Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-09 / 1. szám
szú 9 * ÉÜ A Dél-csehországi kerület egyik határvárosa, a Sumava lábánál elterülő Volary, jellegzetes hegyvidéki település. Ebben a kisvárosban összpontosul az az egész Csehországot érintő természetvédelmi tevékenység, amely a köztudatban Formica 1 akció néven vált ismertté. Az erdei vöröshangya (Formica ruta) a hangyák családjának egyik leghasznosabb faja. A ragadozó életmódot folytató vöröshangyák jelentős szerepet játszanak az erdei rovarvilág egyensúlyának fenntartásában; megakadályozzák a kártékony rovarok túlzott elszaporodását. Hangyabolyukat napfényes kis erdei tisztásokon építik; az olykor 5 négyzetméternyi alapterületű fészek felépítése tíz évig is eltart. A gazdag erdei flórával övezett területeket kedvelik, melyeken a zsenge növényzet és az idős fák egyaránt megtalálhatók. Érthető hát, hogy az erdei vöröshangyák életének nem különösebben kedvez századunk rohamos ipari-gazdasági fejlődése, a nagy területeken folyó fakitermelés, az ember megannyi óvatlan beavatkozása a természet rendjébe. Európa-szerte komoly erőfeszítéseket tesznek az erdei vöröshangyák megmentéséért. A Cseh Természetvédelmi Szövetség a Kulturális- valamint az Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztériummal karöltve 1982-ben hifdette meg a Formica-akció nevű programját.- Első hazai tapasztalatainkat - még a programot megelőzően - a Teplicei járásban szereztük - tájékoztat Jaroslav Hruéka, a Formica-akció szervezője és irányítója. - Itt merült fel, hogy az erdőbe mélyen benyúló, egyre terjeszkedő meddőhányó elől meg kellene menteni a hangyabolyokat, át kellene őket telepítenünk. 1976-tól folyamatosan bővítettük ismereteinket az erdei vöröshangyák életéről, s a külföldi tapasztalatokat is figyelembe véve 1982-ben belekezdtünk a program megvalósításába, melynek fő célja a hangyák sok hasznot hajtó tevékenységének céltudatos kiaknázása. Ehhez mindenekelőtt pontosan fel kellett térképeznünk előfordulásukat. Ma már Csehország valamennyi járásában számontartjuk a hangyabolyokat, azok nagyságát, alakját, elhelyezkedését stb. Az aprólékos munkát a járási természetvédelmi szövetségek útmutatása alapján a természetbarátok és erdészek végezték. Persze céljaik megvalósítása nem egyszerű.- Sajnos több tényező is gátolja munkánkat - jegyzi meg Jaroslav Hruéka. - Még mindig sokan vannak, akik csak legyintenek: ugyan már, egy hangyaboly miatt... Pedig mi nem azt akarjuk, hogy a hangyák miatt szünteselég egy pár hangyabolyt telepíteni az érintett területre. A természet nem így működik. A hangyák ilyen esetben már tehetetlenek: a természetben akkor támadják meg a kártékony rovarokat, amikor azok mértéktelen szaporodása kezdetét veszi. Úgy is mondhatnám, munkájuk észrevehetetlen, jelenlétük abból látható, hogy az erdőkben látszólag nem történik semmi. A hangyabolyok telepítése tehát rendkívüli körültekintést igényel. A hangsúlyt mindenekelőtt a megelőzésre kell helyezni. Mai ismereteink már többé-kevésbé lehetővé teszik, hogy reálisan felmérjük egy-egy erdő életének várható alakulását és elejét vegyük egy esetleges katasztrófának. Persze mint minden munka, ez is elsősorban az emberi tényező függvénye.- Valóban - bólint egyértelműen házigazdám. - Sokan például alibizmusból nyúlnak a,, megbízhatóbb' vegyi eszközökhöz. A kötelező természetvédelmi óvintézkedések ugyanis csak akkor kerülnek az érdeklődés középpontjába, ha már megtörtént a baj. S ha ilyenkor valakit felelősségre vonnak, nehéz elképzelni, hogy bárkit is kielégítene a magyarázat: én bíztam a hangyákban... Ezért inkább már eleve a vegyszert vetik be, s ha ennek ellenére bekövetkezik a katasztrófa, úgy a felelősök védve vannak, ők minden lehetőt elkövettek... Már csak azért is jobban figyelembe kell venni a természetvédelmi szervek szakavatott, felelősségteljes javaslatait, észrevételeit, noha természetesen ők sem tévedhetetlenek. Nekünk tulajdonképpen minden konkrét esetet külön-külön kell elbírálnunk, mert ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs egyforma hangyaboly sem... A Formica-akció első szakasza az idén lezárult. A további feladatok szerteágazóak. Az erdei vöröshangya