Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-12 / 23. szám
> Gondolatok 60. születésnapján irodalom mindig az igazság letéteményese kivánt lenni, de nem minden író és nem minden időben látta az igazságot. Lévén az igazság történelmi termék - és nem dogma ezért nem csak összetett, hanem fejlődő jellegű is, az emberi lét feltételeinek és lehetőségeinek a függvénye. Amíg évezredeken át a vallás igazságát isten osztotta, érvénye erősen az egyén érdekeihez és kötelességeihez igazodott. Amióta - a szocialista eszmény és értékrend értelmében - az ember próbálja osztani, az igazság fogalma a közösség szempontjait testesíti meg. Ez lényeges különbség! Az egyén igaza - jó esetben is- ellentétes lehet a köz érdekével, de a közösség igazát „el kell rontani“ ahhoz, hogy ne feleljen meg az egyén létérdekeinek. Sütő András igazsága a közösségi érvény kategóriájába tartozik. A népközösségből indul ki és úgy közelit az - egyes- ember felé. Korunk nagy dilemmája egyén és közösség viszonya, politikusok, tudósok, filozófusok és írók „közügye“. E viszony gyakorlata a társadalmak életének minőségi próbája, civilizációs értékoreintáció. Bonyolítja a kérdést, hogy a világ népeinek, nemzeteinek, fajainak, vallási és nyelvi közösségeinek hatalmas együttesében az egyes csoportok és részközösségek is megnyilvánulhatnak „egyénként“, a többiek kárára vagy hasznára. Ha azt állítjuk, hogy Sütő András közösségi igazságé és erkölcsű író, ezt mindkét értelemben hisszük. A társadalom életében a kollektív érdekeket, a népek együttélésében pedig az internacionális eszméket képviseli. Anyám könnyű álmot ígér című könyvében megcsodálhattuk, milyen erős érzelmi és gondolati egységben élnek benne szempontjai. Ezen könyve előtt - bevallom- keveset tudtam róla. Az a szokatlan helyzet állt elő, hogy írói alkatát és tehetségét egyszerre ismertem meg teljes fegyverzetében, s csak azután, fokozatosan a fejlődési vonalat és alkotói körülményeket, melyek közt müvéig elért. Ez tanulságos összevetésre adott alkalmat a magyar nemzetiségi irodalmak természetét illetően, ügy vélem, indokoltan törekszünk arra, hogy hasonlóságokat keressünk a világban, így jobban megismerhetjük önmagunkat. Ily célkitűzéssel vizsgálva az írót, élete és munkássága a tanulságok gazdag tárháza. Tanulságot mondtam, de közben példára (is) gondoltam. Említett müve a lírai közvetlenség és gondolati tudatosság példás egységével fog meg, és az írói valóságlátás teljességét sugallja. Nem kisebb értéke tisztán árnyalt, metaforikus közlésre és okos iróniára is hajlamos nyelvezete, melyet valami szelíd humor szó át az írói céllátás finom szálaival. A könyv igazságtartalma nem nagyot markolásában, hanem a szemlélődésének tiszta mélységében van. Az élet arcvonásain a mögöttük rejlő lényeget mutatja. Ismerős gesztus az író - akárha tékozló fiú lenne - hazatérése, visszatérése a falujába, szülőföldjére, ebből fakadó élménybeszámolója, emlékidézése és helyszín-felmérése. A műfajnak hagyománya van, klasszikus müvek forrása (Puszták népe). Korunkban újabb jelentését - magyar vonatkozásokban - éppen Sütő révén nyerte. Nemzedékének osztotta feldatul a történelem, hogy a szocialista társadalommal együtt növekedve, haladó múlt és születő jövő bonyolult együttlétének állandó feszültségét magában hordozva és változásokat mélyen átélve beszámoljon: mi történik velünk? írói látásukkal olyan szellemi érzékenység kezdótött, amely létszemléletében korunk valóságának új elemeihez igazodik. A népi értelmiségi alkata, a nemzetiségi lét internacionális alapelvei, a tudományos forradalom és műszaki civilizáció következményei és eredményei, s még sok más korszerű tény alkotják ezeket a valóságelemeket. Közhelyes igazság, hogy