Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-26 / 25. szám

N em kell túlságosan hosszú időt eltöl­teni az Egyesült Államokban ahhoz, hogy az a benyomása támadjon az ember­nek: ezt az országot valósággal a hatalmá­ba kerítette az ésszerű táplálkozás és élet­mód pszichózisa. Ha bárki is fellapozza az újságokat, megállapíthatja, hogy a kolesz­terin okozza a mind ez idáig gyógyíthatatlan legsúlyosabb betegségeket és éppen ezért haladéktalanul lépéseket kell tenni a vérben megállapított szintjének csökkentésére. A koleszterszínt elleni harcot tovább fokozta az a körülmény, hogy 1985-ben két ameri­kai orvos, Mihael S. Brown és Joseph L. Goldstein dallasi orvosok a koleszterin kutatásáért megkapták az orvosi Nobel- díjat. De miként hozzákezdeni? Elegendő írni például a megadott címre és a dolgok maguktól mozgásba lendülnek. Csak várni nem szabad! S mintha hívásra ..házhoz jönne“ a néhány oldallal hátrább közölt apróhirdetés, amely arról próbálja meg­győzni az olvasót, hogy fizikai és lelkiállapo­ta viszonylag rövid időn belül megjavul, ha hozzákezd a „transzcendentális meditáció­hoz“: elegendő, ha naponta legalább két­szer ellazult állapotban pár percet elüldögél, és csukott szemmel relaxál. Az eredmény úgymond meglepő lesz. Azonban nemcsak az ilyen fajta meditá­ció lehet állítólag sikeres. Ennek más, lé­nyegesen megeröltetöbb módjáról nap mint nap adnak példát azok, akik kitartóan ko­cognak a parkokban, utcákon és a gyalogo­sok, illetve kerékpárosok számára kialakí­tott járdaszegélyeken rendszeresen, kitar­tóan futnak, teher nélkül, sőt teherrel is a háton, vagy olykor súlyzókat cipelve. Akkor is, ha alábbszáll a hőmérő higany­szála, de rekkenö hőségben is. Az arra járónak rokonszenves látványt nyújtanak. Mintha megfeledkeznének a környező vi­lágról és teljesen magukba mélyednek. De nem ritka látvány az olyan kocogó sem, aki derékszíjba rejtett, vagy egyszerűen zseb­be szúrt japán kazettás magnóval és fülhall­gatóval „közlekedik“. A hallgatott zene rit­musára szaporázza, avagy lassítja a futás tempóját... ésszerű életvitelért megindított mozgalmat teljes mértékben ki­használják az élelmiszergyártó cégek. Ter­mékeik reklámjában nem győzik hangsú­lyozni azt, hogy a készítmény mennyire áldásos hatású a fogyasztó számára. Hogy alacsony kalóriatartalmú, zsir szinte sehol semmi, s ha mégis, akkor csak nagyon kis mennyiségben. Az unalomig ismételgetik, hogy sehol nyoma sincs a koleszterinnek, hogy a táplálék nem tartalmaz konyhasót sem, és mentes a konzerváló anyagoktól. Még koffeinmentes kávé nyoma sem lelhető fel benne. Azt sem mulasztják el hangsú­lyozni, hogy az élelmiszerhez használt nö­vényeket nem szórták be műtrágyákkal, stb. De nemcsak ezekre a körülményekre hívják fel a figyelmet. A felragasztott címkéken gyakran megtalálható az illető élelmiszer összetételének a részletes szétírása, to­vábbá az, hogy napi adagként mennyit ajánlatos belőle elfogyasztani. Pontosab­ban mondva, nem az egész csomag, ha­nem annak elfogyasztott bizonyos hányada, mondjuk egy pohár tej, egy kávéskanálnyi lekvár, egy szelet kenyér, stb. Ha valaki például egy bögre Lucerna márkájú tejet kortyolgat, ezt abban a tudatban teheti, hogy éppen 150 kalóriát, 8 gramm proteint, 11 gramm szénhidrátot, 8 gramm zsírt és 125 milligramm nátriumot fogyasztott el. De leolvasható az is, hogy az említett pohár tej megivásával elfogyasztottam az Egyesült Államokban ajánlott napi proteinadag 20 százalékát, A vitaminból az ajánlott mennyi­ség 4, C vitaminból szintén a4, athiaminból a 6, a kalciumból a 30, a D vitaminból a 25, a B 12 vitaminból a 15, a foszforból a 20, a magnéziumból a 8, a vasból pedig keve­sebb mint 2 százalékot. Hogy mindez bor­zasztó? Tényleg szörnyű. Mindennek ismeretében nem lehet cso­dálkozni azon, hogy az USA-beli gyógy­szertárakban korlátlan mennyiségben vásá­rolhatók vitaminok. Hogy vajon jó-e ez? A gátlástalan vitaminfogyasztás korántsem