Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-12 / 23. szám
SÜTŐ ANDRÁS Engedjétek , hozzám jönni a szavakat (Részlet) Éppen csakhogy földet értek, rájuk szólt valaki:- Mit keresnek maguk ottan?- Hol ottan? - ártatlankodott Nagyapa, fölismervén az emberben a hivatalos felvigyázót. aki feléjük bökött a botjával.- Ott fenn. A lónak a hátán. Eddig repültünk, de most már fussunk, mondta László riadt tekintete: a botos embertől megijedt. Szállj fel gyorsan, lovacskám, a levegőégbe. Nem tudhatta, hogy ahol a bot megjelenik, a szárnyak megbénulnak. Szembe kell nézni most már a négykézláb járó helyzettel. Nagyapa elsőnek ugrott le a betontalapzatra, onnan a földre: László valósággal fejest ugrott a nyakába. Ott álltak ketten nagy bűntudattal a mor- dályarcú felvigyázó előtt.- Az úgy volt, hogy enni adtunk a lónak.- Ennek a lúnak? És mit adtak ennie?- Néhány sapkányi parazsat.- Parazsat - bólintott szánalommal a botos ember, szemrevételezve hosszan a le- fülelteket. - És ha szabad kérdeznem: honnan szereztek parazsat?- A tüzböl. Tüzet raktunk.- Tüzet! Az ember körbevizslatott, nem találta sehol a kihágás jeleit. Azt mondta magában Nagyapa: még szerencse, hogy a vakszén és a pernye bennünk maradt. A felvigyázó a közeli fára szögezett táblára mutatott:- Az elvtárs tud olvasni?- Ha megerőltetem magam.- Akkor erőltesse meg magát, mert azt írja: az erdőben tüzet rakni: tilos, interzisz. Tudja, mi az?- Hogy ne helytelenkedjünk. A felügyelő elgondolkodva pislogott néhányat:- Úgy is lehetne mondani.- A tettenérés ténye viszont nem forog fenn - mondta nagyapa. Jobb lett volna hallgatnia, mert a felvigyázó dühbe gurult:- De a lúra történt felhágás ténye igenis fennforog. Tulajdonképpen mit műveltek maguk ott fenn, a lúnak a hátán? Tiltott területen.- Térültünk egyet. Fölszálltunk a levegőbe, megnéztük az óceánt, Izlandot, a Hargita csúcsát...- Izlandot. A Hargita csúcsát - nézett körül az ember, hogy az esethez kit hívhatna segítségül, majd szelíden azt kérdezte: cédulája van-e?- Milyen cédula?- Hát innen, abból a házból. A gyógyintézetből - tette hozzá tapintatosan. Nagyapa bevallotta, hogy nincsen cédulája. Hanem csak unokája van.- Szegény gyermek - mondta az ember.- Maga csak ne szegényesen itt senkit! - vette át Nagyapa a dirigálást az eszmecserében. - Elvittük a lovat? Elvittük. Visz- szahoztuk a lovat? Visszahoztuk. Itt van, vegye számba, kólikát nem kapott, a lába töretlen, és fújja fel, mert nélkülünk semmit sem ér, pókos lábú gebe és földhözragadt- ság. A táltos lovak bennünk vannak, megértette?- Értem, uram, megértettem - hebegte a felvigyázó ember, majd keresztet vetett és elszaladt.- Nyilat a hátába! - rikkantotta László, de Nagyapa lecsillapította.- Fusson szegény. Valamikor ő is megfordult a fellegek között. Csak elfelejtette már. Alacsonyan mászkál. Egyetlen dolog, amire fölnéz: a tiltások táblája. Tiszteld a táblákat, és tiéd lesz a mennyeknek országa. PANGÓVÍZ-ÁLLAPOTÁBÓL fölserken- ten, a kényszerűség buzgalmával készíti Nagyanya Lászlót a kolozsvári hazamenetelre. Lássuk, uramisten, mire megyünk ketten az együvé Tartozók széjjelszórásában. Ez van az arcára írva. Elindul egy-egy könnye, meggondolja magát és leszivárog a torkán.