Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-22 / 20. szám
I ■ Szovjet filmesek történelmi filmsorozatot készítenek századunk eseményeiről. A 20 részből álló filmet több országban forgatják. Rendezője, Lev Kulidzsanov, munkatársaival együtt már három éve dolgozik a film előkészítésén, levéltári kutatásokat végzett, több európai, afrikai és ázsiai helyszínt tekintett meg. A mü első részét ősszel, a nagy októberi szocialista forradalom évfordulóján mutatják be a közönségnek. ■ Ben Kingsley, Gandhi alakítjója játssza Lenint abban a nyugatné- met-francia-olasz koprodukcióban készülő televízófilm-sorozatban, amelyet Bécsben forgatnak, és a nagy forradalmár 1917. évi visszatéréséről szól, Zürichből Pétervárra. Az egyenként 52 perces, négy részből álló sorozat címe: A vonat, rendezője pedig Damiano Damiani, aki a közelmúltban emlékezetes sikert ért el Európa-szerte az Egyedül a maffia ellen című sorozatával. ■ Oliver Stone, a nemrég négy Oscar-dijjal kitüntetett Szakasz című film rendezője közölte, hogy elkészíti a film folytatását. A második élet a főhős, Chris Taylor sorsának alakulását mutatja be, Vietnamból való hazatéréséről szól. Oliver Stone a főszerepre Charlie Sheant kérte fel, aki az első részben is a főszerepet alakította. A második élet alapja ugyancsak a rendező önéletrajzi jellegű beszámolója. ■ Mio, én Mióm cimmel szovjet-svéd koprodukcióban filmet készítettek Astrid Lindgren, a híres svéd gyermekkönyvi ró egyik népszerű művéből. A Vlagyimir Grammatyikov rendezésében forgatott film egy magányos, szomorú kisfiúról szól, akit fantáziája és álmai a komor, rideg városból egy csodálatos országba röpítenek. A gyermekfilmet részben Stockholmban, részben pedig Moszkvában és a fekete-tengeri Jaltában forgatták. A zöld szemű baba. A könnyező madonna. Sokáig csak így beszéltek róla. Aztán eljátszott egy Tolsztoj-szerepet, a Golgota Dásáját, s attól a perctől fogva Romy Schneiderhez hasonlítják.-- Ez a tizenkét részes tévéfilmsorozat, gondolom, egy csapásra megváltoztatta az életét.- Ahogy vesszük - húzza el a száját. - A népszerűséget Dúsának köszönhetem, az biztos, vagy még pontosabban Valerij Ordinszkij- nak, a sorozat rendezőjének. Főiskolás voltam, a moszkvai Luna- csarszkij Színiiskola növendéke, első szerepemet próbáltam a Szovre- mennyik Színházban. Azt hittem: enyém a világ. Huszonévesen mit is képzelhettem volna? Aztán jött a Moszfilm meghívása és hirtelen minden összezavarodott bennem. Tizenkét részes tévéfilm... évekig tartó forgatás... távol a fővárostól, távol a Szovremennyiktöl. Kezdő voltam, és tapasztalatlan, de egy valamit pontosan tudtam. Azt, hogy a szakma fortélyait csak a színpadon sajátíthatom el. Ordinszkijnak persze nem lehetett nemet mondani. A próbalfelvételre azonban azzal a reménnyel mentem el, hogy másvalakinek adja majd a szerepet. Erre mi történt? Éppen csak betettem a lábamat a stúdióba, már meg is született a döntés. Dása: Irina Alfjo- rova. Én meg, ha hiszi, ha nem, dúltam-fúltam bánatomban. És úgy lett minden, ahogy előre sejtettem. Amíg forgattam, csak Dása életét éltem. Aztán bemutatták a filmet és attól a naptól fogva én lettem a szépség, a jóság, a nőiesség megtestesítője. Akármerre mentem is, mindenütt rám mosolyogtak az emberek. Fesztiválokra hívtak, külföldi filmbemutatókra - a Golgatának minden országban sikere volt. A sorozat, úgy, ahogy mondta, megváltoztatta az életemet. A közönség megszeretett, a szakma meg elkönyvelt. A kedves Alfjorova. A bájos Alfjorova. A tündóri Alfjorova. Tudja, mi lett ennek a vége?