Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-26 / 25. szám
Barátkozás a számítógéppel A szocialista iskola mindennapi feladata, hogy idejében és megfelelően reagáljon a társadalmi fejlődés kihívásaira; ezek közül napjainkban az elektronika, ezen belül a mikroelektronika gyors térhódítása a legszembetűnőbb. Jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy különböző formában ma már jelen van a gyermekjátékoktól kezdve egészen a műholdakig minden korszerűbb technikai termékben. Ezért nem véletlen, hogy napjainkban az általános műveltség tartalmában követel, és fokozatosan kap is jelentős helyet. Gustáv Husák a CSKP XVII. kongresszusán ezt így fogalmazta meg: „Az ifjúságot a tudományos-műszaki ismeretek alkotó elsajátításához kell vezetni, főleg az elektronika és további perspek- tív irányzatok területén“. Mielőtt tovább elemeznénk a felvetett kérdéskört, tisztázzuk, mit értünk a nevelés és oktatás elektronizációján, mivel gyakran e programon csak annak részét, az iskolai számitógépes programot értik. Pedig az iskolai nevelés és oktatás elektronizációjának hosszú távú komplex programja magába foglalja az elektronikával, számítástechnikával és az informatikával kapcsolatos ismeretek oktatását is. Ez az igényes program előirányozza az elektronikus mérőműszerek, az audiovizuális technika, valamint a számítástechnika széles körű alkalmazását a nevelésben és az oktatásban. A Cseh és Szlovák Oktatási Minisztérium szakemberek bevonásával már 1985-ben kidolgozta az iskolai nevelés és oktatás elektronizációjának hosszú távú komplex programját. Ezt még ugyanabban az évben jóváhagyta mindkét nemzeti, majd a szövetségi kormány is. Az 1986-1990-es évekre szóló program nem teszi szükségessé az eddigi nevelési és oktatási kólák; a többi szakközépiskola (mezőgazdasági, egészségügyi, szociális jogi, népművelői, óvónői, művészeti). E kategorizálás értelmében valamennyi szakközépiskolában az 1987/88-as iskolai évtől megváltozik az óraterv és a tanterv, a kategóriákba való besorolástól függően kisebb vagy nagyobb mértékben. Az anyagi ellátottság iskolánként és tanulónként azonos a gimnáziumokéval. A szakmunkásképző intézetek számára a program hasonló feladatokat jelöl meg, mint a szakközépiskolák számára, ezért ezeket az iskolákat is hasonlóan kategorizálja. A négyéves tanulmányi idejű szakmunkásképző intézetek feladata csaknem azonos a hasonló irányzatú szakközépiskolákéval; a hároméves képzési idejű iskolákban a szakma igényének megfelelően módosulnak a követelmények. Valamennyi szakmunkásképző intézetben azonban az 1987/88-as iskolaévtől - a szakmák új követelményeinek megfelelően módosított tanterv bevezetésével - új tantárggyal, az automatizáció alapjaival bővül a tantárgyak sora. A számítógéppel való kommunikációs készséget az érdeklődők a „számítógéppel való munka alapjai“ elnevezésű tantárgy révén sajátíthatják el. A program ugyanolyan anyagi ellátottságot irányoz elő, mint az előző két iskolatípusban. E rendkívül igényes program csak megfelelő műszaki ellátottsággal és külön e célra felkészített pedagógusokkal valósítható meg. Ezért pontosan előírja, hogy az ötéves tervidőszak egyes éveiben milyen eszközökből mennyinek kell lennie az egyes iskolatípusokban. így például 1990-ig az alapiskolák 12 százalékában mikroszámítógépes tanteremnek (tíz darab mikroszámítógéppel) kell lennie, minden gimnáziumot fokozatosan 20 darab mikroszámítógéppel kell felszerelni, 1988-tól kezdve pedig megkezdődik a gimnáziumi videoprogram bevezetése. Hasonló technikai ellátottságot jelöl meg a program a szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek számára is. Ezekben az iskolákban a program előirányozza még az elektronikus alapon működő mérőműszerekkel való ellátottságot, s a jelenlegi helyzet lényeges javítását. A program meghatározza a pedagógusok képzését és átképzését is. A pedagógiai főiskolák feladata, hogy módosítsák a tanárképzést, differenciálva