Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-29 / 21. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA Szakemberek és laikusok körében egyaránt ismert tény, hogy a számítógépek sok tekintetben, nem váltották valóra a hozzájuk fűzött reményeket. Az elektronizációs, illetve automatizációs eszközök a modern gazdaság szerves részévé váltak. Ennek ellenére a számítástechnikai eszközökre fordított csillagászati összegek a mai napig sem térültek meg. A számítógépek bevezetésétől a vállalatok nagyobb közgazdasági sikert vártak. A vezető dolgozók részére ezidáig nem sikerült előállítani olyan összesűrített és csoportosított információkat, amelyek alapján dönthetnének és irányíthatnának. A számítógépeket az irányításban csak mint adathalmazok feldolgozásának eszközeit használják. Persze legtöbbször nem a számítógéppel van baj, hanem helytelen alkalmazásával. Nem tudjuk egyesíteni a meglévő programrendszereket komplex információs rendszerekbe. Elfeledkezünk az irányítórendszerek modellezéséről. Az autoautomatizációs eszköz csődöt mondott. Az irányító dolgozók sokszor nem képesek meghatározni saját információs szükségleteiket. Gondokat okoz a programozói munka elégtelen automatizálása. Az aplikációs programozóknak sok kézikönyvet kell áttanulmányozniuk. Ismerniük kell több programozási nyelvet, az operációs rendszer logikáját és összetevőit, a számítógép üzemeltetésének helyzetét, stb. Ezekután vizsgáljuk meg a PF előállításához való helytelen hozzáállás következményeit. 1. Az új számítógépcsaládok bevezetésénél (nálunk legutóbb a kis- számítógépeknél) a kelleténél nagyobb hangsúlyt helyeznek a nehézkes gépi kódban való programozásra. Ennek oka a tökéletlen alap PF (operációs rendszer). Az új számítógéptípus viszonylag alacsony árát így a PF magas költségei semlegesítik. 2. Előfordul, hogy a kidolgozott program memóriaszükséglete nagyobb a rendelkezésre álló számítóSoftware-krizis ÚJ szú 1987. V. 29. matikus irányítású rendszereknél (AIR) csak az információ-feldolgozás technológiájával foglakozunk és megfeledkezünk a feldolgozott információ szerepéről az irányításban. Túlságosan hangsúlyozzuk a vállalatok és ágazatok irányításában való eltéréseket, s ebből kifolyólag kis mértékben használjuk ki a típusfeladatokat. Hiányoznak az automatikus adatgyűjtésre szolgáló berendezések. Az irodai kézi feldolgozású táblázatokat felváltják a kevésbé áttekinthető számítógépes összeállítások (kiírások). Nem tulajdonítunk kellő figyelmet a tervezetek és programok szervezési, megvalósítási kérdéseinek. Nem sikerült átképezni a szervező dolgozókat analitikus szervezőkké, ezáltal az AIR-nél a matematikus-analitikusoké és a programozóké a döntő szó. A számítógépes programfelszerelés, programozási eszközök, kellékek software elnevezése helyett a továbbiakban a PF rövidítést használjuk. Az automatizáció, s ezen belül a PF a fejlett országok társadalmának egyre jelentősebb összetevőjévé válik. Pl. az USA-ban 1980-ban a bruttó nemzeti termelésnek még „csak“ 2 százalékát alkotta a PF, 1985-ben kb. 8,5 százalékát. A számítógépes feldolgozásban a PF-re fordított költségek 80 százalékot tesznek ki jelenleg. Az 1985-ben kidolgozott programok értéke 35 milliárd dollárra becsülhető, ebből 60 százalék az Egyesült Államokra, 30 százalék Európára és 10 százalék Japánra jut. A szakágazatban tevékenykedő dolgozók száma így oszlik meg: egy dolgozó egy évi iskoláztatása az NSZK-ban 20 és 40 ezer márka között van. Csehszlovákiában más adatok vannak érvényben: nálunk is várható a számítástechnikai eszközökre fordított kiadások arányának csökkenése. A PF előállításának olcsóbb és hatásosabb módszerei nélkül nem lehet megfelelően