-Tudom. Az, hogy tündér lett. Sorra kapta a mesehősöket.- Az még csak hagyján. Ami jobban zavart: éveken át a külsőm alapján osztották rám a szerepeket. Vonzó, de könnyelmű, felszínes nők voltak ezek, jól sminkelt, butácska lányok. Nem tudja, mennyire fájt ez nekem! Ha valaki azt mondta: jaj, de jól nézel ki, eszembe sem jutott, hogy őszintén gondolja, rögtön valami rosszat éreztem a szavai mögött.- Az sem nyugtatta meg, hogy kritikusai már akkor is a szovjet Ftómy Schneidernek tartották?- Mit is mondhatnék erre? Sosem találkoztam Romyval, én csak a filmes arcát ismerem. Hogy hasonlítok rá? Nem én találtam ki. A titkaival viszont engem is megfogott. Amikor képmagnót vettünk, el is határoztuk a férjemmel: minden filmjét beszerezzük. Hisz Romy maga a csoda. Az utolérhetetlen csoda. Akármelyik szerepében látom is, mindegyikben más. Teljesen más. Akkora varázsa van, hogy még ha egy vétkes, hibákkal teli nőt játszik is, akkor is úgy süt át rajta az emberi esendőség, hogy képes vagyok megbocsátani neki.- Nem is olyan rég ön is játszott egy ilyen vétkes, furcsa lelkű nőt. Méghozzá nem is otthon, hanem Zágrábban, Zvonimir B erkovics Megfontolt szándékú szerelmes levelek című filmjében.- Igen, az előbb addig jutottunk, hogy volt egy időszak az életemben, amikor az a veszély fenyegetett, hogy a nézők azonosítani fognak azokkal a csinos, de sivár lelkű nőkkel, akiket a filmrendezők játszattak Lórincz János felvétele velem. Ma úgy érzem: lezárult ez az időszak. A Ne válj el a kedvesedtől, A szerelem elöérzete és az Akit szeret az ember, azt ne hagyja el című filmek új fejezetet nyitottak a pályámon. Indiában egyszer azzal állt elém egy távol-keleti színésznő, hogy az én hatásomra választotta ezt a pályát. Pontosabban: a Golgota Dásája miatt. Akkor azt hittem, mindent beleadtam ebbe a szerepbe: ma már tudom, hogy nem így van. A tisztaságát kellőképpen hangsúlyoztam Dásának, hisz abban a korban voltam, amikor még nem nagyon lehettek „bűneim". A lélek legrejtettebb hangjaival azonban, úgy hiszem, adósa maradtam a nézőknek. Fiatal voltam, alig tudtam valamint a világról. Dosztojevszkij, Proust, Thomas Mann könyveit csak a Golgota után olvastam sorra. Jugoszláv filmet már az érett Alfjorova forgatta.- Igaz, hogy a rendező eredetileg Catherine Deneuve-nek, a neves francia sztárnak szánta a szerepet?- Igaz. Deneuve azonban nem élt a lehetőséggel. Azt üzente Berko- vicsnak, hogy elfoglatsága miatt nem tud Jugoszláviában dolgozni. A szerep, amelyről lemondott, bonyolult volt és csodálatos. Melitta jólelkü szépasszony, aki rendszeresen látogatja kórházban fekvő férjét. Hogyan, hogyan nem: beleszeret annak ágyszomszédjába, de mert az élet néha fura dolgokat produkál, a betegen kívül két orvos is alaposan „elszédül“ tőle. Mit mondjak: a Golgota óta ez az első igazán komoly filmszerepem. És ezt is a véletlennek köszönhetem. Annak, hogy a rendező meglátott egy képen és azonnal felkeresett. A Komszomol Színházban most egy Cocteau-egyfelvonásosban, a Varázslatos szépségben remekel.