Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-08 / 18. szám
Vasárnap 1987. május 10. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.06, nyugszik 20.02 Közép-Szlovákia: 05.13, nyugszik 20.09 Nyugat- Szlovákia: 05.19, nyugszik 20.15 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 16.29, nyugszik 03.40 Közóp-Szlovákia: 16.36, nyugszik 03.47 Nyugat- Szlovákia: 16.42, nyugszik 03.53 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ÁRMIN - VIKTÓRIA nevű kedves olvasóinkat • 1697-ben született Jean-Ma- rie LECLAIR francia hegedűművész és zeneszerző (t 1764) • 1892-ben született Jan WEISS cseh író (t 1972). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AZ EMBERI TÉNYEZŐ FEJLESZTÉSE Dr. Pusztay János docens írása ÍGY IS LEHET Szaszák György riportja KERTÉSZ VAGYOK Tarics Adrien írása TÖBB MELEGET, TÖBB VILÁGOSSÁGOT! Péterfi Szonya riportja A púchovi Május 1. Gumigyár termékei közül eddig huszonhat tartozott az első minőségi osztályba. Az idén a gyár kollektívája vállalta, úgy fognak dolgozni, hogy gyártmányaiknak több mint negyede kapja meg ezt a minősítést. Képeinken a tehergépkocsi-gumiabroncsok gyártása látható. (Vladimír Gabco felvételei - ÖSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az általunk szándékolt mély társadalmi változások folyamata teljes mértékben érinti a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenységének minden vonatkozását. A szakszervezetek minden gazdasági láncszemben és minden munkahelyen működnek. Ezért fontos elősegíteniük azt, hogy az emberek jobban tudatosítsák saját munkájuk eredményei kritikusabb megítélésének elkerülhetetlenségét és keressék a színvonalasabb munkának, a fogyatékosságok gyorsabb kiküszöbölésének és annak útját-módját, hogy nagyobb mértékben hozzájáruljanak a társadalom gyorsabb előrehaladásához. Mindenkinek tudatosítania kell, hogy egyidejűleg termelő és fogyasztó. Fogyasztóként nem követelhetne sokat, ha termelőként keveset adna. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak ezért, mint a dolgozók legnagyobb tömegszevezetének, gondoskodva az emberek érdekeiről, egyidejűleg nagy gondot kell fordítania a termelés fejlesztésére. Ez magától értetődően elsősorban a gazdasági vezetés feladata, de a szakszervezeteknek és a további szervezeteknek is figyelmet kell szentelniük e feladatnak. Az általunk kitűzött nagy tervek a szakszervezetektől megkívánják, hogy mélyrehatóan elgondolkodjanak a saját munkájuk felett és keressék hatékonysága növelésének módját. A szakszervezetek társfelelösek az emberi szükségletek jobb kielégítését szolgáló erőforrások megteremtéséért. Ebből az következik, hogy tevékenységükkel s annak minden eszközével segíteniük kell a munkatermelékenység növekedését, támogatva az emberek kezdeményezését, az élenjáró munkások, mérnökök és műszaki dolgozók igyekezetét a haladó módszerek termelési alkalmazásában. Új szemszögből kell tekinteni a szocialista munkaverseny fejlesztésére, hogy eredményesen hozzájáruljon a tervteljesítéshez, a munka hatékonyságának és minőségének javításához. Jól tudjuk, hogy a munkaversenyben sok a formalizmus. Ez semmi másra, csak az olyan számok kimutatására jó, amelyek az igazságnak sem minden esetben felelnek meg. Ezzel szemben a becsületes versengést, amely hozzájárul a minőség és a hatékonyság javításához, örömmel fogadjuk és ez rendkívül fontos. Támogatást érdemel főleg a munka szervezése és javadalmazása brigádrendszerú formájának elterjesztése. Ennek a formának a gazdasági mechanizmus átalakítása során fokozatosan érvényesülnie kellene egész