Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-29 / 21. szám
Újságírók - harc a békéért, az új politikai gondolkodásmódért Május elején kétnapos találkozót tartottak Moszkvában nyolcvan ország több mint száz demokratikus újságjának és folyóiratának munkatársai. A fórum lehetőséget adott a vitára a mai világ legkülönbözóbb kérdéseiről. Ebben BB újságíró szólalt fel, a kommunisták és szocialisták, többek között a Japán KP, az Olasz KP, a Francia KP stb. lapjainak képviselői. Az újságírók párbeszéde mindekelótt az emberi civilizáció kulcsfontosságú problémáira összpontosult, valamint arra a feladatra, amelyet pozitív megoldásukban a demokratikus sajtó játszhat. Harc a békéért, az atomfegyverektől mentes világért, az új politikai gondolkodás- mód elfogadtatásáért a széles nemzetközi gyakorlatban - ezek a kérdések álltak az előtérben. A részvevők egyetértettek abban, hogy a Szovjetunió békeoffenzívája, merész leszerelési javaslatai és lépései az államok közti bizalom megszilárdítására - új helyzetet hoztak létre a világban. A szocializmus igazolta történelmi szerepét, hogy új távlatokat nyisson a fejlődés előtt, meghatározza dinamikáját. Éppen az ilyen kritikus időszakban, mint amilyenben most él az emberiség, mutatkozik meg képessége, hogy keresse és megtalálja a kivezető utakat a nemzetközi problémákból. A SZAKADÉKOK ÁTHIDALÁSA Inspirálta a vitát az a beszéd, melyet Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára intézett a fórum részvevőihez. Összefoglalta az atomkor realitásaiból kiinduló szovjet külpolitika filozófiáját. Feltárta a szovjet állam belső élete átalakítása céljainak mélységét, az átalakítással összefüggő külpolitikai lépéseket. Teljesen nyilvánvaló, hogy az a számos békekezdeményezés, amelyet a Szovjetunió az elmúlt két évben tett, az államok közti kapcsolatok átalakításához is vezető utak keresését testesíti meg. Mégpedig olyan módon, hogy kollektiv erőfeszítésekkel sikerüljön fokozatosan áthidalni a szakadékot a civilizáció erkölcsi-etikai normái és humanista eszméi, valamint a bolygónk életének valódi kereteit meghatározó tettek és a gyakorlati politika között. A Szovjetunió által szorgalmazott új politikai gondolkodásmód nyomatékosan emlékeztet arra, hogy az atomkorban egyre erősebben összefonódik a világ valamennyi népének sorsa. A fegyverkészletek gyors növekedése olyan helyzetet teremtett, amelyben a nukleáris fegyverek nem „biztonsági tényezőt“, hanem a globális katasztrófa gyorsan növekvő veszélyének tényezőjét jelentik. A több katonai-műszaki eszköz ma nem jelent több biztosítékot, nagyobb biztonságot. Ellenkezőleg: minél nagyobb az a fegyverteher, amelyet az emberiség a hátán cipel, annál valószínűbb a zuhanás a szakadékba. A militarizmus, mint a civilizáció problémáihoz való kifordított hozzáállás nemcsak katonai téren dominál, hanem kiterjed a gazdaságra, politikára, ideológiára is. Mi a problémák megol- , dásának ésszerű alternatívája? A tárgyaló- asztal. Az eró (és főleg az erőszak) politikáját fel kell váltania a józan ész politikájának, a legnagyobb érték, az élet ajándéka megőrzéséért való felelősség erejének. MEGHALLGATNI EGYMÁST A nemzetközi kapcsolatok erkölcsi kategóriáinak ilyen kiélezett szemlélése talán a szociális kategóriák jelentőségének gyengülését, az osztályharc „enyhülését“ jelenti? Egyáltalán nem - hangsúlyozták a találkozón. Az új gondolkodásmód a marxista -leninista tanítás alkotó továbbféjlesztését és a jelenlegi feltételek közötti gyakorlati alkalmazását jelenti, tükrözik