Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-09 / 1. szám

f szocialista gazdasági integráció továbbfej­lesztése szükségessé teszi a tagországok népgazdasá­gai egyes elemei közötti köz­vetlen együttműködés bőví­tését, szorosabbá tételét, kö­zös egyesülések, vállalatok, szervezetek, tervezőirodák és laboratóriumok létesíté­sét. Ez a 2000-ig szóló tudo­mányos-műszaki haladás komplex programja sikeres teljesítésének elengedhetet­len feltétele. Ezt a a célt szolgálta az a cseh­szlovák-szovjet megállapodás, amelyet tavaly novemberben Nyi- kolaj Rizskov szovjet és Lubomír Strougal csehszlovák miniszterel­nök látott el kézjegyével. Előirá­nyozza a két baráti ország vállalatai és gazdálkodó szervezetei köz­vetlen termelési és tudományos- műszaki kapcsolatainak a megte­remtését és magában foglalja a közös vállalatok és nemzetközi egyesülések létrehozásának fő alapelveit. Több száz ilyen szovjet és csehszlovák vállalat-, illetve szer­vezetpáros jön majd létre az elkö­vetkező hetekben, hónapokban, s jelenleg már 17 ilyen duó kialakult. Ezenkívül a megállapodás értel­mében 12 közös vállalat és nem­zetközi egyesülés létesül, ezek közül három már működik. Mit is jelentenek a gyakorlatban a közvetlen kapcsolatok és mi tet­te szükségessé mielőbbi kialakítá­sukat? A közvetlen kapcsolatok nemzetközi egyesülések, vállala­tok és szervezetek közötti kapcso­latok, amelyek a biztosított jogok és a teljes jogkör keretében való­sulnak meg, mindemellett önálló­ságuk határait körvonalazzák a baráti országokban érvényben lévő gazdasági törvények és elő­írások. Az együttműködésnek ez a for­mája lehetővé teszi a tartós és hatékony tudományos-termelési kooperációt, a leghaladóbb ta­pasztalatok aktív kicserélését, a kölcsönös segítségnyújtást az új technika és technológia bevezeté­sénél és kiaknázásánál. Megnyitja az utat a munkatermelékenység növeléséhez, az egyes vállalatok zavartalan korszerűsítéséhez és rekonstrukciójához, a meglevő ka­pacitások lényegesen jobb kihasz­nálásához, a forrásokkal való ta­karékoskodáshoz, a termelés nö­veléséhez, amely technikai szín­vonalát és minőségét tekintve túl­lépi a világszínvonalat jelentő ter­mékekét is. Másszóval: a két baráti ország szervezetei közötti együttműkö­dés olyan módját jelentik ezek a kapcsolatok, amelyek kedvező feltételeket teremtenek a vállala­tok gazdasági kezdeményezésé­nek érvényre juttatásához és bel­ső tartalékaik maximális mozgósí­tásához. A közvetlen kapcsolatok az egyesülések, vállalatok és szerve­zetek szintjén meglévő tartalékok bekapcsolásával az együttműkö­dés megszilárdítását tartják szem előtt. Jelenleg országaink már el­jutottak egy olyan határhoz, ame­lyen túl számos problémát már nem lehet megoldani csak az ál­lamközi megállapodások alapján. Sok esetben ezt sokkal hatéko­nyabban meg iehet tenni az egye­sülések és vállalatok szintjén. Ez magától értetődő, hiszen a ko­operációval kapcsolatos teendők valamennyi összetevőjét nem le­het ily módon részletekbe menően eltervezni, irányítani és ezt a fel­adatot a legjobban maguk a ter­melők és a kutatók tudják megol­dani. Természetesen szem előtt kell tartani, hogy ez az integrációs együttműködési forma a tervszerű gazdálkodás feltételei közepette nem fejlődhet sikeresen állami ellenőrzés nélkül. A baráti orszá­gokban folyó tervszerű tevékeny­séget nem szabad, hogy felváltsák az önállóan gazdálkodó szerveze­tek ellenőrizhetetlenné váló piaci kapcsolatai. A közvetlen kapcso­latok nem felváltják, hanem kiegé­szítik országaink központi irányító szerveinek együttműködését és az