Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-29 / 21. szám
T udjuk, hogy az emberiség életében ősidők óta fontos szerepet játszik a hírközlés. Az információk továbbítására és cseréjére szolgáló eszközök azonban a korral együtt változnak. Ezidötájt már nem kezdetleges fény- és hangjelzésekkel, küldöncökkel, futárokkal, vagy postagalambokkal továbbítjuk nagyobb távolságra sürgős közölnivalónkat, hanem a híradástechnika vívmányaival. Közülük a legelterjedtebb a távbeszélő, azaz a telefon, melynek első, gyakorlatilag is használható változatát Graham Bell készítette el 1876-ban. Ma már nem sorolható a jelenkor műszaki csodái közé, egyelőre mégis egyik legjelentősebb távközlési eszközünk. Sőt! Valószínűleg az is marad még hosszú ideig világszerte. Hazai viszonylatban erre utal az is, hogy 1985- ben a Nemzetek Kamarájának ülésén - amelyen először alkotott önálló programot a posta népgazdaságban és a lakosság számára nyújtott szolgáltatásokban betöltendő szerepe és feladata - külön figyelmet fordítottak az ország telefon- hálózatának további fejlesztésére is. A CSKP XVII. kongresszusa ennek érdekében azóta újabb, a távbeszélő-hálózat bővítését és korszerűsítését elősegítő feladatokkal bízta meg a posta dolgozóit. Emil Lieskovsky és Róbert Martinko (23:100). Tehát Szlovákia így külön a harmadik helyen állna. De a teljes európai ranglistán kb. a tizenhatodik helyet foglaljuk el. • Míg Japánban 128 lakosra jut egy nyilvános távbeszélő-állomás, addig például Indonéziában 50 000-re. Milyen ez az arány nálunk? R. Martinko: Szlovákiában jelenleg mintegy 1500, a tervek szerint azonban 1990-ben 800 lakosr^jut majd egy nyilvános távbeszélő-állomás. • A statisztikai adatok szerint a telefonállomás ,, világbajnokainak" az Amerikai Egyesült Államok lakosságát tekinthetjük. Egy lakos évente az USA-ban 1600, Kanadában 1200, az NSZK-ban és Nagy-Britanniában körülbelül 440, az NDK-ban pedig 125 alkalommal telefonál. Mi a helyzet nálunk ebből a szempontból? E. Lieskovsky: Mi nem a telefonbeszélgetések, hanem az ország területéről történő hívások által kiváltott impulzusok - amelyek a két telefonállomás távolsága, telefonkörzetek viszonya szerint időben is változik - számát tartjuk nyilván. Ez a múlt évben 1 737 002 000 volt, ami megközelítőleg annyit jelent, hogy nálunk egy lakos 60-100 telefonbeszélgetést folytat évenSZLOVÁKIA TÁVBESZÉLŐ-HÁLÓZATÁNAK JELENE ÉS JÖVŐJE mérnököket, a Bratislavai Központi Posta- igazgatóság távközlésifóosztályának, illetve a távközlési-hálózat fejlesztési osztályának vezetőjét azért kértük fel egy rövid beszélgetésre, hogy lapunk olvasóival együtt némi betekintést nyerjünk Szlovákia telefonhálózatának jelenébe és jövőjébe. • Legelőször talán ismerkedjünk meg e fontos telekommunikációs eszközünkre vonatkozó országos számadatokkal, amelyekből bizonyos mértékig már következtetni is lehet távbeszélő-hálózatunk fejlettségi fokára. Hány telefonállomás működik országrészünkben? E. Lieskovsky: Az SZSZK távbeszélőhálózatának 1987. április 1-ig pontosan 1 058 869 telefonállomása volt. Ebből 571 553 a fő telefonállomás s közülük 407 541 a lakásokban szolgálja a lakosságot. Szlovákiában tehát jelenleg hozzávetőlegesen minden száz lakosra huszonegy telefonállomás jlit. • Ha ez utóbbi számadat szerint, vagyis a telefonállomások viszonylagos sűrűsége szerint rangsorolnánk az európai országokat, vajon hányadik hely illetné meg Szlovákiát? E. Lieskovsky: Ezt eléggé körülményes lenne egyértelműen megállapítani, hiszen ebből a szempontból a szocialista országok