Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-05 / 22. szám
Vasárnap 1987. június 7. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 04.39, nyugszik 20.33, Közép-Szlovákia: 04.46, nyugszik 20.40, Nyugat-Szlovákia: 04.52, nyugszik 20.46 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 15.22, nyugszik 01.59, Közép-Szlovákia: 15.29, nyugszik 02.12 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük RÓBERT nevű kedves olvasóinkat • 1877-ben született Charles Glover BARKLA Nobel-dijas angol fizikus (fl9M). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL HAZÁNK NEMZETEI ÉS NEMZETISÉGEI Összefogásának TÖRTÉNELMI GYÖKEREI Kiss József írása AZ IZRAELI KOMMUNISTÁK KITARTÓ HARCA Beszélgetés Michal Stefániákkal, a CSKP KB osztályvezetőjével ELISMERÉST ÉRDEMLŐ KEZDEMÉNYEZÉS Egri Ferenc riportja A FŐKONSTRUKTŐR Mészáros János riportja A 303-AS DIAGNÓZIS Szaszák György riportja AZ ELEKTRONIKA - AZ ÁTALAKÍTÁS ESZKÖZE A SZOVJETUNIÓBAN A. Gurevics cikke SÜTŐ ANDRÁS IGAZA Duba Gyula írása MONIKA Michal Hert novellája A Bratislavai Közélelmezési Kutatóintézet főleg a fehérjékkel kapcsolatos kutatásokkal foglalkozik. Nagy figyelmet szentel az úgynevezett civilizációs betegségek - mint a kóros elhízás, cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek - megelőzésének. Az intézet kiváló eredményeket ért el a C- vitám in és pektin által a koleszterin metabo- lizmusában játszott szerep tisztázásában. Az állatokon végzett kísérletek eredményeit a közélelmezésben hasznosítják. Az első két képen Emil Ginter kandidátus és Olga Simeőko- vá laboráns látható etilalkohol befecskendezése közben. Az alsó képen Igor Benő orvos és Marta Rumplová egészségügyi nővér egy beteg szívműködését vizsgálja. (Drahotín Sulla felvételei - ÖSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A CSKP KB 4. ülésén a tömegtájékoztató és propagandaeszközök munkájáról elismeréssel szóltak, de ezzel párhuzamosan nem szabad elhallgatni, hogy a kongresszusi program megvalósításáért, mindenekelőtt azoknak a feladatoknak a teljesítéséért vívott küzdelemben, amelyek a párt szociális-gazdasági politikája stratégiai céljainak valóra váltását teszik lehetővé, még nem tettünk meg mindent, amit meg kellett tenni. Annál is inkább, mivel a CSKP XVII. kongresszusa óta eltelt időszak értékelése azt mutatja, hogy a leginkább felelős irányító szervek nem fordítottak kellő figyelmet az SZKP XXVII. kongresszusa ösztönző hatása alatt elfogadott, a szociális-gazdasági fejlődés meggyorsítását célzó stratégia gyakorlati megvalósítására. A legfontosabb, amire erőnket kell összpontosítanunk, amire a tömegtájékoztató és propagandaeszközök tevékenysége során a legnagyobb hangsúlyt kell fektetni, az az, hogy elősegítsük a meghirdetett stratégiai célok és azoknak a gyakorlatban való nem megfelelő konkretizálása és megvalósítása közötti ellentét áthidalását. Ez kell, hogy meghatározza propagandánk jellegét és munkáját. A CSKP XVII. kongresszusának programja annyira tartalmas, hogy megmutatja konkretizálásának világos irányait, az irányítás valamennyi szintjén és az egész társadalomban. Elegendő teret biztosít az alkotó módon történő megvalósításhoz is. Világos, hogy ezt a folyamatot a tömegtájékoztató és propagandaeszközöknek igazsághúen kell tükrözniük, azzal, hogy ne csak az illetékesek kapcsolódjanak be ebbe a munkába, hanem a társadalom legszélesebb rétegei, a dolgozókollektívák, az állampolgárok is. Rá kell mutatni arra, hogyan sikerül biztosítani ezt a folyamatot és hogyan halad konkrétan előre, mi áll az útjában és mit kell tenni sikeres megvalósítása érdekében. És hogy ez olyan bírálattal jár együtt, amelyre sokan kelletlenül fognak reagálni? Főleg azok, akik a legszívesebben olyan különböző frázisok mögé bújnának, amelyek elfedik, hogy valójában ki milyen? És hogy ez tehát több mint nehéz munka? Más lehetőség nincs, rá kell térnünk erre a nehezen járható útra, ha a tömegtájékoztató és propagandaeszközök teljesíteni akarják funkciójukat - a párt és a nép szolgálatát a tényleges, s nem csak a kinyilatkoztatott és színlelt haladásért vívott