az általánosan emberi és osztályszempontok bonyolult dialektikáját. Harcolni és megnyerni a harcot az emberiség megőrzéséért, a civilizáció túléléséért - ez az előfeltétele minden további, szociális, gazdasági, politikai, kulturális és más probléma megoldásának. Az osztályharc abból indul ki, hogy a béke ellenségei egyesítik erőiket a dolgozók ellenségeivel, s hogy a békeharc nem elodázza, hanem közelebb hozza a szociális célok megoldását a dolgozók érdekében. Teljes mértékben azonosította magát a moszkvai újságírófórum vitája azzal a nézettel, miszerint a szocializmus törekvése arra, hogy a katonai eszközök kizárásával oldják meg az osztályszempontból ellentétes társadalmi rendszerek vitáit - ismét bizonyítja a szocializmus humánus jellegét. Párbeszédet javasolt nyiltat, akár élesen polemizálót, de ezzel együtt konstruktívat, mely által megtanulnánk meghallgatni egymást. keresnénk a jobb megértést és megismerést. Ez egyben lehetővé tenné azon módszerek megtalálását, melyek segítenének a nemzetközi kapcsolatok bonyolult szövevényének kibogozásában. E párbeszéd nevében kell megtalálni az utakat azokhoz is, akik nem a szocializmus hívei, de realisták a mai világ realitásainak megértésében, abban, hogy a béke érdekében tett közös erőfeszítések nélkül elvesznek az emberek túlélésének esélyei. A BURZSOÁZIA DIFFERENCIÁLÁSA Egyre erősebb eleme a nemzetközi történéseknek a békemozgalom. Heinz Grün- berg, a Die Wahrheit főszerkesztője Nyu- gat-Berlin példáján illusztrálta, milyen széles, és politikai szempontból milyen rendkívül sokrétű a békemozgalom. Nyugat-Ber- linben kb. száz különböző irányzatú párt és szervezet alkotja. Növekvő aktivitásuk bizonyítja: minél energikusáéban fogja a szocializmus előterjeszteni békejavaslatait, annál nagyobb lesz a mozgalom befolyása. Az emberek Nyugaton tudatosítják, hogy a leszerelés magában hordozza a munkanélküliség problémája radikális megoldásának lehetőségét. Ez a téma is erősiti a békemozgalom híveinek sorait. A demokratikus sajtó feladata, hogy összekapcsoljon minden békeerőt, támogassa és fejlessze a józan észnek ezt a koalícióját. Erről beszélt a találkozón Anthony Charter, a brit Morning Star főszerkesztője. Rámutatott a brit burzsoázia érdekeinek differenciálódására. Egy része fenyegetve érzi magát az amerikai cégek nyugat-európai befolyásának gyors növekedése miatt, amit előidézhet az ún. csillagháborús programban való részvétel, a nyugat-európai potenciál bevonása a terv megvalósításába. Charter aláhúzta: az imperializmuson belüli gazdasági ellentétek lehetővé teszik a kapitalisták különböző rétegeinek megnyerését a békemozgalom számára. A katonai-ipari komplexum érdekei nemcsak a munkás- osztály érdekeivel kerülnek elleniébe, hanem a nemzeti töke egyes fontos összetevői - a közép- és kistőke érdekeivel is. Népesek a kapitalistáknak azok a csoportjai is, amelyek egyenesen érdekeltek a két rendszer békés egymás mellett élésében, az együttműködés fejlesztésében. Ezért olyan fontos, hogy a demokratikus sajtó mindig tárgyszerűen mutasson rá, milyen javaslatokat terjesztenek elő a nukleáris fegyverek felszámolására, mit javasolnak létrehozni a békés együttélésre és együttműködésre támaszkodó nemzetközi kapcsolatok új rendszerének keretében. Az OSZTÁLYHARC FORMÁJA Hasonló tapasztalatokról számolt be Hubert Cambier, a belga Drapeau Rouge laptól. Emlékeztetett rá, hogy az idei februári moszkvai békefórum összetételével megmutatta, a kommunisták nem tekintik a békeharcot saját kiváltságuknak. A