irányítás minden szintjén a tervszerű együttműködés fontos elemét jelentik. Magától értetődően a Szovjet­unióban és Csehszlovákiában is léteznek saját belső normatív elő­írások, amelyek meghatározzák a gazdálkodó szervezeteknek a szocialista országokban lévő partnereihez fűződő kapcsolatait. Ezeknek minden eltérősége és jel­legzetessége ellenére van egy kö­zös vonásuk: lehetőséget nyújta­nak az egyesülések, üzemek és szervezetek közvetlen együttmű­ködésének beindításához. Gyakorlatilag a közvetlen kap­csolatok létrehozásának két útja létezik. Egyik a nemzetközi ko­operáció, amelynek során létre­jönnek az együttműködés további elmélyítéséhez és hatékonyságá­nak növeléséhez a feltételek a közvetlen kapcsolatok szüksé­gessé válása révén. A másik út az egymással baráti kapcsolatokat fenntartó területek, város'bk, határ menti körzetek vállalatai között meglévő baráti kapcsolatok bőví­tése. Ezeknek eddig túlsúlyban in- formatív-megismeró jellege volt, ezentúl a tapasztalatcsere, a nem­zetközi szocialista munkaverseny egyik formáját jelentik majd, s ezek kicsúcsosodhatnak a köz­vetlen tudományos-műszaki és termelési együttműködésben. Lehetséges egy harmadik út is: a rokonvállalatokról kapott infor- mációk^'alapján kialakul a kölcsö­nös érdekeltség a szoros tudomá­nyos-műszaki termelési kapcsola­tok kialakítása iránt. A közvetlen kapcsolatok szá­mos példáját sorolhatnánk fel. Ezeknek köszönhetően lehetőség nyílik a munka jobb egyeztetésé­re, a tudományos kutatásokra és a konstrukciós munkákra fordított idő lerövidítésére, illetve a pénz­eszközök lényeges csökkentésé­re, s ugyanakkor minőségileg lé­nyegesen jobb mutatók elérésére. • A szerszámgépeket gyár­tó moszkvai Vörös Proletár Üzemben a rugalmas, automa­tizált gépsor bevezetésével gyakorlatilag megnégyszere­ződött a munka termelékeny­sége. Az új gépsor alkalmazá­sa lehetővé teszi a termelési program gyorsabb ütemü inno- válását. A termékek minősége lényegesen javul a termelési költségek csökkenésével pár­huzamosan. A moszkvai üzem nemcsak szovjet partnerek, hanem más KGST-országok- ban, többek között Csehszlo­vákiában, lévő partnerek szá­mára is állít elő ipari robotokat és számjegyvezérlésű szer­számgépeket. • Az év elején kezdte meg üzemelését Moszkvában az az új, korszerű automatikus tele­fonközpont, amely például Például a CKD-Elektrotechnika üzem és az Elektroszila szovjet termelési egyesülés kapcsolatai segítettek a csehszlovák gépi­parnak abban, hogy gyorsabban megbirkózzanak a nagy teljesít­ményű léghűtéses aszinkronmo­torok gyártásának feladatával, hogy új szigetelő anyagokat és gépsorokat alkalmazhassanak előállításuknál. A termelési és tudományos­műszaki potenciálok összevoná­sára irányuló törekvés, valamint az értékes gazdasági tapasztala­tok szélesebb körű cseréjének szándéka nem pusztán divatjelen­ség, hanem sürgető korparancs. Szükségessé teszi az egyesülé­sek és vállalatok jogkörének a to­vábbi bővítését a kooperációs kapcsolatok kialakításának terüle­tén. Ugyanakkor fokozódik fele­lősségük a külgazdasági tevé­kenységük iránt, s ezzel párhuza­mosan lehetőségük nyílik a dolgo­zókollektívák aktív ösztönzésére az export növelése érdekében. A közvetlen kapcsolatok elmé­lyítésének irányzata tehát a test­vérpártok és kormányok azon el­határozásának kifejezője, hogy fo­kozzák a vállalatok és egyesülé­sek kezdeményezését, önállósá­gát és a végeredmények iránti felelősségét, beleértve a külgaz­dasági szférát is. A Szovjetunióban az utóbbi idő­ben olyan döntések születtek, amelyek biztosítják a gazdasági feltételeket