bővíteni a számítógépek alkalmazását. Növekszik a szakemberhiány. A számítógépes tudomány problémái össztársadalmi méreteket ölthetnek, amelyek nemcsak gazdasági, de szociális és politikai területen is jelentkezhetnek. A továbbiakban a PF előállításának jelenlegi kritikus helyzetéről lesz szó. A problémák elsősorban a megoldókra és felhasználókra nehezedő magas követelményekből adódnak. Az AIR és az irányítási rendszer közötti ellentmondás a megoldók és felhasználók között nyilvánul meg. Az irányítási rendszer hosszú időn keresztül önállóan fejlődött anélkül, hogy a tervezők gondoltak volna a jövőbeli automatizációra. Az analitikusok munkáját nehezíti a sok, nem egyértelmű kiegészítő előírás. Ennek következtében pl. a munka és bérezési területen egész sor gép belső memóriájától. Ilyenkor a programozók csak „trükkök“ segítségével tudják működtetni a programot és ez a munka időigényes. Előnyös 30-50 százalékkal több technikai kapacitást alkalmazni, mint az abszolút szükséges minimum. 3. Sokszor nem érdemes optimalizálni. Tudatosítani kell, hogy a ossz gépidő általában a PF viszonylag kis részétől függ, ezt a területet kell meghatározni. Az optimalizációval kapcsolatban azt kell mérlegelnünk, mi a drágább: a technikai eszközök vagy az emberi agy (e megoldás ideje és megbízhatósága). 4. A helytelen műszaki-, program- vagy adat kompatibilitás (összeférhetösége) konzerválja az elavult módszereket. 5. A szabványosított felhasználói PF fejlesztése időben nagyon eltolódik az alap PF fejlesztésétől, ezért sokszor elavult. Nálunk nincs olyan szervezet, amely PF-t állít elő megrendelésre, ezért sok vállalat önállóan fejleszt ki terjedelmes program- rendszereket. Ennek több hátránya van: tapasztalatok nélkül a megoldás hosszadalmas, a feladatokat „méretre szabják", pedig megfelelő paraméterek alkalmazásával általánosabbá tehetnék, továbbá ha a megoldás bele is kerül a központi, országos programkönyvtárba, problémák vannak a szakképzéssel és karbantartással. 6. A tervet minél kevesebb, de minél tapasztaltabb szakemberekre kell bízni. Tíz ember egy év alatt nem végez el annyi munkát, mint öt ember két év alatt. A munkacsoportokat koordinálni, s túlzott egyéni hozzáállásokat pedig korlátozni kell. 7. A módszertanok alkotóinak szem előtt kell tartaniuk a PF-t és az MADÁRRIASZTÓ VÉSZKIÁLTÁSOK Már vagy 30 évvel ezelőtt kísérletezni kezdtek vele, hogy hangjelekkel tartsák távol a madárrajokat a repülőterektől, a gyümölcsösöktől és a szántóföldektől. Az eredmény legtöbbször nem volt meggyőző és csak rövid időtartamú volt, a madarak gyorsan hozzászoktak a hangjelzésekhez és többé ügyet sem vetettek rájuk. Ezt elsősorban arra lehet visz- szavezetni, hogy a zajok (például a riasztó lövések) nem biológiai jellegűek voltak. Sokkal jobb eredményeket értek el mostanában Svájcban. Amint fekete varjak telepedtek le egy szemétlerakóhelyre, saját fajtestvéreik vészkiáltásait szólaltatták alkalmazás hatékonyságát. Időben kell reagálni a progresszív tervezési technológiákra. Az inkább adminisztratív, összetett módszertanok nem célravezetők. 8. A szabványosítás két fajtáját különböztetjük meg. A technológiai, funkciós tipizáció többszöri felhasználást, funkciós rugalmasságot, az alkalmazkodás és hatékonyság növelését eredményezi. Fajtái: a mik- romodulok, normalizált alakok, mak- rostruktúrák, parametrikus programozás, programgenerátorok stb. A tárgyilagos, objektív szabványosítás az információk állandósítását, a megoldói kapacitások megtakarítását jelenti. Nálunk ez irányzat képviselői a MARS és VARS rendszerek. Mivel mindkét módszernek vannak hibái, a gyakorlatban a technológiai és tárgyi szabványosítás szorosabb