Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-26 / 25. szám

ÚJ szú 987. VI. 26. Jelenünk és a forradalmi hagyományok MOTTÓ: >.Az örökség őrzése egyáltalán nem azt jelenti, hogy be kell érni az örökséggel. V. I. Lenin M ottónk gondolatát Lenin Melyik örök­ségről mondunk le? című cikkében fejtette ki, amelyben választ adott a Russz- koje Bogatsztvo marxistaellenes cik­keire. Főképp Ny. Mihailovszkijnak, e fo­lyóirat egyik vezető publicistájának nézetei­vel szállt perbe, aki azzal vádolta a XIX. század kilencvenes éveinek oroszországi marxistáit, hogy lemondtak az orosz társa­dalom haladó részének hagyatékáról, leg­jobb hagyományairól, elszakították azt a demokratikus fonalat, amely végighúzódik az orosz társadalmi gondolkodásmód min­den haladó áramlatán. Tekintettel arra, hogy az ilyen és az ehhez hasonló közhe­lyek eléggé elterjedtek, Lenin megkísérelte őket tüzetesen szemügyre venni és megcá­folni, miközben figyelmét a gazdasági és az irodalmi-kulturális kérdésekre orientálta. In­nen vett több példával bizonyította, hogy az oroszországi marxisták tulajdonképpen „milyen örökségről mondottak le“. Bebizo­nyította, hogy az oroszországi marxisták erről az örökségről, ezekről a haladó hagyo­mányokról nem mondottak le, hanem - el­lenkezőleg - megtisztították őket a narod- nyikságtól. Napjainkban vizsgálva a forradalmi ha­gyományok időszerűségét, nem véletlenül tértünk vissza Lenin említett gondolataihoz. Nyomdokaiban csaknem száz év elteltével differenciáltan fontolóra vesszük, hogy a múltból miről mondunk le és mit őrzünk meg és továbbfejlesztünk. Ezt a megkülön­böztetett eljárást alkalmazzuk a kommunis­ta nevelés folyamatában kortársaink törté­nelmi tudatának formálásában, a haladó, forradalmi hagyományok szellemében. A kommunista nevelés alapvető célja a szocialista társadalom valamennyi tagja tudományos materialista világnézetének és ezzel egyidejűleg szociális-, munka, társa­dalompolitikai és eszmei-megismerö aktivi­tásának formálása. A tudás ugyanis egyma­gában nem elegendő, azt meggyőződéssé kell edzeni. Éppen az ismeretek, a meggyő­ződés és a gyakorlati tevékenység, a szo­cialista embernek ez a három jellemző vo­nása alakítja a kommunista eszmeiséget. Ezen túlmenően a kommunista nevelés fel­tételezi a forradalmárok előző nemzedékei és az egész emberiség társadalmi tapasz­talatainak továbbadását. Ezért főleg a mun­kásosztály és élcsapata, a kommunista párt forradalmi harci és munkatapasztalatainak folytonossága, megőrzése és gyarapítása mind jelentősebb része a kommunista ne­velésnek, amelyek közvetítésével elsősor­ban a fiatal nemzedék beilleszkedik a szo­cialista társadalom gazdasági, politikai és szellemi problémái megoldásának folyama­tába. A kommunista nevelés programja megvalósításának folyamatában te­hát joggal nagyon fontos szerepük van a forradalmi harccal és a munkával kapcso­latos hagyományoknak. A hagyomány általánosságban vala­mely társadalom életében kialakult, ápolt és nemzedékről nemzedékre szálló szellemi értékeinek összessége. Tükröződik az egyéni és a társadalmi tudatban és alapvető tulajdonsága az értékelés képessége. A ha­gyományt, mint jelenséget jellemzi kapcso­lata a múlttal, a jelennel és a jövővel. Cselekvő emlékezet ez, amely a múltat a jelen részévé avatja és amely egyidejűleg a jövő programozója. A hagyomány lehet aktív és passzív. A forradalmi hagyomány aktív hagyomány. A forradalmi hagyományok értelmezé­sünkben a világ forradalmi átalakításáért