Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-12 / 23. szám
GYORSÍTÁS ÉS ÁTALAKÍTÁS II. (Befejező rész) A jobboldali képviselői, akik a hatvanas évek végén Csehszlovákiában a szocializmus felszámolására törekedtek és válogatatlan eszközökkel támadták alapelveit, ma a burzsoá hírközlő eszközökben azt állítják, hogy céljuk ugyanaz volt mint napjainkban az SZKP-nak és a mi pártunknak. Úgy mint 1968-ban, a társadalom demokratizálásának, a bírálat, a tájékozottság, a nyílt politika fejlesztésének jelszavaival dobálóznak. Csakhogy, ha ketten mondják ugyanazt, az nem mindig ugyanaz. Ma pártunk és az SZKP azért bírálja a fogyatékosságokat, hogy kiküszöböljék őket és a szocializmust megszilárdítsák. A jobboldal viszont a szocializmus sarokkövei ellen folytatott kampányt és bírálatának célja a szocializmus megtörése, térdre kényszerítése volt. A társadalom általa pártolt „demokratizálása" gyökeresen eltért a jelenlegi átalakítással kapcsolatos folyamattól. Olyan „demokratizálásra“ törekedett, amely törvényesítette volna a szocialistaellenes erők tevékenységét. Végső soron ez olyan, felette nem demokratikus „demokratizálás“ volt, amely összefüggött a becsületes kommunisták elleni hajszával a hírközlő eszközökben, elhallgattatásukkal s amelynek szándéka nem ritkán fizikai felszámolásuk volt. Akkoriban a termelésben létrejövő önigazgatásnak célja nem az volt, hogy a dolgozókollektívákat jobban bevonják az irányításba, sem az, hogy megszilárdítsák a szocialista tulajdont. Ezzel akarták a tulajdon magasabb rendű össztársadalmi formáját lefokozni alacsonyabbrendü csoporttulajdonná, a gazdaságban felszámolni a párt vezető szerepét és a gazdasági életben aláásni az állam és a terv irányító szerepét. A jobboldal síkra szállt az áru- és pénzviszonyok teljesen szabad érvényesüléséért és a gazdasági egységek átalakulásáért egymásnak konkurráló és egymás ellen küzdő egyesülésekké. Nyilvánvaló, hogy az „átalakítás“, amelyért 1968-ban síkra szálltak a jobboldali-opportunista erők - v^gsö soron az egész antikommunista koalíció segítségével, amelyhez csatlakoztak -, nem forradalmi, hanem ellenforradalmi folyamat volt, szöges ellentétben azzal a folyamattal, amely ma a Szovjetunióban megy végbe. A jobboldalnak nem volt érdeke a szocializmus kiigazítása, hanem a bomlasztása és építése alapelveinek helyettesítése burzsoá alapelvekkel. Célja nem volt Február hagyatékának fejlesztése, hanem - amint azt az emigráns Pavel Tigrid írta - az „anti-február“. ABSZOLUTIZÁLT FORMÁK Pártunk és társadalmunk okult 1968-ból és a későbbi lengyelországi eseményekből is. Ezért, amint azt hangsúlyozta a CSKP KB 5. ülése, „a párt vezetésével merészebben kell lépnünk az egész társadalomnak és tevékenységének átalakításában“. Ránk is vonatkozik az, amit Gorbacsov elvtárs az SZKP KB januári ülésén mondott: „Nem vonulhatunk vissza és nincs is hová“. Elutasítjuk a revizionista torzításokat, de ehhez hasonlóan nem érthetünk egyet a szocializmus formájának és tartalmának azonosításával sem, mivel nem ugyanarról van szó. Mihail Gorbacsov elvtárs az SZKP KB januári ülésén mondott beszédében rámutatott arra a tényre is, hogy valamiképp abszolutizálták a társadalom szervezésének gyakorlati formáit. Ezen túlmenően a dolog lényegével kapcsolatos elképzeléseket azonosították a szocializmus jellemző vonásaival. Ezeket az elképzeléseket változtathatatlanoknak tekintették és a tudományos kutatást kiszorító dogmákként kezelték. Kialakult a szocialista termelési viszonyok merev értelmezése. A társadalom szociális szerkezetét sematikusan, ellentmondásoktól mentesen ecsetelték, kizárva a különféle rétegek és csoportok eltérő érdekeinek dinamikus érvényesülését. A szocializmus lényegének ilyen prakticista és dogmatikus azonosítása a szocializmus formáival ahhoz vezetett, hogy ezek a formák elmaradtak az élet fejlődése mögött, továbbá ahhoz, hogy nem tartották tiszteletben a politika elsőbbségét a gazdasággal szemben, ami a bürokratizmus, a technokratizmus és a prakticizmus malmára hajtotta