közül Csehszlovákia áll az élen, mivel itt 24 telefonállomás jut 100 lakosra. A második helyen az NDK foglal helyet te. Egyébként a nem automatikus központokon keresztül történt távolsági beszélgetések száma közel ötmillió, a nemzetközi hívásoké pedig 350 000 volt. • A távbeszélő-hálózat sűrűsége elmarad a társadalmi szükséglettől. Hány telefonigénylést tartanak számon jelenleg Szlovákiában? E. Lieskovsky: A távbeszélő-állomás bevezetését igénylők száma ez év március 31-ig 51 487 volt és további 9526 előfizető várt telefonállomás áthelyezésére. Megjegyzem, körülbelül 15 000 új telefonigénylés érkezik hozzánk negyedévenként. 1984-ben például 35 330 elintézetlen telefonigénylést tartottunk nyilván, miközben 22 599 telefonállomást létesítettünk. 1986-ban már 67 774 telefonállomást helyeztünk üzembe, de a telefonra várakozók száma mégis 47 811 -re nőtt. • A CSKP XVII. kongresszusának határozata feladatul adta a távbeszélő-hálózat bővítését és korszerűsítését, főleg az új lakótelepeken. Milyen mértékben tudnak eleget tenni ennek az elvárásnak? R. Martinko: A jelenlegi helyzettel még sajnos nem lehetünk elégedettek. Esetenként nem állnak rendelkezésünkre a szükséges telekommunikációs épületek, a lakótelepekről hiányoznak a telefonközpontok és a telefonvezetékek. Ennek az az oka, hogy mi nem rendelkezünk megfelelő anyagi kerettel, az építésügyi tárca pedig építőipari kapacitással. A lakótelepek teA Tesla Rotnov konszernvállalat korszerű új csarnokában főleg NDK-ból behozott és hazai gyártású csúcsszínvonalú berendezéseken készítik az integrált áramköröket. A felvétel előterében Éva Krpeliková a csarnok hőkondicionált részlegén az egyik NDK-ban gyártott fotolitográfiai berendezést kezeli. A ŐSTK felvétele lefonhálózatának bővítése érdekében egész sor intézkedés történt, amelyek a szövetségi kormány elnökségének 1984. évi 58-as számú határozatából indulnak ki. Ennek köszönhetően a bratislavai lakótelepeken legkedvezőbb a helyzet, s a telefonhálózat kiépítése itt már a közeljövőben befejeződik. Az ország többi lakótelepén azonban valószínűleg csak 1995-re tudjuk befejezni ezt a munkát. Pedig az újonnan létesített telefonállomások 65 százalékát lakótelepeken helyezzük üzembe. • Mennyire lehetünk elégedettek, ha összehasonlítjuk a hazai és a külföldi telefonhálózat bővítésének ütemét? R: Martinko: Csehszlovákiában a távbeszélő-állomások számának évi gyarapodása sajnos csak átlagos. A 7. ötéves tervidőszakban például 2,8 százalékos növekedést értünk el. A 8. ötéves tervidőszakban körülbelül 4,2 százalékos lesz, de még így sem tudjuk kielégíteni az igényeket. A telefonállomások számának évi növekedése a világon 2 és 13 százalék között mozog. • Tulajdonképpen mennyibe kerül egy telefonállomás létesítése? R. Martinko: A jelenleg rendelkezésünkre álló technológia alkalmazása mellett 30-40 ezer koronába. Ebbe az ősz- szegbe természetesen beleszámítódnak a helyi telefonvezetékekre, telefonközpontokra, távvezetékekre és más, a telefonhálózat kiépítésére és üzembehelyezésére fordított kiadások is. • Lehet, hogy az évek óta telefonra áhítozó igénylők lakásába némi vigasztalásképpen már az eddigieknél modernebb készülékeket szerelnek be? E. Lieskovsky: A telefonállomások előfizetői saját kérésükre már ma is kaphatnak modernebb telefonkészüléket, amelyeken a hagyományos telefontárcsát gombok helyettesítik. Ilyen készüléket már a telefonállomás létesítésekor is lehet igényelni (ez kb. 300 koronába kerül), de a régi előfizető is kérhet cserét, ha hajlandó mintegy 420 koronát