Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-07-31 / 30. szám

I Kürkt? Lézeres fejtés a lengyel bányákban A lézer bányaipari alkalmazá­sáról évek óta eredményesnek mondható kísérleteket végeznek a krakkói Bányászati és Kohá­szati Akadémia kutatói. Olyan rendszert dolgoztak ki, amelyet jelenleg már a lengyel bányák fele igénybe vesz, 'beleértve a sújtólégveszélyes bányákat is. A rendszer lelke az a lézerbe­rendezés, amely egyenes vonal­ban haladó, piros színű hélium­neon sugarat bocsát ki magából. Ezzel a lézersugárral lehet új járatok nyomvonalát kialakítani. A lézerberendezéshez csatla­koztatott optikai műszerek segít­ségével a piros színű sugárnya­láb tetszés szerinti irányban el­hajlítható vagy több, kisebb nya­lábra osztható. Ez emeli a be­rendezés értékét, mivel a szén­telepek kamrás-pilléres kiakná­zásánál is alkalmazható. A lézernek még nagyobb je­lentősége van a szénfalak gépe­sített fejtésének irányításában. Itt az egyenes vonaltól való leg­kisebb eltérés is komoly szerke­zeti feszültségeket idézhet elő, katasztrófával - szerencsésebb esetben - kisebb üzemzavarok­kal fenyegetve. Viszont a fény­nyaláb bevezetése növeli a munkavégzés biztonságát, mert a lézersugár mutatja a fej- töberendezés számára az egye­nes utat, kiküszöbölve az elhaj­lást. A lengyel bányászok már évek óta alkalmazzák aknaten­gelyek mérésében a lézert. A hagyományos módszer a kő­művesek függőónos mérésére emlékeztetett, csak a bányászok a zsinórt acéldróttal helyettesí­tették. Ám a mérés idejére az aknát mindig ki kellett kapcsolni a munkából. A lézeres mérések nem okoznak ilyen gondot. Emellett gyorsabbak, pontosab­bak és ami a leglényegesebb: minden deformációt feltárnak. A krakkói akadémián tervezett lézereket a bányaipari technoló­giában is sikerrel alkalmazzák. A klasszikus bányaépítés az ak­namélyítéssel kezdődött, s csak ennek elkészítése után építették fel a felvonótornyot. A lengyel kutatók kidolgozták azt a mód­szert, hogy egy időben mélyítsék az aknát és építsék a tornyot. Az utóbbit az aknák kimélyítése után az aknanyílás fölé tolják. A többezer tonna súlyú, száz méter magas felvonótorony átto- lásának műveletét lézerek ellen­őrzik, miközben folyamatosan gondoskodnak a sugarak arról is, hogy a torony csúcsának ki­lengése szabályozható legyen. Ezzel az eljárással már több fel­vonótornyot állítottak be a len­gyel szénbányákban. így a bá­nyaépítést tízegynéhány hónap­pal lerövidítették. A lézert már a közeljövőben befogják * az aknák felszerelési munkálataiba és a külszíni fejté­sé bányák szállítószalagjainak ellenőrzésébe. A cél mindkét esetben a munkabiztonság nö­velése és az üzemzavar veszé­lyeinek csökkentése. A krakkói akadémián kifej­lesztett bányászati lézerberen­dezések gyártásával a varsói Optikai Ipari Centrum foglalko­zik. (BUDAPRESS-INTERPRESS) TERMELÉSSZERKEZET, SZAKOSÍTÁS ÉS KOOPERÁCIÓ Az 1984-es felső szintű gazdasá­gi tanácskozás óta eltelt évek alatt a KGST szervei számos okmányt fogadtak el, amelyek meghatározták a közös gazdasági problémák meg­oldásának útjait. Az egyik legfonto­sabb okmány - A KGST-tagorszá- gok tudományos-műszaki haladásá­nak 2000-ig szóló komplex prog­ramja - az érdekelt országok erőfor­rásainak az elsődleges irányokban való maximális összpontosítását irá­nyozza elő, ami lehetővé teszi majd az újratermelési ciklus valamennyi szakaszának kölcsönös egyezteté­sét és azt, hogy az együttműködés­től megkapják a megkövetelt gazda­sági hatást, öt ilyen irány van: a népgazdaság elektronizálása; komplex gépesítés; az atomenerge­tika; az új anyagok kifejlesztése és alkalmazása; a biotechnológia. A tudományos-műszaki haladás Komplex Programja módot nyújt ar­ra, hogy egységes egészbe kap­csolják össze a testvérországok által korábban kötött nagyméretű egyez­ményeket a termelés sokoldalú sza­kosításáról