harcoló haladó társadalmi erők öntudatos magatartásának és cselekvésének olyan történelmileg kialakult formái és szokásai, amelyek nemzedékről nemzedékre szállnak és tartós társadalmi értékek. Szorosan kö­tődnek a dolgozó tömegek forradalmi tevé­kenységéhez, amelyet a forradalmi esemé­nyek és harcok tapasztalatainak folytonos­sága, elmélyítése és felhasználása jelle­mez. Ezek a hagyományok úgy jöttek létre és úgy fejlődtek, hogy bizonyos világnézet­tel összhangban átvették a korábbi nemze­dékek eszméit és tradícióit. A hagyományok konkrét történelmi feltételek között fejlődtek, összefüggésben az őket képviselő osztály­nak, a proletariátusnak politikai eszméivel, erkölcsével és társadalmi tudatának egyéb formáival. Ezért átvételüknél feltétlenül ér­vényesülnie kell a következetes osztály­szemléletnek. A munkásosztályt és az él­csapatát, a kommunista pártot jellemző em­lített hagyományok eszmei és politikai tar­talmuknak és a társadalom életében betöl­tött szerepüknek megfelelően egyértelműen haladóak, mivel segítik a szocialista társa­dalom további forradalmi fejlődését, amely ilyenformán építhet rájuk és fejlesztheti leg­jobb formáikat. A forradalmi hagyományok - tekintetfel tartalmukra és céljukra - a dolgozók és főleg az ifjúság szocialista hazafiságra és internacionalizmusra nevelésének nagyon fontos formáját képviselik. Ez - a kommu­nista nevelés egyéb alkotó elemeivel együtt - cselekvőén és céltudatosan hat a szocia­lista ember személyiségének és a szocialis­ta életmódnak alakulására. A forradalmi mozgalom hagyományaira épülő szocialista nevelés erőteljesen hat főleg a fiatalok alap­vető értékeinek és tulajdonságainak formá­lására - a haza, a munkásosztály és élcsa­pata, a kommunista párt iránti viszonyukra. Alakítja tudományos világnézetüket, a mun­ka iránti viszonyukat, a szocialista építés eredményei, a hazánk nemzetei és nemze­tiségei múltjában kialakult és mai életünk­ben is kialakuló forradalmi hagyományok iránti büszkeségüket. E lgondolkodva a forradalmi hagyomá­nyok korunkban való hasznosítása fölött, vissza kell tekintenünk mindazokra a legjelentősebb értékekre, amelyeket a tár­sadalom a múltban teremtett. Valóban mély kútból meríthetünk. Gondoljunk csak példá­ul munkásmozgalmunk múlt századvégi és századunk eleji úttörőire, országrészeink­ben az októberi forradalom gondolatai kö­vetőinek és terjesztőinek forradalmi lelkese­désére az első világháború végefelé, s a polgári köztársaság első éveiben, amely a CSKP megalakulásához vezetett. Emlé­kezzünk csak e köztársaság proletariátusá­nak első forradalmi harcaira, a Szlovák Tanácsköztársaságra, a munkásság de­cemberi általános sztrájkjára. Tisztelettel gondoljunk kommunista pártunk alapítóira, akik nem sokkal a párt megalakulása után nehéz körülmények között kijelölték harcos útját, elöjelezték egész további forradalmi tevékenységét, amellyel irányította a prole­tariátus harcát a burzsoá köztársaságban, majd a második világháború éveiben az antifasiszta nemzeti felszabadító küzdel­met. Tudatosítsuk azt, hogy éppen a kom­munisták alapozták meg legjelentősebb for­radalmi hagyományainkat, amikor a húszas évek első felében, a háború utáni forradalmi hullám apadása idején harcoltak a dolgozók egységfrontjáért, majd a további években sikeresen megvalósították a párt bolsevizá- lásának programját, a gazdasági válság idején élén álltak az osztályharcnak s a fa­sizmussal szemben a demokrácia és a köz­társaság védelmének. Nem törődtek bele