Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-01 / 17. szám

B ár a Közép-szlovákiai kerület gazda­sági életében régóta az ipari ágaza­toknak van elsődleges jelentőségük, a párt­ós az állami szervek állandó figyelmet fordí­tanak a mezőgazdaság fejlesztésére is. A gondos törődést, valamint a jobbára igen nehéz természeti feltételek között termelő egységes földműves-szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak nyújtott sokrétű tá­mogatást egy specifikus tényező külön is indokolja: a kerület néhány részén - főleg a kedvezőtlen gazdálkodási adottságok miatt - hosszabb időt igényelt a mezőgaz­daság szocialista átszervezése. Például a Őadcai járásban, Árvában és a Felsó- Garam menti falvak többségében csak a hetvenes évek elején került sor az első közös gazdaságok megalakítására. Ezeket ugyan hamarosan egyre újabbak követték, de a kollektiv gazdálkodási teljesítmények számottevő fokozását megelőzően a szer­vezőknek még rengeteg munkát kellett el­végezniük a friss alapok megszilárdításáért.-Jelenleg már Közép-Szlovákia mező­gazdasági földterületének 94 százalékát művelik korszerű módon az efsz-ek és az állami gazdaságok dolgozói - mondja Vla­dimír Sestrienka agrármérnök, a Közép­szlovákiai Kerületi Mezőgazdasági igazga­tóság igazgatója. - Legutóbb tavalyelőtt a Őadcai járás egyik községében, OSőadni- cában alakítottak egységes földmúves-szö- vetkezetet. így az ottani parcellákkal együtt 1970 óta csaknem 160 ezer hektárral növe­kedett meg az a földterület, ahol már adot­tak a legfontosabb feltételek a korszerű nagyüzemi gazdálkodáshoz. Időközben te­temes anyagi eszközöket forditqttunk az efsz-ek és az állami gazdaságok alapesz­közeinek gyarapítására is. Ezek mennyisé­ge a legutóbbi tizenöt év alatt meghárom­szorozódott, és ma minden mezőgazdasági dolgozóra átlagosan 205 ezer korona érté­kű alapeszköz jut, ami négyszer több, mint 1970-ben.-A termelési viszonyok megváltozása és a mezőgazdasági vállalatok alapeszkö­zökkel való jobb ellátottsága hogyan mutat­kozik meg a gazdálkodási eredményekben?- Az elmúlt években kerületszerte figye­lemre méltó eredményeket értünk el a me­zőgazdasági termelés fokozásában. Az egyre több élelmiszer-alapanyag és egyéb termény előállítása közben sokat javult az egyes ágazatok jövedelmezősége is. A CSKP XV. kongresszusát követően a ga­bona- és az élelmiszerönellátás fokozatos elérése céljából a növénytermesztés fej­lesztését jelöltük meg a fontosabbik feladat­nak. Kerületünkben közel 120 ezer hektá­ron, vagyis a mezőgazdasági összterület alig több mint egyötöd részén lehet gabonát termeszteni. A hatodik, majd a hetedik öté­ves tervidőszak erre vonatkozó elvárásai­nak csakis a terméshozamok növelésével tehettünk eleget. Munkánk nem volt hiába­való. Tavaly átlagosan már négy tonna szemet takarítottunk be hektáronként és örvendetesen megnövekedett azoknak a gazdaságoknak a száma, ahol még a hat­tonnás hektárhozamot sem tekintik a lene- tóségek végső határának. A legutóbbi ara­táskor az ipolynyéki (Vinica) Béke Efsz-ben 6,3 tonna volt a gabona hektárhoza­ma, de az egyik táblában a Danubia búza­fajtából hektáronként 8,9 tonna termett. Az Ipolybalogi, (Balog nad Ipfom) a Királyi (Král1) és az Ipolygalsai (Holiáa) Egységes Földműves-szövetkezetben, valamint töb­bek között a Liptovsky Mikuláá-i Állami Gazdaságban szintén évek óta kiváló ered­ményekkel büszkélkedhetnek a gabonater­mesztők. Mivel a legjobbak példamutatása a kerület legtöbb gazdaságában nem ma­radt követők nélkül, a hetedik ötéves terv­időszak gabonatermesztésre vonatkozó fel­adatait szintén következetesen teljesítettük.