Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-26 / 25. szám
ÚJ szú 9 1987. VI. 26. Egy téma - több oldalról VALLOMÁS Most már megjárja. De a házasságom tönkrement, elpártoltak tőlem a rokonaim, barátaim. Orvos vagyok, tudom mi vár rám, ha újra inni kezdek... Egyetemi éveim alatt - Prágában végeztem - évfolyamtársaim gúnyoltak, mert nem bírtam az ital szagát sem. Ha vizsga után beültünk valahová, én üdítőt ittam. Ha sörözni mentünk, nagy nehezen ment le a torkomon egy pikoló. Az avatásom utáni disz- ebéden egyetlen pohár pezsgőtől olyan álmosság jött rám, hogy ha az apám nem visz ki levegözni, ülve elalszom. A legborzasztóbb az volt, hogy mindenki azt hitte, hullarészegre ittam le magam. Munkába állásom után természetesen „újoncként“ beugrót kellett fizetnem, s már előre féltem, miket mondanak majd rólam, ha nem tartok velük. Hát én erőt vettem magamon, s velük tartottam. Sorra kóstáltam a töményt, a bort, s a pezsgőt. Most mondjam azt, akkor kezdődött? Tény, hogy egyszer-kétszer még rosszul lettem, de később már kellemes mámor kerített hatalmába... Mi, fiatalok, szinte minden este leültünk egy-egy traccspartira, s az asztalról nem hiányzott a pálinka, a bor. Később már délután kezdtük meg az üveget, de volt úgy is, hogy reggeli helyett már otthon bedobtam egykét féldecit. Jókedvű voltam, a szemem csillogott, kollégáim körüludvaroltak... S amikor elmaradtak a közös iszogatások, este tévézés közben már egyedül is megittam ezt-azt. Anyagilag nem éreztem meg, hiszen a „hálás betegek“ elláttak házi borral, sajátfözésü pálinkával. Faluhelyen ez így van... Túlzásba vittem az italozást, akkor már a kézitáskámban hordtam a kisüveget. Állítólag figyelmetlen voltam, változott a kedélyem, dülöngéltem - nem tudom, én nem figyeltem magamat. Ekkor ajánlották, kezeltessem magam. S nehogy a pácienseim megtudják, elintézték, hogy Csehországban gyógyuljak. Akkoriban nem voltam meggyőződve arról, hogy erre szükségem van, de elmentem, s visszatértem azzal, most már soha, egy kortyot sem. Több mint egy évig kibírtam. Azután kissé megkésve, de szerelmes lettem, azt hittem társra találtam. De elhagyott, s elkeseredésemben az ital jelentette a feledést. Amikor rádöbbentem - mert rádöbbentem! - hogy ez így nem lesz jó, önszántamból abbahagytam. A munkámnak éltem, de a magányos esték nagy kísértést jelentettek. Nem ittam. És megint jött az életembe egy férfi. Szeretett, és viszontszerettem, összeházasodtunk, s két év múlva anya lettem. Szépen éltünk, a férjem dolgozott, én otthon maradtam a lányommal. De sokat voltam egyedül, s amikor a gyerek aludt, itt-ott ittam valamit. Először keveset, majd egyre többet. Elittam az eszemet. Nem főztem, nem takarítottam, nem láttam el a gyereket. S ha a férjem este hazajött, rendszerint aludtam, az anyósom akkoriban már reggelente elvitte tőlem a gyereket. Ha józan voltam, vitatkoztam, s amikor a férjem válaszút elé állított, vagy ö, vagy az ital, én nem öt választottam. A bíróság kimondta a válást, a gyereket az apjának ítélték... Én ahelyett, hogy észhez tértem volna, még többet ittam. Gátlástalanul. S persze nem ettem szinte semmit sem. Előbb kórházba kerültem, majd az alkoholelvonóba. Nemrég jutottam el odáig, hogy fölfogom, én szúrtam el mindent. Tudom, változtatnom kell eddigi életemen. Hiszem, hogy lesz erőm normálistan dolgozni. S talán egyszer majd visszakapom a lányomat is... (M. E., 40 éves orvos) ÓVJUK EGÉSZSÉGÜNKET, SZELLEMI ÉPSÉGÜNKET Az alkoholbetegséget