Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-15 / 19. szám
ÚJ szú 3 987. V. 15. A szocialista társadalom és gazdaság jelenlegi forradalmi átalakításának objektív törvényszerűségei vannak, melyek az eddigi fejlődés ütemét és minőségét kívánják túlszárnyalni a kor nemzetközi és belpolitikai követelményei alapján. A szocialista társadalmi rendszer a történelem fejlődési szakaszának legfejlettebb foka, erősíti a marxista-leninista társadalompolitika életképességét és objektív szükségszerűségét. A szocialista fejlődés jelenlegi szakasza megköveteli társadalmunk gazdasági, politikai, erkölcsi és kulturális továbbfejlesztését. Ez a CSKP stratégiai irányvonala. A jelenlegi átalakítási folyamat leglényegesebb vonása az, hogy megtalálja a felhalmozott hibák okait, és ezek eltávolítása alapján párhuzamosan fejleszti az új követelmények társadalmi, gazdasági, szellemi feltételeit. A szocializmus lényege nemcsak abban nyilvánul meg, hogy az ember a fejlődés fő célja, hanem abban is, hogy maga az ember e célok tényleges megvalósítója. Lenin szerint a szocialista társadalom a nép érdekében és a nép közreműködésével fejlődik. Ennek alapján megállapíthatjuk azt is, hogy a szocialista társadalmi rendszer a szocialista egyén megteremtője, ugyanúgy mint az emberi tényező fejlesztése a szocializmus további átalakításában elsőrendű feladat. Legáltalánosabb vonatkozásban a CSKP programja és politikája az emberek teljes, szabad és sokoldalú fejlődésében valósul meg. A társadalmi haladás fő hajtóereje mindig az ember volt, az is marad, ami különösen a szocializmus átalakítására vonatkozik. Az emberi fejlődés azonban csak akkor lehetséges, ha fejlesztjük az emberi élet körülményeinek anyagi és szellemi, tárgyi és személyi feltételeit. Helytelen, ha az emberi tényező szerepét csak az emberek gondolkodásmódjának fejlesztésében igyekszünk láttatni. A felvetett probléma nemcsak hogy bo__nyolultabb az említett leegyszerűsítés, nél, de a kérdés megfelelő intézésének fontossága megköveteli annak sokoldalúbb, objektív és a kor követelményeinek megfelelő rendezését is. A forradalmi átalakítás nem a célok folytonos ismétlésében találja meg megvalósítási formáit, sokkal inkább az emberek céltudatos, sokoldalú tevékenységében. Az emberi tényező fejlesztésének programja tehát társadalmunk gazdasági fejlesztése meggyorsításának szerves része s egyben feltétele is. Az átalakítás folyamatát nem minősíthetjük úgy, mint egy problémamentes, zökkenők nélküli utat, hanem olyan társadalmi folyamatként, mely a fejlődése során nemcsak új, haladó jelenségeket hoz létre, hanem mint amely belső ellentéteket, sokszor negatív jelenségeket is szül. Ez utóbbiak megszüntetése azonban átgondolt szervezési munkát követel, mert ez a folyamat nem automatikus, és főleg nem az emberek közreműködése nélkül és nem a nép érdekeinek mellőzésével valósul meg. „A szocialista társadalom nem funkcionálhat hatékonyan, ha nem találja meg az új lehetőségeket a tömegek alkotó tevékenységének a fejlesztéséhez a társadalmi élet minden területén", hangoztatja az SZKP új szerkesztésű programja is. Véleményünk szerint a munka alkotó tartalma az emberi tényező fejlesztésének alapvető feltétele, mely nemcsak magasabb fokú szakképzettséget igényel, hanem ennek alapján magasabb fokú hatékonyságot is követel az élet minden területén. ,,Az átalakítás végső célja a társadalmi élet valamennyi területének megújítása, az, hogy a szocializmusban a társadalom leghaladóbb szervezési formái létezzenek és a lehető legteljesebben használják ki a szocialista