Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-12 / 23. szám

SÜTŐ ANDRÁS Engedjétek , hozzám jönni a szavakat (Részlet) Éppen csakhogy földet értek, rájuk szólt valaki:- Mit keresnek maguk ottan?- Hol ottan? - ártatlankodott Nagyapa, fölismervén az emberben a hivatalos felvi­gyázót. aki feléjük bökött a botjával.- Ott fenn. A lónak a hátán. Eddig repültünk, de most már fussunk, mondta László riadt tekintete: a botos em­bertől megijedt. Szállj fel gyorsan, lovacs­kám, a levegőégbe. Nem tudhatta, hogy ahol a bot megjelenik, a szárnyak megbé­nulnak. Szembe kell nézni most már a négykézláb járó helyzettel. Nagyapa első­nek ugrott le a betontalapzatra, onnan a földre: László valósággal fejest ugrott a nyakába. Ott álltak ketten nagy bűntudattal a mor- dályarcú felvigyázó előtt.- Az úgy volt, hogy enni adtunk a lónak.- Ennek a lúnak? És mit adtak ennie?- Néhány sapkányi parazsat.- Parazsat - bólintott szánalommal a bo­tos ember, szemrevételezve hosszan a le- fülelteket. - És ha szabad kérdeznem: hon­nan szereztek parazsat?- A tüzböl. Tüzet raktunk.- Tüzet! Az ember körbevizslatott, nem találta sehol a kihágás jeleit. Azt mondta magában Nagyapa: még szerencse, hogy a vakszén és a pernye bennünk maradt. A felvigyázó a közeli fára szögezett táb­lára mutatott:- Az elvtárs tud olvasni?- Ha megerőltetem magam.- Akkor erőltesse meg magát, mert azt írja: az erdőben tüzet rakni: tilos, interzisz. Tudja, mi az?- Hogy ne helytelenkedjünk. A felügyelő elgondolkodva pislogott né­hányat:- Úgy is lehetne mondani.- A tettenérés ténye viszont nem forog fenn - mondta nagyapa. Jobb lett volna hallgatnia, mert a felvi­gyázó dühbe gurult:- De a lúra történt felhágás ténye igenis fennforog. Tulajdonképpen mit műveltek maguk ott fenn, a lúnak a hátán? Tiltott területen.- Térültünk egyet. Fölszálltunk a levegő­be, megnéztük az óceánt, Izlandot, a Hargi­ta csúcsát...- Izlandot. A Hargita csúcsát - nézett körül az ember, hogy az esethez kit hívhat­na segítségül, majd szelíden azt kérdezte: cédulája van-e?- Milyen cédula?- Hát innen, abból a házból. A gyógyinté­zetből - tette hozzá tapintatosan. Nagyapa bevallotta, hogy nincsen cédu­lája. Hanem csak unokája van.- Szegény gyermek - mondta az ember.- Maga csak ne szegényesen itt senkit! - vette át Nagyapa a dirigálást az eszme­cserében. - Elvittük a lovat? Elvittük. Visz- szahoztuk a lovat? Visszahoztuk. Itt van, vegye számba, kólikát nem kapott, a lába töretlen, és fújja fel, mert nélkülünk semmit sem ér, pókos lábú gebe és földhözragadt- ság. A táltos lovak bennünk vannak, megér­tette?- Értem, uram, megértettem - hebegte a felvigyázó ember, majd keresztet vetett és elszaladt.- Nyilat a hátába! - rikkantotta László, de Nagyapa lecsillapította.- Fusson szegény. Valamikor ő is meg­fordult a fellegek között. Csak elfelejtette már. Alacsonyan mászkál. Egyetlen dolog, amire fölnéz: a tiltások táblája. Tiszteld a táblákat, és tiéd lesz a mennyeknek országa. PANGÓVÍZ-ÁLLAPOTÁBÓL fölserken- ten, a kényszerűség buzgalmával készíti Nagyanya Lászlót a kolozsvári hazamene­telre. Lássuk, uramisten, mire megyünk ket­ten az együvé Tartozók széjjelszórásában. Ez van az arcára írva. Elindul egy-egy könnye, meggondolja magát és leszivárog a torkán.