előnyös, mivel bizonyos fokig a toxikománia egyik fajtájához hasonlítható. A szabad áru­sítás következtében teljesen ellenőrizhetet­lenné válik az, hogy ki mennyi vitaminada­got fogyaszt naponta, egyszerűen nem áll fenn az a lehetőség, hogy szakorvosi fel­ügyelet alatt történjen mindez. És ez a mér­téktelen vitaminfogyasztás főleg hosszú tá­von több kárt okoz, mint hasznot. T ermészetesen az ésszerűséget sem jó túlzásba vinni, hogy ne essünk a másik végletbe. Éppen ezért nem elegen­dő az, hogy elolvassuk az élelmiszer címké­jén feltüntetett szöveget, amelyből például kiderül, hogy a cukormentes rágógumi (ami használ az ön fogainak), valamint a Diet- Cola (amely már legalább annyira elterjedt, mint a hagyományos Coca-Cola) és az alacsony kalóriatartalmú édesítőszer nem okoz súlygyarapodást. El kell olvasni a hát­oldalra nyomtatott szöveget, amelyből kide­rül, hogy az illető élelmiszer fogyasztása veszélyes lehet az egészségre nézve, mivel szaharint tartalmaz, amelyről laboratóriumi kísérletek alapján megállapították, hogy az állatoknál rákos daganatot idéz elő. E felira­tok áttanulmányozása után a legtöbb fo­gyasztónak elmegy a kedve az ésszerű táplálkozástól. Az ésszerű táplálkozásért indított moz­galom szerves része az élelmiszerek mű­anyagokba való csomagolásának a mini­málisra történő korlátozása, sőt kifejezett betiltása is. A tejet kizárólag keménypapír­ból gyártott dobozokban árulják. Az italokat, hagyományos üvegekbe töltik, vagy rendkí­vül könnyen kinyitható, természetes anyag­ból készült dobozokba. A polietilén zacskó­ba csomagolt kenyeret belülről még celo­fánnal is beburkolják. Az élelmiszereknél, de más termékeknél is külön fejezetet érdemelnek az árak. Ezek kísértetiesen a Bat'a-féle gyakorlatra ha­sonlítanak. A termék nem egy dollárba kerül, hanem „mindössze 99 centbe, nem két dollár az ára „csak" 199 cent. Az árak utolsó száma szinte elmaradhatatlanul a ki­lences. Lélekbúvárok állítják, hogyazilyenár vonzó a fogyasztó számára és a vásárlásra ösztönzi őt. Minden terméken a szavatos­sági időn kívül feltüntetik például az egy font sterlingért megvásárolható mennyiséget, de azt is, hogy az illető adagért mennyit kell fizetni. (A látszat az, hogy mindez áttekint­hető a fogyasztó számára, de nem mindig van ez így. Az USA egyes államaiban a termékekre más és más nagyságú fo­gyasztói adót vetnek ki, s ebből kifolyólag az az ár, amelyet a pénztárnál ténylegesen elkérnek a termékért, eltér attól, amely a címkén fel van tüntetve. Az pedig gyakor­latilag lehetetlen, hogy valaki fejben gyor­san kiszámolja az adószázalékokat, hogy véletlenül ne csapják be öt). Korántsem biztos, hogy az illető terméknek holnap is ugyanaz az ára lesz, ami ma. Az ármozgás ugyanis rendkívül gyors, egyik napról a má­sikra, sót, egyik óráról a másikra is változ­hat. Az ár általánosságban viszonylag ala­csonyabb, ha bizonyos termékből valaki nagyobb mennyiséget vásárol. Csökken az ár akkor is, ha a lejártához közeledik a ter­méken feltüntetett szavatossági idő, s ha a terméket el kell tüntetni a pultokról. Na­rancsot, citromot, grapefruitot és más gyü­mölcsféleségeket darabonként árusítanak. A gyümölcsöket nem mérik. E gyébként ahány üzlet, annyiféle ár. Mások az árak a városközpontban és egészen mások a város peremén. De lényeges árkülönbség tapasztalható a ki­sebb üzletben vagy szupermarketben vásá­rolt temékek ára között is. Az ármozgás azonban nemcsak az élelmiszerek eseté­ben figyelhető meg. Például a washingtoni metrón a díjszabás az esti és az éjszakai órákban jóval alacsonyabb, mint a reggeli vagy délutáni közlekedési csúcs idején. Az újonnan piacra dobott termék ára rendsze­rint alacsonyabb, a későbbiekben pedig ha a fogyasztók tetszését megnyeri az áru, akkor megugrik az ára is. Éppenséggel nem mondható, hogy az ésszerű életmód szembetűnően meglátsza­na az amerikaiak külsején. Igaz, a küllem, a testalkat csak részben a táplálkozás