és kooperációjáról a számítástechnikai eszközök, az ipari robotok, az egységesített elekt­ronikai bázis kidolgozása és gyártá­sa terén. Ennek a megvalósítása megköveteli majd a szocialista kö­zösséghez tartozó országok külgaz­dasági és termelési együttműködé­se leghatékonyabb formáinak alkal­mazását. A Szovjetunió, más testvérorszá­gokkal együtt, alkotó, újító módon közelíti meg a történelmi fejlődés jelenlegi szakasza feladatainak megoldását. Tevékenyen részt vesz a gazdasági és tudományos-műsza­ki kapcsolatok formáinak fejleszté­sében és tökéletesítésében. Minde­nekelőtt stabillá válik a KGST-tagor- szágok kölcsönös külkereskedelmi forgalmának növekedése - ez az 1980. évi 45,8 milliárd rubelről 1985- ben TV,7 milliárd rubelre nőtt, vagyis az előző ötéves tervhez képest 1,7- szer nagyobb. A Szovjetunió külke­reskedelmében a többi testvéror­szág részaránya elérte az 55,1 szá­zalékot. A 12. ötéves terv időszakában nehéz feladatokat kell majd megol­dani a gazdasági együttműködés te­rén, mint ezt a Szovjetunió 1986-1990-re érvényes állami ter­vének más KGST-tagországokkal való koordinálása eredményeinek elemzése mutatja. A közöttük lebo­nyolított áruforgalom volumene az elmúlt ötéves időszakhoz képest egyharmaddal bővül. Leggyorsabb ütemben a gépek, berendezések és szállítóeszközök, valamint a köz­szükségleti iparcikkek kölcsönös cseréje nő. A Szovjetunió exportjában, akár­csak az előző időszakban, a legfon­tosabb helyet a tüzelőanyagok és nyersanyagok, fémek és vegyi ter­mékek csoportja foglalja majd el (az exportszállítások psszvolumenének mintegy 60 százalékát teszi ki). A szovjet kereskedelem szerkezete a gépek és berendezések eladásá­nak növelése útján tökéletesedik. Ami a szocialista közösség többi országából a Szovjetunióba való áruexportot illeti, itt a legfontosabb helyet változatlanul a gépek, beren­dezések és szállítóeszközök foglal­ják majd el, ezeknek a szállítása az előző ötéves tervhez képest 1986-1990-ben több mint egyhar­maddal nő. A gazdasági együttműködés egyik legnehezebb problémája: a szocialista közösség országai egyre fokozódó energia-, tüzelő­anyag- és nyersanyag-szükségletei­nek kielégítése. A megállapodásnak megfelelően, a tüzelőanyagok és nyersanyagok szállítása a Szovjet­unióból más KGST-tagországokba lényegében az 1985. évi szinten marad, a földgáz-szállítások egy­harmaddal, a villamos energia ex­portja pedig kétharmaddal növek­szik. Az érdekelt testvérországok aláír­ták a földgáznak a közlekedési esz­közök motor-üzemanyagként való felhasználása terén folytatandó, sokoldalú együttműködésre vonat­kozó egyezményt. Kidolgozták a KGST-tagországok egyesitett energiarendszerének távlati fejlesz­tésére vonatkozó, a 2000-ig terjedő időszakra érvényes koncepcióját, amelynek alapján 1986-ban elké­szült a KGST-tagországok egyesí­tett energiarendszerei fejlesztésé­nek 2000-ig érvényes, általános vázlata. Ezen intézkedések fontossága el­lenére, a testvérországok tüzelő­anyag-energetikai problémáinak megoldása szempontjából döntő je­lentőségűek a Szovjetunióból törté­nő energiahordozó-száílítások. A je­lenlegi ötéves időszakban a Szovjet­unió változatlanul fedezi ezen orszá­gok kohászati nyersanyagok és vas- kohászati termékek iránti szükségle­tének je(entős részét és színesfém­szükségletének döntő hányadát. Megmarad és tovább fejlődik a KGST-tagországok anyagi, pénz­ügyi és munkaerő-forrásainak be­vonása a Szovjetunió területén léte­sülő, nagy integrációs objektumok építésébe. A testvérországokkal együttműködve épül a Szovjetunió területén a Krivoj Rog-i Bányászati- Dúsító Kombinát, amelynek üzembe helyezése lehetővé teszi majd a tag­országok vastartalmú nyersanya­gok iránti, hosszú távú szükségletei­nek kielégítését. A KGST-tagországok energia- rendszereinek egyesítése módot nyújt majd arra, hogy növeljék a Szovjetunióból számukra szállított villamos energia mennyiségét. 