Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-08 / 18. szám
Gyorsfénykép a közszükségleti cikkek brnói nemzetközi vásáráról • Aranyérmek és -szalagok • Időzavar és fáziseltolódás • Drága elektronika • Gombostűexport - dollárért Brnóban a közszükségleti cikkek idei nemzetközi vásárán ezúttal egész sor olyan jelenségnek is tanúi lehettünk, amelyek igazolják: a gyorsítás stratégiájának irányvonala e fórumon is konkrét formában nyilvánult meg. Sőt, szinte jellemzője volt a vásárnak, hogy a még csak nemrég jóváhagyott intézkedések már a gyakorlatban is visszatükröződtek a külkereskedő munkájában. Ez főleg a külkereskedelem és a termelés minél szorosabb kapcsolataira vonatkozott. A vásár másik jellemző vonása a nemzetközi gazdasági együttműködés új formáinak és távlatainak tudatos keresésében nyilvánult meg. A felvonult termelők közvetlenül vagy a külkereskedelmi vállalatok közvetítésével egyaránt keresték a nemzetközi kooperáció új, konkrét formáit, a közös vállalatok létesítésének lehetőségeit, elsősorban a KGST-országok vonatkozásában, de a tőkés országok vállalataival is. Főként azért, mert a fogyasztásicikk-piacon az árucsere klasszikus formák nyújtotta lehetőségeit már szinte teljesen kimerítettük, és így a külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének lehetőségei döntő mértékben a nemzetközi munkamegosztásban való részvételtől függnek. Ilyen meghatározó üzleti jellemzők kísérték tehát azt a nagyszabású nemzetközi „tárlatot", amelyen harminchárom ország 770 kiállítójának termékei között vizsgáztak a hazai közszükségleti cikkek. Az összkép nagyon is sikeresnek mondható a számok tükrében, hiszen a 47 odaítélt vásári aranyéremből csak 12 jutott másnak, a többi itthon maradt, és a nemzetközi divatpódiumon is harmincöt aranyszalagos elismerésben részesültek a hazai divatcikkek az összes odaítélt 41 közül. Persze, hogy mit ér ez a siker, az úgyis majd a piacon dől el, s talán benyomásaink ezért is voltak - vegyesek. Az idei vásár a gépipari tárcához tartozó vállalatok termékeit állította reflektorfénybe, így ezekről illik bővebben szólni. Persze, a bővebben kifejezés esetünkben csak azt jelenti, hogy a legjellemzőbbekre, mondjuk az aranyérmes termékekre, térünk ki részletesebben. A vásár aranyérmeiből hetet gépipari áru nyert el. Közszükségleti cikkek esetében természetesen a gépipari termékek fogalma alatt nem lehet csak autót vagy legalábbis varrógépet elképzelni. Példa erre mindjárt az első két aranyérmes termék. Az egyik a meghosszabbított szárú kertészolló, a másik pedig a kiskertekben és fóliasátrakban használható öntözőberendezés. Az előbb említett annyira új dolog, hogy a kiállítók még írásos anyaggal sem nagyon tudtak szolgálni az érdeklődök számára, igaz egyszerűsége nem is igényel alaposabb műszaki leírást. Képzeljünk el egy olyan metszöollót, amelynek fogantyúja és kései között még egy 130-140 cm hosszú rúd van. A hivatásos vagy amatőr kertész fantáziája ennek hallatán azonnal működni kezd, és már látja is magát, ahogy létrahordozás nélkül metszi a magasabb törzsű gyümölcsfákat, a szölőlugas tetejét, vagy könnyűszerrel benyúl vele a rózsa vagy az egresbokor közepébe is, hogy az egycentisnél nem vastagabb fölösleges ágakat levágja. Ennél a terméknél talán csak az lepett meg minket, hogy a szocialista országok közül egyedül hazánkban gyártják, és itt is újdonság. A másik dolog, amely a kertbarátok érdeklődésén kívül a pontozó bizottság figyelmét is felkeltette, a myjavai Szlovák Szerelvénygyár kollekciója, amelyből - a kellő mennyiségű gumicső megvétele után - egy takaros öntözőrendszert lehet felépíteni. Tartalmaz egyszerű és T alakú összekötő elemeket, kézi, földre vagy