a müncheni kapitulációba s az illegalitás nehéz feltételei között folytatták a harcot népünk nemzeti és szociális felszabadulá­sáért. Az antifasiszta nemzeti felszabadító harcban születtek meg népünk legjelentő­sebb forradalmi harci hagyományai. Ez a harc a Szovjetunió hatásos testvéri segít­ségének köszönhetően a fasizmus fölötti győzelembe torkollt, meghozta szabadsá­gunkat és a Csehszlovák Köztársaság megújulását új, szociális és nemzeti szem­pontból igazságos alapokon. A múlt említett és számos egyéb haladó és forradalmi hagyománya alapján jönnek létre és fejlődnek jelenünk tradíciói. A neve­lés folyamatába történő helyes beilleszté­sükkel nagyon eredményesen hathatnak a fiatalok tudatára és pszichéjére, ösztö­nözhetik törekvésüket gyarapítani történel­münk és jelenünk dicső fejezeteit, lépést tartani a korábbi nemzedékek derekassá- gával, merészségével és hősiességével és azt a munkában tanúsított hősiességgé öt­vözni. A forradalmi hagyományok kihasználá­sának hangsúlyozását szükségessé teszi a fejlett szocialista társadalom építése jelen szakaszának sajátos jellege is. Vitathatat­lan, hogy az előttünk álló gazdasági és szociális feladatok nem teljesíthetőek az eszmei-nevelő munkával való szoros kap­csolat, a kultúra fejlődésének ideológiai hát­tere nélkül. Végül is jelenleg a forradalmi hagyományok hasznosítását a hazafias és az internacionalista nevelésben megkíván­ják nemcsak a belső, hazai körülmények, hanem külső tényezők is. Ezek közé tarto­zik például a munkásosztály céljainak azo­nossága, a kommunista és a munkáspártok internacionalista jellege, marxista-leninista elméletük és gyakorlatuk. A jelenlegi rend­kívül bonyolult nemzetközi helyzet is meg­követeli az egyértelmű meg nem alkuvást az imperializmus ideológiájával és nem utolsó sorban a szolidaritást, a barátságot és testvériséget a világ minden országának dolgozóival és haladó erőivel a haladásért, a szabadságért és a békéért vívott harcuk­ban. Az említett tények arról tanúskodnak, hogy a forradalmi hagyományok, a béke­mozgalomnak, valamint a háborúellenes mozgalomnak tradíciói alapvető formáját jelentik annak a harcnak, amelyet a szocia­lista világközösség és a további haladó erők folytatnak a forradalmi hagyaték megőrzé­séért. Ezek a hagyományok egyben ösztön­zőleg hatnak a további haladásért és a sza­badságért vívott küzdelemre. ocialista társadalmunk nagy figyel­met fordított és fordít a forradalmi hagyományokra, mivel azok fontos eszkö­zei a munka forradalmi jegyei, módszerei és formái átadásának nemzedékről nemze­dékre, kimeríthetetlen kútforrásai a munka- és a társadalmi aktivitásnak, hazánkban a fejlett szocialista társadalom építésének meggyorsításában. Tegyük fel végezetül a kérdést: hogyan hasznosíthatjuk napja­inkban a forradalmi hagyományok öröksé­gét, miképp fejleszthetjük azt és hogyan teremthetjük meg az új, időszerű haladó hagyományokat? A kérdés röviden így vála­szolható meg: szocialista társadalmunk ma és a jövőben is szüntelenül visszatér a for­radalmi hagyományokhoz, merit azokból a tapasztalatokból, amelyekre a kommunis­ta párt által vezetett dolgozó tömegek az igazságos szociális és nemzeti alapokra épülő új életért folytatott ádáz harcukban tettek szert. A múlt pozitív tapasztalatai jelenünkben segítenek biztonságérzetünk szilárdításában és fejlesztésében, a jövő kilátásainak megfogalmazásában. Éppen a jelen nemzedéke köteles megőrizni a múlt, a jelen és a jövő folytonosságát. Ez a hagyományok