kipusztulásának megakadályozása ugyanis több szempontból is fontos. A vöröshangyák például fészkükben az ember szempontjából ártalmatlan levéltetveket nevelnek, mézharmatuk miatt. Egy boly évente 200 liter mózharmatot termel, amelyen aztán számos egyéb rovarfaj élősködik. A vöröshangya mintegy 200 rovarfajt vonz a bolyok közelébe. Ezek viszont más állatok eleségéül szolgálnak; pl. a hangyabolyok közelében ötször annyi harkályféle él, mint egyebütt. így az erdei vöröshangya közvetve hozzájárul az erdő fáinak „gyógyításához“ is. Maga a vöröshangya a fájd kicsinyeinek tápláléka. Ez az ugyancsak veszélyeztetett madár, kicsinyeit a hideg elöl gyakran rejti a „jól fűtött“ hangyabolyba, ahol egyúttal „hangyafürdót“ is vesznek, azaz fertőtlenítik magukat, a hangyák által termelt hangyasav ugyanis elpusztítja a fajdokon élősködő apró állatokat.- De említhetünk egy további gazdasági szempontot is - egészíti ki Jaroslav Hruéka. - Tudniillik az erdei vöröshangya meggyorsítja a meddőhányók élettelen talajának termékennyé tételét. Például az észak-csehországi meddőhányókra telepített hangyabolyok közelében rendkívül gyorsan regenerálódik a természet. A hangyák porhanyó- sítják és levegőssé teszik a talajt, s a növényzet itt szemmel láthatóan gyorsabban fejlődik. Nem mellékes az sem, hogy a vöröshangya viszonylag állandó helyhez kötött faj, egy boly akár száz évig is elélhet. A munka még a kezdeteknél tart, de nem is sietünk különösképpen, el akarjuk kerülni az óvatlan lépéseket. Az élő természettel dolgozni mindig óriási felelősség! A nem eléggé körültekintő telepítés például azt is jelenthetné, hogy bizonyos területeken,,elősegíthetnénk“ egyes, amúgy is kipusztulóban levő, védett rovarok számának megtizedelését... A Formica-akció szemléletes példája annak az erőfeszítésnek, melyet korunk embere folytat a megbolygatott természet egyensúlyának helyreállításéért. A cseh szakemberek által nyert tapasztalatok segítségükre lehetnek a szlovákiai természetvédőknek, akik a közeljövőben hasonló programot akarnak megvalósítani. jEN£ sük be a fakitermelést, a közművesítést vagy a kőolajvezeték építését. Egyszerűen arról van csak szó, hogy jelen akarunk lenni a gazdasági, főleg az erdőgazdasági tervek jóváhagyásánál, és amennyiben szükséges, javaslatainkkal csökkenteni szeretnénk a gazdasági tevékenység természetre káros hatását. Adott esetben pedig menteni a menthetőt, például a hangyabolyok áttelepítésével. Jó tapasztalataink vannak a Plynoprojekt vállalattal, amely messzemenően figyelembe veszi észrevételeinket. Sokan túlzott reményeket fűznek a hangyákhoz, abban bíznak, hogy bevetésükkel megszüntethető a vegyszeres erdei rovarirtás. Sajnos ez utópia, mivel a megbomlott természeti egyensúlyt ma már végsösoron csak vegyi anyagok bevetésével tarthatjuk elfogadható keretek között. A hangyák csupán csökkenthetik a vegyszerezés mértékét és már ez sem elhanyagolható tényező. Téves nézet, hogy egy-egy kártékony rovar elszaporodásakor Az erdei vöröshangyák nőstényeit kis dobozokban pároz- tatják Jaroslav Hruéka mintát vesz (Jaroslav Suman és Jaroslav Hruéka felvételei) < ! 'V Kissé gyanakodva fogadnak a kezeltek, ám miután kísérőm a nevemben is megígéri, hogy a riportalanyok teljes anonimitást élveznek - oldódik a légkör, mi több, hamarosan kötetlenül, viccelődve társalgunk. Közép- Szlovákia egyik ismert nagyüzemének lakatosa a társaság szóvivője.- Az én esetemben tudniuk kell - mondotta —, hogy mifelénk nagy hagyománya van a szőlőtermesztésnek, a szőlő levét üdítő helyett isszák az emberek. A szüleim nem voltak ugyan alkoholisták, de a reggelit házunkban el sem lehetett képzelni egy-egy félliter forraltbor nélkül. Abban az időben - gondolom így van ez most is - egy 16 éves legénynek már illett bálba járni, s aki a mulatságban el nem fogyasztott egy-két üveggel, azt kinézte a társaság, még a lányok is kinevették. Jól jött a hazai rizling a katonaság alatt is. Később, amikor leszereltem sem láttam kárát a szeszfogyasztásnak, mert az ember rengeteg sok dolgot el tud intézni a borosüveg mellett még az üzemen belül is. Csak a legutóbbi időben folyik propaganda az alkoholfogyasztás ellen. Az idén egy alkalommal már fújatni is akartak a belépéskor. A ballon egy olyan munkatársnál volt, aki nálamnál is többet piál. Nem szóltam neki egy szót se, csak a szemébe néztem. Aztán szép lassan a táskájába csúsztattam a szondát... Hanem a családi életem, az nagyon elmérgesedett. Olyannyira, hogy most már az asszony is egyre gyakrabban nyúl a pohár után. Ilyenkor persze cirkuszolunk.