harcban. (Jan Fojtík elvtársnak a csehországi újságírók kongresszusán mondott beszédéből)- Kiváló szakember, megbízható, dolgos, nyugalma kihat a többiekre - jellemezte röviden Manczal Jenő szakács - specialistát Ludmila Mihaloviőová, az SZSZK Szociális és Munkaügyi Minisztériuma üzemi étkezdéjének vezetője. És mielőtt folytathatta volna az ajtóban megjelent a magas, vállas fehérkötényes, - sapkás riportalanyom. Manczal Jenő több kitüntetés tulajdonosa, s május első napjaiban kapta kézhez A szocialista verseny győztese érmet. Életének alakulásáról, pálya- módosításáról eleinte csak akadozva beszélt, de később mintha elmúlt volna „lámpaláza"'. - Érdekes - mondta széles mosollyal - a szakácsversenyeken sohasem izgulok, de most? Áprilisban vettem részt az üzemi konyhák szakácsainak kerületi versenyén, és saját kompozíciómmal, a Hongkongi egyveleggel a második helyezést értem el.-Ki, mi vezette a szakács- mesterség felé? - kérdeztem gyorsan. - Odahaza Nagyfödé- mesen (Veiké Urany) mindig a konyhában, az édesanyám mellett lábatlankodtam és amikor engedték segítettem. Később már saját magamnak főztem ezt-azt. Ám mégsem lettem szakács, kitanultam a hentesmesterséget. Szerencsémre, bevonulásom után a konyhára osztottak be, s ezzel eldőlt a sorsom. Tudtam, éreztem, ez a nekem való szakma. Ki is tanultam a szakácsmesterséget, majd megszereztem a szakács-specialista minősítést. 1975. szeptember elsejétől dolgozom a jelenlegi munkahelyemen, néhány éve helyettes föszakácsként, s remélem, innen megyek nyugdíjba is - közölte felcsillanó tekintettel a 36 éves Manczal Jenő. Rövid szünet után ismét visszatért a szakácsversenyre. - Harmadszor vettem részt ilyen versengésben, s mondhatom, számomra mindig erőpróbát jelent. Mert ahány versenyző jelentkezik, mindegyik ételkülönlegességgel nevez be, persze a fő szempont az, hogy receptje nagyban, vagyis üzemi konyhákon is hasznosítható legyen. Ezért is gyűjtöm szorgalmasan a recepteket, a szakácskönyveket, s szívesen hallgatom az idős, elismert mesterszakácsok tanácsait. Elárulta, egy-egy új étel megalkotása hosszadalmas folyamat, a „kísérleti nyúl“ szerepét családja tölti be. - A „lányok“, vagyis a feleségem és a 14 éves lányom kíméletlen kritikusaim, de az ötéves kisfiam fenntartás nélkül elfogadja, elfogyasztja főztömet. Otthon én vagyok a fő- szakács, s főleg a hétvégeken igyekszem valami újdonsággal, illetve egy-egy régi, klasszikus étellel meglepni szeretteimet. Feleségemé a kukta szerepe. Bevallja, szívesen „játszik“ az étellel, ezért munkahelyén az ó feladata az ételek ízesítése. És naponta jócskán kiélheti ezt a szenvedélyét, hiszen kétféle leves és négyféle főételből válogathat az 1200 kosztos. Mint mondta, csak a főtt ételeket szereti készíteni, a hirtelensülteken nem érződik a szakács tudása. Az üzemi konyhákban dolgozók élete nem irigylésre méltó, hiszen megannyi kosztos szájíze szerint főzni, lehetetlenség.- Ügy látszik, ez nincs teljesen úgy, hiszen mi már nyolcadik éve veszünk részt az üzemi konyhák közötti versenyben, ahol egy év kivételével mindig elsők lettünk - fűzte hozzá. Nyíltan elmondja azt is, hogy az étkezők nem szeretik a vagdalt húsból készült ételeket és kifogásolják, ha zsíros a hús. Igen ám, de nekik abból kell jót s jól főzni, amit kapnak.- Nagyon szeretek főzelékeket készíteni, melyek sajnos a kevésbé kedvelt ételek közé sorolhatók. Jelenleg a kínai konyha a listavezető, de én mindig azt mondom, nem szabad megfeledkezni a régi hazai ízekről sem. Szólt a napi fizikai megterhelésről is, hiszen reggel hattól fél tizenkettőig az üzemi konyhában minden ételnek el kell készülnie. Akkor is, ha késik az áruszállítmány, ha az öt szakács közül megbetegszik valamelyik. És mert nemcsak munkából él az ember, a kedvenc időtöltésről is beszélgettünk.- A szakácsok betegsége, lábfájás és légúti megbetegedések nem kerülnek el engem sem. Éppen ezért családommal a hétvégeken járjuk a természetet s gyakran kertészkedem is. Igaz, csak a bátyám kertjében, „albérlőként“. Persze a lényeg az, hogy az ember mindent kedvvel végezzen. PÉTERFISZONYA „Remélem, innen megyek nyugdíjba“
