Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-05 / 22. szám
> f JSZÚ 9 37. VI. 5. áldáskor kap éltető nedvet. Érthető tehát, hogy a park felújításának lehetőségeit egyre komolyabban latolgató városkertészeti vállalat és a Sportprojekta tervezőiroda szakemberei mindenekelőtt a térség víz- háztartásának helyreállítását tartják a legfontosabb feladatnak. A Malomárok visszaállítása már nem igen jöhet számításba, ám egy újabb mesterséges patak létrehozása aligha ütközne nehézségekbe, hiszen a Hutník Szállónál véget érő árok vize ezen a szakaszon földalatti csővezetéken csordogál a Hernád irányába. No persze, lenne még más teendő is itt. Nyilván növelné e kis „sziget“ közértékét néhány további fa- és cserjekülönlegesség, vagy bokrokból mértani pontossággal kialakított és rendszeresen gondozott kerti alakzatok. A virágágyások mostanában ápoltak, ám még lehetne rajtuk szépíteni. Mindenekelőtt a természetrongálókkal szembeni szigorúbb fellépéssel. Annál is inkább, mert a park 1983 óta államilag védett terület... A liget északnyugati csücskében negyedszázada épült fedett uszodát a közeljövőben tatarozni fogják. Mi tagadás, ráférne az alapos felújítás az ott található többi épületre is. Ugyanakkor a város lakossága azt is szívesen venné, ha az 1909-ben létesített és jelenleg átépítés alatt álló tenisztelep jobban szolgálná a nyilvánosságot és télen jégpályává változtatná üzemeltetője. xxx A park felújítása, átrendezése és nagyobb kertművészeti igényességgel való formálása, gondozása bizonyára sok munkába és sok pénzbe kerülne, viszont kétségtelen, hogy megérné a befektetés. Megérné, mert hangulatosabbá, még értékesebbé válna, s jobban érezné magát benne a kocsiban szundizó vagy éppen járkálni tanuló kisded, a játszadozó gyermek, a csendre és friss levegőre vágyó, pihenge- tő nyugdíjas, az esti kocogófutás híve, a szerelmespár - egyszóval minden vendége. Ugyanakkor maga a város is még szebbé válna általa. És egészségesebbé is. ták neki azok is, akik a múlt század derekán első fáit ültették, illetve a vasútépítés idején úgy döntöttek, hogy a gózvasútpálya és a város közötti mocsaras területre, a Város- rétre, élő védőfalat húznak. Már több, mint egy évszázada hűen szolgálja Kassát (Koáice), s míg a Hernád parti város azóta állandóan terebélyesedik, ő maga nem nő, csupán elnevezése, gondviselője és arculata változik. Volt már Fischer-kert, Széchényi-liget, most Petrov tábornok nevét viseli. Arculata? Hol rendezett, ápolt, hol kevésbé az. Jelenleg, a környezetvédelmi világriadó időszakában, úgy hírlik: átalakítják. Ki tudja már pontosan hányadszor, viszont tény, hogy ráfér a felújítás. S hogy a hír igaz, azt már tapasztaljuk. A városkertészeti vállalat dolgozói ugyanis az elmúlt télen megritkították, kivágták az oda nem illő fiatal és koros fákat. Hogy mennyit? A füves és kopár tisztásokat „ékesítő“ tönkből megítélve: sokat. Apropó, kopár tisztások. Nem illenek ebbe a díszkertbe sem, de azért előfordulnak. Főleg azóta, amióta a volt Malomárokban víz helyett gépkocsik közlekednek, s így a helyi növényvilág jóformán csak az égi Az alig tízhektáros diszkért csupán parányi sziget a negyedmillió lakosú település beton- és kőrengetegében,-de sziget. Méghozzá rendkívül értékes. Még akkor is, ha nincs nagy, híres múltja és mindössze két- három fertályóra járásra van tőle a hatalmas kiterjedésű ősi természet, az igazi erdőséggel borított hegyvidék. Vitathatatlan, hogy jiemcsak ékesíti környezetét, hanem élteti is: oxigénnel táplálja, ugyanakkor pedig a városra nehezedő por- és füstfelhöböl igyekszik legalább egy maréknyit megfogni, kiszűrni a levegőből. Jóllehet, hogy elsősorban ezt a feladatot szánUjjé, a ligetben nagyszerű...! Hattyúk az 1960-ban létesített tavacskán (A szerző felvételei) GAZDAG JÓZSEF A vásárolni szándékozók ezt nem tudják, hiába kifogásolják, hogy nálam nem kaphatók import lábbelik, divatújdonságok. Átlagosan 50 ezer korona a havi forgalmunk. A textilüzletben darab- és méterárut, konfekciót, sőt padlóburkolókat is kínálnak. Mitlik Magda üzletvezető pontosan tudja, mire volna szüksége a falu lakosságának, mi az, amit a legtöbbször hiába keresnek.