rendszer alkotó potenciálját" hangoztatta az SZKP KB határozata az átalakításról és a káderpolitikáról. A társadalmi-gazdasági folyamatok meggyorsítását, mint a szocialista társadalom átalakításának alapját, csakis sajátságos fejlődésében foghatjuk fel. Csak ennek alapján találjuk meg e fejlődés belső erőit, ellentéteit, nehézségeit, pozitív eredményeit és távlatait. Az átalakításnak Mihail Gorbacsov szerint nincs alternatívája, mással nem helyettesíthető. Az átalakítás objektiv szükségszerűség mind nemzetközi, mind belpolitikai szempontból. Az emberi tényezők összessége, tartalma és egyben fejlődésének irányvonala sokrétűbb és sokkal nehezebb, mint annak leegyszerűsített formái, amit az SZKP XXVII. kongresszusa is kifejez: „A gyorsítás stratégiája feltételezi a társadalmi viszonyok tökéletesítését, a politikai és ideológiai intézmények tevékenységének, módszereiknek megújítását, a szocialista demokrácia elmélyítését, a fásultság, a maradiság, a konzervativizmus határozott felszámolását - kiküszöbölését mindannak, ami akadályozza a társadalmi haladást". Az emberi tényező tudatos fejlesztésében nagyon fontos szerepet játszik az általános politikai, ideológiai, erkölcsi nevelő munka, karöltve a szakképzettséggel és a munkára való neveléssel. Az említett nevelő folyamatok azonban megkövetelik a megfelelő anyági és tárgyi feltételek fejlesztését is. Napjaink fontos kérdése tehát az is, hogy megtaláljuk az emberi tényező fejlesztéséhez szükséges tárgyi feltételeket és azok módszeres fel- használását a dolgozók nevelésében. Napjainkban a szocialista társadalom sokoldalú fejlődésének elengedhetetlen feltétele a harmonikusan fejlett egyén. Az ember sohasem önmagában, a társadalmi folyamatokon kívül álló szubjektumként fejlődik, hanem csakis mint a társadalom terméke, szerves része. Csakis mint az adott társadalom gazdasági, anyagi, szellemi, tehát objektív -szubjektív körülményeinek a terméke és egyben megvalósítója is. Az említett tényezők fejlesztése kifejezi annak a szükségességét is, hogy a szocializmusban az emberi tényező fejlesztése elképzelhetetlen szocialista szociálpolitika nélkül. Ide soroljuk az életszínvonalat, az életmód céltudatos fejlesztését, a munkához való jogot, az oktatást, a kultúrát, az orvosi ellátást, a lakásigények szocialista módon való kielégítését stb. Ebben a vonatkozásban a szociálpolitikát nem lehet alábecsülni, mert számunkra nem lehet közömbös, hogy milyen úton és milyen eszközökkel érjük el az anyagi és szellemi élet emelkedését. Ahogyan azt már jeleztük, a jelenlegi átalakulás elképzelhetetlen a munka tartalmának és jellegének mélyreható átalakítása nélkül, mely nemcsak megfelelő társadalmi és tudományos-műszaki hozzáállást követel meg, hanem maga a folyamat is új, magasabb követelményeket támaszt az ember műveltségi, szakmai képzettsége iránt, mert az SZKP XXVII. kongresszusa beszámolója szerint: ,,a tudományos-műszaki forradalom fejlődése összefügg a társadalmi viszonyok tökéletesítésével, a gondolkodás átalakulásával, az új lelkűiét kialakításával és a dinamizmusnak mint életmódnak, létezési normának a megerősödésével". Egyszóval a társadalmi körülmények minősége az emberi tényező minőségének feltétele és meghatározója. Ám ez az új minőség egy új szocialista munkatipus eredménye. A párt szociális politikája hú tükörképe az emberi tényező fejlődésének, mert az ember anyagi és szellemi fejlődésének célja és egyben eszköze is. Az SZKP XXVII., valamint a CSKP XVII. kongresszusa a szocializmus forradalmi átalakításánál abból indul ki, hogy a szocializmus