békeharc egyértelműen nemzetközi kérdés. Cambier egyben figyelmeztetett rá, hogy a békéért vívott küzdelem szükségességéről világszerte sok helyes szó hangszott el, de megállapító jellegüknél fogva nem mindig keltettek érdeklődést, egyszerűen senkit sem mozgósítottak. Most viszont jelentősen mobilizálni kell minden nemzeti béketörekvést, és a minőségi előrelépést éppen az új politikai gondolkodásmódra kell alapozni. A belga dolgozók tudatosítják, milyen károkat okoznak nekik a lázas fegyverkezés következményei. A békeharcban fontos megmutatni az összefüggést a leszerelésért vívott harc és a dolgozók gazdasági érdekeinek védelmezése között, rámutatni a gazdasági fejlődés lehetőségeire az eltérő társadalmi rendszerek együttműködésének távlataiban. A békére és az életre való jog a kiindulópontja a társadalmi fejlődésnek. Ezt a gondolatot — konkretizálva tragikus iraki-iráni háborús konfliktus befejezéséért aktívéin fellépő iraki kommunisták tevékenységének kemény feltételeiről szóló információval - fejtette ki tovább Faleh Abdel Dzsabbar, az Asz-Szakafa Al-Dzsadida című laptól. Az atomkor a háború és a béke kérdését annyira kiélezte, hogy a forradalmároknak az imperialistákkal vívott harc új módszereit kell keresniük és taktikai rugalmasságot téinúsítaniuk. Ma a politikai tárgyéüások az osztályharc egyik formája - hangsúlyozta a Costa Rica-i Libériád laptól Jósé Merino. Merlin Magalliona, a Fülöp-szigeteki KP KB főtitkára, a Sulong folyóirat főszerkesztője szólt az ország békemozgalma és az amerikai katonai jelenlét elleni tüntetések séijátosságairól. Tájékoztatott hazája pap- sága egy részének bevonásáról a militarizmus elleni mozgalmakba. KULCSFONTOSSÁGÚ FELADAT A találkozón arról is szó esett, hogy az újságok előállítása és a kiadói tevékenység egyáltalán nem lehet meg költséges berendezések nélkül. Megjelent a rendkívül drága elektronikus technika, amely csak nagyon nehezen hozzáférhető a nagy anyagi eszközökkel nem rendelkező nyugati haladó pártok sajtószervei szalmára. A tudományos-műszaki forradalom időszakában ez is egy azon elemek közül, melyekkel a töke visszaél az osztályharcban. A burzsoá pártok kihasználják a haladó sajtó korlátozott hozzájutási lehetőségeit is a korszerű technikai eszközökhöz, s ez gyengiti a haladó mozgalmakat, igy a békemozgalmat is - állapította meg Eszioka Eszinon, az Akahata japán újság főszerkesztője. S. Griffin, a kanadai Pacific Tribune hetilapból és több más újságíró is az új politikai gondolkodásmód elfogadtatásának szentelt figyelmet a Szovjetunió belső fejlődésének dinamizmusa, a forradalmi átalakítás által, ami a demokratikus sajtó tükrében úgy jelenik meg, mint a Szovjetunió és általában a szocializmus ellen irányuló régi sztereotipiák leküzdésének jelentős tényezője. Ezzel összefüggésben érdemes még egyszer visszatérni Merlin Magalliona hozzászólásához. Azt mondta, hogy az új politikai gondolkodásmód nemeseik a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakértők vagy a hivatásos politikusok számára jelent értéket és módszert, hanem egyben távlat a széles tömegek fejlődése politikai értelmezésének kialakulásához. Ez felveti a demokratikus sajtó előtt álló kulcstontosságú feladatot is, melyet a moszkvai fórumon nemegyszer hangsúlyoztak: a haladó újságírás hatékonyan hozzájárulhat az új politikai gondolkodásmód terjesztéséhez, hatékonyan segítheti a józan ész koalíciójának gyakorlati kialakítását, azét a koalícióét, melynek meghatározó motívuma az emberi civilizáció túlélése. ZDENÉK