Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-16 / 2. szám

zások, néha olyan hevesen megö­leltél, hogy szinte fájt!- Nem csoda, akkor még egy gomb se hiányzott az öltönyömről! ORVOS- Pétiké, hamarosan elvég­zed az iskolát, és anyád meg én azt szeretnénk, ha orvos lennél.- Ugyan már, apa, hiszen tu­dod nagyon jól, hogy én még egy legyet sem tudnék megölni. BLŐD Egy rendkívül nyurga termetű fiatalembert megkérdezi egyik ismerőse:- Hogyan tudtál ilyen hosszú­ra nőni?- Na hallod, az egész élete­met ezzel töltöttem! ZONGORA Éjjel a hitvesi ágyban. A férj megsimogatja a feleségét.- Ma ne, édesem, nem vagyok ráhangolva.- Na hallod, nőt vettem felesé­gül vagy zongorát? i TANULÓVEZETŐ- On nagy sikereket ér el, asz- szonyom! - mondja a gépkocsi­vezető-iskola oktatója. - Ma először előzött meg nyitott szemmel egy teherautót! MESE- Moshatok egy mesét, anyu­ka? - kérdi a kisfiú, miközben félénken kikandikál a szomszéd szobába.- Hát persze, kisfiam.- Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy házban két szép vá­za. Az egyik a padlóra esett... A HÉT VICCE- Remélem, maga nem tartozik azok közé, akik mihelyt meghallják a sziréna hangját, elmennek anélkül, hogy befejezték a megkezdett munkát! - mondja az igazgató az új dolgozónak.- Ez nem fordulhat elő, igazgató úr! Én a munkaidő vége előtt fél órával elvből nem kezdek hozzá semmilyen munkához! ROMHÁNYI JÓZSEF FELEMÁSOK A KENTAUR DILEMMÁJA Elővette fiát Kentaurné asszony, itt az ideje már, hogy pályát válasszon. Szólt a kamasz hibrid:- Rég rágódom ezen. Ha kissé éhezem, nagy Kutató lennék, Jeles Ember, Észlény, ha jól bezabálok, akkor meg tenyészmén. A BABONÁS FEKETE MACSKA A fekete macska búsan bandukolt. Nem csoda, hisz szegény csonkafarkú volt. Tizenharmadikán, s persze pénteken lett kunkori disze ilyen éktelen. Azért vesztett el abból egy darabkát, mert az úton maga előtt szaladt át... A HARKÁLY SZERENCSÉJE Harkály kopácsolta a fa vastag kérgét, úgy találom-formán. Sikert nem remélt még. Bizony, néha az is kevés ha egy tucat lukat bevés, mert mire az asztal terül a lakoma elmenekül. De alig koppantott kettőt vagy hármat, a szerencse hozta már pz aranytálat: Egy tudatlan féreg ült a kéreg alatt, s kikiáltott: szabad! A CSODACSIGA Egy csiga azt leste a magas buckáról, hogy aki jégre megy, elhasal, bukdácsol. Figyelte csak egyre, dideregve fázva, mert érdeklődését roppant felcsigázta. Majd töprengve egy-két hetet, alkotott egy elméletet:-Talpon marad a síkoson, ki csak araszolva oson. És hogy bizonyítsa ezt az eszes tételt, jégre ment, és estig csúszott is egy métert. Látjátok! Nem esem! Csúszó csoda vagyok! - szólt ki diadallal, aztán odafagyott. A BŰNBÁNÓ ELEFÁNT Az elefánt elmélázva a tópartra kocogott, és nem vette észre lent a fűben a kis pocokot. Szerencsére agyon mégsem taposta, csak az egyik lábikóját egyengette laposra.-Éj, de bánt, de bánt!- sopánkodott az elefánt!- Hogy sajnállak, szegényke! Büntetésül te most tízszer' ráhághatsz az enyémre! AUTÓSZALONBAN Az autószalonban egy elegáns hölgy nézegeti a gépkocsikat. Végre kiválaszt egy csukott sze­mélyautót, és a pénztárhoz indul.- Várjon egy pillanatot, asszo­nyom - mondja az eladó. - Még fel kell szerelni a gyertyákat.- Ne fáradjon - legyint gondta­lanul a hölgy: - Úgyis csak nappal járok a kocsival! fjj rvwccyieqté javítja.- Drágám, megérkezett a barkács sakk-készleted! (Punch) NEM Az elkeseredett fiatalember arról panaszkodik a barátjának, hogy a szeretett leány kikosa­razta.- Ne bánkódj - vigasztalja a barátja -, gyakran megtörté­nik, hogy amikor a lány azt mondja „nem“, ez azt jelenti: „igen“.- Csakhogy ö nem azt mond­ta, hogy „nem“, hanem azt, hogy „tökfilkó“. MÁSODSZOR- Képzeld, kis híján szerencsét­lenség ért a múlt hónapban.