Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-12 / 23. szám

JSZÚ 5 7. VI. 12. AZ IZRAELI KOMMUNISTÁK KITARTÓ HARCA Beszélgetés Michal Stefanákkal, a CSKP KB osztályvezetőjével Április vegén járt a CSKP küldött­sége Izraelben, az Izraeli Kommunis­ta Part Központi Bizottságának meg- hivasara. A delegáció vezetője, Mi­chal Stefanák. a CSKP KB nemzetkö­zi politikai osztályának vezetője ké­sőbb nyilatkozott az útról, az Izrael­ben szerzett benyomásokról a Rudé pravonak. Az interjút az alábbiakban közöljük. • Milyenek voltak a két testvérpárt kül­döttségeinek tárgyalásai?- Élénk és nagyon gyümölcsöző a CSKP és az Izraeli KP viszonya. Azután sem szűnt meg, hogy megszakadtak Csehszlovákia és Izrael diplomáciai kapcsolatai. Küldöttségünk látogatása és tárgyalása­ink az Izraeli KP képviselőivel újabb ese­ményt jelentenek testvérpártjaink életében. Találkozókra és megbeszélésekre nyilt le­hetőségünk minden szinten - az alapszer- vezetektól a járási bizottságokon keresztül egészen a központi bizottságig. Ezek közös jellemzője a nyílt baráti, elvtársi légkör volt, a nagy érdeklődés a CSKP élete és munká­ja iránt. A nemzetközi problémákkal, minde­nekelőtt a közel-keleti fejleményekkel kap­csolatos álláspontjainkat kifejtettük a láto­gatás befejeztével elfogadott közös nyilat­kozatban. Meir Vilnerrel, az Izraeli KP KB főtitkárával való találkozóinkon megelége­déssel állapíthattuk meg, hogy pártjaink kapcsolatai pozitívan fejlődnek, s kifejez­hettük készségünket arra, hogy ezeket a kapcsolatokat elmélyítsük és erősítsük a két ország népe, a világ békéje és bizton­sága javára. • Mit mondana ön az Izraeli KP szere­péről az ország politikai életében és tevé­kenységéről annak alapján, amivel a kül­döttség megismerkedhetett a különböző helyeken, például a Tel Avivban és Názá- retben?- Mint már mondtanO aktívaüléseken és nagygyűléseken beszélgettünk minden szintű pártszervezettel Tel Avivban, Haifá­ban, Jeruzsálemben, Akkóban és Ibellín- ben. Mindezek a találkozók mély benyo­mással voltak ránk. Elsősorban képet alkot­hattunk magunknak arról, milyen feltételek között dolgoznak a kommunisták Izraelben, mi foglalkoztatja őket, milyen eredményeket érnek el s főleg milyen akadályokkal kell megküzdeniük mindennapi tevékenységük­ben. Az Izraeli KP, a zsidók és arabok közös pártja következetes harcot folytat az átfogó, békés közel-keleti rendezésért, az izraeli dolgozók jogaiért, az agresszió és a megszállás politikája, az arab lakosság diszkriminálása, minden nyílt vagy burkolt igazságtalanság ellen. El kell mondani, hogy a nehéz feltételek ellenére az izraeli kommunisták jelentős eredményeket értek el. A legutóbbi, 1984- es választásokon a párt több mint 60 ezer választót nyert meg programjának, és az izraeli parlamentben négy helyet szerzett a Demokratikus front a békéért és egyenlő­ségért nevű haladó koalíció keretében. A párt hat képviselője tevékenykedik a Hisztadrut központi szakszervezetben. Akcióképes ifjúsági és aktív nőszervezete van. A különböző kiadványok mellett meg­jelenteti Izrael egyetlen arab nyelvű újságát, az Al-lttihad napilapot, valamint a héber nyelvű Zo Hadereh hetilapot. A XIX. és a XX. kongresszus között (ez utóbbi 1985 decemberében volt) tagjainak száma 31 százalékkal emelkedett. Az országban ma kilencven járási pártbizottság működik. Pedig az Izraeli hatóságok különböző antidemokratikus adminisztratív intézkedé­sekkel igyekeznek akadályozni tevékenysé­gében a kommunista pártot. Időről időre