1990-ben, a Szovjetunió területén közös erővel létesülő Hmelnyickiji és Dél-ukrajnai Atomerőmű építésének befejezése után, a többi európai A szófiai Elektronika vállalat a számítógépek gyártására szakosodott, s ezek döntő részét a Szovjetunióba exportálják. Az egyik alaptípus az IZOT 1016-C, amely főleg a technológiai folyamatok irányítására és ellenőrzésére szolgál. Felvételünkön: Evgeni Gavrilov és Robert Smo- chevski mérnökök egy szovjet megrendelésre készült számítógépen az utolsó ellenőrzéseket végzik. (Foto: CSTK) KGST-országba való évi villamos- energia-szállítás mennyisége eléri majd a 22 milliárd kilowattórát. A jelenlegi ötéves terv időszaká­ban bővül az együttműködés a vegyi, a cellulóz-, papír- és mikro­biológiai iparban. Ez az együttműkö­dés magába foglalja a szakosított, energiaigényes és kevésbé energia- igényes vegyi termékek cseréjét. Azt tervezik, hogy a KGST-tagor­szágok részt vesznek azoknak az intézkedéseknek a megvalósításá­ban, amelyek a szovjet mezőgazda­ság anyagi-műszaki bázisának fej­lesztésére, a könnyű- és élelmiszer- ipari vállalatok rekonstrukciójára irá­nyulnak. Ebből a célból gépeket és berendezéseket, valamint közszük­ségleti cikkeket, élelmiszereket szál­lítanak majd a Szovjetunióba. Meg kell jegyezni, hogy a feldol­gozott mezőgazdasági termékek gyártása és a Szovjetunióba történő szállítása hosszú távú jellegű, és külön egyezmények rögzítik. Egy ilyent írtak alá például 1985-ben a Vietnami Szocialista Köztársaság­gal, egy másikat pedig a Lengyel Népköztársasággal. Azt a kérdést vizsgálják, miként lehet meghosz- szabbítani az 1990 utáni időszakra annak az egyezménynek az érvé­nyességét, amelyet a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között a friss és konzervzöldségnek és -gyümölcsnek a Szovjetunióba tör­ténő szállításáról kötöttek. A Szovjetunió és más KGST-tag­országok közötti együttműködés egyeztetett intézkedései között je­lentős helyet foglal el a nemzetközi közlekedési főútvonalak komplex fejlesztése és műszaki rekonstruk­ciója, a vasúti határállomások, ten­geri és folyami kikötők, repülőterek átbocsátó képességének növelése, a konténeres és csomagszállítás bővítése, a rakodómunkák vala­mennyi fajtájának gépesítése és automatizálása. A Szovjetunió és más testvéror­szágok közötti együttműködés fon­tos iránya - a termelés szakosítása és kooperációja a feldolgozóipar­ban. A gépek, berendezések és szállítóeszközök, elsősorban a számjegyvezérlésű szerszámgé­pek, robottechnikai termékek, az atomerőművek számára szükséges berendezések, a megmunkáló köz­pontok, az elektronikus számítás- technikai felszerelések gyors ütemű, kölcsönös cseréjét irányozzák elő. A 12. ötéves terv időszakában az elektronikai, számítástechnikai ter­mékek, a hírközlési eszközök, a gépipari termékek kölcsönös szál­lításának rtiintegy 15 százalékát te­szik majd ki. Az együttműködés e formájának fejlesztése mellett a vállalatok és szervezetek bővítik a közvetlen kap­csolatokat a szocialista országok­ban levő partnereikkel. A közvetlen kapcsolatok: a Szovjetunió külgaz­dasági kapcsolatai átszervezésének legfontosabb iránya. Az aktív közvetlen kapcsolatok példájaként szolgál két közös szov­jet-bolgár tudományos-termelési egyesülés létrehozása a szerszám­gépgyártó iparban, egy közös szov­jet-bolgár vállalat létesítése a gép­kocsik elektronikus rendszereinek és azok összetevőinek gyártására, továbbá a közös szovjet-lengyel vállalatok szervezése is. Az együttműködés új formáinak széles körű elterjesztése megfelelő feltételek létrehozását követeli a vál­lalatok és szervezetek számára. Az SZKP KB és a Szovjetunió Minisz­tertanácsa nemrég számos, erre a területre vonatkozó határozatot hozott, többek között ,,A külgazda­sági kapcsolatok