-Mátyás szülőháza pedig kétórányira van csak Marosvásárhelytől. Légvonalban egy kurtamesényi repülés. Ekko- rácska égdarabot kellene közös fedélként a fejünk fölé kihasítani. Mindennapi elválá* saink fölött a madarak szabadságával látogatnék egymást az akadálytalan térben Élő és eleven maradna a reggeli köszönés: ébredj. Nap Szeme! Képzelgés. A hangtalanul motyogott szavak elfoszlanak az üres ég alatt. A gyermeki lábnyomok is a homokban, mit az első zápor kimos a gyümölcsös udvar emlékezetéből. Tudod, mivel jössz majd látogatóba, Jatata? Hát a táltos lovunkkal. A miénk most már. A mordályké- pünek végül mégis nyilat lőttünk a hátába, újabb feliratot függesztve a cserefa törzsére: e kőparipa hátán a világ körberepülése kötelező. A szavaikban és képzeletükben négykézlábra esettek megbírságolása helyben kötelező. Csomagolás közben László Csótó László: Lovasok elószólította megint aznapi friss szavainak seregét: Áron bácsit, a császármadarakat, a zágoni Kelement, a piros pettyes lazacokat. az árral szemben úszó Hűséget. A mindennapi hogy-és-mint-vagyunk és hogy- szolgál-az-egéSzségünk-féle köszönés-érdeklődés pedig - a székely-magyarok kivételével, akik nyelvi jobbágyságot sohasem szenvedtek - imigyen módosíttaték: hogy és mint szolgál, uram, az édes anyanyelve? Köszönöm, jól, hál' istennek, mondja majd az egyik. Gyengélkedem, mondja majd a másik, az iránt érdeklődném, merre találná a legjobb ortolingvisztikai klinikát. Tanácsot sokfélét lehet ilyenkor adni. Utaltassa be magát gyógykezelés végett bizonyos Csokonai nevezetű poétához; vagy Berzsenyi tekintetes úrhoz; az utcánk elején és végén vigyázkodó Vörösmartyhoz; Arany János világítótornyába Nagyszalontára; Petőfi tömegsírjába Fehéregyházára; József Attila jajkiáltásaiba; Kemény Zsigmond jégvermébe vagy Ady tüzes katlanába; a hargitai Ábel szikra-feleseléseibe; nyelvi szunyó- kálásaiból fölserkentik az embert, megtáncoltatják az elmét, mint a nagypénteki kakast a rostában. Akár az erdélyi krónikások, a mennyköveket hajigáló hitvitázók, vagy nyelvünk huszadik századi aranyművesei. Ha pedig nálunk férőhely nem lenne, meghúzódhatunk a lelkiismeretben is - lehetőleg a sajátunkban, ahol egy-egy síró szavunk éjjel-nappal szolgálatos. A kezelési módozatok dolgában hasznos útmutatást nyújt az orvosi tudomány, amikor himlő, paralízis és más nyomorúságok megelőzése végett vakcinációt alkalmaz. Naponta kidoboltatva, kötelezővé kell tennünk az anyanyelv védőoltásait: példának okáért két fiola Petőfi a szabadság szerete- tének koronaerébe, tíz köbcenti Tóth Árpád jelzősorvadás ellen, az egyenes tartás védelméről nem is szólva. Mpns sana. .. Ép testben ép nyelv. Junius Juvenalis prókátor urunk nem haragszik meg, ha tornatermekbe költözött mondását imigyen módosítjuk, helyét keresvén a lélek zugaiban is. Azért vagyunk a világon, hogy a szavainknak valahol helyet teremtsünk benne. M onika igazán nem tehet arról, hogy vörös haja oly selymesen csillog. Arról sem tehet, hogy puha ajkával egyszerűen nem bírok betelni, hogy finom vonalú a nyaka, hogy karcsú, hogy kifejezetten nőies a termete, hogy isteni a lába. melyet egyszerűen vétek lenne hosszú szqknya alá rejteni. Nem tehet róla, hogy imádom a mosolyát, lágyan csengő hangját, kecsesen rugalmas mozdulatait, hogy nagyra becsülöm ítélőképességét, a magamét meg elveszítem a karjaiban. Ha igazságos akarok lenni, el kell ismernem, hogy Monika soha egy lépéssel sem hágta át a jólneveltség határát. Ellenkezőleg, én magam voltam az, aki lebeszéltem, hogy kitartson józan