- Meséld el azt is, hogyan kerültél ide - szól közbe egyik szobatársa a többiek derültségét is kiváltva. - Pont arra akarok kitérni - csitította le a vihorászó társakat. - Szóval, mint mondtam, gyakran cirkuszoltunk otthon, s legutóbb úgy főbe kólintott a feleségem, hogy most itt vagyok. Na de ennek most már vége, új élet kezdődik nálunk, a poharat már nézni sem bírom, inkább a vizet is csapról iszom ezután.- Majd meglátjuk - reagált derűsen a doktornő, aztán újabb élettörténet következett öt percbe szűkítve.- Zootechnikusként dolgoztam az egyik közeli földműves-szövetkezetben - mondja egy harminc év körüli fiatalember - s közvetlen környezetemben senki nem vetette meg az italt. Fizetésnapokon általában összeadtunk egy-egy üvegre, később kettőre, háromra. Sajnos, nem elégedtünk meg ennyivel, az italozást sokszor a késő éjszakai órákig folytattuk a vendéglőben. A feleségem nem nézte jó szemmel a kimaradásokat, s javaslatára elköltöztünk a szomszéd faluba, ahol szintén az állattenyésztésben dolgoztam, de már csak etetőként. Amikor munkába álltam, a gazdaság vezetője elbeszélgetett velem, tudott viselt dolgaimról, de azt is elmondotta, nem tekinti véglegesnek beosztásomat. Ha bizonyítok, nála is zootechnikus leszek. Csakhát nem tudtam bizonyítani, sőt az egynapos kimaradásokból két-három naposok lettek, s ilyenkor bizony a teendőket is a kollégák látták el helyettem. Sajnos, családi dolgaim is úgy alakultak, hogy sokszor csak az alkoholban láttam a kiutat. Első gyermekünk testi fogyatékos és ez nagyon elkeserít. Nemrég azonban világrajött a másik gyerek is. Nagyon örültem, mert egészséges, meg is ünnepeltem, hat hétig tartó ivássorozat következett. Azóta munkában sem voltam, jóformán étel sem volt a számban. Egészségi állapotom annyira megromlott, hogy már járni is alig bírtam. Most itt vagyok, meg akarok gyógyulni, el akarom felejteni az elmúlt másfél esztendőt... Hasonlóképpen nyilatkoztak, fogalmaztak a többiek is.- Csupa elszántság ez a társaság - mondom immár kinn a folyosón a doktornőnek.- Na, azért ennyire nem egyértelmű a dolog, mert a tizenhat páciens közül legalább hárman-négyen nem először fekszenek az osztályon, a gyógyulásukra eleve kevesebb az esély a többiekénél. Másoknál is tapasztaltunk akarati gyengeséget, ami végül meghatározza a tévútra tért emberek sorsát. Sajnos, az eredményeink azért sem jobbak, mert a társadalmi szokások is ellenünk munkálnak, a munkahelyek vezetői is nagyon elnézőek az alkoholistákkal szemben. Sokszor a család panaszai sem érdeklik őket, s csak azután kérik segítségünket, amikor már a munkahelyen sem tudnak mit kezdeni az alkoholtól függővé vált emberekkel. Pedig kezdetben sokkal több az esély a teljes gyógyulásra. Aztán, mint hallottuk, a családokban sem egyformák a nézetek az alkoholizmusról. Komoly gondot okoznak a cigánycsaládok alkoholistái. Először például a feleség - akit részeg férje testileg megcsonkított - ragaszkodott az intézeti gyógykezeléshez, aztán úgy két hét elteltével az asszony könyörög, veszekszik, fenyegetőzik, hogy engedjük szabadon a férjét. Szólni kell még a gyorsan terjedő női alkoholizmusról, ami még bonyolultabb probléma. Sajnos, mind gyakrabban találkozunk narkósokkal is. Az alkohol orvossággal keverve az ember szervezetére nézve jóval veszélyesebb, túladagolása azonnali halált is okozhat. A fiatalok körében terjed a szipózás is. Intézetünkben tavaly négy tizenévest kezeltünk, s tudunk olyan esetekről, amikor a romboló hatású vegyszereket csoportosan élvezik. Talán mondanom sem kell, hogy gyógykezelésük mennyire bonyolult és hosszadalmas. Az alkoholisták, a narkósok, és szipósok számának növekedése valós tény, s meggyőződésem, hogy a folyamat megfékezése nem lehet csak az egészségügy feladata, hanem mindannyiunké, az egész társadalomé. HACSI ATTILA 57.1. 9.
