Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-15 / 19. szám
Vasárnap 1987. május 17. A NAP kel - Ketet-Szlovákia: (34.57, nyugszik 20.11 Kö- zép-Szlovákia: 05.04, nyugszik 20.18 Nyugat- Szlovákia: 05.10, nugszik 20.24 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: - nyugszik 07.50 Kö- zóp-Szlovákia: - nyugszik 07.57 Nyugat-Szlovákia: - nyugszik 08.03 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük PASZKÁL - GIZELA nevű kedves olvasóinkat • 1897-ben született Odd HASSEL Nobet-dijas norvég szerves kémikus (t 1981) • 1907-ben született Jósé RE- NAU spanyol származású kommunista festő. AZ UJ SZÓ JOVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL LENIN: Ml KEZDTÜK EZT A MŰVET „Az októberi forradalom negyedik évfordulójára" című cikkből HATÁROZATOK A GYAKORLATBAN Egri Ferenc írása A KUTATÁS GYÖTRELME ÉS GYÖNYÖRŰSÉGE Péterfí Szonya riportja A KERÍTÉS-ÉS AMI MÖGÖTTE VAN Gály Iván Írása TÁTRAI TENGERSZEMEK Iván Bohuá cikke A TELEVÍZIÓ HELYE A KULTURÁLIS KÖZTUDATBAN irta: Jaroslav Hlinicky, a Csehszlovák Televízió szlovákiai igazgatója FEBRUÁRI MÁRCIUS Mihail Kolcov novellája A BÁJ BAJJAL JÁR Szabó G. László írása lllllllllllllllllllllllllllltt! IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az erőforrások gyarapítása igyekezetével párhuzamosan fejleszteni kell a szakszervezetek szociális szerepkörét, gondoskodásukat az emberek szükségleteinek kielégítéséről és törvényes jogaik védelméről. Ez elkerülhetetlen. Még mindig sokan osztogatnak utasításokat, nem veszik tekintetbe az emberek érdekeit, nem tartják tiszteletben szükségleteiket. A központi bizottságra és más fórumokra is ezrével érkeznek levelek, amelyekben az emberek panaszt emelnek olyan ügyekben, amelyeket a vállalatokban, a városokban és a községekben kellett volna megoldani. Fontos törődni a munka védelmének és kulturáltságának, az egészségügyi ellátásnak, a munka utáni pihenés és egyéb területek szervezésének javításával is. E tekintetben a szak- szervezetek sokat tesznek, s ezt méltányolnunk kell. Külön szeretnénk emlékeztetni a szakszervezetek nagy társfelelősségére a fiatal nemzedék neveléséért és felkészítéséért, a foglalkoztatott nők munka- és életfeltételeinek javításáért. Más területekhez hasonlóan a szakszervezetekben is törekedni kell a demokráciának és szervezeti életünk nyitottságának elmélyítésére. A szakszervezetekben az alapszervezetektöl a kongresszusig a szerveket titkos szavazással választják. Ez a demokrácia megnyilvánulása, de vajon a szakszervezeti gyűléseken mindig olyan demokratikus légkör uralkodik-e, hogy bárki megmondhatja az igazgatónak vagy más dolgozónak - hibát követett el? Egyelőre nincs ilyen nyitottság, legfeljebb a folyosón, vagy az emberek háta mögött. Nekünk azonban célunk a nyílt, demokratikus vita, hogy minden dolgozó ember kiejthesse nézetét, álláspontját. Ha téved, akkor a másik ember kiigazítja. A kollektíva tisztában van az ésszerűség határaival. Arról van szó, hogy ne az apparátusok irányítsanak, amelyek hasznosak, ha nem túlméretezettek, hanem a választott szervek s az emberek javaslataikat előterjeszthessék. A szakszervezetek is mindenütt, ahol csak kifejtik tevékenységüket, kell hogy egyengessék a demokrácia egészséges áramlatának medrét, hogy az embereket ne hallgattassák el, ne fojtsák beléjük a szót, hanem meghallgassanak és - ahol csak lehetséges az - megvalósítsanak minden értelmes javaslatot. Mindez fontos előfeltétele társadalmunkban a szakszervezetek tevékenysége további aktivizálásának és szerepük sikeres megvalósításának. (Gustáv Husák elvtársnak az FSZM XI. kongresszusán elhangzott beszédéből) ★★★ Peter Slosiar Liptovská Porúbka-i fafaragó a legkiválóbb szlovák népművészek egyike. A hetvenéves egykori juhász figyelemreméltó munkái közé tartoznak sajtárjai, jávor- és hársfából készült pásztor-, juhász-, zenész- és favágófigurái. Faragványai nemegy hazai és külföldi múzeumban, galériában