- Ilyen darabra vágytam mindig. Amelyben sírni, zokogni, kacagni, hahotázni lehet, amelyben kibeszélhetem az egész lelkemet. Mint az örvény, úgy kavarognak az érzelmeim... most kellene egy jól megírt, izgalmas filmszerep. SZABÓ G. LÁSZLÓ Találkozás IRINA ALFJOROVÁVAL S kandináviában ötven-ötvenkét egész estés film készül egy évben, nagyjából a következő megosztásban: Svédország 16, Finnország 15, Norvégia 8-9, Dánia 8, Izland 3-5 játékfilm. Az éves skandináv filmtermést elemezve, először három - a legmagasabb nemzetközi színvonalon elkészített - élményről szólnék. A Cirkusz Casablancáról ismert dán Erik Clausen ezúttal A Hold Sötét oldalán cimú filmjével jelentkezett. Mint a Cirkusz Casablanca, legújabb filmje is arról szól, hogyan próbál meg visszakerülni a társadalomba valaki aki onnan önmagát taszította ki. A Cirkusz Casablanca hősei a cirkusz alapításával zárják ki magukat a társadalmból. A Hold sötét oldalán főhőse viszont egy gyilkossággal. Féltékenységből megöli feleségét, és ezért tizenöt esztendei börtönre ítélik, amit le is ül. Majd a rendőrség helyezi el öt: mosogató lesz egy éjszakai mulató konyháján. Becsületesen dolgozik és nincs más vágya, mint hogy visszaszerezze időközben felnőtt lányának bizalmát. De állandóan a gyanú árnyékában él, minden gyilkosság esetén felkeresik a detektívek és alibit kell igazolnia. Lányával is nehezen tud kapcsolatba kerülni, a már férjes, kisgyeres asszony hallani sem akar róla. Egy dánul nem tudó török vendégmunkás (a mosogatórész főnöke) családja fogadja be, és a család legkisebb - dánul már tudó - gyermeke révén tudnak beszélgetni. A film nagyjelenete, amikor a lányától másodszor is kidobott ember dánul, míg házigazdája törökül önti ki egymásnak szivét. Egyik sem érti a másik szavát (két teljesen különböző dologról, témáról beszélnek, mégis mindketten megkönnyebbülnek. A férfi végül egy rutinellenőrzés során magára vállal egy gyilkosságot és börtönbe került. De lánya - az egyetlen lehetséges tanú - jelentkezik a bíróságon és elmondja, hogy a gyilkosság időpontjában, férjével és gyerekével egészen más helyen véletlenül látta az apját. így a férfit kiengedik, aki újra elindulhat a börtön melletti utcán a számára már semmit sem (vagy mindent?) jelentő szabadságba... Nagyszerű társulat, kitűnő rendezés, mesteri fényképezés, pergő történet, igaz társadalmi, emberi helyzetek sora, lebilincselő egyéniségek találkozása ez a film. A másik kiválóan elkészített alkotás a finn Rauni Mollberg Az ismeretlen katona című munkája. Mollberg a finn filmvilág eddigi legdrágább produkcióját hozta létre. Óriási csatajelenetek, szerteágazó, bonyolult emberi történetek, óriási tömegek, hatalmas katonai apparátus mozog a filmben. A történet teljes objektivitással és biztos kézzel pergetve halad a maga útján. Mollberg filmjében kiélezett helyzetekben megnyilvánuló (pozitív és negatív) emberi magatartásokkal találkozunk, és a film éles vádiarat a finn feudális és félfasiszta hadvezetés és tisztikar ellen, melynek vakfegyelmet követelő büntető századainak puskái előtt majdnem több finn hal meg, mint az ütközetben. A remek technikai színvonalon megalkotott film több száz főnyi szereplőgárdát vonultat fel. A harmadik emlékezetes mű alkotója Mai Zetterling, a színésznőből lett Író, rendező. Az Amorosa Agnes von Krusenstjerna svéd írónő életregénye. Az ősi, de súlyosan terhelt svéd nemesi család harmadik gyermeke neurotikusnak született. Viharos előzmények után szakított családjával és önállósítva magát, az irodalomnak, az alkoholnak és menedzseréül, gondozójául és kihasználójául szegődött' férjének élt. Műveinek -témája: a svéd élet, a társadalom és a szerelem. Az asszonyi önmegvalósítás és szerelem írónőjének tartják, könyvei annak idején botrányokat keltettek. Mai Zetterling e szerencsétlen életű teremtés életének felelevenítésével kívánja igazolni, megértetni még ma is elég