sokáig csak az egészségügyiek problémájaként kezelték. Talán két-három évvel ezelőtt kezdett csak változni ez a nézet, s a CSKP KB januári plénuma óta egyre többször beszélünk az alkoholizmus társadalmi összefüggéseiről. Az alkoholbetegség elleni harc szerencsére nemcsak az egészségügy feladatává vált. Sokat tehetnek a társadalmi szervezetek, a nemzeti bizottságok, a munkahelyek és sorolhatnám. Vagyis, össztársadalmi érdek a túlzott alkoholfogyasztás mérséklése. A Lévai (Levice) járásban 2300 alkoholistát tartunk nyilván, ám a veszélyeztetettek Többen halnak borban, hogysem a tengerben száma ennél sokkal nagyobb. S mint a statisztikánkból is kiderült, egyre több az alkoholista nő. Jelenleg háromszázat tartunk nyilván. Tudni kell persze, nem minden alkoholfogyasztóból lesz alkoholista. Ám azt is, aki már azzá vált, élete végéig alkoholista marad, akkor is, ha nem iszik. Köztudott, az alkoholtartalmú italok a központi idegrendszerre gyakorolt hatásuk miatt váltak „népszerűekké". Aki társaságban iszik, rendszeresen, de keveset, illetve ritkán, s ezért lerészegedik, még nem sorolható az alkoholbetegek közé. Kik akkor az alkoholbetegek? Az alkoholistákról tudjuk, hogy rendszeresen mértéktelenül fogyasztanak, lerészegednek, megsértik a társadalmi normákat, egészségkárosodási tünetekkel fordulnak orvoshoz, felbomlik a családi kötelékük, gazdaságilag leromlanak, s a felsoroltak ellenére sem képesek gátat szabni szenvedélyüknek. A szeszesital hiánya pedig elvonásos tüneteket, remegést, rosszul- létet okoz. Az alkoholbetegek önkéntes elvonókúrán vehetnek részt. Ők vannak kisebbségben - többségüket kényszerelvonóra küldi a munkahely, a nemzeti bizottság, illetve erre kötelezi a bíróság. A beutalt alkoholista rendszerint betegen, szervi bajjal kerül a pszichiátriai intézet alkoholelvonó osztályára. Elsősorban fizikai állapotát igyekszünk rendbehozni, s később, amikor már együttműködik velünk, mert túljut a nehezén, szellemi, de gyakran szociális hátterének biztosítását is átvállaljuk. Ha a család kiáll az alkoholbeteg apa mellett (illetve a szülő gyermeke mellett), könnyebb az út az absztinenciáig. Igaz, ezt elérni nem könnyű, hiszen a sokat szenvedett család gyakran nem bízik a sikerben, a gyógyulásban. A pszichoterápiás kezelést tehát kiterjesztjük a családtagokra is, és páciensünk hazatérte után az antialkoholista klubban folytatjuk a családi terápiát. Tudjuk, a megelőzés terén is sokkal többet lehetne tenni. Például a munkahelyi alkoholizálás megszüntetésével, jobb példamutatással, de a szigorúbb bírságolással is. Igaz, e téren is javult valamelyest a helyzet, tudunk olyan esetekről, hogy a fiatalkorúaknak eladott alkohol miatt büntetést fizetett a pincér, az elárusítónő stb. Egyre többször mondjuk azt is, mert ez a tapasztalatunk, hogy a kényszerelvonókúra nem megoldás, nem szünteti meg az alkoholbetegek függőségét. Szeretnénk ambulánsán kezelni az alkoholistákat, bevonva a folyamatba természetesen a családtagokat, a munkahelyi kollektívákat. Mert fontos, hogy a kezelés befejeztével az alkoholbeteg visszakerülve munkahelyére, kedvező fogadtatásban részesüljön, hogy azért, mert nem iszik, ne nézzék „leprás- nak“. Mert, sajnos, a visszaesők gyakran arra hivatkoznak, hogy nem bírták a munkatársak lenéző mosolyát. Tudjuk, ez részigazság. A hiba bennük, akaratgyengeségükben volt. Az alkoholbetegek kezelési költsége naponta körülbelül 160 koronát tesz ki, s ha figyelembe vesszük, hogy a . gyógykezelés időtartama hat hónap, könnyen kiszámítható, milyen terhet jelent ez az államkasszának. A közvetett károk pedig szinte ki sem mutathatók. Az orvos kötelessége segíteni a rászorultakon. De valamennyiünk kötelessége óvni egészségünket, testi, szellemi épségünket. Az alkoholbetegségtől is. Dr. RUDOLF MÁŐAJ, a lévai rendelőintézet pszichiátriai osztályának vezető orvosa NEM ÉRDEMES KOCKÁZTATNI- Ittas dolgozót nem volna szabad beengedni a gyár kapuján. Ez a múltban ugyanúgy érvényes volt, mint manapság. De hogy lehet ezt elérni? Nehéz ügy. Igaz, a komáromi (Komárno) hajógyárban minden új munkaerőt a balesetvédelmi oktatás keretében figyelmeztetünk, tudnak az alkoholtilalomról. Sót, azt is megmondják, hogy az előző napi, illetve az éjszakába nyúló túlzott szeszfogyasztás másnap is kimutatható, s még mindig kihat az idegrendszerre. Persze, az üzem nem látnok, s többnyire senki sem jön a munkába tántorogva. Az alkohol kiűzéséért a gyár területéről főleg a mesterek tehetnek sokat. Ók találkoznak közvetlenül a beosztott munkásokkal. Látják, érzik, hogy egyesek másnaposak, illetve frissen ittasak. Mert előfordul, hogy a munkás az italt a nap folyamán az öltözőben fogyasztja el, az üzemben része- gedik le. Szerencsére ilyesmi egyre ritkábban fordul elő. Dolgozóink tudják, nem érdemes kockáztatni, kitudódik a dolog, s következményekkel jár. Jó múltkor az egyik munkás munkaidőben az öltözőben „fáradt el“. A munkatársai találtak rá, orvost hívtak, aki megállapította a részegséget. Az illetőt vérvételre kórházba szállították, szabadságából levontunk két napot, s az egynapos igazolatlan mulasztást prémiumelvonás követte. Ezen felül meg is bírságoltuk. A valóság az, hogy tavaly nyolc dolgozó 100-100 korona büntetésben részesült, egyre pedig ismételt italozás miatt 250 koronát róttunk ki. Említettem már, az alkoholizmus elleni küzdelem a balesetvédelmi oktatás része. Tudjuk, a számos munkahelyen kívüli baleset fő okai között szerepel a túlzott alkoholfogyasztás. Annak ellenére, hogy figyelmünk kiterjed erre is, el kellene érni, hogy mindenki tudatosítsa azt. Elsősorban azért, mert minden dolgozónak kötelessége józanul dolgoznia, s tudnia azt is, hogy különben mit kockáztat. FÁBIÁN ANDRÁS munkavédelmi előadó JOGÁSZSZEMMEL Az alkoholfogyasztás és a bűnözés szoros kapcsolata - úgy vélem - ma már mindenki számára nyilvánvaló tény. Statisztikai adatokkal is bizonyíthatnám lista, a többiek pedig - úgymond - rendszeresen fogyasztanak alkoholt. Szomorú, de sokéves átlagban mondható el, a fiatalkorúak közül is kb. minden ötödik elítélt követte el bűncselekményét ittas állapotban. Ez az arány rendkívül magasnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy az alkoholizmus elleni harcról szóló törvény értelmében tilos a fiatalkorúaknak szeszes italt eladni és felszolgálni. Hatályos Büntető Törvénykönyvünk kifejezetten rendelkezik arról, hogy nem mentesül a felelősség alól az, aki beszámíthatatlan állapotát, akárcsak gondatlanságból is, maga idézte elő szeszes ital vagy kábítószer fogyasztásával. A lakosság túlnyomó része, és elsősorban a visszaeső bűnelkövetők tisztában vannak azzal, hogy az ittasságot - a bűncselekmény körülményeivel együtt értékelve - a bíróság általában súlyosbító körülményként veszi figyelembe, főként a közlekedési bűncselekményeknél, de elvétve találkozunk még olyanokkal, akik abban a tévhitben élnek, hogy az ittas állapotban elkövetett cselekmény enyhébb elbírálás alá