Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-05 / 22. szám
JSZÚ 3 187. VI. 5. A Nővé slovo folyóirat májusi három számában (17-18-19), a fenti címmel közölte Jaroslav Kuéera elemző írását, amelyet két folytatásban - csekély rövidítéssel - tolmácsolunk olvasóinknak. A CSKP XVII. kongresszusa pártunk stratégiai vonalának lényegét úgy fogalmazta meg, hogy a fejlődés jelenlegi szakaszának bel- és külpolitikai kulcsfeladata feltétlenül meggyorsítani társadalmunk szocialista és gazdasági fejlődését, jelentősen növelni népgazdaságunk teljesítőképességét és hatékonyságát. Ehhez eredményesebben kell mozgósítani anyagi és szellemi potenciálunkat. A szociális és a gazdasági fejlődés meggyorsítása azonban elképzelhetetlen a munka új formái és módszerei, anyagi és szellemi potenciálunk új erőforrásainak és szféráinak mozgósítása nélkül. Másszóval, a gyorsítás feltételezi a mélyreható változásokat munkánk stílusában és szervezésében, a társadalmi élet szociális formáinak és mechanizmusainak átalakítását. E tekintetben pártunk számára ösztönző példa a Szovjetunióban a XXVII. pártkongresszusnak az SZKP KB januári ülésén konkretizált és elméletileg megindokolt határozatai alapján végbemenő forradalmi átalakítási folyamat. A CSKP KB Elnöksége és a Központi Bizottság 5. ülése 1987 februárjában a XVII. kongresszus határozatainak megvalósításával összefüggésben foglalkozott az SZKP KB januári ülése ösztönzései felhasználásának kérdéseivel. A KB 5. ülésén Gustáv Husák elvtárs ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: ,,Az elnökség tanácskozásán egyöntetűen támogatta s nagyra értékelte a pártunk tevékenysége szempontjából az SZKP KB januári ülésének jelentős határozatait. Senki sem kényszeríti ránk az SZKP KB következtetéseit, de mindabból, amivel segíthet bennünket a XVII. kongresszus határozatainak teljesítésében, okulni fogunk és feltételeink között felhasználjuk azt munkánkban. A szovjet kommunistáktól pártunk egész történetében tanultunk és tapasztalataikat készek vagyunk ma még inkább hasznosítani." A CSKP KB 5. ülésének határozata egyidejűleg méltatta az SZKP KB januári ülésének forradalmi hozzájárulását a szocialista társadalom fejlődésének meggyorsításával összefüggő kulcsfeladatok megoldásához. A TARTALOM ÉS A FORMA DIALEKTIKÁJA ******* **** ★** ********* *** *********** Gustáy Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára a szovjet kommunisták ösztönző példáját ismét magasan kiemelte a Mihail Gorbacsov elvtárs hazánkban tett látogatása alkalmából rendezett csehszlovák-szovjet barátsági nagygyűlésen: ,,Ezen a mai nagygyűlésen szeretném ismét hangsúlyozni, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja és népünk szívélyesen támogatja a Szovjetunió Kommunista Pártjának újító irányvételét. Ezt a feladataink megoldását segítő új ösztönzések és gondolatok rendkívül értékes kútforrásának tekintjük." A gyorsítás és az átalakítás stratégiájának dialektikus a kapcsolata és kettős célja van. Mégpedig a magasabb minőségi szint elérése a szocialista társadalom életének minden szférájában. Vagyis célunk nem a korábbi típusú fejlődés meggyorsítása, hanem új minőségi szintjének elérése. A gyorsítás és az átalakítás ezért tulajdonképpen a két oldala egy ugyanazon forradalmi folyamatnak, amely jellegénél fogva minőségi ugrást jelent a szocializmus fejlődésében. Mihail Gorbacsov elvtárs már 1986. június 31 -én a haba- rovszki pártaktíva-értekezleten kijelentette: ,,Az átalakítás tartalma a szó. Egyenlőségjelet tennék az átalakítás és a forradalom kifejezés közé. “ Az átalakítás és a vele kapcsolatban álló gyorsítás forradalmi tartalma megértésének kulcsa a dialektikus materialista tanítás az ellentmondásokról, minden fejlődésnek és így egyben a szocialista fejlődésnek legjelentősebb mozgató erejéről. A gyorsítás és az átalakítás konkrét esetében az olyan objektíve kialakuló ellentmondások feloldásának folyamatáról van szó, amelyek főleg a szocializmus tartalmának és formáinak dialektikájából, lényegéből és e lényegnek a társadalom reális életében megnyilvánuló szociális jegyeiből következnek. A tartalom és a forma között nincs áthidalhatatlan szakadék. S a tartalom és a forma viszonylagos önállóságából és egyidejű egységéből sem következik