Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-26 / 25. szám

Vasárnap 1987. június 28. A NAP kel - Kelet-Szlovákia 04.40, nyugszik 20.40 Kö- zép-Szlovákia: 04.47, nyugszik 20.47 Nyugat- Szlovákia: 04.53, nyugszik 20.53 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 06.08, nyugszik 22.40 Közép-Sziovákia: 06.15, nyugszik 22.47 Nyugat- Szlovákia: 06.21, nyugszik 22.53 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük LEVENTE, IRÉN - BEÁTA nevű kedves olvasóinkat • 1577-ben született Peter Pa­ul RUBENS flamand festő, a flamand barokk világhírű mestere (t 1640) • 1867-ben született Luigi PIRANDELLO olasz regény- és drámaíró (t 1936) • 1887-ben született Boleslav VOMÁCKA cseh zene­szerző, érdemes művész (t 1965) • 1947-ben halt meg Stanislav Kostka NEUMANN cseh költő, elbeszélő, publicis­ta, történész - nemzeti művész (szül. 1875). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A PÁRT VEZETŐ SZEREPÉNEK ELMÉLYÍTÉSE Jan Machyniak írása KÖZÖS AKARÁSSAL Fülöp Imre riportja FELKÉSZÜLTEK A GABONA GYORS ÁTVÉTELÉRE Bállá József írása ÍGY KELL EZT CSINÁLNI! Lalo Károly riportja AKI ISMERI A GÉPEK LELKÉT Somogyi Mátyás írása RÉGI HÁZAK, ÚJ LAKÁSOK Deák Teréz NDK-beli riportsorozatának első része SZUÁD, A HÚGOM Halifa at-Tikbali novellája BRAZÍLIAI RIPORT irta Viktor Coppi, a Novoje Vremja különtudósítója A Banská Bystrica-i Magas­építő Vállalat zvoieni üzemé­nek Ján Lupták vezette 16 ta­gú szocialista munkabrigádja értékes kötelezettségvállalást tett. A munkások elhatározták, hogy a Radvan lakótelepi gyermekintézmény építésének idejét a felére csökkentik. Az épület tőszomszédságában áll az az óvoda, melyet a brigád rekordidő - 9 hónap - alatt épített fel. Ján Lupták szocia­lista munkabrigádja eddig ki­lenc gyermekintézményt adott át Banská Bystricában kitűnő minőségben. A felső képen az említett óvoda látható. A kö­zépső képen: Vladimír Tkác munka közben. Az alsó képen: előtérben a gyermekintéz­mény, mögötte az új óvoda. (Peter Lenhart felvételei — ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A gazdasági és társadalmi fejlődésünkben fennálló komoly problémák megoldásánál olyan eljárást kell követnünk, hogy az össz­hangban legyen a gazdasági mechanizmus áté­pítésének és a szocialista demokrácia elmélyí­tésének jóváhagyott alapelveivel. Most elsősor­ban azt kell tudatosítanunk, hogy az átalakítás­sal nem lehet létrehozni valamilyen önműködő mechanizmust. Arról van szó, hogy a párt gaz­daságpolitikai stratégiájára erős hatást fejtse­nek ki a gazdasági és társadalmi érdekek. A gazdasági mechanizmus átalakítása bo­nyolult és igényes feladat. Gazdaságunk sike­res fejlődése attól függ, hogy mennyire hasz­náljuk ki a tudományos-műszaki haladás adott lehetőségeit. Az erre vonatkozó koncepciókat a gyakorlat és a tudomány fejlődésével össz­hangban idószerúsítve úgy kell kidolgozni, hogy azok szerves egységet képezzenek a gaz­dasági mechanizmus elmélyítésével és fejlesz­tésével. További jelentős kérdés a termelési-műszaki alap szervezeti átépítése, melynek keretében lényeges mértékben módosítani kell a jogkör és a felelősség elosztását a központi szervek és a gazdasági szféra között. A nemzetközi szocia­lista integrációban a közvetlen kapcsolatok ki­alakításának még csak a kezdeténél tartunk. Hasonló a helyzet a tudomány és a termelés újszerű összekapcsolásában is, tudományos­kutatási alapunk belső és külső integrálódásá­ban, a termelésnek a kül- és belkereskedelem­hez, valamint más célszervezetekhez fúzödö kapcsolataiban. Eközben nem valamiféle me­chanikus összekapcsolásról, felosztásról van szó, hanem egy új tartalomról. Az új, gyorsan bővülő ismereteket, az új technikát, a hatékonyabb szervezési és irányí­tási módszereket, s ezzel összefüggésben a korszerű informatikai eszközök használatát csak úgy lehet elsajátítani, s a nemzetközi együttműködést és munkamegosztást, a szo­cialista demokráciát csak úgy lehet elmélyíteni és fejleszteni, ha idejében gondoskodunk a ma­gas szinten szakképzett káderekről. Habár a gazdasági mechanizmus átalakítását úgy készítjük elő, hogy az teljes mértékben a következő tervidőszak előkészítésére és vég­rehajtására gyakoroljon hatást, széles lehető­ségek mutatkoznak az alapelvek kísérleti beve­zetéséhez is. Fokozatosan ki akarjuk szélesíteni a kísérletező szervezetek skáláját, hogy ezek az újszerű gondolkozás és cselekvés gyakorlati iskoláit képezzék. Ügy tapasztaljuk, hogy a gazdasági mecha­nizmus