Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-30 / 4. szám
élsportolókra nem azért leselkedik veszély, mert túl akarják szárnyalni tegnapi önmagukat, jobbak akarnak lenni elődeiknél, hanem azért, mert a győzelem és az egyéni dicsőség érdekében saját egészségüket, életüket is képesek kockára tenni. Egy nemzetközi orvoskonferencián hangzottak el a szavak, s a tudósok a napjaink sportjának rákfenédére, a doppingra, az anabolikus szerekre és más káros jelenségekre gondoltak. Ezek nem kis mértékben segítik a sportolót a csodálatos határok leküzdésében, ám az is ismert dolog, aki hosszú időn át szedi az anabolikus szteroidokat, az súlyosan kockára teszi egészségét. És ki tudja mi vár rá öt, tíz vagy húsz év múltán... Nem egy példa bizonyítja, hogy az elmúlt időszakban a világversenyeken vagy utána több sportoló viszont mérgezéshez, elmezavarhoz vezethet. Az idők folyamán ezekből a növényekből gyógyhatású kivonatokat készítettek az orvosok, a modern gyógyszeripar pedig már évtizedek óta mesterségesen is elő tudja állítani ezeket az anyagokat és különböző származékaikat. A koka növény hatóanyagát, a kokaint 1860-ban állították elő és származékait érzéstelenítéshez használták az orvosok. Élénkítő hatását azonban a sportolók fedezték fel: 1924-ben a Tour de France profi kerékpárosverseny egyik résztvevője elmondta: a versenyek előtt kokaint szoktak szemünkbe cseppenteni. A morfiumhoz hasonló heroint már a 30-as években tiltották az USA- ban, ennek ellenére a sportolók körében is divatba jött. Dick Howard amerikai akadályfutó, aki 1960-ban harmadik volt az olimpián, néhány esztendővel később heroin-túladagolás miatt vesztette életét. A doppingháború azonban csak az ún. amfetaminkészitmények elsük: az amfetamkészítmények nem a sportbeli teljesítmények fokozására készültek, hanem gyógyászati célokra. Közülük elsőként a Preludin tálát utat a sportba: a belga kerékpárosok kezdték szedni, majd az atléták után számos sportág is ..beszállt“. És bekövetkezett az első tragédia: Charlie Gaul az 1955. évi Mar- seille-Avignon kerékpárversenyen idegrohamot kapott az amfetamin tablettáktól és kényszerzubbonyban kellett elszállítani. Soha többé nem hagyhatta el a zárt intézetet. Ennél is tragikusáéban végződött a dán kerékpáros, Knut Jensen tablettaszedése: az 1960-as római olimpián verseny közben holtan bukott le gépéről. Hat esztendővel később megint csak egy kerékpáros vált áldozatává az amfetaminnak: Tom Simpson angol versenyző a Tour de France országúti viadalon esett össze és kórházba szállítás közben a helikopteren meghalj A boncolás állapította meg, hogy hússzoros eredményét is megsemmisítették doppingolás miatt. A súlyemelőknél ez többször is előfordult. De más sportágakban is. Jó lenne azt hinni, hogy az izomfejlesztő hormonok kimutatásával a doppingháború végső fejezetéhez érkeztünk, hogy egyszer és mindenkorra sikerült száműzni a doppingszereket a versenyek küzdőtereiről és kulisszái mögül is. Csakhogy éppen a doppingtörténelem kötetének különböző fejezetei bizonyítják: egy pillanatig sem szabad ölbe tett kézzel ülni, mert az orvostudomány sajnos nemcsak a doppingszerek leleplezésén fáradozik, hanem újabb és újabb serkentő anyagok felfedezésén is (igaz, ezeket az anyagokat előbb minden esetben a gyógyításban használják fel). Még három évtizede sincs, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hadat üzent a doppingolásnak. A harc első szakasza azonban azzal telt el, hogy megfogalmazzák, mit is kell érteni doppingoláson és milyen anyagok szerepeljenek a tiltott listán. A Nemzetközi Dopping Bizottság évekkel ezelőtti ülésén az alábbi megfogalmazást fogadták el a részt vevő országok képviselői:“ Dopping testidegen anyagnak bármilyen formában való szedése vagy adása, illetőleg testazonos anyagoknak szokatlan módon vagy mennyiségben használata a versenyeken, nem természetes . és nem fair teljesítményfokozás céljából. A versenyzők, edzők, gyúrók és más kísérő személyek által versenyen ilyen anyagok birtoklása és átadása ezért szigoróan tilos!