a vizet. Az SZKP, majd a szocialista országok más kommunista és munkáspártjai, beleértve a CSKP-t is, a gazdasági és a szociális fejlődés ütemének lelassulására a társadalom szociális és gazdasági fejlődése meggyorsításának stratégiájával reagáltak. Ez azonban távolról sem valamiféle gépies reagálás a korábbi ütemvesztésre s nem jelenti csupán a gazdasági fejlődés ütemének statisztikai gyorsítását. A jelenlegi gyorsítás kiindulópontja, lefolyása és eredményei új forradalmi minőséget képviselnek. Ennek objektíve elkerülhetetlen kiindulópontja csak a szocializmus olyan meg nem felelő szociális formái és mechanizmusai átalakításának folyamata lehet, amelyek fékezték a szocialista társadalom előrehaladását, illetve ezeknek felváltása olyan formákkal és mechanizmusokkal, amelyek meggyorsítják a társadalom fejlődését. Nyilvánvaló, hogy a mechanizmus gyökeres átalakítása nélkül sem a Szovjetunióban, sem Csehszlovákiában nem lehetséges akár csak a gazdaságfejleszési ütem egyszerű fokozása, nem is beszélve e tekintetben a forradalmi fordulatról vagyis az új minőségre történő intenzív átállásról. Az átalakítás objektíve elkerülhetetlen folyamat már csak a főleg gazdasági területre koncentráló szociális és gazdasági fejlődés meggyorsítása szemszögéből is. Az SZKP KB polity kai beszámolója az SZKP XXVII. kongresszusán hangsúlyozta: „Most nagyon sok dolog, lényegében minden attól függ majd, milyen hatékonyan tudjuk kihasználni a szocialista társadalmi rend fölényét és lehetőségeit, gazdasági erejét és társadalmi potenciálját, milyen hatékonyan tudjuk megújítani az idejétmúlt társadalmi formákat, a munka stílusát és módszereit, összhangba hozva őket a megváltozott feltételekkel“. Az átalakítás alapján a szociális és a gazdasági fejlődés meggyorsítása a növekvés és a fejlődés új típusa, amelyet jellemezni fog a gazdaságban az intenzifikálás, a politikában a szocialista demokrácia sokoldalú fejlődése s az emberek életmódjának - lényeges tökéletesedése mellett - átalakulása az egyén és a társadalom fejlődése viszonylag önálló motorjává. «j. Már ebből is az következik, hogy a szociális és a gazdasági fejlődés meggyorsítása új, magasabb rendű gazdasági, szociális és kulturális minőségbe torkoll, amely megköveteli a társadalom további átalakítását. A gyorsítás és az átalakítás, ugyanazon forradalmi folyamat két oldalaként következményeivel kihat a szocializmus lényegére is és hozzájárul a kommunista társadalomba való átnövéséhez. AZ SZKP ÖSZTÖNZŐ PÉLDÁJA „A jelenlegi átalakítás - hangsúlyozta Mihail Gorbacsov a habarovszki pártaktíva-értekezfeten - magába foglalja nemcsak a gazdaságot, hanem a társadalom életének minden egyéb területét is, a szociális viszonyokat, a politikai rendszert, a szellemi-ideológiai szférát, a párt és káderek munkájának stílusát és módszereit“. Az SZKP KB januári ülése megállapította, hogy ez a „forradalmi jellegű fordulat“ közvetlenül nem a szocializmus lényegét érinti, hanem a formáit, nem ássa alá, hanem szilárdítja alapjait. A szovjet kommunisták annak alapján, amit a Szovjetunió az eltelt hetven esztendőben elért, az átalakítással valamint a szociális és a gazdasági fejlődés meggyorsításával át akarják építeni és tökéletesíteni kívánják az egész társadalmat. S amint azt az SZKP KB januári ülése hangsúlyozta, törekvésük célja „tüzetesen megújítani az ország életének minden vonatkozását, a szocializmust a társadalmi szervezet legkorszerűbb formáival gazdagítani és rendszerünk humanista jellegét minden döntő fontosságú vonatkozásban a lehető legnagyobb mértékben kihasználni". Tekintettel arra, hogy a szocializmus fejlődésének belső és külső feltételei minden szocialista országban szüntelenül változnak és változni fognak, változniuk kell a szocializmus szociális formáinak és mechanizmusainak is. Tökéletesedésüknek és az átalakításnak párthuzamos folyamata ezért sohasem ér véget. Ez törvényszerű folyamat és a szocializmus különféle ellentmondásai feloldásának általános érvényű módszere. Csehszlovákiában is, amint az a