összekapcsolása tűnik a legjobbnak. Nézzük most a „software-krízis“ további okait: A TECHNIKAI ESZKÖZÖK HIÁNYOSSÁGAI Számtalan kellemetlenséget okoz a nem megbízható hardware (számítógép). A PF megoldója kénytelen a programokba védelmi műveleteket beiktatni, hogy a hardware kiesése ne okozzon kárt. Közvetlen üzemmódban dolgozó programoknál így a válaszadás ideje meghosszabbodik. Ha a programrendszert eltérő elrendezödésű számítógépekben akarjuk üzemeltetni, akkor a programokat több változatban kell kidolgozni. A PF elöállísásánál számolnunk kell a hardware sokrétűségével és gyors fejlődésével. AZ ALAP PF HIÁNYOSSÁGAI Tapasztalataink azt mutatják, hogy a terjedelmes és állandóan bővülő alap PF több veszélyt jelent. Az ilyen rendszer túl bonyolult, költséges és kevésbé hatékony. Aránytalanul megnövekszenek a karbantartási költségei, nagy a hibakeletkezés valószínűsége. A PF ELŐÁLLÍTÁSÁRA SZOLGÁLÓ ESZKÖZÖK HIÁNYA Az analitikusok és programozók az emberi tevékenység sok területét automatizálták, de a saját munkastílusuk a manufaktúrákra emlékeztet. A programok előállítására szükséges idő sok esetben szorosan összefügg a programozó személyével (gyakorlatával) és a program bonyolultságával, de nem függ össze a program nagyságával. Az összetett programrendszerek fejlesztésénél nagy hangsúlyt kell helyezni a csoportmunkára. A célprogramok megoldására a közepes gyakorlattal és tárgyilagos ismeretekkel rendelkező programozók alkalmasak. Az általános programok megoldásánál a termelékenység függ a programozók matematikai műveltségétől. Ez az áttekintés nem tartalmazza a PF előállítását befolyásoló összes tényezőt. A felsorolt problémákból következik, hogy a PF előállításához nem lehet alkalomszerűen viszonyulni és nem mindenki jó programozó vagy tervező, aki működő programrendszert tervezett és valósított meg. IZSÓF BÉLA meg nekik hangszalagról. Mérték az időt, hogy a nagy riadalom után mikor térnek vissza az első madarak. A kísérlet hónapjaiban rendszerint már 20 fekete varjú keresett táplálékot a szemétlerakón a reggeli órákban, a vészkiáltások megszólalása után azonban már egyet sem lehetett látni, és a nap folyamán is mindössze öt madár merészkedett vissza az áhított táplálékforrásra. Ha viszont a kísérletezők kétnapos szünetet tartottak a hétvégén, hétfőn ugyanannyi varjú gyülekezett a szemétdombon. Nem szoktak hozzá a hatáshoz: a hét minden egyes munkanapján legalább három órára hallótávolságon túlra menekültek, amikor a hangszórókból felhangzottak a vészkiáltások. Egy kísérleti kukoricaföldön lényegesen több csírázó növényt sikerült megvédeni a vészkiáltásokkal, mint a nem véAz aranyéremmel díjazott automata (A szerző felvétele) A csőben „járó“ automata A tudományos-műszaki fejlődés egyik legigényesebb feladata, hogy a kutatási munkák eredményei a lehető leggyorsabban legyenek hasznosítva a gyakorlatban. A bratislavaí Mélyépítészeti Kutatóintézet az olyan tudományos intézmények közé tartozik, ahol jól ismerik az e cél felé vezető utat. Igazolják ezt az utóbbi években elért kitűnő eredményei is. Ezek közé sorolható például a VÚIS PhS 600.200 jelzésű automatikus permetező berendezés kifejlesztése, amely az acélból készült csővezetékek hegesztett csatlakozásainak belső szigetelésére szolgál. A találmány tavaly a nyitrai (Nitra) Agrokomplex mezőgazdasági kiállításon Aranysarló díjat kapott, majd a találmányok és műszaki újdonságok nemzetközi seregszemléjén, az Invéx '86-on ugyancsak aranyéremmel díjazták. Mint ismeretes, a vízvezetékek és más csőrendszerek élettartamát nagymértékben csökkentik a szigetelés nélküli hegesztett csatlakozások. A toporcanyi Hydromeliorácie nemzeti vállalat dolgozói