Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-22 / 20. szám
A VERSENYTÁRSAK TITKÁT HAJSZOLVA I •» •sás \ mode." W< ’Sv«»" °'»a" m„ e«6i ««r““»«. • »«««■ ssr3Ssur:s &.K, SÓ1 toHd'»ató * "Va^ » tó"’°9' ÚJ szú Megelőzni a vetélytársat Jack Melquin divatújdonságok ellopásából gazdagodott meg és vált hiressé. Melquin megbízottjainak éveken keresztül sikerült behatolniuk a világszerte ismert divatházak zárt körű modellbemutatóira Párizsban, Milánóban, Londonban, ahol titokban lefényképezték a legújabb ruhamodelleket. Az események ezután hihetetlen gyorsasággal peregtek. A sokszorosára nagyított felvételek már néhány óra múlva Melquin asztalán voltak, aki a múltban szabóként dolgozott, s aki azonnal elkészítette a fényképek alapján a szabásmintákat, ezeket még aznap a közismert olcsó munkaerővel dolgozó szöuli vagy hongkongi gyárakba vitték. Néhány nap múltán azután a világ legnagyobb piacait, San Franciscótól Madridig elárasztották azok a termékek, amelyeket első pillantásra még a szakemberek sem tudták megkülönböztetni az eredetiektől. Melquin csupán 1983- ban több mint 350 millió dollárnyi jövedelemre tett szert e tevékenységből. A divatházak tulajdonosait természetesen óriási veszteségek érték, hiszen ahhoz, hogy egy modell jövedelmező legyen, legalább egy hónapig egyedárusítaniuk kell a piacon. „Valóságos kémhálózat működik - sajnálkozott egy alkalommal az újságíróknak Jean Marc Depuis, a világszerte ismert Christian Dior divatház vezető tervezője tudunk róla, de leleplezni szinte lehetetlen.“ A cél szentesíti az eszközt ... A munkanap kellős közepén az egyik angliai gépgyártó cégnél irógépjavító „szakemberek“ jelentek meg. Néhány nap múlva kiderült, hogy a konkurens cég ügynökei voltak, akik a gépek átvizsgálása során lecserélték az igazgató titkárnőjének gépén a szalagot, melyen még jól látszottak a nemrég gépelt fontos dokumentum betűi. Az ellopott Író- gépszalagot desiffrírozni nem okozott különleges nehézséget. Napjainkban számos nyugati cég és társaság dolgozói között vannak ilyen ügynökök, a legnagyobb monopóliumok többségénél pedig kémkedéssel és kémelhárítással foglalkozó különleges osztályok működnek. Ezek, mint például a (genera/ Motors is, szívesen alkalmazzák a CIA vagy az FBI jól képzett volt munkatársait. Egyébként a General Motors egyik volt elnökhelyettesének, De Lorientnek a beismerése szerint a cég vezetése sokszor mindaddig nem hagyja jóvá a termelési tervet, amíg ügynökeitől nem kapta meg a legnagyobb versenytárs, a Ford Motor terveiről a legfrissebb adatokat. \ Szakembercsábítás A titkos adatok megszerzése végett nem létező állást ajánlanak fel a konkurens cég dolgozóinak. Az ügynökök kiszimatolják, kik azok a személyek, akik be vannak avatva a cég legfontosabb ügyeibe, majd azt is kiderítik, hogy az illető milyen újságokra fizet elő. Aztán e lapok valamelyikében hamarosan megjelenik egy álláshirdetés, hogy olyan szakképzettségű alkalmazottat keresnek; aminővel a kiszemelt személy rendelkezik, s nagyobb fizetést kínálnak, mint amennyit az illető saját vállalatánál kap. A szakember, akit természetesen csábít a kedvező ajánlat, találkozik az ajánlattevőkkel. S mivel magát a legjobb színben szeretné feltüntetni, nemcsak arról beszél, hogy ö mivel foglalkozik, de osztályának munkájáról is. Az ügynökök Így hozzájutnak a szükséges adatokhoz, az illető pedig, mikor már semmi újat nem tud mondani, kap egy udvarias elutasító levelet. Természetes, hogy a különösen értékes szakembereket, akik a termelés számos titkát ismerik, a vállalatok vezetői igyekeznek magas fizetéssel, a haszonból való részesedéssel és egy várhatóan magas nyugdíjjal a vállalathoz kötni. Amikor azonban valakinek lehetősége nyílik a gyors meggazdagodásra, semmilyen anyagi és erkölcsi ösztönző nem tudja visszatartani, hogy ne kereskedjen anyavállalatának titkaival. Az egyik kanadai gyógyszergyárnak többévi megfeszített kutatómunkával