CSKP KB 5. ülésén hangsúlyozta a CSKP KB Elnökségének beszámolója, Milos Jakes elvtárs előadói beszéde, „a forradalmi jelleg és tartalom mélyreható megváltoztatásának orientációjáról van szó. Ez összefügg az utóbbi négy évtizedben megvalósult alapvető társadalmi változásokkal". Most azonban az áttörés időszaké nál tartunk. Ezért fel kell adnunk azt, ami elavult és lépnünk kell a jövő irányában. A CSKP KB 5. ülésén a párt elnökségének beszámolója kiemelte: „Forradalmi pártként kötelesek vagyunk megőrizni és teljes mértékben kibontakoztatni a szocializmus minden tartós értékét valamint sokoldalúan hasznosítani óriási lehetőségeit“. A beszámoló rámutatott arra, hogy „Az eddigi tendenciák folytatása egyet jelentene a párt XVII. kongresszusa határozatainak nem teljesítésével“. Néhány részlettől eltekintve, gazdasági mechanizmusunk, amely a Szovjetunióhoz hasonlóan az extenzív fejlődés idején jött létre, általában nem vált be. Ezért 1948 februárja óta leggyökeresebb megváltoztatása előtt állunk. Az átalakítás módját magukba foglalják a gazdasági mechanizmus átalakításának jóváhagyott alapelvei. Ezeknek lényege: növelni a vállalatok jogkörét és felelősségét, átállásuk a teljes önelszámolásra és az önfinanszírozásra, a dolgozókollektívák befolyásának és jogkörének növelése stb. Jóval jobban kell élni a Nemzeti Front rendszerének lehetőségeivel, a szakszervezetek tevékenységével és ezeket a lehetőségeket bővíteni kell. Politikai és kádermunkánk módszerei és jogrendünk is, amint arra rámutatott a CSKP KB 5. ülése, jelentős változtatásokat követel. Széles körű átalakításon kell átmennie az ideológiai munkának, a nevelésnek és anyagi bázisuknak is. Az átalakítás minden problémája eképpen abban koncentrálódik, hogy a párt tevékenységét a kor követelményeinek szintjére emeljük. A pártmunka lényeges tökéletesítése híján nem számolhatunk a társadalom sikeres átalakításával. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi élet anyagi vetületeinek átalakítása elképzelhetetlen az emberek gondolkodásmódjának gyökeres átalakítása nélkül, mivel a szociális formákhoz és a mechanizmusokhoz hasonlóan ez is elavult. Az új politikai gondolkodás nem tévesztheti szem elöl a társadalom valósan létező ellentmondásait, nem adózhat a formalizmusnak és a bürokratizmusnak, a társadalom érdekeivel szemben nem részesítheti előnyben a személyi vagy a csoportérdeket. Szüntelenül keresnie kell a munka új formáit és módszereit, kétségeket kell támasztania és egyben meg kell válaszolnia korunk kérdéseit, törekednie kell a fejlődés új jelenségei lényegének megértésére. Ennek a gondolkodásmódnak összhangban kell állnia a cselekvéssel. Az SZKP KB januári ülése hangsúlyozta, hogy „... a demokrácia az átalakításnak nemcsak a jelszava, hanem a lényege“. Ez már abból következik, hogy nincs olyan társadalmi tevékenység, amely mentes lenne a politikumtól és a szocializmusban a politika magva éppen a szociális formák és mechanizmusok szüntelen átalakítása. Ezeket a formákat és mechanizmusokat végső soron az emberek teremtik meg, akiket erre a célra demokratikusan kell kiválasztani és egyben ellenőrizni is. Megengedhetetlen, hogy az egyének a társadalom menetét saját személyes érdekeiknek és nem a társadalom érdekeinek megfelelően irányítsák. Megengedhetetlen, hogy a társadalmi érkdekek hatékonyan ne érvényesüljenek a különféle intézmények munkásságában, a társadalmi élet szervezésének mechanizmusaiban és formáiban. Ezekben a formákban és mechanizmusokban elsősorban a demokrácia közvetítésével érvényesülhet a szocializmus lényege. A demokrácia egyben az átalakítás eszköze is. Nem az akármilyen demokrácia, hanem csak az osztályszemléletű, szocialista demokrácia, amelyet a tömegek gyakorolnak a tömegek érdekében. Erről tanúskodik az a tény, hogy az SZKP-nak a gyorsításra és az átalakításra orientált politikája a nép széles körű támogatására talál, mivel kifejezi érdekeit és szükségleteit. A szovjet emberek nem akarnak régi módon élni, nem akarnak beletörődni a bürokratizmusba, a