- Milyen szerencsétlenség?- Majdnem megnősültem má­sodszor.- És ki akadályozott meg benne?- A feleségem. ABLAK- Papa, ma versenyeztünk, hogy ki tud messzebre dobni.- És ki nyert?- Én.- Ilyen ügyes kisfiú vagy?- De ugye, kifizeted az ablakot? MÁSODIK A kiadó így szól a szerzőhöz:- A legutóbbi könyve: Hogy ka­pok asszonyt? Tanácsok a háza­sulandók számára őrült sikert ér el. Már eddig húszezer példány ment el.- Akkor talán gondolhatnánk újabb kiadásra.- Nem. Ellenben van egy javas­latom; írjon nekem egy másik könyvet: Hogy szabadulok meg a feleségemtől? Tanácsok válófél­ben levök'számára.- Na és biztos, hogy ennek is olyan sikere lesz?- Mi az, hogy biztos? Aki meg­vette a maga első könyvét, az holtbiztosán megveszi a másodi­kat is. AUTÓSZERELŐNÉL- Műszaki hibát találtam a ko­csiján, asszonyom.- Mi a baj?- Rövidzárlat.- Akkor hosszabbítsa meg! TEHÉN A turista megkérdi a tehenet fejő parasztasszonytól:- Naponta mennyi tejet kap a tehéntől?- Tíz litert.- És ezt az egészet eladja?- Nem. öt litert meghagyok ma­gamnak, hetet pedig eladok a tu­ristáknak! Miroslav Motyőik karikatúrája CSALÁDI ÉLET- Milyen , a családi életed, Lajos?- Pocsék. A feleségem el akar válni, mivel úgy véli, hogy nem illek a szalon új függönyéhez, amelyet nemrég vásárolt! MELYIKET Kovács bemegy az állatkeres­kedésbe, de nem tudja, hogy mi­lyen állatot vegyen.- Tessék megvenni ezt a papa­gájt — beszéli rá a kereskedő -, rendkívül tanulékony állat, garan­tálom, hogy egy hét alatt megta­nulja a kedves felesége nevét.- Akkor adjon nekem inkább egy aranyhalat... FENYEGETÉS Mondd, szivecském, hogy van az, hogy a férjed a legfuka- rabb ember a városban, és te mégis mindig tele vagy pénzzel?- Ez úgy van, hogy sokszor összeveszünk és olyankor mindig megfenyegetem, hogy hazauta­zom a mamához. És valahányszor ezzel megfenyegetem, mindig ide­adja az útiköltséget. PALÁGYI LAJOS: Nincs igazság- Uram, nekem elhiheti, nincs igazság a földön - emelte rám vérben forgó tekintetét alkalmi asztaltársam, s közben nyolc féldecit lehelt az arcomba tisztán, szóda nélkül.- Ne mondja - kaptam fel a fejem. - És erre hányadik féldeci után jött rá?- Ne tessék viccelni - gurgulázta két korty közben. - Valamikor én voltam ennek a csehónak a vezetője. Tudja, hogy ment az üzlet? Mégis elbocsátottak. ^ Sejtelmem sem volt, hogy mehetett egy ilyen szeszkazán vezetése alatt, de kezdett érdekelni a dolog.- Leltárhiány?-Frászt - simogatta meg borostás, gyűrött arcát. - Pusztán azért bocsátottak el, mert harcoltam az alkoholizmus ellen. Ma, amikor folyton hangoztatjuk, hogy mennyire fontos harcolni az alkoholizmus ellen, mert az alkohol öl, butít, nyomorba dönt, meg veszélyezteti a tervteljesitést.- Mit?-A tervteljesítést. Tudja, jó uram, hogy ha én nem vagyok, akkor ez a lakótelep — írt le maga körül bizonytalanul egy képzeletbeli karikát - még mára sem épül fel. De mert én harcoltam az alkoholizmus ellen, a fiúk nem részegedtek le időnap előtt, néha dolgoztak is. Szerelték a betonelemeket, vakoltak, hogy öröm volt nézni. És akkor ezt művelték velem. Elbocsátottak. Hát azóta iszok. Már-már kezdtem azt hinni, hogy ezzel az emberrel valóban kolosszális méltánytalanság esett, de még megkockáztattam egy utolsó kérdést:- De mondja már, hogy harcolt az alkoholizmus ellen?- Hát úgy, jó uram, hogy vizeztem a sört, bort, borovicskát, rumot, vodkát, mindent. Virágzott az üzlet, a fiúk egyszerannyi idő alatt és költségen feleannyira se rúgtak be. Néha dolgoztak is, a vizezett ital meg nem tett olyan kárt az egészségükben. Csak azt tudnám, hogy fejezem be ezután a tízszobás villámat? Szóval nincs igazság a földön. DJS 2 1987.1.

Next

/
Thumbnails
Contents