ellenkezése mellett, igyekeztem eloszlatni kételyeit, hogy megtörjem szemérmes ellenkezését. Én magam voltam az, aki mindenáron meg akartam mutatni, hogy varjyok valaki, aki el akarom kápráztatni. A legelőkelőbb szórakozóhelyekre hívtam vacsorázni, luxusszállókba jártunk víkendezni és olyan ajándékokkal halmoztam el. amelyekre saját pénzemből nem futotta. Én azonban semmit sem sajnáltam, ha róla volt szó. Pedig soha nem szólt, mégcsak nem is mutatta, hogy elvárja tőlem ezeket az ajándékokat, kivéve egy-egy csokor hóvirágot. Ellenkezőleg, mindig a szememre vetette ezt a nagyvonalú költekezést, mondván - tán elment az eszem? Dehát kérdezgesse örökösen egy negyvennyolc éves férfitól, hová tette az eszét. Egy olyan férfitól, aki közel negyedszázadig példás férj volt, háromgyermekes komoly családapa, olyan férfi, aki a fésűben már megszámolja a hajszálakat, a fürdőszobában a tükör előtt próbálgatja a feszes testtartást, kidülleszti mellét, behúzza a hasát, aki teljes énjével átéli az első nagyszerű kaland minden gyönyörét és előrehaladott korára való tekintettel sejti, hogy ez már egyben az utolsó is?! Mi a különös abban, ha egy ötvenéves férfi mindent kockára tesz, hogy szabaduljon gátlásainak súlyos terhe alól, mert bírni szeretné egy huszonegyéves nő kegyét, akit a bolondulásig imád? Egy csöppet sem csodálni való, ha hízeleg önérzetének, hogy játszhatja a világfi szerepét, akinek az a legnagyobb gondja, vajon vörös vagy fehér bort igyék étkezés után, jóllehet azelőtt huszonöt évig csak házilag készített ribizlibort ivott. Csoda-e, ha hosszan töpreng, vajon szobájának ablakai a Wolfgangsera vagy a Zwölf- hornra nézzenek-e? Azelőtt legfeljebb a bal vagy a jobb oldali ágy között választhatott. Monika soha nem éreztette velem, hogy elvárja ezt a fényűző életmódot, ezt a pompát. Annyit mindenesetre sejtettem, hogy csak az olyan férfiak imponálnak neki, akik tehetségesek, ügyesek, akiknek jól megy a dolguk. Egyszerűen ki nem állhatta a kontárokat. Mindent beleadtam hát ebbe a játékba, amit csak lehetett. Tulajdonképpen még azt is, amit nem lehetett. Scholz fogadási irodájának pénztárából kilencvenezer schilling hiányzik, ezen a vendéglők, vidéki szállók, ékszerüzletek, szabómühelyek és más vállalatok osztozkodnak Hogy ez idáig nem derült ki a csalás, azt egyrészt annak köszönhetem. hogy Scholz úr fenntartás nélkül megbízik bennem, másrészt annak, hogy nem vagyok újonc a könyvelésben. A végsőkig azonban nem bízhatom a véletlen szerencsére. Valaminek történnie kell. s ha lehetséges, minél előbb. A szakadék szélén nem lehet sokáig egyensúlyozni. Az embernek rá kell szánnia magát a sorsdöntő lépésre, amellyel vagy a szakadékba zuhan, vagy biztos menedéket nyújt számára. Nekem is döntenem kell hamarosan. Mónikát simogatom meg és boldog vagyok, mert újból remélhetem, hogy nem veszítem el soha. xxx Scholz úr irodája egy szecessziós stílusban épült ház egyik nagyobb földszinti helyiségében van. Az ügyfelek az utca felőli üvegajtón át léphetnek a helyiségbe, mi alkalmazottak pedig a ház folyosóján át érkezünk reggelente. Köszönök Aliznak és Szilviának, akik rendszerint már ott ülnek a pult mögött és átveszik, számolják a téteket. Belépek az erős dróthálóval védett kalitkámba. Balkéz felől van az eltolható kis ablak, amelyen át kifizetem a nyereményeket, előttem az íróasztal, jobb felől a korszerű zárbíztos