olyan láncolata, amelynek nemcsak hogy nem szabad megszakadnia, hanem rendkívül szilárdnak kell lennie. Az egyének és a kollektívák feladata, hogy ne engedjék meg ennek a láncolatnak a meg­szakadását, hanem munkájukkal, magatar­tásukkal, kezdeményezésükkel és aktivitá­sukkal szüntelenül szilárdítsák azt. Felada­tuk tehát nemcsak felhasználni a forradalmi hagyományokat, hanem azokat egyben továbbfejleszteni és ezzel egyidejűleg meg­teremteni azokat az új tradíciókat is, ame­lyek a fejlett szocialista társadalmat jellem­zik. A múlt roppant gazdag haladó öregsé­géből át kell menteniük elsősorban azt a lankadatlan elszántságot, szívósságot, töretlen akaratot és forradalmi lelkesedést, amellyel a munkásosztály és a kommunista párt legjobbjai indultak harcba a polgári köztársaság és a fasiszta megszállás évei­ben a jobb holnapért. Kiváltképp azonban fontos számba venni és követni a szocialis­ta építés kezdeti éveinek, az iparosítás, a kollektivizálás, az élmunkásmozgalom időszakának számos pozitív példáját is. Nem szabad visszariadni az új szemlélettől és eljárásoktól az új problémák megközelí­tésében s azokat a jövő szem előtt tartásá­val kell megoldani. Az ilyen megközelítés­nek tükröződnie kellene a munkaverseny­ben, a kötelezettségvállalási mozgalomban, a tervfeladatok következetesen színvonalas munkával való teljesítésében, a kitűzött fel­adatok felelősségteljes megvalósításában és a többletmunka vállalásában. Harcolni kell az átlagosság ellen, fel kell tárni az újat és harcolni kell érte. Ebben látjuk - úgy­mond - „napjaink hősiességét“, ami a kor­társak teremtette forradalmi hagyományok alapja. Minden nemzeti hagyomány egyben nemzetközi is. Ezek közül számunkra a leg­jelentősebbek a fasizmus ellen, a szocializ­musért vívott harc csehszlovák-szovjet ha­gyományai. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy haladó hagyományaink szorosan kö­tődnek a szomszédos szocialista országok haladó tradícióihoz. Ezekkel az országokkal közösen fogtunk ugyanis hozzá a szocialis­ta közösség építéséhez. \ /égül hangsúlyoznunk kell: a forradal- V mi, harcos hagyományok és a mun­kával kapcsolatos tradíciók kifejezetten po­litikai kategóriát képviselnek és fontos az osztályjellegük. A szocialista állam feltételei között nemcsak forradalmi múltunk hősi fejezeteire emlékeztetnek, hanem egyben a mához is szólnak és az új nemzedéket felkészítik a jövőre. A munkásosztály és a kommunista párt forradalmi hagyományai olyan kincs, amely felhasználható a fiatalok nevelésében és személyiségük, magatartá­suk, nemzeti és nemzetközi tudatuk, a for­radalmi múlt iránti büszkeségük formálásá­ban, társadalmi és munkaaktivitásuk ösz­tönzésében. Nem feledkezhetünk meg az újkori harcos forradalmi hagyományok fej­lesztéséről sem, amelyek a béke megőrzé­séért folytatott nemzetközi küzdelemmel kapcsolatban a szocializmus internaciona­lista védelme bázisán jönnek létre. A forra­dalmi hagyományok tehát nemcsak a múltat jelentik, hanem jelenünk részét is. Dr. JÁN VÁGAI kandidátus Az Ústí nad Orlicí-i Pamutipari Kutatóintézet munkatársai új világszínvo­nalú fonási eljárást dolgoztak ki. Már fejlesztik azt a progresszív eljárást, mellyel kitűnő minőségű cérnát fognak gyártani. Az intézet 38 éves működése alatt a világ számos gyártójával együttműködött, a vezető helyet a Szovjetunió foglalja el. Állandó tapasztalatcserét folytatnak és közös munkakollektívákat alakítanak. (Jan Vrabec felvétele - ÖTK)

Next

/
Thumbnails
Contents