az elmúlt emberöltő több alapvető változást hozott az emberiség életében, mint korábban egész évszázadok. Ám nem közhely, hogy a „felgyorsult" időben való talajvesztés és tájékozódási zavar megnövelte a historizmusnak, a történeti látásnak és érzékenységnek a fontosságát. Elődeink sorsa és létkérdései, a történelmi példák és analógiák, a múlt tanulságai és folytonosságának üzenete elengedhetetlenek ahhoz, hogy mindennapjainkban tájékozódhassunk. Sütő András írásmúvészetében a szülőföld és népe történelmi életet él, a gyerekkor és a kezdés évei az írói önépítkezés szilárd alapjai. A népek emlékezete újkori erőforrás, a múlt értékei életadó energiák. előre visznek és megtartanak. Az író másik erőssége - pompás nyelvezete mellett - a történelem iránti fogékonysága és múltérzékenysége. Harmadikként megalapozott műveltségét, széles körű ismereteit említhetnénk. Amikor azt mondom, hogy Sütő széles kulturális horizontú író, vád érhet, ismét közhelyet mondtam. Milyen legyen az író, ha nem kulturált? De a már említett összevetés értelmében ez sem közhely, hazai irodalmunkban a széles körű kulturáltság, a megalapozott műveltség, a gondolati mélység és gazdagság, a fejlett (önkritikái érzék nem maguktól értetődő írói tulajdonságok. Sütő prózájában - és gondolatmenetében - a valóság tényei nek érintésére lépten-nyomon felvillan egy jelentésárnyaló irodalmi élmény emléke, értelmezó hivatkozás vagy idézet, plasztikus összevetés és frappáns hasonlat. A valóság és az író tudattartalmai harmonikusan összecsengenek. Fogalmai és meglátásai a megalapozott tudás tapasztalatokkal alátámasztott, gazdag közegében élnek, emberiség méretű példatár kereteiben mozognak. Pusztakamaráson jár, de földijeit világító szemmel nézi s láttatja. P atriotizmus, mely mindenekelőtt a provinciához ragaszkodik? Patriotizmus. ám világméretű, a szúkebb pátria csak jellegét adja, etikája és értékei emberi- ségmérítékúek (és emberközpontúak) Az Lörincz János felvétele elidegenedettséget és kiábrándultságot tükröző irodalmi divatok korában, szellemi tanácstalanság és kételyek idején nem köny- nyú ilyen írói tulajdonságokra hivatkozni. (Sütő is megvívta e téren szenvedélyes csatározásait.) A művészi kísérlet és formakeresés fokozott jelentőségének idején a morális értékek szürkének hathatnak. (Korprobléma, mélyén bizonyára szintén az egyén és közösség ellentmondásos viszonya munkál.) Sütő András „patriotizmusának“ mindezek ellenére erős időszerűség- íze van, korszerűbb közösségi erő és érték, mint gondolnánk. Arról már szóltam, hogy írói útját később lett módomban áttekinteni. Sorjázó esszékötetei - Istenek és falovacskák, Évek, hazajáró lelkek - vetítették elém pályáját. Apró jegyzetek, portrévázlatok, meditáló esszék és interjúk, sora bizonyult a megtett út értékköveinek. A vegyes jellegű - de nem vegyes értékű - írások újabb alkotói minőségét igazolják: mélygyökerű közéleti figyelmét és társkeresését. A mi irodalmunkban nem találnánk párját annak a közvetlenségnek és rokonszenvnek, mellyel író- elődeiről pályatársairól és a hozzá közel állókról szól. írók, művészek nevelték, maga is művész lett, jut eszünkbe. Rokon lelkek panorámáját festi, közvéleményt formál, írásai tükrében a romániai magyar irodalom legjobb vonulata olyan alkotói közösség, melyet belső kohéziós erők mozgatnak, és tartanak össze. Az írónak köszönhetően megérezzük az irodalmi millió történelmi öntudatát, szellemi folyamatosságát, meghatározó értékrendjét, az alkotás erejébe és jövőjébe vetett hitét. Megsejtjük sajátosságát és ennek tudatában fakadó öntudatát (a sajátosság méltóságát, mondja Gáli Ernő). Ám megérezzük az alkotói környezetet is, a városi kávéházakat, szerkesztőségeket, az erdélyi