emberi és anyagi tartalékai csaknem kimeríthetetlenek. Ebben a vonatkozásban szükséges megállapítani, hogy ezek a tartalékok a társadalmi -gazdasági folyamatokban újratermelődnek, de már magasabb szinten és új minőségben. Az ember újratermelődésének szerves része'az emberi képességek, valamint társadalmi-gazdasági céljuk új formában való fejlesztése. Az említett tényezők, vagyis az objektív és szubjektív tényezők egysége nem megbontható kategória, és fejlesztésük célja sem önmagába zárt szellemi folyamat, hanem az ember egyesített anyagi és szellemi tevékenysége. Persze ez a megállapítás nem kisebbíti az elméleti gondolkodás fontosságát. Napjainkban az elméleti gondolkodás és a gyakorlat középpontjában mindazoknak a problémáknak van elsődleges szerepük, melyek a felgyorsítás szükségességéből adódnak. Ezek szerint „a meggyorsítás sokoldalú feladatai, különösen összefüggő vetületei - politikai, gazdasági, tudományos, műszaki, társadalmi, kulturális és szellemi, valamint pszichológiai szempontok - további mély és átfogó elemzést igényelnek... Csak azok a tudományos irányzatok életképesek, amelyek e gyakorlatból indulnak ki, és oda térnek vissza". (Az SZKP XXVII. kongresszusának beszámolójából). A meggyorsítási folyamat legfontosabb feltétele Lenin szerint is a néptömegek alkotó munkája. Ebben nagy szerepe van a szocialista demokráciának, amely kibővíti a munkatevékenység formáit az adott munkafolyamat keretein belül és azon kívül, a politikai, ideológiai, kulturális területeken. Az emberi tényező tehát a néptömegek alkotó erejének fejlesztésén keresztül valósítható meg, ahogyan azt az SZKP kongresszusának beszámolója, valamint más pártdokumentumok programszerűen hangoztatják: „A nép, a dolgozók alkotóerejének mozgósítása a feladatok megoldására: ez az ország társadalmi és gazdasági fejlődése meggyorsításának elsődleges feltétele. Dr. PUSZTAY JÁNOS docens, a Bratislavai Közgazdasági Főiskola tanára A Csehszlovák Tudományos Akadémia Ceské Budéjovice-i Parazitológiai Intézete az év elején ünnepelte megalapításának 25. évfordulóját. A mérsékelt égövben az állati és az emberi szervezetben éló parazitákkal foglalkozik elsősorban, de kutatómunkája kiterjed a trópusokon és a szubtrópusokon előforduló élősködőkre is. A képen: Pfomysl Milaőek és Martina Doudová mikroszkópos szövettani vizsgálatra készül. (Jaroslav Sybek felvétele - CTK) 4 QQ“7 június 21-én, az SZKP I 5/Ö / • XXVII. kongresszusa utáni első választások - a helyi tanácstagok választásai - alkalmával kísérlet lesz a Szovjetunióban. Arról van szó, hogy egyes korábbi választókörzeteket több mandátumos körzetekké vonnak össze. Mindegyikben egyszerre több képviselőt fognak választani, a jelöltek számának pedig a mandátumokénál nagyobbnak kell lennie. Azokat a jelölteket választják meg, akik az egyenlő, közvetlen és titkos szavazáson a nyilvántartásba vett választók szavazatainak több mint a felét kapják. Az ezekben a körzetekben újonnan megválasztott képviselők munkája az egyetemlegesség jegyében folyik majd. Vagyis személyesen és közösen egyaránt felelősek lesznek a lakossággal szemben. De az a helyzet sem lehetetlen, amikor a szavazás eredményeként a megválasztottak száma meghaladja a körzeti mandátumok számát. Ebben az esetben azokat a képviselőket, akik kevesebb szavazatot (de legalább 50 százalékot) kaptak, tartalék képviselőknek tekintik majd. Megfelelő igazolványt kapnak, rájuk is vonatkozik a képviselői mentelmi jog, de emellett csak tanácskozási joguk lesz. Ilyen rendszer van például Magyarországon, Lengyelországban