“ Később egy újabb konferencián abban állapodtak meg a szakemberek: a dopping ténye csak akkor tekinthető bizonyítottnak, ha a sportoló által bevett anyagot minden kétséget kizáróan ki lehet mutatni. A dopping az angol „dop“-ból származik. A dop szó eredetét viszont Afrikában kell keresni, ugyanis a dop a dél-afrikai kafferek nyelvén nem más, mint egy erős pálinka, amelyet izgató hatása miatt a kultikus ünnepeken ittak. Később azután minden bódító hatású italt dopnak neveztek. Az angolok pedig átvették a szót jelentésével együtt és amikor a lóversenyeken a lovaknak teljesítményfokozás céljából különféle serkentő anyagokat adtak, ezt gyűjtőnévvel doppingnak nevezték. A serkentő és bódító hatású növények kivonatait, mint az ópiumot, a hasist és a meszkalint már az ókorban is ismerték. Ezeknek az anyagoknak közös tulajdonságuk, hogy a fáradtságérzést megszüntetik, kellemes közérzetet - eufóriát - keltenek. Ismeretes azonban, hogy élvezetük hamarosan megszokássá válik, és a kívánt hatás eléréséhez ezért egyre növelni kell az adagolást. Ez terjedésével robbant ki. Az Amfetamin ősét, a Benzedrint egy amerikai vegyész még a múlt század végén állította elő mesterséges úton, majd két angol vegyész kiderítette: kémiai szerkezete és hatása nagyon hasonlít a mellékvese hormonjához, az adrenalinéhoz. Érszűkító hatása jóvoltából a sebészek már régóta alkalmazzák az adrenalint; a Benzed- rin azonban könnyebben párolgó vegyület volt, s így permet alakjában is fel lehetett használni. Hamarosan az is feltűnt az orvosoknak, hogy a Benzedrin következtében a betegek nyugtalanokká váltak a műtét után. Ezt az élénkítő hatást felismerve azután tabletták formájában is megindult a gyártása. Elsőként az amerikai egyetemi hallgatók csaptak le ezekre a tablettákra, a vizsgák előtti szorongás leküzdésére kezdték használni. A Ben- zedrinhez hasonló vegyületet állítottak elő a németek Pervitin néven és a második világháború alatt az éjszakai légitámadások pilótáinak adták álmosodást gátló hatása miatt. Erre az angolok is előrukkoltak hasonló vegyülettel, ók a Methedrin nevű drogot adták hasonló célból. Mindezt a hosszú kitérőt azért kellett elmondani, hogy érzékelhesA súlyemelőket többször is rajtakapták, hogy anabolikus szteroidokat használnak (Archívumi felv.) mennyiségű Dexedrint vett be. Olaszországban 1949 és 1963 között öt labdarúgó szenvedett súlyos sérülést amfetamintól, egy pedig meghalt. És ki tudja, hányán váltak ronccsá? Nemzetközi statisztikai adatok szerint az utóbbi másfél évtizedben csaknem 200-ra tehető a különböző sportágak doppingáldozatainak száma. Miért is veszélyesek az amfeta- minkészítmények, amelyek egyébként a gyógyászatban üdvözítő hatást fejtenek ki? Elsősorban a megszokás miatt, vagyis azért, mert az adagolást egyre fokozni kell. Viszont ebben az esetben idegesség, nyugtalanság, álmatlanság lép fel, a sportoló egyszerűen képtelen kipihenni magát, emelkedik a vérnyomása, fejfájás, reszketés, hidegverejtékezés, szívinfarktushoz hasonló szorongás támad. Mérgező adagolás esetén pedig nagyfokú izgatottságot, szédülést, idegbántalmakat, eszméletlenséget és szívbénulást idéz elő. E doppingszerek halálos veszélye abban rejlik, hogy miután fokozzák a központi idegrendszer tevékenységét, teljesen kikapcsolják ’a fáradtságérzést és ezzel a szervezet védett erőtartalékait is felhasználják. A szervezet tehát nem képes leadni időbeni vészjelzést, s a védett erőtartalékok felhasználódása következtében elfogy az alapvető életfolyamatokhoz, a légzéshez és a szívműködéshez szükséges energia. Ennek a szörnyű következménynek a felismerése vezetett oda, hogy az amfetaminkészitmények a tiltott anyagok listájára kerültek. Hiába volt azonban a felismerés, a sok áldozat, az amfetaminok betiltása után egy újabb doppingszer került a sportolók érdeklődésének középpontjába. összefoglaló néven anabolikus szteroidoknak nevezik őket, vagy közérthetőbben: izomfejlesztö hormonok. Az anabolikus szteroidok hatás- tanilag az androgén szteroidokhoz hasonló anyagok. Az androgén hormonokat főleg a herék, de kis meny- nyiségben a mellékvese is termeli. Elsősorban gyógyszerként használják az orvosok, mivel fokozzák a fehérjebeépülést a szervezetbe, növelik az étvágyat, így jelentős mértékben növekszik a testsúly. Serdülőkorban adva például meggyorsítja a csontosodást, viszont a növekedés hamarabb