hegyeket és fenyveseket, a nép életerőit és az értelmiség felelősségét, a jelen gondjait és a múlt nagy történelmi erőit és alakjait (Kemény Zsigmond, Bethlen Gábor, Apáczai Csere János szellemiségét) és konok, a múltból figyelő tekintetét. Megérezzük a romániai magyar szocialista irodalom háború utáni kezdeteit és fejlődési irányát. Sütő pályatársakat köszönt és halottakat búcsúztat nagy elődökre emlékezik és kortárs „atlaszokkal" (Veres Péter, Illyés Gyula) levelez, román eszmetársakkal utazza be fél Európát s együtt munkálkodik velük, példás intézményként tartja számon, gyűjti egybe és sugározza a közönsség benső értékeit és dolgait-gondjait. Teszi „az idő markában" élve és dolgozva, amit felelőssége diktál. A lkotói és gondolkodói erényei és írás- művészete drámáiban összegezód- nek. Az Egy lócsiszár virágvasámapja, a Csilléig a máglyán, Kain és Ábel, a Szuzai mennyegzö az emberiség időszerű létkérdéseivel - a megmaradás lehetősége, az igazság és jog esélyei - foglalkozik. A művek hajszálgyökérzete a „pátriába" kapaszkodik, mondanivalójuk igazsága egyetemes magasságokba ér. Nyersanyaguk az európai történelem és művelődéstörténet egy-egy motívuma, tény és mítosz hagyo- mányértékú üzenete, tartalmuk és művészi igazságuk azonban jelenvaló és időszerű. Dramaturgiájuk nem bont formát, nem kreál avantgárd különcségeket és abszurditásokat. A dráma szabályai értőimében hagyományosak - vagy örök szabályoknak engedelmeskednek? ám életérzésük és kérdésfelvetésük okán medernek. írójuk nem a - formai értelemben - modem törekvésekre figyel, hanem az életet vigyázza. Egy, nem kevésbé jelentős könyvéről még nem szóltunk, a címe: Engedjétek hozzám a szavakat! A könyv az anyanyelvröl, a beszédről, a szavakról szól, azok erejéről és értékéről. A szó az irodalom eszköze és lehetősége, a költészet, a próza, az írott szó művészete. Sütő András tudja - hogyne érezné! - a szó erejét. De nem azt tartja fontosnak, hogy a leirt szó - a mű - elámító, meghökkentő, szokatlan, rejtelmes, mágikus vagy polgárpukkasztó legyen, hanem hogy kifejezően hasson - s legyen! ÚJ SZÚ II,j Édesapámnak jókedve nü volt, mindnyájan csak az ö ágyába könyörögtünk... Hogy dobált bennünket a levegőbe és kacagott nekünk és olyan volt, mint egy életisten, aki legdrágább gyümölcsben tobzódik, a gyerekeiben." Móricz Zsigmond Életem regénye „ Szereted a kutyafülút? - kérdi néha anyja.- Nem szeretem - felelem zordul, s milyen jót lehet nevetni ezen. “ Varga Domokos: Kutyafülúek Valamit próbálunk megközelíteni a két idézettel, amit nehéz szavakba foglalni. Pedig fontos lenne, mert mély meggyőződésünk, hogy mindennél jobban ez neveli a gyereket: az otthon hangja, íze, levegője. Egyszóval légköre. Ez a légkör sokféle lehet, sokféle hatás sugározhat belőle: komolyság, erkölcsi erő, a kultúra gyönyörűsége, a munka szeretete. Keveredhet is a sokféle hatás, aminthogy keveredik abban is, amiről itt beszólni akarunk: a családi otthon derűjében. Mi is sugározza ezt a derűt? Elsősorban az örömre való képesség. Az a képesség, hogy a szülő nemcsak világra hozza gyermekét, nemcsak felelősséget vállal érte, de örülni tud neki. Persze minden rendes szülő szereti a gyerekét, de ez még nem ugyanaz. Más, ha örül neki szemmelláthatóan, kézzelfoghatóan s már a születése percétől kezdve - sőt már előbb is. És nem általában a gyereknek örül, hanem a Lacinak, a Jucinak, a Katinak - és, ha három van, mindegyiknek külön és mindegyiknek másformán. Ez az az öröm. ami kicsattan, amikor az anya és apa este hazajön, amikor a gyerek mesél, mesél, be nem áll a szája, amikor szombaton készülődnek a vasárnapi kirándulásra, ami derűvel, vidámsággal tölti meg a házat. De az öröm képessége a mindennapok apró eseményeit