az egyes iskolafokok és -típusok között. A pedagógusok továbbképzése is differenciált lesz, aszerint, hogy az egyes iskolafokokon vagy -típusokban a program milyen mértékben érinti az adott tantárgyat. Az átképzéshez megfelelő szakirodalomról kell gondoskodni és meg kell teremteni az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazásának lehetőségét. Ez ideig még nem oldódott meg a programkészítés kérdése a számítógépes oktatáshoz, s ez már jelenleg is hátráltatja a folyamatos munkát. A terv olyan intézmény létrehozásával számol, amely a programkészítést és forgalmazást irányítaná. Ez azonban csak terv, ami azt jelenti, hogy a mai napig egyetlen hivatalosan jóváhagyott oktatási program sincs az iskolákban. Nem kevés problémát jelent az is, hogy sokféle olyan számítógép van az oktatási intézményekben, amelyek nem mind kompatíbilisak, vagyis, az egyikre írt program a másik számítógépen nem használható (például PDM-85 és IQ 151). Negatívum az is, hogy az egységes iskolai számítógép (PC-88) tervét csak az idén hagyták jóvá, és valószínűleg csak a jövő évben kerülnek első példányai az iskolákba. U gyanakkor örömmel állapíthatjuk meg, hogy lényegesen felgyorsult elsősorban a gimnáziumok, s a kiemelt szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek számítógéppel való ellátásának üteme. Sót, több alapiskolában is találhatók számítógépek. Nem javult viszont az elektronikus alapon működő mérőműszerekkel való ellátottság, s a zsebszámológépes iskolai program bevezetése is egy helyben topog. Az elektronizáció hosszú távú komplex programjának a megvalósítása nem csak az iskolákon múlik. Elsősorban elektronikai iparunk teljesítőképességének a függvénye. Dr. BÁLINT LAJOS, kandidátus AZ ISKOLAI NEVELÉS ÉS OKTATÁS ELEKTRONIZÁCIÓJÁRÓL ÚJ SZÚ tartalom lényeges módosítását, tehát nem számol több új tantárgy bevezetésével. Ellenkezőleg, az elképzelés az, hogy a program megvalósítása elsősorban a meglévő tantárgyak tartalmi módosításán keresztül történjék. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy valamennyi tantárgyban a lehetőségekhez mérten szorgalmazni kell az algoritmikus gondolkodás fejlesztését, a számítógép és az audiovizuális technika alkalmazását az oktatás hatékonyságának a fokozására. Azokban a tantárgyakban, amelyek az elektronizáció technikai részét hivatottak megismertetni a tanulókkal, vagy elektronikus elveken működő mérési eszközök használatát teszik szükségessé, ezt a lehetőséget teljes mértékben ki kell használni. Az iskolai nevelés és oktatás elektronizációs programja az óvodai neveléstől egészen a főiskolai és egyetemi oktatásig az összes iskolatípusra vonatkozik. Az óvodában főleg az 5-6 évesek csoportjában olyan elektronikus játékokkal fognak játszani a gyerekek, amelyek a fentebb említett pedagógiai célok elérését segítik elő. Az alapiskola alsó tagozatán a tanulók az elektronikus rendszerekkel és a velük való munkával ismerkednek meg, külön erre a célra kifejlesztett építökészlet segítségével. Elsajátítják ezek némely elemét és funkcióját. Minden tantárgyban, de főleg a matematikában alkalmas tananyag révén fejleszteni kell az algoritmikus gondolkodást. Harmadik és negyedik osztályban a tanulók esetenként zsebszámológéppel is dolgozhatnak (főleg a napköziben). A zsebszámológépet a számítások helyességének az ellenőrzésére (többjegyú számok összeadása, kivonása, írásbeli szorzás és osztás), valamint annak bemutatására használják, hogy egyszerűbb számítások végzése során az átlagember gyorsabb, mint • a számológép (összeadási, kivonási, szorzási és osztási alapszámviszonyok, valamint fejszámolási feladatok), ezért bizonyos számítási készségek elsajátítása a zsebszámológépek és a személyi számitógépek korában is szükséges. Személyi számítógépek használatát az elektronizációs program nem feltételezi, ez azonban nem jelenti azt, hogy azokban a napközi otthonokban, amelyekben ehhez megvannak a feltételek, ne játszhatnának