ahhoz, hogy a szovjet vállalatok és egyesülések felve­hessék a közvetlen kapcsolatot a többi KGST-ország egyes válla­lataival. Számos szovjet egyesü­lés, vállalat és szervezet lehetősé­get kap arra, hogy partnereivel közösen tervezze a termelési ko­operációt, összeállítsa a gyártott termékek listáját és döntsön velük együttműködésben a kölcsönös kooperációs szállításokról. Gya­korlatilag az egész nyereség (le­számítva a kis mértékű költségve­tési befizetéseket) a vállalatok rendelkezésére áll. A nemzetközi munkamegosz­tás, a tagországok tudományos­műszaki és termelési potenciáljá­nak hatékonyabb kihasználása végett célszerűnek tartják közös vállalatok létrehozását - két és sok­oldalú alapon is, s ebben az eset­ben a résztvevők közös szocia­lista tulajdonnal rendelkeznének. Az új együttműködési formák lehetővé teszik a szocialista or­szágok számára, hogy a termelés és a kutatás kiemelt irányaira kon­centrálják az erőforrásokat, hogy biztosítsák az eddig hiánycikknek számító termékek gyártását, s ugyanakkor a vállalatközi haté­kony nemzetközi gazdasági elszá­molás rendszerének a bevezeté­sével felszámolják az együttműkö­désben a bürokratikus korlátokat A közvetlen kapcsolatok ki­alakítása az integráció elmélyí­tésének útján újabb fontos lé­pést jelent, s ezzel a tagorszá­gok közös törekvésekkel hozzá­járulnak a gyorsítás stratégiájá­nak, az intenzifikálásnak a meg­valósításához, a közösség mű­szaki és gazdasági sebezhetet- lenségének a biztosításához. JURIJ GAVRILOV szükségtelenné teszi az éb­resztések megrendelését. Aki ezt óhajtja, elég, ha kitárcsáz­za a 1 OO-as számot, amelyen rögzítik a megrendelést, s négyszámjegyü kód formá­jában betáplálják a berende­zésbe az ébresztés napját, óráját, percnyi pontossággal. A telefon az illetőt a meghatá­rozott időben olyan pontosság­gal ébreszti fel, akár egy éb­resztőóra. • Az NDK-beli Schwerin- ben új típusú, jobb hőtartó pa­raméterekkel rendelkező pa­neleket alkalmaznak az építő­iparban. A WB 85 I típus lehe­tővé teszi például azt, hogy a korábbi paneltípusokból épí­tett házakkal összehasonlítva az új eljárással készítettekben fűtésre 25 százalékkal keve­sebb energiát használjanak. Közös gyorsítás Új, hatékonyabb formák a KGST-együttműködésben SZÁMOK, TÉNYEK, ADATOK Kubában a Szovjetunió műszaki segítségével két hőerőművet építettek fel, az egyiket Santiago de Kubában, a másikat pedig Marielben. Mindkettő elsősorban Havannát és a környékbeli mező­gazdasági, Illetve ipari üzemeket látja el elektromos energiával. Csehszlovákia az Október 10-e elnevezésű hőerőmű építését segí­tette energetikai berendezések szállításával. Felvételünkön az utóbbi energetikai létesítmény vezérlóterme látható. (Telefoto - ŐSTK) A minőség - politikai feladat Az SZKP XX VII. kongresszusán elfogadott határozatok követke­zetes és határozott teljesítésére irányuló törekvéseket bizonyítja az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsának az 540. számú határozata, amely atermékekminöségének lényeges megjavítását irányozza elő, s ebből a célból új, önálló szerv létesült a termékek állami átvételére - az Állami Átvétel nevű. Ez az új szerv a Szovjetunió Normaügyi Állami Bizottságának tartozik felelősség­gel, s nem a vállalatoknak. Az új bizottság megalapítása sürgető szükségszerűségként merült fel azzal összefüggésben, hogy a szovjet társadalom minden szakaszán megindult az átalakítás folyamata. Ez felöleli az állampolgárok életének minden irányú jobbítását, beleértve a kiváló minőségű, megbízható termékekkel való zavartalan ellátását is. Mind