-Mátyás szülőháza pedig kétórá­nyira van csak Marosvásárhelytől. Légvo­nalban egy kurtamesényi repülés. Ekko- rácska égdarabot kellene közös fedélként a fejünk fölé kihasítani. Mindennapi elválá* saink fölött a madarak szabadságával láto­gatnék egymást az akadálytalan térben Élő és eleven maradna a reggeli köszönés: ébredj. Nap Szeme! Képzelgés. A hangtala­nul motyogott szavak elfoszlanak az üres ég alatt. A gyermeki lábnyomok is a homok­ban, mit az első zápor kimos a gyümölcsös udvar emlékezetéből. Tudod, mivel jössz majd látogatóba, Jatata? Hát a táltos lo­vunkkal. A miénk most már. A mordályké- pünek végül mégis nyilat lőttünk a hátába, újabb feliratot függesztve a cserefa törzsé­re: e kőparipa hátán a világ körberepülése kötelező. A szavaikban és képzeletükben négykézlábra esettek megbírságolása hely­ben kötelező. Csomagolás közben László Csótó László: Lovasok elószólította megint aznapi friss szavainak seregét: Áron bácsit, a császármadarakat, a zágoni Kelement, a piros pettyes lazaco­kat. az árral szemben úszó Hűséget. A min­dennapi hogy-és-mint-vagyunk és hogy- szolgál-az-egéSzségünk-féle köszönés-ér­deklődés pedig - a székely-magyarok kivé­telével, akik nyelvi jobbágyságot sohasem szenvedtek - imigyen módosíttaték: hogy és mint szolgál, uram, az édes anyanyelve? Köszönöm, jól, hál' istennek, mondja majd az egyik. Gyengélkedem, mondja majd a másik, az iránt érdeklődném, merre talál­ná a legjobb ortolingvisztikai klinikát. Taná­csot sokfélét lehet ilyenkor adni. Utaltassa be magát gyógykezelés végett bizonyos Csokonai nevezetű poétához; vagy Berzse­nyi tekintetes úrhoz; az utcánk elején és végén vigyázkodó Vörösmartyhoz; Arany János világítótornyába Nagyszalontára; Pe­tőfi tömegsírjába Fehéregyházára; József Attila jajkiáltásaiba; Kemény Zsigmond jég­vermébe vagy Ady tüzes katlanába; a hargi­tai Ábel szikra-feleseléseibe; nyelvi szunyó- kálásaiból fölserkentik az embert, megtán­coltatják az elmét, mint a nagypénteki ka­kast a rostában. Akár az erdélyi krónikások, a mennyköveket hajigáló hitvitázók, vagy nyelvünk huszadik századi aranyművesei. Ha pedig nálunk férőhely nem lenne, meg­húzódhatunk a lelkiismeretben is - lehető­leg a sajátunkban, ahol egy-egy síró sza­vunk éjjel-nappal szolgálatos. A kezelési módozatok dolgában hasznos útmutatást nyújt az orvosi tudomány, ami­kor himlő, paralízis és más nyomorúságok megelőzése végett vakcinációt alkalmaz. Naponta kidoboltatva, kötelezővé kell ten­nünk az anyanyelv védőoltásait: példának okáért két fiola Petőfi a szabadság szerete- tének koronaerébe, tíz köbcenti Tóth Árpád jelzősorvadás ellen, az egyenes tartás vé­delméről nem is szólva. Mpns sana. .. Ép testben ép nyelv. Junius Juvenalis prókátor urunk nem haragszik meg, ha tornatermek­be költözött mondását imigyen módosítjuk, helyét keresvén a lélek zugaiban is. Azért vagyunk a világon, hogy a szavainknak valahol helyet teremtsünk benne. M onika igazán nem tehet arról, hogy vörös haja oly selymesen csillog. Arról sem tehet, hogy puha ajkával egysze­rűen nem bírok betelni, hogy finom vonalú a nyaka, hogy karcsú, hogy kifejezetten nőies a termete, hogy isteni a lába. melyet egyszerűen vétek lenne hosszú szqknya alá rejteni. Nem tehet róla, hogy imádom a mosolyát, lágyan csengő hangját, kecse­sen rugalmas mozdulatait, hogy nagyra be­csülöm ítélőképességét, a magamét meg elveszítem a karjaiban. Ha igazságos akarok lenni, el kell ismer­nem, hogy Monika soha egy lépéssel sem hágta át a jólneveltség határát. Ellenkező­leg, én magam voltam az, aki lebeszéltem, hogy kitartson józan ellenkezése