a tanulók számítógépes játékokat. ■7 — ebszámológépekkel az alapiskola felső tagozatán, az LO 5, osztálytól kezdve fognak a tanulók dolgozni. Mig az 5. és 6. osztályban ez a munka főleg a bonyolultabb numerikus és szöveges feladatok megoldására összpontosul, s a természetes és a tizedes számokkal való előírt ismeretek tudását feltételezi, addig a 7. osztálytól kezdve - mivel a számkörök és a bennük végzendő számtani műveletek már elsajátitottnak tekinthetők - a zsebszámológép rendszeresebb alkalmazását feltételezi a program. A személyi számítógépek használatát tekintve a program különbséget tesz a normál osztályok és a matematika, illetve természettudományi tagozatú osztályok között. Míg a normál osztályokban 12 órás témakör keretében csak a nyolcadikos tanulók fognak feladatokat számítógép segítségével megoldani, addig a tagozatos osztályokban már a hetedikesek ismerkednek a számítógéppel. A program figyelembe veszi, hogy a tanulók érdeklődése a számítástechnika és az elektronika iránt eltérő, ezért a választható tantárgyakban nagyobb teret hagy a számítógéppel való kommunikáció elsajátítására. Ugyancsak nagy teret biztosit az iskolai szakköri tevékenységre is. Az elektronikai és programozási szakköri foglalkozások hozzájárulnak majd a komplex program megvalósításához. Meg kell még említeni: a program feltételezi, hogy az egyes tantárgyak tanítása hatékonyságának a növelésére az egész iskolában alkalmaznak számítógépet, mégpedig a tanítási óra minden fázisában (motiváció, új anyag kifejtése, gyakorlás). Ehhez nemcsak számítógép szükséges, hanem hatékony oktatási számítógépes programválaszték is. A programkészítésről és forgalmazásról központilag kell gondoskodni. Mivel a program már az alapiskolában is feltételez bizonyos tartalmi és módszertani változtatást, s mert valóra váltására az átdolgozott tankönyvek és tantervek fokozatos bevezetésével csak az 1988/89-es iskolai évben kerül sor, az 1985/86-os tanévtől Szlovákia 12 alapiskolájában kísérlet folyik azzal a céllal, hogy előkészítsék az elektronizációs program általános meghonosítását. Közismert, hogy a tízéves tankötelezettség bevezetésével az alapiskolát végzett tanulók valamilyen középiskolában folytatják tanulmányaikat. Az elektronizációs program különbséget tesz az egyes középiskolatípusok között, ezért nézzük közelebbről, hogyan érinti őket a program. M int ismeretes, a gimnáziumokban az 1986/87-es iskolai évtől új tantárgyat - informatika és számítástechnika néven - tanítanak; az első évfolyamban heti 2 órában, a másodikban heti 1 órában. Ehhez kapcsolódik még a 3. és 4. évfolyamban választható tantárgyként az informatika és számítástechnika. Továbbá Szlovákia négy gimnáziumában programozási tagozatú osztály, több mint negyedében pedig programozási szakirányzat működik. Míg az 1. és 2. évfolyamban az informatika és számítástechnika közismereti tantárgyként szerepel, addig a tagozatos és a programozási szakirányú osztályok a középkáderek nevelését hivatottak betölteni. A program feltételezi, hogy 1990-ig minden gimnáziumot 20 darab személyi számítógéppel, 20 darab elektronikus építő- készlettel, 200 tanulónként 1 darab képmagnóval, tanulónként évente 800 korona értékű elektronikus alkatrésszel és 600 korona értékű elektronikus elven működő mérőműszerrel látnak el. A szakközépiskolákban az elektronizáció komplex programja megköveteli, hogy a tanulók elsajátítsák az automatizáció, mikroelektronika és a számítástechnika alapjait és tudják ezeket az ismereteket alkalmazni. Mivel ebben az iskolatípusban e célt differenciáltan kell elérni, a szakközépiskoláikat négy kategóriába sorolták: elektrotechnika, némely gépészeti és közlekedési szakközépiskola; technikai szakok (a megmaradt gépészeti és közlekedési szakok), továbbá a bánya-, kohó-, vegy-, élelmiszer-, textil-, fa-, építőipari és némely egészségügyi szakközépiskola; közgazdasági szakközépis1987. VI. 26. W1TH1 H KM UflUHlIUM
