Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-15 / 19. szám
\ J VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1987. május 15. XX. évfolyam Ára 1 korona A gazdasági mechanizmus átalakításának a szocialista közösség országaiban megvalósuló folyamatát az a körülmény teszi elkerülhetetlenül szükségessé, hogy a tudományos-technikai forradalom jelenlegi időszakában alapvetően megváltoztak a gazdasági növekedés külső és belső feltételei. Minden szempontból megfontolt és következetes alkalmazkodásról van szó azokhoz az új követelményekhez, amelyek ezzel összefüggésben az intenzifikálás és a gyorsítás stratégiájából következnek. Az európai KGST-országoknak az ezredfordulóig terjedő gazdasági előrejelzései ilyen vonatkozásban is megegyeznek, s ezen az alapon kialakítható egy olyan közös program, melynek teljesítéséhez minden tagállamnak kulcsfontosságú érdeke fűződik. E közös program fő vonásai már ma sem ismeretlenek. Elsősorban azt kell elérni, hogy a társadalmi munkatermelékenység a szocialista közösség országaiban a 2000-ig terjedő időszakban évi átlagban legalább 5 százalékkal növekedjen. Ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi tizenöt év folyamán a KGST-országok átlagában ez a növekedés csak 3,5 százalékos volt, ebből kitűnik, mennyire igényes feladatról van szó. Ennek a fő célnak az elérése azonban szükségszerű, mert a világgazdaság fejlődésének jelenlegi viszonyai között nélkülözhetetlen feltételét képezi a szocialista gazdasági rendszer további növekvő nemzetközi súlyának és tekintélyének, s ugyanakkor lehetséges is, mert éppen a szocialista rendszer adott előnyeinek céltudatos kihasználásából következik. Hangsúlyozni kell, hogy ezekkel az alapvető körülményekkel függnek össze, illetve ezekből indulnak ki azok a változások is, amelyek napjainkban a Szovjetunió népgazdaságában és annak irányítási rendszerében valósulnak meg. Ezek a változások - figyelembe véve az SZKP XXVII. kongresz- szusa óta érvényesített új határozatok és rendeletek tartalmát, s ezek eddigi gyakorlati hatásait, valamint a vállalati törvényre vonatkozó, társadalmi vitára bocsátott tervezetet - egyértelműen a gazdaság tudományos-műszaki fejlesztésének a meggyorsítására, a népgazdaság hatékonyabb termelési szerkezetének a kialakítására, a termelési folyamatok korszerúsétésére és automatizálására, a rendelkezésre álló erőforrások intenzívebb és gazdaságosabb hasznosítására, az emberi tényező szerepének a növelésére, s ezen az alapon a lakossági szükségletek egyre teljesebb kielégítésére irányulnak. Vitán felül áll, hogy a Szovjetunió népgazdaságának, tudományoskutatási potenciáljának, anyagi és emberi erőforrásainak hatalmas méretei meghatározó szerepet játszanak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának általános fejlődésében, a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatásában is. Ezért a szocialista közösség minden országában kedvező visszhangra találtak az említett változások, mert ezek reális alapokra helyezik a testvérpártok kongresszusain kitűzött gazdaságfejlesztési programok megvalósítását, s szabad utat nyitnak az együttműködés magasabb formáinak fejlesztéséhez. A társadalmi munkatermelékenység előirányzott növeléséhez vezető utak jelentősebb részét már meghatározta a KGST-országo,k műszaki és tudományos haladásának 2000-ig szóló komplex programja, amely hosszú távra jelölte ki az együttműködés legfontosabb területeit és konkrét irányait. Ez a dokumentum megbízható és jól szolgál az egyes tagországok gazdaság- politikai koncepcióinak, népgazdasági terveinek egyeztetéséhez, valamint az ebből eredő feladatok lebontásához is az egyes gazdasági szervezetek, kutatóintézetek, vállalatok és üzemek szintjére. Ahhoz azonban, hogy gyorsabb eredményekhez juthassunk a komplex program öt fő irányzatát képező területeken, az együttműködés magasabb formáinak fejlesztésében, s a kölcsönösen előnyös közvetlen kapcsolatok kibontakoztatásában, a gazdasági integráció többi kérdéséhez is komplex módon kell viszonyulni. Elsősorban bátrabban és kezdeményezőbben kell fokozni a tagállamok kölcsönös nyitottságát, s az egyes tagországokban olyan összefüggő gazdasági irányítási rendszert kell kimunkálni, amely minden szempontból megfelel a korszerű, rugalmas együttműködés követelményeinek. A KGST-keretében, valamint az egyes tagállamok között megvalósult kölcsönös konzultációk alapján világosan kirajzolódtak az egész szocialista közösség gazdasági stratégiájának fő vonásai, s az is ismertté vált, hogy az előirányzott programok végrehajtása során mire kell összpontosítani a fő figyelmet, milyen utakat és módszereket kell kihasználni a gyakorlati eredmények gyorsabb eléréséhez. Az utóbbi évek folyamán az egyes tagországok jelentős eszközöket fordítottak a tudományos-műszaki fejlesztésre, s egyes szakterületeken számottevő haladást értek el. Most az a legfontosabb, hogy ezek a vívmányok minél szélesebb területen érvényesüljenek a tagországok gazdaságában, a népgazdaság elektronizálásában, automatizálásában, a robottechnika fejlesztésében, a nyers- és az alapanyagokkal, valamint az energiával való takarékosabb gazdálkodásban, a termelési folyamatok korszerűsítésében, a gyártmányfejlesztésben és az új anyagok felhasználásában, hogy gyors ütemben bővüljön a fogyasztási cikkek választéka, több munkaerő jusson a nem termelési szférába, főleg a szolgáltatások területére, s hogy a külgazdasági tevékenység is elősegítse a belső célok megvalósítását, a világméretű és igazságos nemzetközi munkamegosztásba való hatékony bekapcsolódást. Már ebben az évben jelentős fordulatot kell elérnünk az együttműködés magasabb szintű fejlesztéséhez szükséges feltételek kialakításában, elsősorban a gazdasági mechanizmus átalakítására, a jogi, pénzügyi és szervezési rendszer módosítására vonatkozó dokumentumok kidolgozásában, mert a jelenlegi tervidőszakban, a nyolcvanas évek második felében elért haladástól függ, hogy milyen eredményeket ér el a szocialista közösség társadalma az évezred utolsó évtizedében, s milyen értékek és lehetőségek birtokában lépi át a következő évezred küszöbét. MAKRAI MIKLÓS A fenti képen: Ez év május nyolcadikén már a harmincezredik UN 053-as rakodógépet indították útnak a Detvai Nehézgépgyár dolgozói a Szovjetunióba. A felvétien látható gép úticélja Tallinn, az Észt SZSZK fővárosa. A jobb oldali képen: A bolgár elektrotechnikai ipar termelésének mintegy kétharmadrészét villanymotorok gyártása képezi. A bolgár villanymotorokat több ezer változatban készítik, részben hazai szükségletre, részben pedig a nemzetközi szakosítás keretében megvalósuló kivitelre. A felvételen Kiril Sztojanov egy automatikus rotorkészítő berendezést kezel. A lenti képen: A Magyar Népköztársaság ebben az ötéves tervidőszakban 222 milliárd forintot költ mezőgazdasági beruházásokra. A mezőgépek egyik legnagyobb szállítója a Debreceni Mezőgazdasági Gépgyár, ahol a mezőgépek 30-féle típusát gyártják. (A ŐSTK felvételei)