gazdaságunkban. (Gustáv Husák elvtársnak az FSZM XI. kongresszusán elhangzott beszédéből) HATINYI HARANGOK Oleg Szemak írása EGYÜTT - KÖNNYEBB Tallósi Béla riportja HÁZI RÉTES - NAGYÜZEMILEG Deák Teréz riportja TABU Josef Nesvadba novellája Kettős életet él. Reggel héttől délután fél négyig élelmiszereket tesztel, antibiotikumokkal és mikroorganizmusokkal kísérletezik, vagy a mikroflórát vizsgálja, de esténként, amikor új erőre kap, kőből, fából, agyagból hívja elő a csodát. Alkotásaiban a nyugalomra, harmóniára vágyó zaklatott, feldúlt lelkű huszadik századi ember mutatja ismerős arcát. Josef Hrdliőka a Horni Kosov-i Állami Állategészségügyi Intézet állatorvosa. Jihlavai lakása olyan, mint egy tenyérnyi kiállítóterem - még a konyhában is szobrok sorakoznak. „Tizennyolc éves fejjel nem könnyű választani. Annyi minden érdekli az embert... aztán azon az úton indul el, amely a leg- egyenesebbnek tűnik. Nagyapám kovácsműhelyben dolgozott, apám meg asztalos volt. Egyik a vasat, másik a fát formálta. De úgy, hogy az egész falu tisztelte őket. Csak azt add ki a kezedből, amiért sosem fogsz szégyenkezni - erre tanítottak, erre neveltek. Fúrni, faragni egyszer sem láttak, de állatokat rajzolni annál többet. A Brnói Állatorvosi Főiskolán is a szaktantárgyakat szerettem a legjobban, de már tanulmányaim során is úgy éreztem, hogy valami mást, valami egészen mást is kell csinálnom, mert a munkám nem fog teljes mértékben kielégíteni. Volt egy barátom, ö biztatott, hogy jelentkezzek a prágai Képzőművészeti Akadémiára. Jó, de előbb diplomát szerzek az állatorvosin, gondoltam. 1980-ban végeztem, s a következő évben már mentem is felvételizni. Elutasítottak. 1982-ben újra megpróbáltam. Megint hiába. Azt mondták, túl sok a jelentkező. 1983-ban még többen voltunk. Akkor meg azt kérdezték: miért van szükségem újabb diplomára. Válaszadásra nem volt lehetőségem, mire felocsúdtam, már tovább is állt a felvóteliztető bizottság elnöke. Fél évig mást sem csináltam munka után, csak portrékat. Bach, Beethoven és Komensky arcát is akkor formáltam meg, de ezekkel is csak magamnak bizonyíthattam. Nem baj! Hosszú az út, nem vagyok elkeseredve. És minél nehezebb, úgy érzem, annál szebb, annál tartalmasabb az életem. A munkahelyemen jól megvagyok. A kísérletek, a megfigyelések minden napnak új izgalmat, új értelmet adnak. Kollégáim gyakran rámcsodálkoznak. Azt hiszik, nekem kikapcsolódás a laboratóriumi munka. Hogy valójában a szobrászatnak élek. Igaz, ami igaz, nekem az alkotómunka ugyanolyan fontos, mint a víz vagy a kenyér, de ha dolgozom, akkor annak nemcsak itthon, az intézetben is látszata kell, hogy legyen. Én nem akarom, hogy valaki helyettem húzza az igát. Tavaly Prágában, a Fiatal Képzőművészek Szalonján állítottam ki néhány szobromat. Köztük volt a Szülés is. Lapozgatom a vendégkönyvet, olvasom a szokatlan bejegyzést: Köszönöm, hogy megnyugtatott. Már nem izgulok. Most döbbentem rá, hogy nem lehet szebb dolog az életben, mint gyereket szülni. Nem ismerem a nőt, aki ezt írta a könyvbe, de egy biztos: én is megnyugodtam. Ha ilyen mély, ilyen tiszta érzelmeket tudok kiváltani valakiben, akkor nem állhatok meg. Akkor egyetlen órát sem fecsérelhetek el. Nem maradhatok adósa sem az időnek, sem magamnak.“ Harmincegy éves. Mostanában Baudelaire-verseket olvas és barokk zenét hallgat. Erőt gyűjtő Ikarusza, aranyalmát falatozó Ádámja és békét hirdető Prométheusza mellett már ott a vágy, az indulat, a szenvedély szobra: Carmen. Tegnap született. Még új a tánca. SZABÓ G. LÁSZLÓ 1987. V. 8 EGY ÁLLATORVOS SZOBRAI
