Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-08 / 18. szám

Vasárnap 1987. május 10. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.06, nyugszik 20.02 Kö­zép-Szlovákia: 05.13, nyugszik 20.09 Nyugat- Szlovákia: 05.19, nyugszik 20.15 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 16.29, nyugszik 03.40 Közóp-Szlovákia: 16.36, nyugszik 03.47 Nyugat- Szlovákia: 16.42, nyugszik 03.53 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ÁRMIN - VIKTÓRIA nevű kedves olvasóinkat • 1697-ben született Jean-Ma- rie LECLAIR francia hegedű­művész és zeneszerző (t 1764) • 1892-ben született Jan WEISS cseh író (t 1972). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AZ EMBERI TÉNYEZŐ FEJLESZTÉSE Dr. Pusztay János docens írása ÍGY IS LEHET Szaszák György riportja KERTÉSZ VAGYOK Tarics Adrien írása TÖBB MELEGET, TÖBB VILÁGOSSÁGOT! Péterfi Szonya riportja A púchovi Május 1. Gumigyár termékei közül eddig huszonhat tartozott az első minőségi osztályba. Az idén a gyár kollektívája vállalta, úgy fognak dolgozni, hogy gyártmányaiknak több mint negyede kapja meg ezt a minősítést. Képeinken a tehergépkocsi-gumiabroncsok gyártása látható. (Vladimír Gabco felvételei - ÖSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az általunk szándékolt mély társadalmi vál­tozások folyamata teljes mértékben érinti a For­radalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenysé­gének minden vonatkozását. A szakszervezetek minden gazdasági láncszemben és minden munkahelyen működnek. Ezért fontos elősegí­teniük azt, hogy az emberek jobban tudatosít­sák saját munkájuk eredményei kritikusabb megítélésének elkerülhetetlenségét és keres­sék a színvonalasabb munkának, a fogyatékos­ságok gyorsabb kiküszöbölésének és annak útját-módját, hogy nagyobb mértékben hozzá­járuljanak a társadalom gyorsabb előrehaladá­sához. Mindenkinek tudatosítania kell, hogy egyidejűleg termelő és fogyasztó. Fogyasztó­ként nem követelhetne sokat, ha termelőként keveset adna. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak ezért, mint a dolgozók legna­gyobb tömegszevezetének, gondoskodva az emberek érdekeiről, egyidejűleg nagy gondot kell fordítania a termelés fejlesztésére. Ez ma­gától értetődően elsősorban a gazdasági veze­tés feladata, de a szakszervezeteknek és a to­vábbi szervezeteknek is figyelmet kell szentel­niük e feladatnak. Az általunk kitűzött nagy tervek a szakszer­vezetektől megkívánják, hogy mélyrehatóan el­gondolkodjanak a saját munkájuk felett és ke­ressék hatékonysága növelésének módját. A szakszervezetek társfelelösek az emberi szükségletek jobb kielégítését szolgáló erőfor­rások megteremtéséért. Ebből az következik, hogy tevékenységükkel s annak minden eszkö­zével segíteniük kell a munkatermelékenység növekedését, támogatva az emberek kezdemé­nyezését, az élenjáró munkások, mérnökök és műszaki dolgozók igyekezetét a haladó mód­szerek termelési alkalmazásában. Új szemszög­ből kell tekinteni a szocialista munkaverseny fejlesztésére, hogy eredményesen hozzájárul­jon a tervteljesítéshez, a munka hatékonyságá­nak és minőségének javításához. Jól tudjuk, hogy a munkaversenyben sok a formalizmus. Ez semmi másra, csak az olyan számok kimuta­tására jó, amelyek az igazságnak sem minden esetben felelnek meg. Ezzel szemben a becsü­letes versengést, amely hozzájárul a minőség és a hatékonyság javításához, örömmel fogad­juk és ez rendkívül fontos. Támogatást érdemel főleg a munka szervezése és javadalmazása brigádrendszerú formájának elterjesztése. En­nek a formának a gazdasági mechanizmus áta­lakítása során fokozatosan érvényesülnie kelle­ne egész