rendetlenségbe, életszínvonaluk meg nem felelő iramú emelkedésébe és mindabba, ami fékezi aktivitásukat, kezdeményezésüket, a tehetség és a képességek érvényesülését. Az átalakítás és általában az SZKP politikája ezt az érvényesülésüket lehetővé teszi. A Szovjetunióban a néptömegek aktivitása az átalakítás kezdetétől igen rohamosan növekszik és nyomást gyakorol ennek a mély, demokratikus folyamatnak következetességére, folytatására és meggyorsítására. DÖNTŐ FONTOSSÁGÚ AZ EMBEREK CSELEKVŐ RÉSZVÉTELE A szovjet tapasztalatokbóf következően az átalakítást nem lehet csak „felülről" megvalósítani és nem demokratikusan csupán az előírások, az irányelvek, a gazdasági mutatók vagy a jogszabályok adminisztratív módosítására leszűkíteni, ha azt akarjuk, hogy ez valóban forradalmi folyamat legyen. Egyidejűleg „lentről“ is meg kell valósítani, a tömegek bevonásával. Mégpedig nemcsak azért, hogy ezek a tömegek részt vegyenek az irányítás megváltoztatásában és általában a politika kimunkálásában. Az átalakítás elsősorban magukat a tömegeket érinti, munkájukat, életüket, gondolkodásukat. Gyökeresen csak így változtatható meg az egész társadalmi gyakorlat. Pártunk is teljes mértékben kiindul a szovjet kommunisták ezen tapasztalataiból. A CSKP KB 5. ülése hangsúlyozta: „Egyetlen irányítási rendszer sem valósul meg önmagától, hanem az emberek valósítják meg". Ez az ülés hangsúlyozta, hogy a gazdasági és általában a társadalmi mechanizmusnak átalakítása „nem valósítható meg adminisztratív módon, hanem csak mindennapos politikai munkával“. Vagyis feltétlenül változtatni kell az emberek gondolkodásmódján és cselekvésén, a dolgozó- és lakossági kollektívákban uralkodó légkörön, az egész társadalom atmoszféráján. A tömegek széles körű részvétele az átalakítás folyamatában, nyílt tájékoztatásuk valamint a bírálat és az önbírálat kibontakoztatása lehetővé teszi az aktiv, tevőleges emberek érvényesülését. Ezzel egyidejűleg szűkíti a gondolkodás, a cselekvés és az irányítás megszokott sztereotípiáinak mozgásterületét. Megteremti a hozzá nem értésnek, a passzivitásnak és a közömbösségnek, a tunyaságnak, a szociális igazságtalanságnak és a bürokratizmusnak felette nem kedvező feltételeket. Az ilyen visszás jelenségek képviselőinek ezért az átalakítás nincs az ínyükre. S végül, az átalakításban a tömegek részvétele egyben a visszafordíthatatlanságának is alapvető záloga. v Az SZKP az átalakítás folyamatában ahhoz a fontos elvhez igazodik, hogy a bírálatnak és a nyílt tájékoztatásnak súlyát megadják a helyzetet javító tettei és óriási szervező munkája. A szovjet kommunisták jól tudják, hogy a szavak és a tettek közti ellentmondás elértéktelenitené az átalakítás egész folyamatát, és megnyitná a kapukat a bomlasztás előtt. Az SZKP XXVII. kongresszusának és központi bizottsága januári ülésének határozataiból az következik, hogy a társadalmi fejlődés foka nincs egyenes arányban a termelés mennyiségi vonatkozásaival és az áttörés jelen időszaka nem teszi lehetővé a múltat jellemző sémák gépies kivetítését a jövőre. Továbbá az következik ezekből a határozatokból, hogy a szociális formák és mechanizmusok a szocializmus fejlődésének nem a célját jelentik, hanem az eszközét. Ezeknek a formáknak és mechanizmusoknak összhangja a szocializmus lényegével nem valósul meg önmagától, hanem csak céltudatos politikai munkánkkal. A jövőben nem engedhetjük meg azt, hogy a meg nem felelő formák és mechanizmusok felhalmozódva a további fejlődés gátló és torzító tényezőivé váljanak. Magára az átalakítás folyamatára érvényes az, hogy nem valósítható meg a tömegek részvétele nélkül, forradalmi elmélet és program nélkül. Érvényes az, hogy ez jelenleg a legjelentősebb politikai feladat, amelynek lényege a demokratizálás. Hatékonyságának fő mércéje pedig az, hogy menynyiben gyorsítja és forradalmasítja magasabb minőségi szinten a társadalom szociális és gazdasági fejlődését. S érvényes az, hogy az átalakítás objektíve elkrülhetetlen forradalmi folyamat. JAROSLAV KUCERA 1987. VI