különleges katonai intézkedéseket fogana­tosítanak, melyek lehetetlenné teszik a kommunista aktivisták szabad mozgását. Gyakran naponta kénytelenek jelentkezni a rendőrőrsökön. Diszkriminálják a kommu­nistákat a foglalkoztatásnál is. A hatóságok a párt tevékenységét korlátozó rendőri in­tézkedésekhez folyamodnak. A különleges katonai utasítások például megtiltják az ara­boknak, akik tagjai a pártnak, hogy a meg­szállt területekre látogassanak. Ezeken a területeken tilos a párt sajtószervének, az Al-lttihadnak és más kommunista kiadvá­nyoknak a terjesztése. Sót, kormánykörök­ben hallani olyan hangokat, hogy a kommu­nista pártot törvényen kívül kell helyezni. • Lehetősége nyílt a CSKP küldöttségé­nek-arra is, hogy megismerkedjen a helyi képviseleti szervek munkájával. Milyen sze­repet játszanak Izraelben és milyen ismere­teket szereztek tevékenységükről?- Ellátogattunk több olyan körzetbe és városba, ahol kommunisták állnak a helyi képviseleti szervek élén. A már vázolt bo­nyolult feltételek ellenére a párt a legutóbbi helyhatósági választásokon, 1985-ben ké­pes volt megerősíteni befolyását az ország fontos központjaiban. Tel Avivban és Jeru­zsálemben. Húsz városban és faluban vá­lasztották polgármesterré a Demokratikus Front képviselőjét, melynek keretében a párt működik, s a frontnak összesen több mint száz képviselője lett a helyi tanácsok tagja. Ellátogattunk például Názáret és Akko városokba, valamint Ibellín faluba, melyek­nek kommunista polgármesterük van. Az izraeli hatóságok ezeket a - jobbára arab - városokat és falvakat erősen diszkriminál­ják, korlátozzák az anyagi juttatásokat, la­kóikat gyakran ok nélkül megtámadja a rend­őrség vagy a hadsereg, házaikat a buldó­zerek teszik a földdel egyenlővé (állítólag azért, mert engedély nélkül épültek), az arab falvakat izraeli településekkel zárják körül. A nehéz feltételek ellenére ezek a he­lyi szervek aktív tevékenységet folytatnak. Látogatásunk idején például Akkóban az itt hagyományos május elsejei ünnepségekre készültek. Láttunk egy sztrájkoló falut is, melynek lakói házaikat védik. Ezeket az izraeli hatóságok le akarják rombolni, hogy valamilyen rezervátumot hozzanak létre. Haifai tartózkodásunk idején találkoztunk Arie Gurellel, a második legnagyobb város­nak a polgármesterével. A Munkapárt tagja, de aktívan harcol az izraeli társadalomban megmutatkozó fasiszta tendenciák ellen. A kormány elvakult cionista politikájá­nak eredményeként Izraelben évről évre növekszik a kivándorlók száma, s a je­lentős bevételeket hozó turizmus is csökken. A háttérben Jeruzsálem Óvá­rosa. Zahi Karkabinak, az Izraeli KP KB tagjának, s egyben a haifai városi tanács sokéves tagjának jelenlétében beszélgettünk. Be­szélgetésünk érdekes, lényegében pozitív volt. Haifa polgármestere élénken érdeklő­dött a csehszlovákiai események iránt. • Találkoztak a MAP AM párt képviselői­vel is. Jellemezhetné a párt irányvonalát és megbeszéléseik tartalmát?- A zsidó dolgozók gondolkodásában beállt változások és a cionisták soraiban több konkrét kérdésben felmerült ellentétek ahhoz vezettek, hogy 1984-ben az Egyesült Munkáspárt (MAPAM) kivált az Izraeli Mun­kapárt vezette Maraah választási tömbből és elutasította mostani nyíltan jobboldali politikájának támogatását. Az Izraeli KP part­nernek tekinti a MAPAM-ot a fasiszta ve­szély, a szélsőséges zsidó szervezetek te­vékenysége ellen, sőt esetenként a dolgo­zók szociális vívmányai védelméért vívott harcban is. A kommunisták a MAPAM és a