gazdaságunkban. (Gustáv Husák elvtársnak az FSZM XI. kongresszusán elhangzott beszédéből) HATINYI HARANGOK Oleg Szemak írása EGYÜTT - KÖNNYEBB Tallósi Béla riportja HÁZI RÉTES - NAGYÜZEMILEG Deák Teréz riportja TABU Josef Nesvadba novellája Kettős életet él. Reggel héttől délután fél négyig élelmiszereket tesztel, antibiotikumokkal és mikroorganizmusokkal kísérlete­zik, vagy a mikroflórát vizsgálja, de esténként, amikor új erőre kap, kőből, fából, agyagból hívja elő a csodát. Alkotásaiban a nyugalomra, harmóniára vá­gyó zaklatott, feldúlt lelkű husza­dik századi ember mutatja isme­rős arcát. Josef Hrdliőka a Horni Kosov-i Állami Állategészségügyi Inté­zet állatorvosa. Jihlavai lakása olyan, mint egy tenyérnyi kiállító­terem - még a konyhában is szobrok sorakoznak. „Tizennyolc éves fejjel nem könnyű választani. Annyi minden érdekli az embert... aztán azon az úton indul el, amely a leg- egyenesebbnek tűnik. Nagy­apám kovácsműhelyben dolgo­zott, apám meg asztalos volt. Egyik a vasat, másik a fát for­málta. De úgy, hogy az egész falu tisztelte őket. Csak azt add ki a kezedből, amiért sosem fogsz szégyenkezni - erre taní­tottak, erre neveltek. Fúrni, fa­ragni egyszer sem láttak, de ál­latokat rajzolni annál többet. A Brnói Állatorvosi Főiskolán is a szaktantárgyakat szerettem a legjobban, de már tanulmá­nyaim során is úgy éreztem, hogy valami mást, valami egé­szen mást is kell csinálnom, mert a munkám nem fog teljes mér­tékben kielégíteni. Volt egy bará­tom, ö biztatott, hogy jelentkez­zek a prágai Képzőművészeti Akadémiára. Jó, de előbb diplo­mát szerzek az állatorvosin, gondoltam. 1980-ban végeztem, s a következő évben már men­tem is felvételizni. Elutasítottak. 1982-ben újra megpróbáltam. Megint hiába. Azt mondták, túl sok a jelentkező. 1983-ban még többen voltunk. Akkor meg azt kérdezték: miért van szükségem újabb diplomára. Válaszadásra nem volt lehetőségem, mire fel­ocsúdtam, már tovább is állt a fel­vóteliztető bizottság elnöke. Fél évig mást sem csináltam munka után, csak portrékat. Bach, Bee­thoven és Komensky arcát is ak­kor formáltam meg, de ezekkel is csak magamnak bizonyíthattam. Nem baj! Hosszú az út, nem vagyok elkeseredve. És minél nehezebb, úgy érzem, annál szebb, annál tartalmasabb az életem. A munkahelyemen jól megva­gyok. A kísérletek, a megfigyelé­sek minden napnak új izgalmat, új értelmet adnak. Kollégáim gyakran rámcsodálkoznak. Azt hiszik, nekem kikapcsolódás a laboratóriumi munka. Hogy va­lójában a szobrászatnak élek. Igaz, ami igaz, nekem az alkotó­munka ugyanolyan fontos, mint a víz vagy a kenyér, de ha dolgo­zom, akkor annak nemcsak itt­hon, az intézetben is látszata kell, hogy legyen. Én nem aka­rom, hogy valaki helyettem húz­za az igát. Tavaly Prágában, a Fiatal Képzőművészek Szalonján állí­tottam ki néhány szobromat. Köztük volt a Szülés is. Lapoz­gatom a vendégkönyvet, olva­som a szokatlan bejegyzést: Kö­szönöm, hogy megnyugtatott. Már nem izgulok. Most döbben­tem rá, hogy nem lehet szebb dolog az életben, mint gyereket szülni. Nem ismerem a nőt, aki ezt írta a könyvbe, de egy biztos: én is megnyugodtam. Ha ilyen mély, ilyen tiszta érzelmeket tu­dok kiváltani valakiben, akkor nem állhatok meg. Akkor egyet­len órát sem fecsérelhetek el. Nem maradhatok adósa sem az időnek, sem magamnak.“ Harmincegy éves. Mostaná­ban Baudelaire-verseket olvas és barokk zenét hallgat. Erőt gyűjtő Ikarusza, aranyalmát fala­tozó Ádámja és békét hirdető Prométheusza mellett már ott a vágy, az indulat, a szenvedély szobra: Carmen. Tegnap szüle­tett. Még új a tánca. SZABÓ G. LÁSZLÓ 1987. V. 8 EGY ÁLLATORVOS SZOBRAI

Next

/
Thumbnails
Contents