sikerült előállítania egy olyan új típusú műanyag lakkot, amely mintegy két éven keresztül teljes egészében megvédi a fogat a szuvasodástól. A U. S. News and World Report című hetilap szerint a lakk kidolgozása több mint 17 milliárd dollárjába került a cégnek. Ez a közlemény egyébként már azután látott napvilágot, hogy kiderült: a cég egy volt munkatársa, bizonyos William Craud eladta a különleges lakk gyártási titkát a lap által meg nem nevezett egyik amerikai gyógyszergyárnak, és ezért jelentős összeggel részesült a haszonból. Technikai eszközök a kémek szolgálatában Ma már nem újdonság a nyakkendőtűbe rejtett mikrofon. Egészen más dolog egy „döglött“ légynek álcázott miniatűr rádióadó, mely természetesen senkinek sem szúr szemet a külvilágtól szigorúan elzárt dolgozószobában. A különböző tárgyaknak álcázott rádiókészülékek iránt olyan óriási a kereslet, hogy egy Marylandben működő amerikai társaság elnöke, Martin Kaiser közölte, több mint 300 fajtát állítanak elő belőle. Az ipari kémek nagy megelégedéssel fogadták annak a teleobjek- tívnek a megjelenését, amellyel több mint 100 méter távolságból bármilyen gépirt vagy kézírásos szöveg lefényképezhető, valamint azt a mikrofonpuskát, mellyel jelentős távolságról á leggyengébb hangok is felfoghatók. Nagy sikernek örvendenek a nyugatnémet Potske cég szuperérzékeny sztetoszkópjai is, melyek - mint azt valószínűleg kitalálták - korántsem orvosi célokat szolgálnak, hanem azt, hogy segítségükkel lehallgassák a legközelebbi, sót távolabbi szobákban folyó beszélgetéseket. Hogy milyen nagy lépést tett előre a mikroelektronika felhasználása az ipari kémkedésben, azt a Nagoya- Vinner japán cég csődjével kapcsolatos történet bizonyítja. Az igazgatóság hosszú időn keresztül el tudta titkolni a cég siralmas pénzügyi helyzetét, és Így újabb és újabb hitelekhez jutott. A bankok végül mégis gyanút fogtak, és az ipari kémek szolgálatát vették igénybe. A nyomozás először zsákutcába jutott, s csupán akkor tudtak pontot tenni az ügy végére, amikor a cég főkönyvelőjének, bizonyos Tokuga- va úrnak hirtelen megfájdult a foga. A fogorvosa a töméssel együtt egy miniatűr rádióadót helyezett el a beteg fogban, s az minden Tokugava úr környezetében folyó beszélgetést közvetített. Amikor a bankok tudomást szereztek a dolgok valóságok állásáról, azonnal beszüntették a hitelezést. A cég csődbe jutott. Ezzel be is fejezhetnénk az ipari kémkedésről, a piac törvényszerűségeitől és az extraprofit hajszolásától determinált kapitalista termelési mód torzszülöttéröl szóló cikkünket. Van azonban az ipari kémkedésnek egy olyan fajtája, amely bizonyára .minden józanul gondolkodó, béke- szerető embert nyugtalanít, függetlenül attól, hogy melyik társadalmi rendszerhez tartozik. Hajsza a tömegpusztító fegyverek titkaiért Ismerjék el, nagy különbség van aközött, hogy valamely iparvállalat megszerzi egy másik cég kölnikészítési titkát, és aközött, hogy az agresszivitásáról közismert Izrael ellopja az Egyesült Államoktól annak a legújabb kazettás lövedéknek a műszaki rajzait, amelynek segítségével óriási területen lehet megsemmisíteni a célpontokat. Pedig ez történt, s ez csupán egyike a számos hasonló esetnek. Különösen nagymértéket öltött a nukleáris eszközök titka utáni kémkedés. Tel Aviv a nyílt kalózkodás határát súroló minden lehetséges törvényellenes módon igyekszik hosszú évek óta uránt szerezni földünk különböző pontjairól, így az Egyesült Államokból is. Az ENSZ adatai szerint Izrael, többnyire ipari kémei jóvoltából, már 1984-ben birtokában volt 12-18 atombomba elkészítéséhez szükséges uránnak és a megfelelő technológiának, más adatok szerint máris rendelkezik 40 atombombával és a célbajuttatásukhoz szükséges eszközökkel. Ma már senki előtt nem titok, hogy a Mosszadnak, az izraeli felderítő szolgálatnak saját emberei vannak a védelmi kérdésekkel foglalkozó amerikai szervezeteknél, beleértve a CIA-t és a Pentagont is. Az Amerikában folyó izraeli kémkedés központja a washingtoni izraeli nagykövetség és az izraeli külképviseletek, amelyek más amerikai városokban működnek. Ismertté vált például, hogy David Rivlinnek, Izrael volt New York-i fökonzuljának annak idején sikerült beszerveznie a Pentagon egyik magas rangú tisztviselőjét, Malcolm Carryt, aki a külföldi amerikai fegyverszállításokért volt felelős. 