földbe helyezhető szórófejeket és záróelemeket, összeszerelése, működtetése egyszerű. Az egyes elágazások a csatlakozás levétele után önműködően zárulnak. A házi és városi vízvezetékekre méretezett rendszer segítségével, nem kell tehát kézi öntözéskor 10—15 méteres vagy akár hosszabb gumicsővel járkálni a vetemények között. Erről a termékről színes prospektust is szerezhetett az érdeklődő, amiből az is kiderül, hogy már 1984-ben az év végén meg kellett volna kezdeni a sorozatgyártását. Az, hogy kissé megkésett és csak a jövő év elején indul be a gyártás, az „edzettebb vásárjárókat“ már meg sem lepte. A kertből lépjünk most a konyhába. Aranyérmet kapott a 180 literes M 180 jelzésű Calex gyártmányú mélyhűtő és az ETA 2155 jelzésű grillsütő. Ez utóbbi két összecsukható, teflonnal bevont lap, ame• A brnói Snaha ipari szövetkezet ezzel a cipővel került az érdeklődés középpontjába lyek között gyorsan megsült az étel, sőt a két lap közé, mivel távolságuk állítható, még egy - erre a célra szolgáló - kis fémedény is helyezhető. A vendéglátóiparban már használnak hasonló külföldi termékeket, a fejlesztés egyértelmű célja tehát az import helyettesítése volt, és - gondoljuk- a termék legnagyobb vásárlója is a vendéglátóipar lesz. A háziasszonyok viszont annál inkább keresik majd az új mélyhűtőt, amelynek gyors elterjedését jósolhatnánk, ha az eddigi tapasztalatok nem intenének óvatosságra. A terjedésnek ugyanis nem az érdeklődés hiánya lesz a legfőbb akadálya, hanem az, hogy ez a termék is - a hozzá hasonló többivel, például a már évekkel ezelőtt díjazott 70 literes mélyhűtővel együtt- előreláthatólag hiánycikknek fog minősülni. Reklámcédulájával kapcsolatban is helyénvaló egy kis csipkelődés. Az ismertető • A nagydíjas Savoy szekrénysor egy része • A figyelem középpontjában az aranyérmes Condor ugyanis magas fokú elektronikai felszereltséget ígér (különféle állapotok kijelzését, automatikus hőmérsékletmérést és jelzést, hangos szignalizációt stb.j, amiből csak egy-egy zöld, piros és sárga jelzőfény maradt, a bekapcsolt állapot elemi fázisait jelezve. Más elektronikai felszerelés ugyanis túlságosan drágává tette volna a hűtőberendezést. Hiába, nálunk még nem olcsó mulatság az elektronika. A gépipari tárca további aranyérmet nyert gyártmányai között szerepel a Babetta moped felújított változata - erről aligha szükséges bővebben szólni, hiszen a kolá- rovói vállalat termékei eléggé ismertek - és az SZHL típusú, energiatakarékos üzemelésű világítótestek kollekciója, amely a Tesla Holeéovice vállalat tervezőinek formatervező érzékét is dicséri. S mivel ennél a terméknél már az elektrotechnika és gépipar határához érkeztünk, úgy érzem, szólni kell még a fogyasztási elektronikai cikkek bemutatójáról is. Itt újra megcsodálhattuk a vezető európai és japán elektronikai cégek legújabb teljesítményeit, a hang, a kép visszaadásában és a számítástechnikában. Itt is született egy figyelemre méltó csehszlovák aranyérem. A CONDOR típusú, csehszlovák-lengyel együttműködésben készülő rádió-magnó kapta, amely műszaki paramétereit, alakját és árát tekintve eléri a jó európai színvonalat. Elég megemlíteni hárommotoros meghajtását, japán gyártmányú mikrofonjait vagy a vevőkészülék URH sávjának szélességét. Talán világ- szenzációt kelt, ha három-négy évvel korábban jön. Miközben éppen a CONDOR szórólapját szemléltük, arra gondoltunk milyen kár, hogy a hazai formatervezési szakemberek igyekezete nem találkozik - és nem gyümölcsözik - a jelenleginél gyorsabb ütemben a gyártókéval, és csak jelentős „fázis- eltolódással" valósul meg. Pedig a vásár egyik állandó kiállítója, az Ipari Formatervezési Intézet tapasztalatait mutatják, hogy