szabadosnak ható műveit. A film profi módon megcsinált, gyönyörűen fényképezett és rendezett alkotás, s a két főszereplő, Stina Ekblad (az írónő) és Erland Joseph (a férj) remek alakítást nyújt. Magával ragadó és lenyűgöző a produkció hangulata, s Agnes látomásai nagyszerű szürrealista pillanatokban realizálódnak. Stina Ekblad az 1986-os velencei filmfesztiválon a legjobb női alakítás díját nyerte el. Amiről még szólni kell: a dán Carsten Brandt svéd filmje, a Démonok, mely Lars Noren Nem félünk a farkastól című darabjának filmváltozata. Noren darabja az amerikai mű sajátos „kifordítása", melynek alcíme „házassági pokol, lelki terror kád és ágy között" már sok mindent elárul a mű hangulatáról. A négy jó színész közül, aki a főszerepet alakítja, a Fanny és Alexanderben megismert Ewa Fröling és a népszerű Pia Oscars- son remek alakítást nyújt. Suzanne Osten Mozart-fivérek című filmje érdekes alapötletre épül: egy színpadi rendező modernizált változatban, beatesre átértelmezve kívánja színre vinni Mozart Don Jüanját egy operaszínpadon. Rengeteg konfliktusa támad, de végül eljön a bemutató napja és a mű óriási sikert arat ebben a formában is. Az eddig mindig „betartó", ellenkező társulat most már ünnepelné a rendezőt, magáénak vallja a szerepértelmezést, de a rendező ekkor már elhagyja őket. A sajátos hangvételű szatíra, Mozart nagyszerű muzsikájával, kellemes emléket hagy a nézőben, a film azonban túl hosszú. Mit láthattunk még? Egy Lolita-filmet, X cimmel (rendező a norvég Oddvar Einar- son), egy 12 éves kislány és egy húsz év körüli fotós együttéléséről; Hilmar Oddson Az á//af című izlandi filmjét, mely szerény értékű alkotásnak mondható; Jaako Pakasvirta finn rendező Kafka regényéből készített Kastélyát, amely alapjaiban elhibázott, mind hangulatában, mind megoldásaiban hamis mü; egy Kínáról és egy Nicaraguáról szóló, igen jól megcsinált egész estés dokumentumfilmet és Peter Madson dán produkcióban forgatott egész estés rajzjátékfilmjét, a Walhallát. A mélyebb pillantás a skandináv filmgyártás világába, érdekes körképet mutat. A már kiemelt alkotásokon kívül általában magas színvonalú, jelentős filmkultúrából született műveket láttunk. Mint az alkotók elmondták: a filmek egy része, s az alkotók egy szélesebb köre a skandináv országokban is állandó irodalmi alapanyag- és forgatókönyvhiánnyal küzd, és gyakran ezzel is magyarázható a kevésbé jelentős müvek születése. A skandináv országok filmgyártását - nagyjából azonos elvekkel és feltételekkel működő - filmintézetek irányítják és finanszírozzák, így az éves filmszámok teljesítése államilag is biztosított. E viszonylag kedvező helyzetben nagy felelősség hárul, a rendezőkre, akik igyekeznek minél jobban élni lehetőségeikkel. A skandináv filmek belföldi jövedelmezősége szerény, egyik országban sem tudják „bejátszani“ előállítási költségeiket (pedig Izlandon kétszer olyan drága a mozijegy a hazai filmekhez, mint a külföldiekhez, és még így is sikeresek e művek odahaza), külföldi jövedelmezőségük pedig nagyon eltérő. A skandináv filmgyártás állami támogatás nélkül nem létezhetne. De megfelelő támogatást kap és így fennmaradása biztosított. Egyébként teljes joggal: a skandináv film eredeti, egyéni szín az európai filmművészetben, egy sajátos életforma és életérzés közvetítője, mely nélkül az úgynevezett „európai szellem" kevésbé lenne érthető... FENYVES GYÖRGY Eredeti szín az európai filmművészetben ÚJ szú 14 1987. V. 22. Kim 71 (T1 IT |T o_-TjíaIuuÍíiIU]