kitevő különbözeti árat fizetni. • A hazai távbeszélő-hálózat fejlesztését az utóbbi években gyors ütemű automatizálás jellemezte. Mikorra várható, hogy az ország bármely telefonállomását egy bármely másikkal automata-telefonközpont kapcsolja össze? R. Martinko: Szlovákiában ma már a telefonállomások 99,97 százalékát automata központ kapcsolja a helyi hálózaton belül. Ez azt jelenti, hogy az egész országrészben alig százhatvan telefonállomás előfizetője vár arra, hogy helyben se kelljen a „postán keresztül“ hívnia. De már az egykori járások területét magukba foglaló körzeti hálózatok is 99,76 százalékban automatizáltak. Nos, ha figyelembe vesszük, hogy Szlovákia területén a teljes távbeszélő-hálózat 600 helyire, 82 körzetire és 8 tranzitra tagozódik, akkor az említett arányszámokból is lehet arra következténk milyen munkaigényes folyamat a telefonkapcsolások automatizálása. Továbbá arra is, hogy nagyon közel állunk az automatizálás befejezéséhez. A szocialista országok közül a telefonkapcsolatok teljes automatizálását egyelőre az NDK-ban érték el, de ott is csak a helyi hálózatok terén. • A távbeszélők kapcsoló rendszereit a számítógépekhez hasonlóan - korszerűségük szerint - generációkba sorolják. Nálunk nagyrészt még az első (P 51 és 1973-tól a második (PK) generációt képviselő kapcsolórendszereket alkalmazzák, amelyek építőipari szempontból igényes épületeket kívánnak. A jövő pedig a digitális kapcsolórendszereké, amelyek fokozatosan érvényt nyernek a telefonhálózatban az egész világon és megnyitják a telefonkapcsolások új, ún. digitális korszakát. De nem csupán a telefonbeszélgetések, hanem olyan szárnyukat bontogató telekommunikációs szolgáltatások előtt is, mint például a Teletex, Telefax, Videotex stb. A jövő szempontjából nem lenne-e előnyösebb már nálunk is szélesebb körben alkalmazni ezeket az ,,újat“ képviselő digitális kapcsolórendszereket? R. Martinko: Már a jelenlegi ötéves tervidőszak folyamán megkezdjük az első digitális kapcsolórendszerek alkalmazását, mégpedig a bratislavai telefonközpont felújítása után. A szóban forgó digitális kapcsolórendszereket egyelőre a Lengyel Népköztársaságból importáljuk, de a következő ötéves terv éveiben már számolunk a hazai gyártmányúak tömeges alkalmazásával is. S ha már szóba kerültek az egyéb telekommunikációs szolgáltatások is, hadd említsem meg, hogy az elkövetkező # években, majd a 9. ötéves tervidőszakban nálunk is beindul egynémelyik. Tömeges elterjedésük azonban elsősorban nem a távközlőszervektől, hanem a hazai elektrotechnikai ipartól függ. Köszönöm a beszélgetést! BARANYAI LAJOS HASZNOS PROGRAMOKAT TELJESÍTENEK A komáromi (Komárno) Stavba kisipari szövetkezet vezetősége az 1990-ig szóló intenzifi- kációs program kidolgozása során nagy figyelmet fordított arra, hogy a termelés intenzifikálá- sának növekedése már a 8. ötéves tervidőszak elején is megmutatkozzon, ezért a tudományos-műszaki fejlesztés évi feladatait részletesen lebontották az egyes munkahelyekre, műhelyekre. Morvay Ferenctől, a kisipari szövetkezet alelnökétől az iránt érdeklődtem, hogy mit sikerült megvalósítani eddig a termelés intenzifiká- lásában, főleg milyen haladást értek el a tudományos-műszaki haladás eredményeinek gyakorlati hasznosításában.