is áttüzesíti. Bizony, nagy adomány az, ha valaki napi száz gondja-baja közepette egész napra felderül az örömtől: mégis kihajtott a kiszáegyes, sokszor komoly tudományos munkát űző emberek késő öregkorukig át tudnak menteni a gyermekkorból. Az ilyen emberek nemcsak gyerekeikkel és egymással tudnak és szeretnek játszani ( gondoljunk csak Karinthy, Kosztolányi ezernyi, hol egymás erejét kipróbáló, hol a kispolgár orra alá borsot törő játékára), hanem gyönyörűséggel játszanak például a ház kutyájával, cicájával. (És itt hadd szúrjak közbe valamit: nagy hive vagyok a kis állattartásnak - ne■HU - OTTHON radni látszó fácska a kertben, vagy milyen jó ötlet volt a falra akasztani a cseréptányért, milyen helyesen áll a gyereken az új kiska- bát. Ezt az adományt átplántálni a gyerekekbe, „családi hagyománnyá" tenni sok mindennel felér. És a játékra, a játékosságra való készség a másik nagy titka az otthon légkörének - és az életnek. Suchdoiski, a kitűnő lengyel pedagógus tudós Írja „A jövőnek nevelünk“ című könyvében, fiogy az egyre növekvő szabad idő gondjának megoldásában - abban, hogy az emberek ne éppen csak agyonüssék vagy értéktelen szórakozásokkal töltsék ezt az időt - azon kellene gondolkodni, miként lehetne a gyerek játékhajlamát átvezetni a felnőtt korba. Arra a belső játékosságra is gondolhatunk, amelyet velési szempontból. Többek között éppen a derűért, amit a ház levegőjébe visznek). És mennyi derűt hoz a játékosság egy- egy ünnep hangulatába! Ha kicsinek-nagy- nak egyforma öröm a húsvéti tojáskeresés, a karácsony fenyószagú meglepetése. E nélkül a játékosság nélkül nem sokat ér sem az ünnep, sem az ajándék. És a szavakban, a gesztusokban is mennyi játékosság bujkál: „Úgy-e rúgja a kisgyerek?" - kérdezik az anyjuk domborodó hasát figyelő kutyafülúek apjuktól Varga Domokos fentebb már idézett írásában. .Az ám. Még szerencse, hogy nincs rajta cipő" - feleli apjuk, a gyerekek nagy gyönyörűségére. És amikor megszületik a kicsi, ez a beszélgetés hangzik eh „Ez még nem tud beszélni?" - kérdi Kisdombi. - „Dehogynem. Majd meglátjátok. Mindig azt kiabálja: Hoááá? Hoááá? Hoááá?" - „De igazából?" - „Igazából még csak töri a fejét, mit is mondjon, ha megszólal." A kisgyereknek, mondják, nincs humorérzéke. Valóban, nem „érti meg“ a viccek legtöbbjét. De remekül mulat egy-egy fura képen (lásd a cipóben rúgdalozó magzatot) vagy akár egy furcsa kifejezésen. Egy-egy tréfás, humoros megjegyzés hány összegubancolt nevelési helyzetet mentett már meg! A dacban megcsökönyösödó gyerek elneveti magát, és derűben oldódik fel a hangulat. De vigyázzunk! Sosem szabad a humort a gyerek ellen irányuló éllel alkalmazni. A gyerek már a szelíd gúnyra is nagyon érzékeny, néha egy szokatlanabb elnevezés is mélyen megbántja. Még ha nem is szól róla. Sok szülő - szinte hallani véljük - felsóhajt a fenti sorok olvasása közben. „Ez mind szép - gondolja de honnan vegyünk annyi időt. annyi lelki felszabadultságot gondjainkból, hogy ezt a légkört biztosítani tudjuk?" Persze, jó ha több idő jut a családra, de a megoldás végeredményben nem az időn és a gondokon múlik. A „kutyafülúek“ szülei elfoglalt, dolgozó, vékonypénzú emberek (gondoljuk el. hat gyerek!), Móricz Zsigmond apjának sem volt bizony könnyű sora. A legfőbb titok itt (persze, nehezen átadható titok), a helyes arányérzék. Arány- érzék a dolgok fontosságának felmérésében. Hogy többet ér a gyerekek túláradó jókedve, mint a drága kocsi, hogy a szobába hordott sár nem olyan tragédia, ami miatt ki kellett tiltani a gyerekcsapatot a szobából, hogy egy kis vidám hancúrozás a gyerekekkel többet jelent, mint a ragyogó ablaküveg. A gyerekek útravalóját jelenti az életbe. HERMANN ALICE 1987. VI. 12. iguzh