az, hogy az egyiket avagy a másikat abszolutizálhatjuk s elszakíthatjuk egymástól, illetve azonosíthatjuk az egyiket a másikkal. A szocializmus tartalma és formái, a lényege és az e lényeg megnyilvánulásai közötti ellentmondások a szocialista társadalom fejlődésének bizonyos történelmi szakaszában meghatározókká váltak. Ezért feloldásuk a jelenlegi fejlődési szakaszban a szocialista társadalom szociális és gazdasági fejlődése gyorsítási folyamatának gerincévé, illetve szociális formáinak és mechanizmusainak átalakítása ennek a megoldásnak a módjává vált. A SZOCIALIZMUS NEMZETKÖZI JELLEGE ****************** ******************* A szocializmus olyan társadalom, melyben a nép van uralmon, amelyben a nép kezében vannak a termelőeszközök, amelyben tervszerűen és dinamikusan fejlődnek a termelőerők és következetesen megvalósul a munka szerinti elosztás. Ez csak olyan társadalom lehet, amely megszüntette a nemzetiségi egyenlőtlenséget, a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség szilárd szövetségére támaszkodik és amelyet a kommunista párt vezet. A socialista társadalomban uralkodó a marxista-leninista ideológia s a gyakorlatban valósulnak meg a szabadság és az emberi jogok gondolatai. Nemzetközi viszonylatban harcol a békéért, a társadalmi haladásért, a népek szabadságáért és függetlenségéért. A szocializmus tartalmi jegyei közé tartozik, hogy léteznek benne áru- és pénzviszonyok, a tulajdon két formája, osztályok, a város és a falu közti különbség stb., s ez olyan társadalom, amely az osztály nélküli kommunista társadalom és a szükségletek szerinti elosztás felé halad. A szocializmus fő célját a nemes jelszó határozza meg: Mindent az ember nevében, mindent az ember javára. Pártunk mindig elismerte a szocializmus építése törvényeinek általános, nemzetközi érvényességét és tevékenységében ma is ehhez igazodik. A válságos fejlődés tanulságait megfogalmazó dokumentumban és egyéb dokumentumokban nem egyszer leleplezte azokat, akik e törvények nemzetközi érvényességét tagadták és igyekeztek kikonstruálni a szocializmus olyan különféle „nemzeti“ modelljeit, amelyeknek közös vonásuk volt szocialistaellenes jellegük. Teljesen világos, hogy a szocializmus alapvető elveit és törvényeit nem szabad sem megváltoztatni, sem átalakítani, mivel a kommunista formáció második fokára való átmenetig nem lesznek ezeknél jobbak. Változásuk nem függ szubjektív óhajainktól, hanem csak az objektív kommunista változásoktól és ezért hosszú távú a jellegük. A munka szerinti elosztás szocialista alapelve például csak akkor lesz felváltható a szükségletek szerinti elosztás kommunista alapelvével, amikor a termelőerők hatalmas fejlődése megteremti ennek előfeltételeit. A szocializmus alapelvei és törvényei különféle szociális formák és mechanizmusok közvetítésével érvényesülnek. Ezek, tekintettel a forma és a tartalom viszonylagos önállóságára, teljes mértékben kifejezhetik, de nem kell, hogy kifejezzék őket. A népuralom a szocializmus politikai rendszerének sajátos szociális formája. Ez összetevődik az állami szervek és a társadalmi szervezetek rendszeréből, s kifejezi a jogrend és a szocialista demokrácia egész mechanizmusa. A tervszerű és arányos fejlesztés törvénye a népgazdasági és a vállalati tervezés rendszere útján érvényesül, a tervezés konkrét módszertana, az irányítási rendszerek valamint a gazdasági tevékenység mutatói stb. segítségével. A munka szerinti elosztás szocialista alapelvei pedig a konkrét bérrendszerek és a konkrét bérezési gyakorlat segítségével. A szocializmusnak tehát nemcsak közös nemzetközi jellege van, hanem sajátos szociális megnyilvánulási formái és mechanizmusai is, amelyeknek úgyszintén nemzeti a jellegük. De a szocializmus formáit, amint az a materialista dialektikából következik, nemcsak alapelvei és törvényei hozzák létre, noha ez a tartalom számukra meghatározó. A szocialista társadalomban ezekre a formákra hatást gyakorolnak a fejlődés szüntelenül változó anyagi és szellemi, hazai és nemzetközi feltételei, amelyekhez alkalmazkodnia kell éppen azért, hogy ezek a formák szüntelenül megfeleljenek a szocialista alapelveknek. Arról van szó, hogy a szocialista fejlődésnek, más fejlődéshez hasonlóan, szüntelen velejárói a különféle ellentmondások, amelyeket