alig néhány évvel ezelőtt épp ezügyben kértek segítséget a Mélyépítészeti Kutatóintézettől, amely a mezőgazdasági építőipar szakembereivel közösen másfél év leforgása alatt fejlesztette ki a szóban forgó automatikus szigetelő berendezést. Ez a henger alakú, 3 méternél valamivel hosszabb, 55 centiméter átmérőjű szerkezet 25-35 perc alatt szigeteli belülről a 600 milliméteres és annál nagyobb belméretú acélcső vezetékek csatlakozásait 200 méter távolságban, emberi segédlet nélkül. Vagyis önállóan keresi meg a csővezeték szigetelés nélküli részeit, s végzi el a szigetelési munkát. A szigetelőanyag tartálya, a porlasztó berendezés, a szerkezet hajtóműve, a villamos vezetékek dobjai és az irányítást végző utomatika mindmind a kerekeken gördülő, önműködő vezérlésű kocsira van erősítve. A kocsi vízszintes helyzetét a csővezeték belvilága szerint állítható támaszkarok biztosítják. A szerkezet önműködő szigetelő egysége a fémcső szigetelés nélküli csatlakozásának érintése hatására jön működésbe. A kocsi megáll és a szigetelőanyag kipermetezéséhez szükséges időtartam letelte után az automata berendezés újra impulzust ad a hajtóműnek a továbbhaladásra. A következő csatlakozásnál aztán ismétlődik az előbbi művelet. A csővezeték felületére ily módon juttatott szigetelőréteg egyenletes vastagságú és jó minőségű, ellenőrizni sem szükséges. Az automatikus berendezés működését egy műszerfalra erősített impulzusszámláló segítségével lehet ellenőrizni. A VÚIS PhS 600.200 automata a csövek belsejének és más idomvasak, illetve felületek folyamatos „bepermetezésére“ is alkalmas. A mintadarab próbaüzemelése során bebizonyosodott, hogy nagyon megbízhatóan dolgozik. A találmány hasznosságáról alkotói, Alexander Molnár, Ján Vieska, Peter Ivan és Anton Havlík, a Mélyépítészeti Kutatóintézet mérnökei, valamint Frantisek Vraník mérnök, a presovi Mezőgazdasági Építöválla- lat dolgozója a következőképpen nyilatkoztak: „A csővezetékben szállított viz eléggé agresszív vegyhatású, de nem annyira, mint más, ugyancsak csővezetékekben szállított médiumok. Ezért ha a vízvezeték csöveinek élettartama találmányunk által két-háromszorosára növelhető, akkor más esetben akár tízszeresére is. S ha figyelembe vesszük egy folyóméter csővezeték árát és azt beszorozzuk tízzel, máris következtet- hetünka VÚIS PhS 600.200 gazdasági jelentőségére". Stefan Nemcek dett ellenőrző parcellán. Itt még kifejezettebb volt a riasztó hatás: a varjak már az első riasztó hangok felhangzásakor elmenekültek. ANTI-KENGURUBÉBI Az Ausztráliában elszaporodó kenguruk elősegítik a sivatagosodást, viszont az állomány vadászattal történő ritkításától az ausztrálok viszolyognak. Sikerült viszont egy olyan antitestet előállítani, amely az állati agyban képződő luteinizáló hormon hatását gátolja, aminek következtében lényegesen csökken a kenguruk termékenysége. Eddig befogott állatokon injekciósán igazolták a hatást. Most olyan, légpuskából kilőhető kapszulán dolgoznak, amely az állat bőre alá jutva lassan, és az állat egész élete alatt fokozatosan bocsátja ki a fogamzásgátló antitestet. KÁBÍTÓSZERVADÁSZÓ VADDISZNÓK Az NSZK-beli Hildesheim rendőrségén vetélytársat kaptak a kábítószerkereső rendörkutyák. Vaddisznót tanítanak be a különböző kábítószerek, hasis, kokain és heroin felkutatására. A tudományos kísérletek már bebizonyították, hogy a mintegy 90 kilogramm súlyú és Luise névre elkeresztelt vaddisznónak kitűnő a szaglása. Minthogy táplálékát általában a földből túrja ki, felfedezheti az elásott kábítószert, sőt, az elásott hullákat is. Ez az első alkalom, hogy a Német Szövetségi Köztársaság bűnüldöző szervei vaddisznót állítanak hivatalos „szolgálatba“.