egyre kevésbé képzelhető el - különösen a fogyasztáscikk-gyártásban - a termelési folyamat a formatervező konkrét jelenléte nélkül. A bútoroknál ősidőktől fogva alapkövetelmény a forma és a célszerűség összehangolása. így aztán örvendetes tényként könyvelhetjük el a sok „szemrevaló" bútorféleséget. Például a SpiSská Nová Ves-i Új Otthon Bútoripari Vállalat SAVOV elnevezésű szekrénysorát, amely alighanem jó eséllyel pályázhatja meg a nemzetközi „küzdőteret“ is. Erre garancia lehet (?) a vásár egyik aranyérme is. Ugyancsak aranyérmes lett a Brnói Bútoripari Kutatási és Fejlesztési Intézet Horizont nevű szekrénysora. Egy látogató mondta: „Van benne fantázia...!“ Hogy mennyire igaza volt, azt a Drevounia külkereskedelmi vállalat szakemberei is tanúsíthatják - Nyugatra szóló exportmegrendelésekkel. Ettől függetlenül a bútorbemutató ezúttal az egyik legszínvonalasabb „szaktárlata“ volt a vásárnak, s hosszasan sorolhatnánk azokat a bútortípusokat, amelyek az alulírott szemtanúk tetszését is maradéktalanul elnyerték. Persze, azt is tudjuk, hogy más dolog a bútort nézni, és megint más bútort vásárolni, amikor konkrét igényekhez és feltételekhez - pl. lakásméretekhez - is alkalmazkodni kell. örvendetes jelensége volt a vásárnak, hogy a nagyüzemeket szoros versenyre késztetik az ipari szövetkezetek. Elsősorban a brnói Snaha ipari szövetkezet cipőkollekciójára vonatkozik ez az állítás. Nemcsak a zsűri tetszését nyerte el a szövetkezet egyik elegáns női cipőmodellje, hanem tőkés piacra is jut belőle az itt megkötött szerződések alapján. Elsősorban a fiatalabb korosztálynak szánták a tervezők azt a női cipőmodellt, amellyel a bardejovi Jas cipőgyár nyert aranyérmet, s ugyancsak ilyen elismerésben részesült a gottwaldovi Svit, igaz, ók ezt egy férficipővel érdemelték ki. Jellemző, hogy elsősorban a könnyű, puha felsőrész aratott osztatlan sikert. Egyértelmű sikerről beszélhettek a textilipari bemutatón a férfi divattervezők. A bemutatott modellek alapján az lehet a nézetünk, hogy a közeljövőben az erősebb nem divatjában a világos színkombinációk lesznek az uralkodók, ha egyáltalán ilyesmit állítani lehet egy áruszemle kapcsán. Igaz, ezt az állítást a szakzsüri aranyérmes véleményére alapoztuk. S ha már újra az aranyéremnél tartunk: a textilkategóriában kiosztott kilenc aranyéremből hét a férfiak divatjának tervezőit jutalmazta, s kettő került Szlovákiába. A két trencini vállalat a Merina és a Ruhaipari Müvek testvériesen osztották meg egymás között. Pusztán érdekességként említjük, hogy az egyik legváratlanabb üzletkötés gombostűvel kapcsolatos. Apróság is hozhat nagy hasznot: 80 ezer dolláros szállítási szerződést kötöttünk Nigériával. Ha az imént testvéries osztozkodásról szóltunk, ki kell jelentenünk, hogy a beszámolót lehetetlen testvériesen megosztani akár csak az egyes kiállítási szakterületek között is, hiszen a fogyasztásicikk-iparnak nem kevesebb mint tíz összevont szakágazatában osztották ki a bevezetőben már említett 47 aranyérmet. Hogy a vásár a nagyközönség körében is sikert aratott, arra mi sem jobb bizonyíték, mint az, hogy kb. 150 ezer látogató tekintette meg, közülük sokan tanúi lehettek a nem említett üveg-, kerámia- és porcelánbemutatónak, láthatták az írószereket, játékokat, kozmetikumokat vagy akár a hangszereket bemutató pavilonokat is, amelyeket itt hely hiányában nem említettünk. A vásár valódi sikerére úgyis csak később derül fény, a hazai és külföldi piacon. A piac törvényei pedig tudvalévőén nem mindig igazodnak a tudósítók véleményéhez. MÉSZÁROS JÁNOS SZÉNÁSI GYÖRGY • Sok háziasszony álma; az M 180-as- mélyhűtó (Lórincz János felvételei) 1987. V. £ 11 HIM HUM'S MEGMÉRETTETÉS KÖZBEN