páncélszekrény, Scholz úr irodája, térfogatát tekintve, elég kicsi, ennek ellenére nagy forgalmat bonyolít le, főleg azért, mert sűrűn lakott negyedben van. A pénztárban csaknem állandóan százezer Schillingen felüli készpénz van, a hét végén kettő- sőt háromszázezer is. Jól zárható üvegcsében kloroformot hordok a zsebemben, melyet már jóelöre, mintegy tizennégy nappal ezelőtt megvettem. Ezenkívül nagyobb adag vattát is tartok magamnál. Papírba csomagoltam, hogy egy pihényi áruló jel se maradjon belőle a táskámban. Nyugodt napunk van, semmi különös sem történt eddig. Még ebéd előtt megérkezett Scholz úr, hatvan évéhez képest jókorban lévő férfi, elbeszélget velünk, aláírja a különféle papírokat és kettő után távozik az irodájába Főleg ingatlanok adás-vételével foglalkozik, a fogadási irodát amolyan kiegészítő üzleti tevékenységnek tekinti. Feszülten figyelem a pénztárban egyre gyülemlö készpénzt, öt óra felé hatvanezer schillinget teszek egy erős sárga borítékba Akaratlanul is mosolyognom kell, ha a pénzkötegre gondolok, amely idővel a Mónikával töltendő csodálatos víkehde- ken úszik majd el. Óvatosan bánok a borítékkal, hogy még véletlenül se maradjon rajta ujjlenyomat. Beteszem a táskámba és azt mondom a lányoknak, hogy elugrom venni valami ennivalót, mert ma, mint minden pénteken, késő estig maradok az irodában. Bezárom a pénztárt, fogom a táskámat és megyek. A képzelet bűvös bocskorába bújtam a minap, az élettel volt találkám, gyönyörű dalia, büszkeség bársony palástja a vállán, a lábán vascipő. Kezet adott s a bércre vitt: „A birodalmam ez itt, ez a kerek föld, jóízű bő legelők, gazdag aratású mezők, a fákon virágfakadás, gyümölcs, a föld ölében kincs, arany, nekem adózik óceán, folyam... Ajándékom, íme: növény és hús íze, szín és disz özöne, a lét öröme, erdei tisztás, baráti ital, muzsika üteme, harc, diadal, betelt ölelés és csók derűje...“- S míg ontotta a kincset, a varázst, szavai közben szétnyílt a palást...- s én odanéztem:- s a Miért? s a Hová? gyászkeretében romokat és hullát láttam a képen,- csapdát, bukást... Meglátta ő is, tárult a palást. ,,lm - szólt -, a seregem: te, ö, ti: Emberek. Bú sújt le, remény éleszt benneteket. De szívetek munkára, harcra kész, csak a cél legyen fényes és merész...“ S ahogy a filmen suhan képre kép, láthatóvá lett rögtön a beszéd. Alulmaradtam... Elbűvölt a büszke palástú Élet... S mégis dicsérlek, emberiség: proletárság! Veletek küzdők, rfjúproletár seregek! ILLYÉS GYULA fordítása A költőre emlékezünk születésének 85. évfordulója alkalmából. Öt perc alt poggyászok r ták körül sent kiválasztok e a borítékot, t kom és mag: közben leve: amelyre egy a rekesz szé tembe vésem szómba is be pocskával ec Végül megáll szalámis ken^ gadási irodáb A kalitkáml szekrényt és kám Hét óra MICH; teszek, mintha kelljen segíter azért, mintha dehát jobb le: bizonyíthatják, volt. A lányok ajkukat és azl hallom, hogy a dik és megcs Magam marad nyugt tancse zem a legalapv lőtt a poggyás a saját kulcska kulcs lóg rajta eggyel több. V van a legnagyc Átszámolom tét és befejezel a pénztárban ö lingnek és méc A kimutatásbe százötvenezer tételt, a hatvai másra, a mara elmúlt négy f a szent oltárra Ezt a százötv A többit külön másik rekeszét Az órámra f nyolc. Nyolc ón éjjeliőr, hogy i a helyiségbe, v; s csak utána ri: itt a cselekvés i A pénztári v; janponican Elbűvölt az élet