irányításának töké­letesítésére vonatkozó intézkedé­sekről“ és ,,A szocialista országok­kal folytatott gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködés irá­nyításának tökéletesítésére vonat­kozó intézkedésekről“. Most a válla­latok és a tudományos-műszaki szervezetek olyan jogokat kaptak, amelyek arra hivatottak, hogy bizto­sítsák hatékony együttműködésüket a más testvérországokban működő» partnerekkel. A tudományos-mű­szaki haladás komplex programjá­nak teljesítéséért felelős tudomá­nyos-műszaki élszervezeteknek jo­guk van arra, hogy szerződéseket kössenek tudományos-kutató és kí­sérleti-tervező munkákra, a meg­szabott rendben közvetlen kapcso­latokat tartsanak fenn a társvégre­hajtó szervezetekkel stb. A termelő­vállalatok önállóan oldhatják meg a kooperáció valamennyi kérdését, többek között meghatározhatják az együttműködés irányait és konkrét céljait, kiválaszthatják a partnervál­lalatokat más KGST-tagországok- ból, egyeztethetik velük a kölcsönös szállításokat, a saját nevükben gaz­dasági szerződéseket köthetnek, egyeztethetik a kooperáció kereté­ben gyártott termékek és a nyújtott szolgáltatások árait. A Szovjetunió területén létesíten­dő, közös vállalatok a teljes gazda­sági önelszámolás, a rentabilitás és az önfinanszírozás alapján működ­nek. Joguk van ahhoz, hogy a részt­vevők közötti megállapodás szerint,. a kölcsönös előnyök elvei alapján állapítsák meg az árakat, és külke­reskedelmi szerződéseket kösse­nek. Úgy tervezik, hogy anyag- és műszaki ellátásukat kiemelten keze­lik (mind a nagykereskedelmi háló­zaton, mind a népgazdaság megfe­lelő ellátási rendszerén, vagy a Szovjetunió külkereskedelmi szer­vezetén keresztül). A szovjet állam szavatolja a résztvevők számára a haszon nekik járó részének, a kö­zös vállalat felszámolása vagy az abból való kilépés esetén pedig más aktíváknak a kifizetését. VLAGYIMIR LAHTYIN, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnökhelyettese (Az APN alapján - rövidítve) Szovjetunió A KARA-TAU F0SZF0RIT-KINCSE Szovjet Közép-Ázsiában, Kazahsztán déli részén magaslik a kopár és kietlen Kara-tau, -kazalt nyelven: Fekete-hegység. A geológusok szerint a hegyvonulat több mint két milliárd tonna foszforit őrzője. Méreteiben az észak-afrikai hegyek és az egyesült államokbeli Sziklás-hegység foszforit-leíőhelyeivel vetekszik. A Kara-tau kincsét a negyvenes években fedezték fel, s részben fel is térképezték, de a széles körű kiaknázást csak a hatvanas években kezdték. Azonban még akkor is gondot okozott, hogy a hagyományos kitermelési és feldolgozási technológiák itt alig váltak be. Ezért a szovjet tudósok elektrotermikus foszforit-tisztítási eljárást dolgoztak ki az elemi foszfor kinyerésére. A Kara-tau területén öt bánya üzemel. Közelükben új városok nőttek ki a földből. A legnagyobb az ötvenezres Zsanatasz, amelynek lakossága előreláthatólag több mint a kétszeresére duzzad a követ­kező 10-15 évben. A környék legfontosabb feldolgozó üzeme a novodzsambuli foszforgyár, amely a termelés 90 százalékát adja. A nagyüzemben a foszforitérc hulladékából nyerik ki az értékes műtrágyagyártási alapanyagot porkohászati technikával. A gyárnak nem a foszformütrágya-alapanyag az egyetlen terméke. Előállítanak takarmányadalékokat és több fajta szintetikus mosóport is. Az elmúlt két évtized során Kazahsztán déli részén, a Kara-tau vonulata és Dzsambul körzetében alakult ki a szovjet vegyipar legkorszerűbb központja. Noha a Szovjetunióban a foszfor-műtrá­gyák alapanyagának jelenlegi első számú forrása az ország európai területének északi részén, a Kola-félszigeten található lelőhely, ezt várhatóan már a közeljövőben megelőzi a Kara-tauban felfedezett 40 újabb lelőhely, amelyek némelyikén dúsítás nélkül is hasznosítható foszforit került elő. (APN) ÚJ! 10 1987. VII

Next

/
Thumbnails
Contents