átalakításának alapelvei már most is pozitívan hatnak nemcsak a kísérleti bevezetés­re készülő szervezetekben, hanem a nem kísér­letezőknél is. El akarjuk érni, hogy az alapelvek nagyobb hatást gyakoroljanak már az idei terv­feladatok és az egész ötéves terv teljesítésére is. (Miloslav HruSkoviő elvtársnak az SZLKP KB legutóbbi ülésén elhangzott előadói beszédéből) E gy éve került jelenlegi be­osztásába, az egység­ben mégis sokat beszélnek róla. Az egyik a nyugalmát, a másik szaktudását, a harmadik az em­berekkel való elmélyült kapcso­latát emeli ki. Jaroslav Nohynek százados, az egyik sorozatvetö osztály parancsnoka, kétségte­lenül rátermett ember. Érti a dol­gát, noha csak tiz évi csapat­szolgálat van mögötte.- A katonai főiskolán jól felké­szítik a hallgatókat, de a kellő tapasztalatokat csak az évek so­rán szerezhetik meg. Attól füg­gően, hogy milyen környezetbe, kollektívába kerülnek. Az ember­nek eleinte sok mindenről le kell mondania, egyéni érdekét min­denkor alá kell rendelnie a kö­zösségi érdeknek, meg kell érte­nie beosztottjait és meg kell őket nyernie a feladatok teljesítésé­nek. Mindez nem könnyű dolog, s nem mentes a konfliktusoktól sem, de szép szóval mindenkor többre megy az ember, mint hangoskodással, túlzott szi­gorral. Hogy miért mondja ezt, annak megvan az oka. A főiskoláról az egyik tüzéregységhez kerülve, ütegparancsnok lett. Nem sokáig maradt ebben a tisztségben. Nem volt meg a szükséges ta­pasztalata, fölöttese pedig csak arra várt, mikor követ el valami hibát, ahelyett, hogy segítette volna munkáját, a beilleszkedé­sét a pályakezdés nehéz napjai­ban. Végül is „elvették“ tőle az üteget, szakaszt bíztak rá. Ma sem beszél róla, hogy mit érzett akkor. Aztán új parancsnokot ka­pott, akitől sokat tanult, akire felnézett, felnézhetett.- Végre magamra találtam, visszanyertem önbizalmamat. Megtanultam a katonák, a be­osztottjaim munkáját becsülni, s azt, hogy a jó közösségi szel­lem minden nehézséget segít át­hidalni. A sorozatvetö osztály, amikor parancsnoka lett, a legrosszab­bak közé tartozott. Baj volt a fe­gyelemmel, a szálláskörletben rendetlenség uralkodott és a harci technika műszaki állapo­ta terén is sok kifogásolni való akadt. Elődje nem tűrt ellent­mondást, osztotta a büntetése­ket, sokszor maga sem tudta, kit miért marasztal el. Példát akart statuálni, hogy azt mondhassa, mindent megtett, de az ilyen fe­gyelmezetlen beosztottakkal semmire sem megy. Jaroslav Nohynek százados másképp kezdte. A kiképzési feladatok tel­jesítése közben elbeszélgetett katonáival, jóllehet erre ráment a szabad idejének nagy része. Megválogatta, mikor ad paran­csot és tudta, mikor van annak az ideje, hogy kikérje a katonák véleményét. Mindennek köszön­hetően a téli kiképzési időszak végén már a legjobb alegységek közé küzdötték fel magukat.-Ez nemcsak az én érde­mem, a kollektíva nélkül nem boldogulnék. A fiúk megértették, mit miért csinálunk, s azt, hogy tanulás, kemény kiképzés nélkül aligha válhatnak fegyvernemük mestereivé. Többen a Példás Katona jelvényt is megszerez­ték. Én csak bátorítottam és biz­tattam őket, ha elcsüggedtek. Igyekeztem példát mutatni, de szigorú is voltam, amikor a szük­ség így kívánta. Az sem volt számára közöm­bös, hogy mivel töltik katonái a szabad idejüket, hogy hogyan dolgozik a SZISZ-szervezet. Több lett a közös rendezvény, a SZISZ-tagok egyre nagyobb felelősséget éreztek a feladatok teljesítéséért. Amikor például két katona megkésve érkezett vissza a kimenőről, az egység parancsnokát meggyőzte, hogy az ügyet elintézik a kollektíván belül, a SZISZ alapszervezete pedig patronálni fogja a két fia­talt...- Szerintem a parancsnok csak akkor lehet eredményes — mondja ha kiérdemli beosz­tottjai bizalmát, ha ő maga is bízik bennük. Másképpen ez nem megy. Én ezt vallom és így is cselekszem. A beosztottjaim tudják, sohasem követelek tőlük lehetetlent és rám mindig szá­míthatnak. Mindig találok időt ar­ra, hogy külön-külön is foglal­kozzam a fiatalokkal, legyen az kezdő tiszt vagy katona. Hivatkozhatna arra, hogy csa­ládja van, hogy nincs kellő szá­mú hivatásos tisztje, de nem te­szi ezt, mert - amint mondja- ezzel mitsem változtatna a helyzeten. Inkább a cél érde­kében igyekszik képességeit ka­matoztatni. Nemcsak a felettesei elismerését vivta ki, hanem a ka­tonáiét is: a túzbe mennének érte. S ennél többet aligha érhet el egy hívatásos katonatiszt. NÉMETH JÁNOS A tűzbe mennének érte

Next

/
Thumbnails
Contents