ez idáig azonban a szovjet termelőüzemek egész sorában a gyártott termékek elégtelen minőségűek és alacsony műszaki színvonalúak. Ezen a helyzeten mindeddig nem sikerült olyan mértékben javítani, mint ahogy az szükséges lett volna. Ezt bizonyítja például az a körülmény is, hogy a tavalyi év első kilenc hónapjában 492 ezer televízió eladását állították le, mivel nem feleltek meg az előírt normáknak. Ugyancsak ez alatt az idő alatt állították le 259 ezer magnetofon, 156 ezer rádiókészülék, 40 ezer hűtő forgalmazását (Az adatok az Ekonomicseszkaja Gazeta tavalyi 48. számából valók.) Szintén innen merítettük a következő adatot is: tavaly minden 4. tévékészülék javításra szorult, s minden hatodik magnetofonnak ugyanez lett a sorsa. A kereskedelmi hálózatban 1986. október elsejéig több mint 2 milliárd rubel értékű eladhatatlan áru halmozódott fel, mivel minőségükszámos kívánni­valót hagyott maga után. Ilyen helyzetben az SZKP határozott lépést tett és úgy határozott, hogy létrehozzák a termékek állami átvételével foglalkozó már említett szervezetet. Ezt az a körülmény is indokolta, hogy az elkövetkező években a korábbinál lényegesen nagyobb feladatok várnak a szovjet gazdaságra, s a kongresszusi anyagok is sürgetik azt, hogy a szovjet gyártmányoknak nemcsak, hogy el kell érniük a világszínvonalat, hanem paramétereiket tekintve azt túl is kell szárnyalni. E célok teljesítéséhez, a termékek állandó műszaki korszerűsítéséhez, megbízhatóságuk lényeges javításához járul hozzá az állami átvétel megteremtése. A tavalyi év második felében már több ágazat tizenkilenc vállalatánál kísérletileg beindították az átvételnek ezt a formáját és 1987. január elsejétől országos méretben áttértek a termékek állami átvéte­lére. A kísérletbe bevont vállalatok első tapasztalatai nagyon pozití­vak. A legjobb eredményeket ott érték el, ahol sikerült megszilárdí­tani a technológiai fegyelmet, felülvizsgálták a műszaki dokumentá­ciók normaigényességét és az elavult ellenőrző és mérőberende­zéseket korszerűbbekkel váltották fel. Ilyen pozitív változásokat tapasztaltak például a moszkvai Frezer üzemben, a szmolenszki hűtögyárban és továbbiakban. A minőség javulásával párhuzamo­san jelentősen csökkent a reklamációk száma. A kísérlet kedvező eredményei alapján újévtől 1500 iparvállalat­ban vezették be ezt a gyakorlatot, elsősorban olyanokban, amelyek a népgazdasági szükségletek kielégítése szempontjából a legfon­tosabb termékeket állítják elő. Ezek közé tartoznak elsősorban az elektrotechnikai ipari, a szerszámgépipari, a mezőgazdasági és vegyipari gépgyártási, továbbá a személygépkocsi-ipari és a mérő­műszer-ipari minisztériumhoz tartozó vállalatok. Az új átvételi módszerre történő áttérés természetesen nem egyszerű és problémamentes folyamat. A szovjet sajtót olvasva naponta találkozunk olyan hivatalos bírálatokkal, amelyekben vállalatigazgatókat, sőt minisztereket marasztalnak el azért, hogy nem tesznek meg mindent a minőség javításáért. Egyesek ugyanis szeretnék elnapolni az állami átvételre való áttérést azzal az indoklással, hogy jelenleg nincsenek meg ehhez a feltételek. Ezzel összefüggésben pl. éles bírálatok érték a Szovjetunió könnyűipari miniszterét. Január elsejétől a Szovjetunióban a termékek állami átvételének bevezetésénél nem tűrik meg a kompromisszumokat. Ellenkezőleg: a párt, állami és helyi szervek korparancsnak tartják azt, hogy e rendkívül fontosfeladatteljesítése érdekében mozgósít­sák a dolgozókollektívákat. (A Hospodárske novinyból, rövidítve) E 1987

Next

/
Thumbnails
Contents