Munkapárt egyes vezetőivel együtt tagjai a közelmúltban létrehozott, a Szovjetunió­val való viszony javítását kezdeményező bizottságnak. Tel Avivban a MAPAM központjában a párt további képviselőivel együtt fogadott minket Dan Wisnica, a külkapcsolatokkal foglalkozó titkár. Az érdekes beszélgetés során véleménycserét folytattunk a közel- keleti fejleményekről és a palesztin kérdés­ről és érdeklődést tanúsítottak a csehszlo­vák szervezetekkel való együttműködés iránt. A MAPAM elismeri, hogy feltétlenül szükség van a Közel-Kelettel foglalkozó nemzetközi konferenciára, mivel a nemzet­közi közösség részvétele a közel-keleti rendezésben Izrael számára is garantálná a biztonságos létezést. Figyelembe veszi azt a reális tényt is, hogy a Szovjetunió és a palesztinok részvétele nélkül nem lehet elérni a térség tartós békéjét. Az izraeli társadalmat a MAPAM két részre osztja: a jobboldalra, amely tartósan annektálni akarja a megszállt arab területeket, és a la- bourista mozgalomra, melyhez önmagát is sorolja, s amely a politikai rendezés és a területi kompromisszum híve. A MAPAM tudatosítja, hogy az arab országok meg­szállása nagy veszélyt jelent az izraeli tár­sadalom számára. Természetes, hogy a MAPAM állásfoglalásai még távol állnak a realizmustól, de egyes realisztikus meglá­tásai a kommunisták szövetségesévé teszik a harcban a fasiszta veszély ellen, amely megfigyelhető az izraeli társadalomban. • Bizonyára érdekesek voltak a beszél­getések Tel Avivban, a közel-keleti béke nemzetközi központjában.- Valóban nagyon érdekes volt a beszél­getés, s úgy hiszem, ösztönző is, mindkét fél számára. Ez egy kormányon kívüli nem­zetközi szervezet, amely a közel-keleti helyzet megoldásával foglalkozik a zsidók és az arabok közti kölcsönös tisztelet elvei alapján, továbbá a palesztin kérdés megol­dásával és közvélemény-kutatással. Ami az összetételét illeti, a központ tekintélyes szervezet, tagjai a politkai és a társadalmi élet jelentős személyiségei, köztük van a knesszet húsz képviselője is. Jelenlegi tevékenységének jelszava: Le­gyen az 1987-es év a béke éve a Közel- Keleten. Ezzel összefüggésben a központ nagyszabású aláírásgyűjtő kampányt kez­dett. Eközben figyelmét a nyugalmazott ka­tonákra irányítja (megszerezte 12 izraeli tábornok aláírását), továbbá a kereskedelmi körökre és a vallási személyiségekre. Sike­rült megszereznie a nagyvárosok, így Tel Aviv, Haifa, Jeruzsálem és még további harminc város és falu polgármeseterének aláírását. *­David Samam úr, a központ végrehajtó igazgatója tájékoztatott minket egy érdekes gondolatról: folynak az előkészületei a kö­zel-keleti nemzetközi rendezési konferencia valamiféle „imitálásának". Ezen részt ven­nének a palesztinok és más érdekelt felek, hogy megmutassák egy ilyen konferencia várható eredményeit - ha az valóban meg­valósulna. Nagy érdeklődést tanúsítottak a központ képviselői a közel-keleti kérdéssel kapcso­latos nézeteink és Csehszlovákia jelene iránt. Ugyancsak érdeklődtek a Csehszlo­vák Békebizottsággal való kapcsolatok le­hetőségéről. Érdekes volt hallgatni a központ képvise­lőinek szájából az arab-izraeli konfliktus békés rendezéséről szóló szavakat, de a valóság, sajnos, ettől jelentősen eltér. A térség békéjének kérdéseiről folytatott beszélgetésünk idején az izraeli vadászgé­pek bombákat szórtak a dél-libanoni falvak­ra és palesztin menekülttáborokra, a meg­szálló erők pedig folytatták a terrort és a megtorlásokat Ciszjordánia és a Gázai- övezet lakossága ellen. Bár