mellett, igyekeztem eloszlatni kételyeit, hogy meg­törjem szemérmes ellenkezését. Én magam voltam az, aki mindenáron meg akartam mutatni, hogy varjyok valaki, aki el akarom kápráztatni. A legelőkelőbb szórakozóhe­lyekre hívtam vacsorázni, luxusszállókba jártunk víkendezni és olyan ajándékokkal halmoztam el. amelyekre saját pénzemből nem futotta. Én azonban semmit sem saj­náltam, ha róla volt szó. Pedig soha nem szólt, mégcsak nem is mutatta, hogy elvárja tőlem ezeket az aján­dékokat, kivéve egy-egy csokor hóvirágot. Ellenkezőleg, mindig a szememre vetette ezt a nagyvonalú költekezést, mondván - tán elment az eszem? Dehát kérdezgesse örökösen egy negy­vennyolc éves férfitól, hová tette az eszét. Egy olyan férfitól, aki közel negyedszázadig példás férj volt, háromgyermekes komoly családapa, olyan férfi, aki a fésűben már megszámolja a hajszálakat, a fürdőszobá­ban a tükör előtt próbálgatja a feszes test­tartást, kidülleszti mellét, behúzza a hasát, aki teljes énjével átéli az első nagyszerű kaland minden gyönyörét és előrehaladott korára való tekintettel sejti, hogy ez már egyben az utolsó is?! Mi a különös abban, ha egy ötvenéves férfi mindent kockára tesz, hogy szabaduljon gátlásainak súlyos terhe alól, mert bírni szeretné egy huszon­egyéves nő kegyét, akit a bolondulásig imád? Egy csöppet sem csodálni való, ha hízeleg önérzetének, hogy játszhatja a vi­lágfi szerepét, akinek az a legnagyobb gondja, vajon vörös vagy fehér bort igyék étkezés után, jóllehet azelőtt huszonöt évig csak házilag készített ribizlibort ivott. Cso­da-e, ha hosszan töpreng, vajon szobájá­nak ablakai a Wolfgangsera vagy a Zwölf- hornra nézzenek-e? Azelőtt legfeljebb a bal vagy a jobb oldali ágy között választhatott. Monika soha nem éreztette velem, hogy elvárja ezt a fényűző életmódot, ezt a pom­pát. Annyit mindenesetre sejtettem, hogy csak az olyan férfiak imponálnak neki, akik tehetségesek, ügyesek, akiknek jól megy a dolguk. Egyszerűen ki nem állhatta a kon­tárokat. Mindent beleadtam hát ebbe a játékba, amit csak lehetett. Tulajdonképpen még azt is, amit nem lehetett. Scholz fogadási irodá­jának pénztárából kilencvenezer schilling hiányzik, ezen a vendéglők, vidéki szállók, ékszerüzletek, szabómühelyek és más vál­lalatok osztozkodnak Hogy ez idáig nem derült ki a csalás, azt egyrészt annak kö­szönhetem. hogy Scholz úr fenntartás nél­kül megbízik bennem, másrészt annak, hogy nem vagyok újonc a könyvelésben. A végsőkig azonban nem bízhatom a vélet­len szerencsére. Valaminek történnie kell. s ha lehetséges, minél előbb. A szakadék szélén nem lehet sokáig egyensúlyozni. Az embernek rá kell szánnia magát a sorsdöntő lépésre, amellyel vagy a szakadékba zuhan, vagy biztos menedé­ket nyújt számára. Nekem is döntenem kell hamarosan. Mónikát simogatom meg és boldog va­gyok, mert újból remélhetem, hogy nem veszítem el soha. xxx Scholz úr irodája egy szecessziós stílus­ban épült ház egyik nagyobb földszinti he­lyiségében van. Az ügyfelek az utca felőli üvegajtón át léphetnek a helyiségbe, mi alkalmazottak pedig a ház folyosóján át érkezünk reggelente. Köszönök Aliznak és Szilviának, akik rendszerint már ott ülnek a pult mögött és átveszik, számolják a té­teket. Belépek az erős dróthálóval védett kalit­kámba. Balkéz felől van az eltolható kis ablak, amelyen át kifizetem a nyereménye­ket, előttem az íróasztal, jobb felől a korsze­rű zárbíztos