megáll. Mellékhatása korántsem közömbös: a nőknél szö- rösödést idézhet elő, a férfiaknál pedig csökkentheti a spermatermelést és ez impotenciához vezethet. Romboló hatásáról egyetlen példa a sok közül. A finn Kaarlo Kan- gasniemi, a mexikói olimpián aranyérmet nyert súlyemelő 35 éves korára százszázalékos rokkant lett. Kilencven kilogrammról hatvanra fogyott le és idegileg teljesen roncs. Sem gondolatai, sem mozdulatai fölött nem tud uralkodni. Kangasniemi a mexikói olimpia előtt súlyos izomsérüléssel bajlódott. Ekkor nyelte le az első pirulákat. Az anabolikus szteroidok segítségével gyorsan elmúltak izomfájdalmai és erőnléte is hamarosan helyrejött. A tablettákat azonban felgyógyulása után sem tette félre, sót egyre többet és többet vett be. Münchenben már csak a 6. helyre futotta erejéből; aztán szomorú hírt adta tudtul, hogy mi is történt vele. Az izomfejlesztö hormonokat a 60-as években az USA-ban vetették be a sportolók teljesítményének Volt rá példa, hogy a világbajnokságról is hazaküldtek labdarúgót doppingolás miatt (Archívumi felv.) fokozására. Hamarosan az egész világon elterjedtek, s a dolog vége az lett, hogy a sportolók túlnyomó többsége (főleg a súlyemelők és a nehézatléták) hormonokkal „pumpálta“ fel magát. Egyik-másik versenyző fantasztikus világcsúcsot produkállt, azután vészes gyorsasággal eltűnt a süllyesztőben. Az őszintébbek nem is tagadták, hogy minek köszönhetik a csúcsfomát. Vaatainen, a finnek volt Európa- bajnok futója, arra a kérdésre, mi kell ahhoz, hogy valaki manapság átlagon felüli eredményt érjen el, rezignáltan csak ennyit mondott: „Pénz és egy jó orvos!“ Az izomhormonok hosszú évekig nem szerepeltek a doppinglistán. Hogy miért? Látszólag pofon egyszerű a magyarázat. A hormonokat kizárólag a versenyek előtt - világ- bajnokság, olimpia - érdemes szedni, majd néhány héttel vagy hónappal előtte abba kell hagyni. Ebben az esetben ugyanis már nem lehet kimutatni a versenyző vizeletéből, véréből, verejtékéből, hogy szedett-e hormonokat vagy sem. Amikor a NOB végül doppinglistára tette az anabolikus szteroidokat (még a müncheni olimpia előtt), a sportolókat nem rázta meg túlságosan a határozat. Mindenki szorgalmasan nyelte tovább, mondván, úgysem lehet kimutatni. Mintegy 10 évvel ezelőtt robbant a bomba! Bannister, az egykori angol csodafutó, aki később orvos lett és munkásságát, minden erőfeszítését az izomfejlesztö hormonok leleplezésére áldozta, nemzetközi sajtó- tájékoztatón jelentette be: orvosi csoportjuk megtalálta a hormonok kimutatásának módszerét. Természetesen nem árulta el, hogy a hormon beszedését követően mennyi idő elteltével képes megállapítani a doppingolás tényét. Röviddel ezután a NOB értesítette a tagországokat, hogy a montreali olimpián rendkívül szigorú ellenőrzést tartanak. Volt, aki ezt komolyan vette, volt, aki nem. Egyesek felemás megoldást választottak: szedték a hormonokat, de csak csínján, hátha nem sikerül kimutatni. Az olimpia és a későbbi világversenyek nem adtak egyértelmű választ a doppingellenőrzések csalhatatlanságára, még akkor sem, hogy súlyemelő berkekben többször érmek és helyezések hullottak is. Sokan mondják, nem csak a súlyemelők szegték (szegik) meg az anabolikastopot... A sportban a csúcshajhászás korát éljük, és a cél elérését sokszor mindenféle visszatetsző eszköz szentesíti. Magától a sportolótól talán még nem is várhatjuk, hogy ó tiltakozzon elsőként a doppingszer használata ellen. Bár Alan Simpson angol középtávfutó 1966-ban nyert ezüstérmét két esztendővel később saját maga adta vissza, mert doppingszert szedett. ~ A dopping elleni harc egyre kecsegtetőbb eredményekre jogosít. A kérdés csupán az: nem születnek-e a jövőben újabb doppinganyagok? PETHES SÁNDOR VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10., telefon: 309, 331-252, 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Táviró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Piavda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Martanoviőova 21.). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábrezie 15., II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaöe, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. ffl Mil: M nnnniiin ■