- Az intenzifikációs program megvalósítása során már a 8. ötéves tervidőszak első évében is lényeges változásokra került sor szövetkezetünk tevékenységében - mondta az alelnök. - Ebben az évben ugyanis több olyan beruházást fejeztünk be, amelyek kivitelezése az elmúlt tervidőszakban kezdődött. Befejezhettük például a nemesócsai (Zemianska Olca) részleg új lakatosműhelyét. Emellett egy új kompresszorállomásunk is épült. E két építkezés befejezése lehetővé tette, hogy gépparkunkat jobb, korszerűbb körülmények között üzemeltessük, s termékeink is jobb feltételek mellett készülhetnek. E beruházások mellett a technológiai feljesz- tésre is nagy figyelmet fordítottunk. Legfontosabb feladatunknak a szerszámkészítés korszerűsítését tekintettük, hogy a kiskazánok gyártásánál a lemezek alakítását megfelelő módon végezhessük. Felszámoltuk az energia- igényes és korszerűtlen műveleteket, s tökéletesítettük az egész gyártási folyamatot. A kisipari szövetkezet alelnöke a továbbiakban azt is elmondta, hogy ugyancsak a nemesócsai részlegen áttértek a dróthálók automatizált gyártására. Erre a célra a szövetkezet négy automatikusan működő kötőgépet vásárolt, amelyek alapvetően megnövelték a munkatermelékenységet a kerítésekhez használt dróthálók gyártásában. Az sem mellékes, hogy jelentősen javult e termékek minőségi színvonala. Az automatizálás következtében a szövetkezet 30 miljió koronára növelte e termék évi termelési értékét. A kisipari szövetkezet gyártási programja a 8. ötéves tervidőszakban lényegében nem változik meg, de a gyártmányfejlesztésre nagy súlyt helyeznek. Főleg arra törekednek, hogy termékeik könnyebbek legyenek, kevesebb anyag- és energiafelhasználással készüljenek, s használati értékük is növekedjen. Folyamatban van például egy 38 kilowattos kazán kifejlesztése, amely az eddigieknél nagyobb hatásfokú lesz és mintegy 20 százalékkal csökken a tömege. Az utóbbi megtakarítást a höhaszno- sító felület újszerű megoldásával érik el, s Így a kazán üzemeltetése is gazdaságosabbá válik. Ezeket a széntüzelésű kiskazánokat családi házak központi fűtésére gyártják, ezért a felhasználók számára sem közömbös, hogy mennyi szén elégetésével érik el a kívánt hőmérsékletet. A szövetkezet további fontos termékét a lakókonténerek képezik, amelyeket főleg a nagyobb építkezések felvonulási területein alkalmaznak. A korszerűsítés ezen a területen sem maradt el. Kifejlesztettek egy nagyobb méretű egységet, melynek paraméterei minden szempontból magasabb színvonalúak az eddig gyártott lakókonténerekétől. A vezetőség bízik benne, hogy az új termékek iránt nagy lesz az érdeklődés. Elsősorban jobb hőszigeteléssel látták el az új konténereket. A falak vastagságát 62 mm-ról 102 mm-re növelték, miközben nem növekedett lényegesen a konténer súlya, mert szigetelőanyagként poliészterhabot használtak. Az is újdonság, hogy az innovált konténernek két helyisége van, egy előszoba és egy iroda. A berendezést is úgy helyezték el, hogy a dolgozók számára kényelmes legyen, s az eddiginél jobban szolgálja az építkezés irányításával kapcsolatos feladatok ellátását. Egy kisipari szövetkezetnél ennyi gyártmányfejlesztési cél talán elég is lenne. Az említettekkel azonban nem merült ki a szövetkezet innovációs tevékenysége. A bútorgyártásban is új termékekkel jelentkeztek egy variálható ülőgarnitúrát, amely bizonyára elnyeri majd a lakosság tetszését. Sót, talán már el is nyerte, hiszen a mintapéldányokat bemutatták a kisipari szövetkezet bratislavai és komáromi mintaboltjaiban. Legközelebb a konyhai sarokbútort akarják korszerűsíteni, mégpedig úgy, hogy újabb bútorhuzatokkal vonják be a garnitúrát. Elmondhatjuk tehát, hogy a Stavba komáromi kisipari szövetkezetben helyesen értelmezték az intenzifikációs programot, s hasznos utakat választottak a megvalósításához. KOLOZSI ERNŐ