páncélszekrény, Scholz úr iro­dája, térfogatát tekintve, elég kicsi, ennek ellenére nagy forgalmat bonyolít le, főleg azért, mert sűrűn lakott negyedben van. A pénztárban csaknem állandóan százezer Schillingen felüli készpénz van, a hét végén kettő- sőt háromszázezer is. Jól zárható üvegcsében kloroformot hor­dok a zsebemben, melyet már jóelöre, mint­egy tizennégy nappal ezelőtt megvettem. Ezenkívül nagyobb adag vattát is tartok magamnál. Papírba csomagoltam, hogy egy pihényi áruló jel se maradjon belőle a táskámban. Nyugodt napunk van, semmi különös sem történt eddig. Még ebéd előtt megérke­zett Scholz úr, hatvan évéhez képest jókor­ban lévő férfi, elbeszélget velünk, aláírja a különféle papírokat és kettő után távozik az irodájába Főleg ingatlanok adás-vételé­vel foglalkozik, a fogadási irodát amolyan kiegészítő üzleti tevékenységnek tekinti. Feszülten figyelem a pénztárban egyre gyülemlö készpénzt, öt óra felé hatvanezer schillinget teszek egy erős sárga borítékba Akaratlanul is mosolyognom kell, ha a pénzkötegre gondolok, amely idővel a Mónikával töltendő csodálatos víkehde- ken úszik majd el. Óvatosan bánok a borí­tékkal, hogy még véletlenül se maradjon rajta ujjlenyomat. Beteszem a táskámba és azt mondom a lányoknak, hogy elugrom venni valami ennivalót, mert ma, mint min­den pénteken, késő estig maradok az irodá­ban. Bezárom a pénztárt, fogom a táskámat és megyek. A képzelet bűvös bocskorába bújtam a minap, az élettel volt találkám, gyönyörű dalia, büszkeség bársony palástja a vállán, a lábán vascipő. Kezet adott s a bércre vitt: „A birodalmam ez itt, ez a kerek föld, jóízű bő legelők, gazdag aratású mezők, a fákon virágfakadás, gyümölcs, a föld ölében kincs, arany, nekem adózik óceán, folyam... Ajándékom, íme: növény és hús íze, szín és disz özöne, a lét öröme, erdei tisztás, baráti ital, muzsika üteme, harc, diadal, betelt ölelés és csók derűje...“- S míg ontotta a kincset, a varázst, szavai közben szétnyílt a palást...- s én odanéztem:- s a Miért? s a Hová? gyászkeretében romokat és hullát láttam a képen,- csapdát, bukást... Meglátta ő is, tárult a palást. ,,lm - szólt -, a seregem: te, ö, ti: Emberek. Bú sújt le, remény éleszt benneteket. De szívetek munkára, harcra kész, csak a cél legyen fényes és merész...“ S ahogy a filmen suhan képre kép, láthatóvá lett rögtön a beszéd. Alulmaradtam... Elbűvölt a büszke palástú Élet... S mégis dicsérlek, emberiség: proletárság! Veletek küzdők, rfjúproletár seregek! ILLYÉS GYULA fordítása A költőre emlékezünk születésének 85. évfordulója alkalmából. Öt perc alt poggyászok r ták körül sent kiválasztok e a borítékot, t kom és mag: közben leve: amelyre egy a rekesz szé tembe vésem szómba is be pocskával ec Végül megáll szalámis ken^ gadási irodáb A kalitkáml szekrényt és kám Hét óra MICH; teszek, mintha kelljen segíter azért, mintha dehát jobb le: bizonyíthatják, volt. A lányok ajkukat és azl hallom, hogy a dik és megcs Magam marad nyugt tancse zem a legalapv lőtt a poggyás a saját kulcska kulcs lóg rajta eggyel több. V van a legnagyc Átszámolom tét és befejezel a pénztárban ö lingnek és méc A kimutatásbe százötvenezer tételt, a hatvai másra, a mara elmúlt négy f a szent oltárra Ezt a százötv A többit külön másik rekeszét Az órámra f nyolc. Nyolc ón éjjeliőr, hogy i a helyiségbe, v; s csak utána ri: itt a cselekvés i A pénztári v; janponican Elbűvölt az élet

Next

/
Thumbnails
Contents