esik. Nemcsupán az alkoholizmus elleni harcról szóló törvénynek, de a büntetőjognak is megvannak az eszközei az alkoholizálás visszaszorítására. A Büntető Törvénykönyv bűntetté nyilvánítja az ittaságot, feltéve, ha az ittas személy olyan foglalkozást vagy tevékenységet gyakorol, melynek során veszélyeztetheti mások életét vagy egészségét, esetleg jelentős károkat okozhat. De büntetendő az engedély nélkül végzett szeszégetés és az ifjúság szeszes itallal való kiszolgálása is. A büntetések mellett a bíróság elrendelheti a kényszergyógyítást is, ha az elkövető mértéktelenül fogyaszt szeszes italt és a bűncselekményét is ittasan, vagy alkoholfogyasztással kapcsolatban követte el. A kényszergyógyítást általában intézetben végzik, s a bíróság elrendelheti akkor is, ha nem ró ki büntetést az elkövetőre. A hosszabb ideig tartó szabadságvesztésre ítélt elkövetőknél azonban már a büntetés végrehajtása során foganatosítható a kényszergyógykezelés. A laikus közvélemény egy része nem érti, miért rendeljük el a hosszabb időtartamú szabadságvesztés mellett a kényszergyógykezelést. Úgy vélik, hogy a hosszantartó kényszerű absztinencia önmagában is megfelel a kényszergyógyításnak. Az alkohol megvonása azonban, bármilyen hosszú ideig tartson is, még nem gyógyítás. Sót, tapasztalataink szerint még maga a kényszergyógykezelés sem biztosítja teljesen az elkövető meggyógyulását. Ez egyéb körülmények mellett nagymértékben függ attól, milyen környezetbe kerül szabadulása után az elkövető, milyen segítséget kap beilleszkedéséhez a társadalomtól, vagy hogy éppen hajlandó-e együttműködni a nemzeti bizottság szociális kurátorával. ezt az összefüggést, de attól tartok, ezek az adatok nem adnak valósághű képet az alkoholfogyasztásnak a bűnözésre gyakorolt hatásáról, hiszen az igazságügyi statisztika csupán a közvetlen összefüggést, az alkoholtól befolyásolt állapotban elkövetett bűncselekményeket rögzíti. A statisztikába nem kerülnek bele azonban azok a bűncselekmények, melyek hátterében „csupán" motívumként húzódik meg az elkövetőknek az alkohol beszerzésére irányuló törekvése. Nem egy esetben azért törnek be az üzletekbe, azért követnek el sikkasztást, csalást, rablást, és egyesek azért mulasztják el gyermekeikkel szembeni tartási kötelességük teljesítését, hogy több pénzt fordíthassanak alkoholizáló életvitelükre. A statisztika nem rögzíti azokat a bűncselekményeket sem, amelyeket az elkövetők, bár józanul, de mértéktelen alkoholfogyasztásuk következtében beállt szellemi és erkölcsi leépülésük állapotában követtek el. Jellemző az is, hogy a visszaeső bűnözőknek megközelítőleg a fele alkohoAz alkoholizmus és a bűnözés megelőzésének persze nem a törvény szigora az egyetlen és a legalkalmasabb módja, s az alkoholizmus nemcsak büntetőjogi probléma. A válóperekben és a gyermekvédelmi perekben éppúgy megmutatkozik a hatása, mint a munkafegyelem lazulásában stb. Mindezt az alkoholizmus elleni harcot az egész társadalom feladatává teszi. A közfelfogást, a rossz szokásokat kell elsősorban megváltoztatni, s olyan légkört teremteni, amely nem túri el a mértéktelen, s a minden alkalmat kihasználó italozást. FARKAS PAVOL bírósági tanácselnök (Közmondásidézetek: O. Nagy Gábor Magyarszólások és közmondások c. müvéből) Édes italnak keserű az ára Nem keveset iszik, hanem sokszor Elszíneződik a szonda? (ÖSTK felvétel) Ah ol a bor az úr, ott az ész koldulni jár Részegesnek csak az első icce drága Ki a bort megissza, ura legyen