1985 novemberében Washingtonban letartóztatták Jonathan Pol- lardot, az amerikai haditengerészet volt munkatársát, aki több alkalommal titkos dokumentumokat tartalmazó aktatáskát juttatott el az izraeli nagykövetségre. A közfelháborodás oly nagy volt, hogy Pollardot bíróság elé kellett állítani. Izrael nemcsak sajnálkozását fejezte ki, hanem visszaadta a megszerzett dokumentumok egy részét is, és nyugdíjazta Raffael Eitant, a hadügyminisztérium tudományos kutató osztályának vezetőjét, közölvén, hogy a Pollard- ügyben Eitan a saját felelősségére járt el és tevékenységéről a- kormányt nem tájékoztatta. Ez idő tájt irta a The New York Times című lap, hogy Washingtont elkeserítette a Pollard-ügy, amely katonai és felderítési kérdésekben némileg visszavetette az amerikai -izraeli együttműködést, ám „hiba lenne ezt az állapotot továbbra is fenntartani“. Szintén a The New York Times idézte 1986. június 6-i számában az amerikai kormány egy magas rangú tisztviselőjének szavait: „Végeredményben nem szabad, hogy ez (vagyis a kémkedés - a szerk.) kárt okozzon. Izraelre nagy szükségünk van, mint a Közel- Kelet meghatározó erejére (SZPUTNYIK) lllllllllllllllllllllllll Ha egy ' kolumbiai nem kapja vissza adósától a kölcsönadott pénzt és kamatait, máshol már elfeledett módszerhez folyamodik. Felbérli az úgynevezett ..chipitókat". akik kezükbe veszik az ügyet és az adóst. A ,,chipito“ elegánsan öltözik, de vaskos sétabotot és diplomatatáskát visel és sokan már attól is megijednek, ha egy vagy két ilyen külsejű úriember becsönget ajtaján. Kolumbiában az infláció igen nagy méretű, az embereknek több pénzre van szükségük, ha bármilyen üzletet szeretnének kezdeményezni. SoKolumbiai módszer kan abból élnek, hogy kamatra pénzt kölcsönöznek. De ha az adósok határidőre nem tudják megadni tartozásukat, annak behajtása hivatalos úton reménytelennek tűnik: rengeteg ilyen ügy van folyamatban és olykor évek is beletelnek, míg tárgyalásra kerülhet sor. Ilyen körülmények között mind többen fordulnak a ..chipitókhoz". Akik különben kerülik a drasztikus módszereket, bár ha más utat nem látnak, a vastag bot is dolgozni kezd. Először valóságos ostromállapotot rendeznek az adós lakása és munkahelye körül: a kolumbiaiak büszkék és nem szeretik. ha ily módon kiderül, adósságaik vannak. A legtöbb adós már a behajtókat megpillantva mindent megtesz, hogy gyorsan fizethessen. A ,,chipitók“ három éve jöttek divatba és azt mondják, közbelépéseiknek 90 százaléka sikerrel jár. LE MONDE lllllllllllllllllllllllll 987. V. 22. A New York-i hajléktalanokért Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1987-et a hajléktalanok éveként hirdette meg. Köztudottan az Egyesült Államok azon országok közé tartozik, ahol a fejük fölött fedéllel nem rendelkezők száma igen magas. Nos, egy Joseph Mauri nevezetű fiatalember sajátos akcióba kezdett a hajléktalanok megsegítésére. A Lityeraturnaja Gazeta és más szovjet lapok meghívására május elején Moszkvába utazott, és aláírásokat gyűjtött arra a petícióra, amely New York hatóságilag kiköltöztetett szegényeinek védelmére kel. Aláírásgyűjtő akcióját a Csajkovszkij utcában kezdte, pontosan az amerikai nagykövetség épülete előtt. A petíciót Joseph Mauri New York polgármesterének kívánja átadni, s így akarja elérni, hogy törvényt fogadjanak el a hajléktalanok problémájának megoldására. Felső képünkön: Joseph Mauri családjával a moszkvai utcán; alul: moszkvaiak Írják alá az amerikai fiatalember petícióját. (Telefoto - CSTK)