megtalálhatók. (Vladimír Gabco felvétele - CSTK) Az ötvenes évek végén mindössze három állandó tanára volt a Rimaszombati (Rimavská So- bota) Magyar Tanítási Nyelvű Mezőgazdasági Szaktanintézetnek. A korszerű mezőgazdasági szakmunkásképzés hőskorában negyediknek került ide Kovács János, akinek abban az időben még nem volt szakképesítése, csupán a gyerekek és a föld szeretetét hozta magával a szülői házból. És ez a nemes tulajdonság sok nehézségen átsegítette gyakorló évei alatt. Menet közben aztán elsajátította a szép hivatás elméletét, tudományát is. Ekkor azonban már a Kövecsesi (Strkovec) Mezőgazdasági Mesteriskolában működött, természetrajzra és gyakorlati munkára okította a ma - koránál fogva is - derékhadnak számító szakmunkásnemzedéket. Fontosnak tartja ezt az időszakot, mert a nehézségekkel küzdő földműves-szövetkezetekben és állami gazdaságokban akkortájt igencsak kevesen értettek még a traktorok, kombájnok és egyéb mezőgépek kezeléséhez és javításához. Joggal büszke arra is, hogy az iskolapadokból kikerülő fiatalok nemcsak jó szakmunkások lettek, hanem sokan középkáderként, vezető beosztású emberként, sót szövetkezeti elnökként helyezkedtek el. Sikerélményei ellenére sem maradt sokáig mezőgazdasági szakoktató. Miután levelező tagozaton elvégezte a Nyitrai (Nit- ra) Pedagógiai Főiskolát, felmondta igazgatóhelyettesi állását, mert szíve hazahúzta, Gesztete (Hostice) alapiskolájába. A munka szülőfalujában sem lett kevesebb, sót mintha szaporodott volna, hiszen iskolai elfoglaltsága mellett egy sor pártfeladattal és társadalmi tisztséggel is megbízták. Helytállására felfigyeltek felettesei is, igy nem keltett meglepetést, amikor 1979- ben kinevezték az iskola iqazqa- tójává. A falu sorsát ezután is szívügyének tekintette, s mint a pártaz időszakban érték el szép sikereiket a járási és kerületi rendezvényeken. Folklórcsoportjuk zselizi (2eliezovce) szereplése eredményes volt, s még ennél is emlékezetesebb marad számukra, hogy egy trencíni csoporttal együtt képviselhették hazánkat Magyarországon, a Duna menti országok népművészeti fesztiválján. Tánccsoportjuk kalocsai fellépéséről televíziós felvétel is készült, s erre nemcsak a vasvári táncot járók lehetnek büszkék. A korábbi években jól működő színjátszócsoportjuk is volt, sajnos az utóbbi időben keveset hallani róluk, s ezt nagyon fájlalja Kovács János, az egykori amatőr színjátszó. Persze Kovács János napjainkban sem tétlenkedik. Igaz, ideje nagy részét lekötik az iskolai elfoglaltságok. A pedagógusokkal szemben támasztott követelmények nagyobbak, mint bármikor korábban, s helyzetüket csak nehezíti, hogy kisdiák» jaiknak csaknem a fele cigány. A korábbi években iskolakerülésük, gyakori mulasztásuk is rendkívül nagy gondot jelentett, szerencsére ennek az időszaknak már vége. A pedagóguskollégákkal és a helyi nemzeti bizottság tisztségviselőivel közösen nagy munkát végeztek. A legtöbb esetben meggyőző szóval, ám - ha a szükség úgy kívánta - büntetéssel is, de érvényt szereztek a törvénynek, s ilyen szempontból már a legjobbak közé tartoznak a járásban. Jelentős eredménynek tartja, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek 98 százaléka napközibe jár, s ez egyik előfeltétele előmenetelük javításának is. * Sokéves, áldozatkész munkájának elismeréseként Kovács János az idei pedagógusnap alkalmával Banská Bystricában, a kerület oktatási osztályának vezetőitől átvehette a Példás Pedagógus megtisztelő címet, mely - mint mondta - további lelkiismeretes munkára sarkallja és kötelezi. HACSI ATTILA ÖSZTÖNZŐ ELISMERÉS szervezet elnökének jelentős érdemei voltak a község fejlesztésében. Pártaktivistaként előbb az almágyi (Gemersky Jablonec), majd a simonyi (Simonov- ce) alapiskolában tevékenykedett, emellett előadóként is helyt kellett állnia. A tömegszervezetek munkájában is részt vállalt, különösen a Csemadok helyi szervezetének elnökeként végzett eredménye«; munkát Dennnrtieik ehhen