a központ képviselőinek egyes néze­tei nagyon távol álltak a mi elképzeléseink­től, egyetértettünk abban, hogy nem létezik az arab-izraeli konfliktusnak katonai megol­dása, s mindenekelőtt a palesztin kérdést kell megoldani. Nekik is erre kell felkészül­niük, ilyen irányban kell befolyásolniuk a zsidó közvéleményt. • Az élőzö kérdéshez kapcsolódva, Iz­raelben a szélesebb közvéleményben és a politikai körökben milyen nézetek uralkod­nak a közel-keleti konfliktus békés rendezé­sét illetően, beleértve természetesen a pa­lesztin kérdés megoldását és a nemzetközi konferencia megrendezését is? Izraelben az araboknak csak a legpiszko­sabb, a legnehezebb és a legrosszab­bul fizetett munka jut- Annak ellenére, hogy a televízió, a rá­dió és a sajtó lényegében hallgat a kommu­nisták állásfoglalásairól, javaslatairól és ak­cióiról, az Izraeli KP sajtószerveinek kö­szönhetően a realizmus hangjai eljutnak a nyilvánossághoz. Azok a jelszavak és javaslatok, melyeket sokáig csak az Izraeli KP hangoztatott, már más erőknél is támo­gatásra lelnek. Például azt a fogalmat, hogy ,,a palesztin nép nemzeti jogai“, nagyon sokáig tisztán kommunista frazeológiának tekintették. Ma azonban egyre szélesebb körök ismerik el, hogy ezt a problémát meg kell oldani, s „a palesztin nép önrendelke­zési jogáról“ beszélnek. Ugyanez mondha­tó el a libanoni háborúról is: kezdetben csak az Izraeli KP és a Demokratikus Front lépett fel éles bírálattal, csakhamar azonban kü­lönböző körök képviselői helyezkedtek ha­sonló álláspontra a parlamentban és azon kívül is. Ez nagyban befolyásolta az izraeli társadalom jelentős részének gondolkodá­sát és követeléseit. Izrael történelmében először bontakozott ki az országban tömeges háborúellenes mozgalom. Tel Avivban és a déli városok­ban a tüntetéseken százezrek ítélték el a Libanon elleni agressziót - zsidók és arabok, köztük katonák és tisztek, akik elutasították a katonai szolgálatot. Pozitív jelenség, hogy Izraelben az emberek egyre jobban tudatosítják: a kormányzó körök ag­resszív politikája nem felel meg a valódi nemzeti érdekeknek, mindenekelőtt az Egyesült Államok stratégiai céljait szolgálja. Ugyanígy az izraeli társadalom egyre na- gyobt része lesz tudatában annak, hogy az akut közel-keleti probléma tartós megoldá­sa csak valamennyi érdekelt fél, köztük a PFSZ részvételével lehetséges. • Látogatása idején bizonyára feltették a küldöttségnek a kérdést, hajlandó-e és milyen feltételek mellett felújítani Csehszlo­vákia diplomáciai kapcsolatait Izraellel. Mint ismeretes, azokat 1967-ben szakítottuk meg, tiltakozásul az izraeli agresszió és az arab területek megszállása ellen. Az önök válasza?- A zsidó szervezetek képviselőivel foly­tatott beszélgetéseinken érezhető volt ez • a kérdés, még ha nem is ejtették ki mindig. A közel-keleti kérdéssel kapcsolatos állás- foglalásaink elemzésekor mindig egyértel­műen jeleztük, hogy a diplomáciai kapcso­latok felújításához vezető út a megszakítá­suk alapvető okának felszámolásában, vagyis a 1967-es háború során elfoglalt területekről való kivonulásban keresendő, továbbá a reális hozzáállásban az igaz­ságos közel-keleti rendezéshez, amely ga­rantálná a térség minden országának biz­tonságos, békés, létét, így Izraelét is. Egy kép 1983- ból: a jeruzsále- mi tüntetők a Li­banon elleni ag­resszió beszün­tetését, a palesz­tin menekülttá- borokban elkö­vetett mészárlá­sokért felelős személyek meg­büntetését köve­telik (Archiv­fetvételek)

Next

/
Thumbnails
Contents