- A munkásingek és zoknik hiányoznak a leginkább, de nem tudok olcsó pulóvert adni az asszonyoknak, akik a szövetkezetben dolgoznak. Vékony paplanok és Larisa-takarók iránt is érdeklődnek, de azt sem kapunk. A legutóbbi szállítmánnyal viszont nyári konfekció érkezett és javult a fekete kötöttáruval való ellátás. A lakosok persze másutt is vásárolnak, de az bosszant, ha valaki kijelenti: én ezt Tardoskedden (Tvrdosovce) vettem, miközben nálunk ugyanaz megkapható. Nehéz a vevők igényeihez igazodni... A vélemények és az üzletjárás tapasztalatai nem lepték meg Vancik Ferencet, a helyi nemzeti bizottság elnökét. Ismeri a felmerülő nehézségeket, hisz a problémákkal elsősorban a nemzeti bizottsághoz fordul a lakosság.- Legnagyobb gondot a kenyér jelentette: a minőség és a rendszertelen szállítás egyaránt. A Jednota fogyasztási szövetkezet illetékeseivel, a péküzem igazgatójával és a boltvezetővel is megtárgyaltuk az ügyet. Még mindig nem mondható ideálisnak a helyzet, de valamelyest javult. Az áruellátás hiányosságait részben a boltok vezetőinek számlájára Írjuk. Szerintem nekik a maximumot meg kell tenniük azért, hogy olyan legyen a választék, amilyet a lakosság elvár. Persze tudom, sok minden nem rajtuk múlik... A nemzeti bizottság nem elégedett a jelenlegi bolthálózattal. A galántai (Galanta) Jed- notával közös beruházással épül egy új bevásárlóközpont. Úgy tervezik, 1988 végéig befejezik, 1989-ben pedig átadják.- Boltjaink kicsik, túlzsúfoltak. A raktárhelyiségek nem megfelelőek. Szerintem ez is befolyásolja a vevők elégedettségét. Hisz tagadhatatlan, szívesebben vásárolnak a tágas áruházakban, ahol válogathatnak, s egyenesen a bejárat előtt parkoló autóba vihetik az árut. A faluban több mint 550 személygépkocsi van, s Így sokan járnak a környező városokba vásárolni. A szövetkezeti dolgozók jól keresnek, a falusi emberek igényei is egyre nagyobbak, s ezzel a mi hálózatunk és az ellátás nincs összhangban. De ugyanakkor nem téveszthetjük szem elől, hogy 650 nyugdíjas él a faluban és nekik szerényebbek az igényeik. Ezt is figyelembe kell venni, s akkor egészen másképp nézzük például a húsbolt előtti sorakozást. A Drogéria, amely leltárhiány miatt hosz- szabb ideig zárva volt, egy átalakított házban van, de az ottani választék bővítését is igényli a lakosság. Az egyik megkérdezett asszony elismerően szólt a háztartási bolt kínálatáról, mi viszont ezt nem tudtuk megítélni, mert a faluban töltött órák alatt éppen árut vettek át. A zöldségest is zárva találtuk, az eladó szabadsága miatt. De a gyümölcs- és zöldségellátással kapcsolatban is a bírálatok voltak túlsúlyban. A gyerekeknek viszont kedvébe járt a nemzeti bizottság. Korábban a vendéglőben árusítottak ugyan fagylaltot, de úgy találták, nem jó megoldás, ha a gyermekek az italboltba járnak. Tavasztól a nemzeti bizottság kisüzemének részlegeként működik a fagylaltos. Az átalakított épületben Mandák Igor és Szabó Endre árusítja a finom fagyit.- Úgy tervezzük, a fagylaltidény után ősztől egy kis presszót létesítünk itt. Persze ehhez még egy sor jóváhagyás szükséges, de mindenesetre télen is jó volna kihasználni ezeket a helyiségeket, hisz az autóbusz- megálló közelében vannak - mondotta az elnök. Végezetül arról is szólt, hogy a lakosság elégedettségét szívügyüknek tartják. Az elmúlt ötéves tervidőszakban 25 millió koronával gazdagodott a falu. Többek között egészségügyi központ épült, ahol gyógyszertár is van, felújították a hangosanbeszélöt, a villanyvezetéket, az utakat. Távlati terveikben nyugdíjasház létesítése, az iskola és a művelődési ház felújítása szerepel. A gáz bevezetését is sürgeti a lakosság. Mindezek mellett a mindennapok gondjairól - az apróságokról, melyek nehezítik a lakosság életét -, sem feledkezhetnek meg. Az illetékesekkel, elsősorban a Jednota fogyasztási szövetkezettel, amely a boltok nagy részét üzemelteti, együttműködve kell keresniük azokat a megoldásokat, melyek a jobb ellátáshoz vezetnek. DEÁK TERÉZ „Az ember sorsát az élethez fűződő kapcsolata határozza meg. Ti nem tudjátok, mi az alapjában gyűlölni az életet, haragudni rá, mert amit tőlünk elvett, mostani felfogásunkban az élet tartalmává nő. Elviselésére az egyetlen biztos módszer a vállrándítás, az a cinizmus, amellyel még rendelkezünk, melynek segítségével még flegmán vehetjük az életet. Senki sem tudja, hogy ez a flegma mennyire csak póz, szükség. Talán kárpótlásul a sors megáldott bennünket egy olyan érzelmi mélységgel, ami egészséges embernél nem lelhető, s ez szélsőségesen pozitív vagy negatív oldalra tolja minden gondolatunkat, cselekedetünket, érzelmünket, s éppen ezért mi jobban tudunk gyűlölni és szeretni, ami talán védekezés lehetetlen helyzetünkben. A betegség tudata, a test alakja vagy éppen alaktalansága olyan fájdalom, amely már megkövesedett, betolakodott az ember leikébe, s ezt a szerelem csak növeli. Mennyire szeretne az ember tökéletesnek látszani a lény előtt, akit szeret, s mennyire megbilincselő számára a gondolat, hogy ez abszolút lehetetlen. “ Másfél-két évizede írt leveleket olvasgatok, és emlékszem Katira, ki ezeket a sorokat Nagyváradról indította Kassa (Kosice) felé. Mindketten fiatalok, gimnazisták voltunk akkor. Én egészséges, ö a gyermekbénulás egyik áldozata. Az ötvenes évek elején Közép-Euró- pában még dúlt ez a járvány. „1954-ben kaptam meg, nagyon súlyosan ért, de azóta mamáék mindent elkövettek. Sokat javultam, de azért a bal lábamra bicegek. “ Az Új Ifjúság Levelezni szeretnénk rovatából vettem a címét. A harmadik levélben fedte fel a helyzetét. Ezután még közel hét évig leveleztünk. Ószinték voltunk egymáshoz, és úgy éreztük, hogy fontosak is egymásnak. Találkozni csak egyszer találkoztunk, Budapesten. A nővéréhez jött látogatóba, aki a Vérmező mellett lakott egy bérházban. A találkozás után, mintha én is megbénultam volna. Elhallgattam, pedig tudtam, hogy épp most kellene a szó, a levél, de féltem. Féltem, már nem tudnék őszinte lenni. Kiérezte, tudta, hogy mi történt. „Rengeteget gondolok augusztus 18-ra, tudom te is gondolsz, hiszen mindketten csalódtunk. Te akkor ott. Én hónapokkal később, amikor egyetlen sort sem kaptam tőled. A naiv, tiszta tekintetedben az első pillanatban láttam a megdöbbenést, nem engem vártál. Én írtam, de látnod kelleti, hogy elhidd a kiábrándító valóságot... Hat és fél éves illúzióm a számomra megfelelő kapcsolatról szertefoszlott. Van-e rá lehetőség, mód, erőnk, hogy még egyszer szembe nézzünk egymással? írd meg! Ha nincs, egyetlen tagadószó is elég, de azt is írd meg!" Nem tudtam válaszolni, pedig hányszor nekiláttam! Életem első veresége volt ez. Szégyellnivalóan gyöngének, lehetetlennek éreztem magam. Hallgattam. Tudtam, hogy megértést és nem sajnálatot várt, bennem akkor mégis az utóbbi volt erősebb. Hallgattam, csak az ó sorai kopogtak vádlón: „Nem értetted meg, mit jelent egy lélekben a világtól elidegenedett (ez nem a modern életfelfogás) ember számára kapcsolatot teremtenie - és még mi leveleztünk megértésről? Nevetnem kellene, ha még rá tudna állni a szám." Megértést és nem sajnálatot - igen ezt várta (várja) Kati és bizonyára az a sok hozzá hasonló sorsú is, akinek belső világát, mindennapos kemény harcát környezetével és önmagával nem hiszem, hogy kellőképpen ismerjük, s e nélkül a megértés is aligha lehetséges. Mielőtt ezeket a sorokat papírra vetettem volna, egy házaspár érkezett a kassai dóm melletti csendes parkba. A feleséget tolókocsin tolta a férje, a három év körüli kisfiú az apja kezét fogta. Egy árnyas padnál telepedtek le, szemközt velem. A kisfiú előbb a szökökúthoz szaladt, majd a galambokat szerette volna megfogni. A szülők mosolyogtak, boldogok voltak - legalábbis akkor, pedig biztos, hogy életük során nagy megrázkódtatásokon mentek már keresztül. A megértésről és élethelyzetéről ez az asszony alighanem sokkal megszívlelendőbbet és többet tudna elmondani, mint én, aki most is tehetetlenül rajzol- gatok lábammal a pad előtti porban, mint annak idején ott - a Vérmezőn, ahol alig volt mondanivalóm. SZASZÁK GYÖRGY