függ­vénye, mivel örökölt tulajdonságok is befo­lyásolják. Egy biztos: napjainkban Ameriká­ban nem a Rubens-festmények alakjaira jellemző testalkat, vagy a Twiggy-típusú csupa csont-bőr nötípus a „menő“. Végső­soron mi, férfiak örülhetünk is ennek, hiszen ha nem igy lenne, vajon ki után fordulnánk meg az utcán? S ugyanezért titokban örü­lünk annak is, ha nincs foganatja a képer­nyőn megjelenő kéktrikós és fürdőruhás szexbombák tanácsainak, miszerint az ajánlott diéta megtartásával és a Dexatrin nevű készítmény fogyasztásával gyorsan meg lehet szabadulni a felesleges kilóktól. Az ésszerű táplálkozás és a több moz­gás utáni vágy, a dohányzás visszaszorítá­sa, az alkohol mellőzése - mindezek na­gyon rokonszenves törekvések. És nyilván azoknak, akiknek módjukban áll rendszere­sen törődniük az egészségükkel, kétségte­lenül az előnyére válik. Ennek tudható be, hogy az átlagéletkor tekintetében az Egye­sült Államok a világranglista élbolyában ta­lálható. Ne dőljünk be azonban az átlagos sta­tisztikai adatoknak! Az osztálytársadalom­ban az egészség is osztályjellegü. Mert az említetteken kívül jóval többen vannak azok, akik nem engedhetik meg maguknak azt, hogy ennyit foglalkoznak az egészsé­ges életmóddal. Súlyos szociális helyzetük­nél fogva kisebb gondjuk is nagyobb ennél, ezért nincs is esélyük arra, hogy magas kort érjenek meg. Riasztóak az erre vonatkozó adatok: 1979-81 között mintegy hatezer amerikai néger amiatt halt meg, mert nem volt ugyanolyan lehetőségük az orvosi ke­zelésre mint a fehéreknek. Mindez pedig a fehér és színesbörűek közötti nagy bevé­teli és vagyoni különbségek következmé­nye. De a nemzetiségi kisebbségek, a be­vándorlók is hasonló cipőben járnak. A Department of Health and Human Services közzétett tanulmányának adatai szerint, mivel a színes bőrűek körében nagyobb a megbetegedések aránya, ebből eredően magasabb az elhalálozási arány is. Szintén ebből a publikációból merített adat: a négerek esetében 58 942, az indiánoknál pedig kétezer a „felesleges“ elhalálozás- a rosszabb egészségügyi ellátás követ­kezménye. Meglehet, az olvasót megdöb­benti, hogy a gyilkosságokat is ezekbe a kategóriákba sorolták. Beilleszthetök-e ezekbe az összefüggésekbe? Egyértelmű­en igen. A gyilkosságok ugyanis súlyos egészségügyi problémát jelentenek, mivel 10 százalékuk kábítószer-élvezettel, 50 százalékuk pedig alkoholfogyasztással függ össze. A gyilkosságok aránya az indiánok és más őslakosok esetében az átlagosnál 70 százalékkal magasabb. A négereknél- a 25-34 éves férfiak táborában - 7,6-szor magasabb, mint a hasonló korú fehér bőrű férfitársaiknál. Annak a valószínűsége, hogy fehér személy esik gyilkosság áldoza­tául 1:240-hez, a színes börüeknél ennek eshetősége 1:47-hez. Más vonatkozásban is nagyok a különb­ségek. A néger lakosság körében kétszer akkora a csecsemőhalandóság, mint a fe­héreknél. Kétszer annyi néger férfi hal meg májbetegségben, mint fehér bőrű, sőt, az indiánoknál a háromszorosa. Az idézett tanulmány az első átfogó kí­sérlet arra, hogy feltárják a „felesleges" elhalálozások okait, s az adatokat táblázat­ba foglalják. A szerzők ugyan rámutatnak, hogy az egészségügyi problémák fő előidé­zői a nyomor és a betegbiztosítás nem kielégítő rendszere (pl. az egészéves be­tegbiztosítást nélkülözi a négerek és spa- nyolajkúak egynegyede). Megmaradnak azonban a tények puszta leszögezésénél. Nem indítványoznak sem egészségügyi programot, sem különleges pénzalap-léte­sítést az áldatlan helyzet javítására. Csak azt hagnsúlyozzák, hogy további felméré­sekre van szükség, utána kell nézni annak, hogy a meglevő alapok eszközeit megfelelő mértékben forditják-e a nemzetiségi ki­sebbségek egészségügyi gondjainak a megoldására. E z pedig édeskevés ahhoz, hogy a helyzet alapvetően megváltozzon. Bosszantóan kevés. A szakadéknagyságú különbségek zz egészségi állapot és az orvosi ellátottság tekintetében szorosan összefüggnek az ismeretek