fel kell oldani. Ahogy azt Marx Károly írta, megoldásuk általános módszere az olyan formák megteremtése, amelyeknek keretei között az ellentmondások mozgásterülethez jutnak. A szocialista társadalom harmonikus, gyors és forradalmi fejlődése ezért nagy mértékben attól függ, hogy életének milyen szociális formáit teremti meg. A HELYES ELVEK NEM ELEGENDŐEK ************************************* A szocializmus építésének helyes alapelvei tehát dinamikus fejlődéséhez nem elegendőek. Előnyeinek maradéktalan vagy hézagos kifejezésre jutása, sikereink és kudarcaink zöme főként attól függ, hogy milyen tökéletesen, illetve tökéletlenül teszik lehetővé a szociális formák és mechanizmusok a szocializmus alapelveinek érvényesülését a szüntelenül változó feltételek között. Sikereket érünk el, ha az adott szociális forma lehetővé teszi a reális társadalmi ellentmondások megoldását, a tömegek alkotó aktivitásának érvényesülését. Ellenkező esetben a társadalomban elmérgesednek az ellentmondások, felhalmozódnak a megoldatlan problémák és a fogyatékosságok. A szocializmus formái azonban visszahatnak a tartalmára. Létrejöttük folyamata alárendelt a fejlődés általános alapelveinek, amelyek szerint, Lenin szavaival élve,nemcsak a jelenségek változnak, hanem „a dolgol lényege is“. A szociálista társadalom életének megfelelő formái és működésének hatékony mechanizmusai nemcsak meggyorsítják és ösztönzik fejlődését, hanem hozzájárulnak egyben a szocializmus alapelvei elmélyítéséhez és fokozatosan kommunista alapelvekké való átalakulásukhoz is. Ezzel szemben az eltorzított szociális formák és mechanizmusok lassítják és deformálják a szocializmus fejlődését. Ebből következően a szocializmus társadalmi formáinak és mechanizmusainak, függöviszonyban a szüntelenül változó fejlődési feltételektől, úgyszintén állandóan változniuk, folyamatosan megújulniuk és ésszerűen átalakulniuk kell. A szocializmus csak igy őrizheti meg egy dinamikusan fejlődő társadalom jellegét, amelyben minőségi változások következnek be, vagyis így őrizheti meg fejlődésének jellegzetesen forradalmi típusát. A FEJLŐDÉST GÁTLÓ OKOK Az SZKP KB januári ülése rámutatott arra, hogy a szocializmus fejlődését gátló okok gyökerei ,,a szocialista demokrácia intézményei hatásának komoly fogyatékosságai, az elavult politikai és elméleti koncepciók, amelyek néha a realitásnak sem feleltek meg, valamint az irányítás maradi mechanizmusa. “ Mindez egyben oka a szocializmus tartalma és formái, a lényege és konkrét megnyilvánulásai közti ellentmondások elmélyülésének és megoldatlanságának is. Az ellentmondások elmélyülésének további oka a szocializmus formáinak lemaradása az.élet mögött, ami úgyszintén kifejezésre jutott fokozódó tökéletlenségükben és hatékonyságuk csökkenésében. A vitathatatlan sikerek, amelyeket a Szovjetunió, Csehszlovákia és más szocialista országok értek el fejlődésükben, bizonyítják, hogy a szocializmus a történelem legdinamikusabb társadalma. A szocializmus építése jelentősen megváltoztatta a fejlődés objektív és szubjektív feltételeit - a termelőerőket, az emberek életmódját, kultúrájukat, képesítésüket és szükségleteiket. Megváltoztak a nemzetközi feltételek és az egyéb tényezők is. Az SZKP XXVII. kongresszusa ezzel összefüggésben kifejezésre juttatta azt a gondolatot, hogy gyökeres fordulat következett be a Szovjetunió, a szocializmus és az egész világ fejlődésében. Viszont az elmúlt évtizedekben csak igen keveset változtak a szocalizmus társadalmi formái és mechanizmusai. Mihail Gorbacsov elvtárs 1987. január 27-én az SZKP KB ülésén azt mondta, hogy: ,,a szocializmussal kapcsolatos elméleti elképzelések sok vonatkozásban megrekedtek a harmincas és a negyvenes évek szintjén, amikor is a társadalom egészen más feladatokat oldott meg. " Ezek az elképzelések természetesen a gyakorlatban is megnyilvánultak. Amikor például a szovjet közgazdászok szemügyre vették, hogy miképp született meg az építőipari szerelési munkálatok volumenének mutatója, amelyet a Szovjetunióban és nálunk is még néhány évvel ezelőtt alkalmaztak, s amely közvetlenül ösztönzött az építőanyag és az energia pazarlására, érdekes tényre bukkantak. Ezt a mutatót már az első szovjet ötéves tervben alkalmazták, mégpedig olyan