők. Ezt a nézetet lényegében én is osztom, hiszen a kassai cégek kirakatrendezői az országos versenyeken is előkelő helyezéseket érnek el. Jóllehet a cseh kollégáktól egy s mást azért még tanulhatunk...- A kirakatoknak egyik legfontosabb feladatuk, hogy felkeltsék az utca emberének figyelmét. Az ötletnek, az áruk hatásos elhelyezésének tehát nagy szerepe van. Az ötletek többnyire nem is hiányoznak, de a dekorációhoz - lett, légyen az bármilyen üzlet - többnyire ugyanazt az alapanyagét használják. A múanyaghabot ugyan jól lehet formálni, de ha én minden második kirakatban ezt látom, az egyhangúságtól biztos, hogy nem leszek elragadtatva...- Való igaz, hogy dekoratőreink nagy előszeretettel használják a múanyaghabot - és ez még nem is lenne baj, ha teljesen új, egyéni megoldásokra lennének képesek, ha például olyan színeket tudnának használni, ami más kirakatokban biztos, hogy nem lesz. Nos, be kell ismernünk, hogy erre nem mindig képesek.- Gondolom itt azért az is közrejátszik, hogy az anyagköltségek az utóbbi években megnőttek, következésképpen a kirakatrendezőnek arra is ügyelnie kell, hogy szűkösebb keretből valósítsa meg elképzeléseit. A takarékosságnak tehát esetleg negativ hatásai is vannak a reklámszakmában?- Eltérőek a vélemények. Egyesek azt mondják, hogy ennyi pénzből nem lehet reklámot csinálni, mások szerint ennyiből is lehet. Szerintem az igazság a kettő között v^p. A lényeg az, hogy milyen reklámra fordítjuk a pénzt. Az olyan árut például, amiből már kevés van, felesleges reklámozni. Mondottuk már, hogy a reklámban a jó gondolat a legfontosabb - nos ez nem pénz kérdése. A jó ötletek kivitelezése pedig a rendelkezésre álló pénzkeretből megvalósítható.- Ki határozza meg ezt a pénzkeretet?-A trösztöktől függ, hogy az úgynevezett nem produktív tevékenységre mennyit kívánnak fordítani.- Az áruházak vezetői érzik a reklám fontosságát?- Ez trösztönként és áruházanként is változó. Nekünk a Zdrojban például nincs könnyű dolgunk, mert az élelmiszert illetően a fogyasztók ízlését nehéz formálni, de a lényeg aáp hogy lehet! Reklámhatékonysági vizsgálataink is igazolják, hogy a jó kirakataink fellendítették az ajánlott áruk értékesítését.- Olyan árukról van szó, arnelyek iránt különben nem volt nagy kereslet?- Igen, így volt ez például a tejeskávéporral, a Bikavá-val is. Ebből korábban havonta csak két tonnányit tudtunk eladni. Amikor megcsináltuk a kirakatokat, már négy tonnányit.- Ez valóban önmagáért beszél... _ Mi monotematikus kirakatok rendezésére ösztönözzük dekoratőreinket. E szakmai tanácskozás előtt Kassán monotematikus kirakatversenyt is rendeztünk, melyet ezúttal Ladislav Szabó és kollektívája nyert meg. A Mladosf áruházban egyszerű eszközökkel, de mégis ötletesen oldották meg az Alpa reklámozását.- A monotematikus kirakatokat viszont gyakrabban kell cserélni.- A frissesség, a változatosság minden kirakatnál fontos. Az élelmiszerkereskedelemben - más ágazatokhoz viszonyítva - még gyakrabban kell változtatni a kirakatokat. Ezzel mi tisztában vagyunk, csak az a helyzet, hogy a ritmussal mégsem lehetünk elégedettek. Az az igazság, hogy még mindig kevés a szakképzett kellő gyakorlattal rendelkező kirakatrendező. Nálunk a Zdrojban egy kirakatrendezőre például 20-25 kirakat jut. Ez sok. Ilyen körülmények között nem tehetünk mást, mint azt, hogy a frekventáltabb helyen levő üzleteink kirakatait havonta kétszer-háromszor változtatjuk, de a többit havonta csak egyszer. A kirakatrendezők különben úgy érzik, hogy a munkaadóiktól nagyobb elismerést is megérdemelnének. Ismerve a Kelet-szlovákiai kerületben dolgozó reklámszakemberek munkakörülményeit, magam is úgy látom, hogy olykor több megértést és főleg támogatást érdemelnének.- Engem meglepett, hogy erre a szakmai tanácskozásra - melyet immár negyedszer rendeztek meg - nemcsak a Zdroj, hanem más cégek kirakatrendezői is eljöttek, sőt magyarországi szakemberek is - holott ezek valahol egymás konkurensei...- A konkurencia megvan, de mindnyájan tudatosítjuk: nem szégyen az, ha az ember a jobbat ellesi és saját körülményei között egyéni elképzeléseit hozzáadva továbbfejleszti azt. Meggyőződésem, hogy egy ilyen találkozón csak gazdagodni lehet. A magyar reklámszövetség szakembereivel már 1978 óta nagyon termékenv kapcsolatot alakítottunk ki. Tanulni tudunk egymástól. Úgy érezzük, hogy hasonló együttműködés kiépítése a többi szocialista ország szakembereivel is hasznos lenne. Ennyire futotta az időből, amit Ludovít Korotnoky erre a beszélgetésre fordíthatott. Úgy érzem, amit elmondott, nem volt hiábavaló, ezek tudatában ugyanis most már nemcsak azt fogjuk látni, ami a kelet-szlovákiai kirakatokban van, hanem azt is, ami mögöttük rejlik. SZASZÁK GYÖRGY- Köszönöm, minden rendben van - mondja Karol Bendik