és az NDK-ban. Mi a kísérlet értelme és milyen lesz a mérete? Az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának Elnökségében mindenekelőtt arra hívták fel a figyelmet, hogy ez a kezdeményezés összhangban van az élet demokratizálásának irányvonalával, többek között az állami szervek tevékenyKísérlet a szovjet tanácsválasztásokon sége terén, a formalizmus csökkentésével, a nyilvánosság fokozásával, azzal, hogy az emberek tevékenyebben vegyenek részt az igazgatásban. A kísérlet eléggé nagy méretű lesz. Bár ezt a kísérletet mindegyik terület, határ- terület, autonóm köztársaság és területekre nem osztott szövetségi köztársaság csupán egyik járásában rendezik meg, az újítás által érintett tanácsok összlétszáma az országban 1306. Választási rendszerünkkel általában elégedettek vagyunk, Ez, mellesleg szólva, egyáltalán nem korlátozza az egy mandátumra pályázó jelöltek számát - az OSZSZSZK 1979. évi, a helyi tanácsválasztásokra vonatkozó választási törvényére gondolok, amely mind a mai napig érvényes. A gyakorlatban azonban nem éltünk azzal az elméleti lehetőséggel, hogy a szavazóknak több személyt javasoljunk, akik közül választhatnak. Mi volt ennek az oka? Szerintem, elsősorban a formális megközelítés és az a törekvés, hogy a könnyebb, kitaposott úton haladjunk. Az idei nyári kísérlet, ha ezt a kifejezést használhatjuk, a személyes versengés elemét iktatja majd be a gyakorlatba. A jelölés joga változatlanul a társadalmi szervezeteket, a dolgozókollektívákat, a katonák gyűléseit illeti meg, ezentúl azonban az állampolgárok lakóhely szerinti gyűléseit is. Más szóval, lehetetlen az, hogy valaki a kollektíva támogatása nélkül önmagát jelölje. Mellesleg emlékeztetünk arra, hogy a Szovjetunióban a választással járó valamennyi költséget az állam vállalja. Ha a jelölteket különböző szervezetek állítják, akkor jelölésük után körzeti választás előtti tanácskozást tartanak. Az ezeken részt vevő megbízottakat a képviselőjelöltek állításával egy időben választják meg. A tanácskozás dönt a jelöltek támogatásáról vagy elutasításáról, és előterjeszti a jelöltek végleges névsorát, hogy a körzeti választási bizottság nyilvántartásba vegye. A tartalék jelöltek megjelenése feleslegessé teszi majd azt, hogy egyes körzetekben részleges választásokat tartsanak amiatt, mert valamelyik képviselőnek nincs már lehetősége arra, hogy kötelezettségeit teljesítse, vagy mert a lakosság követelésére visszahívták. A dolog úgy áll, hogy a Szovjetunióban külön törvény van a képviselő visszahívásáról, s ez az egyik legfontosabb alkotmányos jogot tükrözi. A Szovjetunió alaptörvényének 107. cikkelye megköveteli a képviselőktől, hogy rendszeresen beszámoljanak saját munkájukról és a tanács tevékenységéről a választók előtt, és ez utóbbiakat feljogosítja arra, hogy visszahívják azt a megválasztott személyt, aki nem igazolta reményeiket. Mennyire hatékonyan érvényesül ez a cikkely? Mint megtudtam, attól az időponttól fogva, amikor a megfelelő törvényeket 1959/61-ben meghozták, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának 13, a szövetségi és az autonóm köztársaságok több mint 100 és a helyi tanácsok 8000-nél több képviselőjét hívták vissza. A versengés elemének beiktatása módot nyújt a választóknak arra, hogy a képviselőjelöltek kiválasztásának korábbi szakaszában is tevékenyebben vegyenek részt. A kísérlet alakulásától függően, döntéseket hoznak majd az egész szovjetunióbeli választási rendszer további tökéletesítéséről. ALEKSZANDR IGNATOV az APN politikai szemleiróia m ciKamtimp TCHIVEZO GODGMÖtBG