HORENÍ, LUBOR KAZDA JSZÚ 5 B7. V. 29. Fennállásának első évtizedében a szovjethatalom egyik legfontosabb feladata volt, hogy megvédje a gyerekeket a nélkülözéstől, az éhezéstől, a felügyelet nélkül maradtakat a pusztulástól, vagyis a háborús és a társadalmi megrázkódtatások e tragikus következményeitől. Méreteit és bonyolult voltát tekintve ez a feladat nem maradt el a szovjet állam olyan történelmi tettei mögött, mint a külföldi intervenció és a fehérgárdisták elleni védekezés, az ország gazdasági talpra állítása. Hétmillió hajléktalan gyerek és kamasz kapott segítséget „útravalót az életbe“ az államtól. A szovjet állam működésének első napjától, sőt szinte első óráitól kezdve magára vállalta az új Oroszország gyermekeinek sorsáért viselt súlyos felelősséget. A fővárosban kitört fegyveres felkelést követő második napon Lunacsarszkij művelődésügyi népbiztos az Oroszország polgáraihoz című kiáltványában kifejtette az iskolák forradalmi átszervezésének lényegét. Az ötödik napon fogadták el azt a rendeletet, amelynek értelmében a nőket fizetett terhességi és szülési szabadság illeti meg. 1918- ban egy moszkvai gyáros egykori villájában megnyílt az első árvaház. Ezt követően százával nyíltak meg a gyermekotthonok, -kommunák és -telepek. 1919- ben Lenin aláirt egy rendeletet, amelynek értelmében több kormányzóságban a 15 éven aluli gyermekeknek ingyenes étkeztetést kell nyújtani. Pedig akkor minden kopejkát, minden falat kenyeret, minden pohár tejet szigorúan be kellett osztani. Amikor 1920-ban a városi gyermekek számára a gabonatermő vidékeken nyári telepeket szerveztek, hogy föltáplálják, fölerósítsék őket, a kormány rendeletet hozott: a gyerektelepek számára történő áruszállítás a hadiszállításokkal azonos fontosságú. 1921 -ben (a polgárháború legfontosabb csatái után) széles hatáskörű bizottságot hoztak létre a gyerekek életkörülményeinek megjavítására. A testület legfontosabb feladata a hajléktalan gyerekekről való gondoskodás volt. Az országutakon kóborló, padlásokon és pincékben meghúzódó gyerekek és kamaszok otthonhoz, élelemhez, ruhához jutottak. Lelkes pedagógusok ezrei segítettek nekik megismerkedni a tanulással és a munkával. 1921-ben katasztrofálisan gyenge termés volt 50 olyan kormányzóságban, amelyek az ország éléstárának számítottak, és ez hősies erőfeszítéseket követelt az államtól. Elsősorban a gyerekek kaptak segítséget. Az éhező kormányzóságokban ötmillió gyerek kapott támogatást, több mint 400 ezret pedig ideiglenesen evakuáltak. A Vörös Hadsereg egységei, a szakszervezetek, parasztcsaládok vettek magukhoz árvákat. Konsztantyin Ivanov, a későbbi világhírűvé vált karmester az „ezred • Hajléktalan gyerekek (1922) fia“ volt azokban az években. A Ba- raban (dob) becenevű Sztyopából Sztyepan Dubnyik festőművész lett, akinek képei ott láthatóak a Tretyakov Képtárban és az Orosz Múzeumban. Nyikolaj Dubinyin, a híres szovjet genetikus, a világ több tudományos akadémiájának tagja valamikor szintén felügyelet nélkül hányódott az országutakon. Az állam az egykori körülményekhez mérten kolosszális összegeket fordított a gyerekek megmentésére. 1924-ben, amikor arról folyt a vita, hogy örökítsék meg Lenin emlékét, a szovjetek kongresszusa úgy határozott, högy létrehoznak egy lljicsröl elnevezett étlapot a hajléktalan gyerekek támogatására. Már öt-hat év múlva megállapíthatták: a hajléktalanul maradt gyerekek helyzetét alapjában véve sikerült rendezni. A szovjet állam ezt a feladatot is megoldotta. (Szovjetunió) A gyermekek megmentéséért