függelékkel, hogy csak addig, amíg nem akad ennél megfelelőbb. Az ilyen mutatók, kivitelezési és tervezési formák valamint egyéb tényezők is egységes gazdasági mechanizmust képeztek, amelynek kötődése mindinkább elmaradt a termelőerők fejlődése mögött. Az SZKP Központi Bizottságának politikai beszámolója a párt XXVII. kongresszusán hangsúlyozta: ,,A gyakorlat az mutatja, hogy tarthatatlanok azok az elképzelések, amelyek szerint a szocializmus körülményei között mintegy automatikusan biztosítva van a termelési viszonyok és a termelőerők összhangja... A termelési viszonyok jelenlegi formái, a gazdálkodás és az irányítás rendszere javarészt az extenzív gazdasági fejlődés viszonyai között alakult ki. Ezek fokozatosan elavultak, elveszítették ösztönző szerepüket és bizonyos tekintetben már fékezőleg hatnak." Ennek következtében gyarapodott az olyan elavult és hatástalan formák száma (igy pl. az irányítás utasításos módszere, a jelenlegi formáknak már meg nem felelő gazdasági mechanizmus, a formalizmus, bürokrácia stb ), amelyek fékezték a szocializmus gyorsabb fejlődését és főleg e fejlődés új minőségi jegyeinek a kialakulását. Ezek a formák és mechanizmusok nem tették lehetővé a szocializmus előnyeinek és alapelveinek teljes érvényesülését, objektiv ellentmondásainak idejében történő feloldását, sem az új társadalom legjelentősebb mozgató erejének, a tömegek alkotó kezdeményezésének megfelelő felszabadulását. HOVÁ VEZET A „HARMADIK ÚT“ *★****★****************-***********★*■*Az eurokommunisták és az egyéb jobboldali revizionisták erre a helyzetre az őket jellemző nem marxista, nem dialektikus és nem osztályszemléletü módon reagáltak. A szocializmus nehézségeinek okát nem ott keresték, ahol valósan megállapítható volt, vagyis hatástalan és elavult formáiban, hanem - helytelenül - magának a szocializmusnak a lényegében. Azt állították, hogy az 1917 októberében elindult forradalmi folyamatnak megtört a lendülete, keresni kell valamiféle harmadik utat a szocializmus és a kapitalizmus között. Hirdették egyben a szocializmus számos modelljének elméletét. Ezeknek a modelleknek közös nevezője az volt, hogy híján voltak a szocializmus alapvető jellemzőinek. Azonos eljárások nyilvánultak meg hazánkban az 1968-1969-es válságos évek idején a jobboldali és a revizionista erők tevékenységében. Országunkban, amint arra rámutatnak a Tanulságok, a szocializmus építése nem volt könnyű feladat. Akadályok és nehézségek voltak a velejárói. Az új és bonyolult feladatokból eredő nehézségek mellett a szocialista építés során bizonyos szubjektív hibák is megmutatkoztak. Ezek önelégültségben, a lenini alapelveknek a párt életében és munkájában való következetlen alkalmazásában, a gyakorlat és a tömeg tapasztalatainak téves általánosításában, a társadalmi problémák megközelítésénél az osztályszempont elhanyagolásában, a tényleges fejlődést megelőző idő előtti intézkedésekben, a demokratikus centralizmus és a párton belüli demokrácia elveinek megsértésében jutottak kifejezésre. A pártban és a társadalomban a hatvanas évek második felében elmélyült a válság, aminek oka a különféle ellentmondásoknak és fejlődési torzulásoknak felhalmozódása, megoldatlansága volt. A CSKP KB 1968 januári ülésének kellett volna megnyitnia a fogyatékosságok kiküszöbölésének útját. A Tanulságok tüzetes elemzése szerint: . . ..,Az A. Dubcek vezette új pártvezetés az egyöntetűség és a politikai egység hiánya és általában gyengesége miatt nem volt képes teljesíteni ezt a feladatot... Azt a potenciális erőforrást, amely a szocializmus fejlesztésére a januári plénum után az emberek kezdeményezésében és vágyaiban jutott kifejezésre, nem használták fel, sőt, a jobboldali erők visszaéltek ezzel." A jobboldal olyan jelszavakkal, hogy célja a szocializmus megújítása, tökéletesítése, jobb összehangolása a csehszlovákiai feltételekkel, megtévesztette a dolgozók egy részét és támadást vezetett a szocializmus lényege ellen. Olyan programot valósított meg, amelyet nem kis mértékben a külföldi antikommu- nista központok dolgoztak ki. Még 1968 előtt hatalmába kerített számos ideológiai intézményt, főleg a tájékoztató eszközöket és ezeknek segítségével intézett politikai támadást a szocializmus ellen. (Folytatjuk) JAROSLAV KUÖERA i