szintjével, az életmóddal, étkezéssel, alkoholizmussal., Az életvitel pedig nehezen változik. Ez elvá­laszthatatlanul összefügg az embernek a társadalomban elfoglalt helyével. A jobbí­tást innen, a gyökerektől kellene kezdeni. DRAHOä SIBL A NÉPSZERŰSÉG TITKA A Fülöp-szigeteki Köztársaság fővárosá­ban nemrég zavarba estek a vámhivatal dolgozói. Ugyanis majdnem mindennap Khomeini ajatollah bekeretezett arcképeit tartalmazó csomagok érkeztek Manilába. Ez még nem keltett volna nagy föltűnést, hiszen a Fülöp-szigetek lakosságának az öt százaléka muzulmán, vagyis 2,6 millió hivő él az országban. A küldemények mennyisé­ge azonban meghaladta a józan ész határa­it, és a címzettek is egyre gyakrabban ismétlődtek. Végül az illetékesek elrendel­ték a kivizsgálást. S az ajatollah népszerű­ségének a titkáról nagyon prózain hullott le a lepel. A szakemberek rájöttek, hogy min­den képkeretben titkos rekesz van, amelyet a feladók teletöltöttek heroinnal. REKORD-ÜTEM? Kairóban a termelési és gazdasági kér­désekkel foglalkozó Nemzeti Tanács jelen­tésében leszögezi, hogy az árak emelkedé­sének az üteme majdnem Egyiptomban a leggyorsabb az egész világon, írja az Al- Ahram című lap. Az alapvető szükségleti cikkek árának emelkedése az angliai, az egyesült államokbeli, a japán és az NSZK- beli áremelkedéshez viszonyítva hétszerte gyorsabb. Az utóbbi években a piaci árak tízszerte gyorsabban emelkedtek, mint 1967-ben és 1977 között. Ugrásszerű volt az emelkedés 1985-ben, amikor az élelmi­szer ára havonta 15,4, a méterárué 35,6, a bútor és villamossági készülékek ára pedig 14,2 százalékkal nőtt. A NIGÉRIAI BÁNYÁSZOK ADÓSA A brit kormány 38 éve körülbelül, 850 ezer fonttal tartozik a nigériai bányászok­nak, akik az Angol Gyarmati Közigazgatási Központnak nagyon nehéz körülmények között hozták és hozzák felszínre az Enugu környéki bányákban a szenet. Az érintettek közül már sokan meghaltak és sosem kap­ták meg bérüket, de az élők közül még sokan emlékeznek a véres eseményre, amikor a feketékre, akik jogos járandóságu­kat követelték, a rendőrök fehér parancsno­ka tüzet vezényelt. Az egyik szemtanú, az Enuguban élő 72 éves Alfréd Anhi máig is a jobb vállában viseli a golyót, amely a gyar­matosítók kegyetlenségére emlékezteti. Al­fréd Anhi elmondta, hogy 1949. november 18-án a bányászok sztrájkolni kezdtek, kö­vetelték a több havi, törvénytelenül vissza­tartott bérüket. A munkabeszüntetők békés szándékúak voltak, még a kivezényelt rend­őröket is ebéddel kínálták meg. A szak- szervezet néhány aktivistája vitába szállt a fehér parancsnokkal, aki rövidesen a sztrájkolókba lövetett; három perc múlva 21 halott maradt a kövezeten és nagyon sokan megsebesültek. A brit hatalom urai kijelentették: Nem­csak elégtételt nem fizetnek a hátrahagyott, nélkülöző családtagoknak, hanem örök időkre megtagadják a bányászok bérének utólagos kifizetését is, amit 1949-ben jogta­lanul visszautasítottak. KEVÉS A BIZONYÍTÉK... A washingtoni igazságügyi minisztérium nem indít eljárást a Pentagon egyik legna­gyobb fegyverszállítója a General Dyna­mics ellen - közölte az AP hírügynökség. A céget a múltban már többször vádolták azzal, hogy olyan munkákat is kiszámlázott a hadügyminisztériumnak, amelyeket el sem végzett - pl. az atom-tengeralattjárók gyártása során - s így több százmillió dollárral károsította meg az államot. Az indoklás szerint az ügyészségnek állítólag nem sikerült elegendő bizonyítékot össze­gyűjtenie. Takisz Veliotisz, a cég volt alelnöke, aki 1983-ben Görögországba menekült a bíró­sági eljárás elől, szintén beismerte, hogy a hetvenes években 850 millió dollárral számláztak többet a Pentagonnak. Például csak 1985-ben kétszer vonták meg a Gene­ral Dynamicstól azt a privilégiumot, hogy a haditengerészet fő szállítója legyen. A cég vezető munkatársai a legelőkelőbb klubok­ba járnak, s még a tagsági díjat is a Penta­gonnal fizettették meg... ■

Next

/
Thumbnails
Contents