- A Közép-szlovákiai földek több mint 60 százalékát rétek és legelők alkotják. Ezek jobb kihasználása érdekében mit tesznek a földművesek?- A növénytermesztésben a gabonaho­zamok növelése mellett sorrendben a má­sodik legfontosabb feladat a rét- és legelő­gazdálkodás fejlesztése. Az utóbbi másfél évtizedben éppen ezért további területeken végeztük el a talajjavítási munkálatokat. Rekultiválással, valamint a növényzet rend­szeres és gondos ápolásával tizenöt év alatt 83 ezer hektárról 113 ezer hektárra növeltük az évente többször is kaszálható rétek nagyságát, ahonnan hektáronként a korábbi 3,4 tonna helyett tavaly már öt tonna szénát nyertünk. A legelők feljavítá­sára fordított igyekezet eredménye, hogy egy hektár termése - szénaértékben szá­molva - másfél tonnáról 2,12 tonnára növe­kedett. A szép hozamok lehető legjobb hasznosításának elősegítésére a közel­múltban kerületi takarmányozási bizottsá­got alakítottunk, amelynek tagjai lettek a Banská Bystrica-i Rét- és Legelógazdál- kodási Kutatóintézet munkatársai is. Kö- zép-Szlovákiában ez a bizottság kapta fela­datul az ésszerű takarmányozási progra­mok kidolgozását és azok betartásának ellenőrzését. Az élvonalbeli szakemberek tanácsadással is szolgálnak a mezőgazda- sági vállalatokban a tömegtakarmányok ter­mesztéséhez, betakarításához, feldolgozá­sához és helyes tárolásához, mert fontos célkitűzésünk, hogy mindenütt számosállat­ként legalább 2,4 tonna etetni való álljon rendelkezésre a téli időszakban. Kerületünkben fontos szerepe van a le- geltetéses állattartásnak is. Jelenleg már a juhokon kívül évente több mint 10 000 hízóbikát, valamint a tehenek 40 és az üszők 23 százalékát tartják el tavasztól késő őszig a hegyi legelők. Ennél persze sokkal több állat is elférne rajtuk, de mind­eddig a szükséges műszaki berendezések hiánya, illetve a legelőkhöz vezető utak hiánya miatt csak alig 14 000 hektáron sikerült megoldani a mesterséges itatás és a póttakarmányozás gondját. Most újabb beruházásokkal folytatódik az eredményes legeltetés feltételeinek megteremtése. így az idén már 3800 hektárral nagyobb terüle­tet járhatnak be csordáikkal a pásztorok, a következő években pedig még gyorsabb ütemű lesz a további legeltetési körzetek kialakítása. Ezt különösen a szarvasmarha­hizlalás szempontjából tartjuk előnyösnek, hiszen a legelők növényzete napi 50-60 dekagrammos átlagos súlygyarapodást szavatol koncentrált takarmányok adagolá­sa nélkül, ami a hústermelés legolcsóbb módja.-Az állattenyésztésben milyen egyéb eredmények dicsérik a földművesek igyeke­zetét?-Az elmúlt tizenöt év alatt mindenütt sokat növekedett az állatállományok hasz­nossága. A tehenészetekben például kerü­leti méretben 2600-ról 3300 literre emeltük az éves fejési átlagot. Ehhez azonban tudni kell, hogy gazdaságainkban a szlovák tarka fajtánál lényegesen gyengébben tejelő pinzgaui tehenek alkotják az állomány több mint egyharmadát. A hasznosság fokozá­sával egyidejűleg jelentősen csökkent az állatelhullások mértéke. Most minden tehén után évente egy borjút és kocánként 18 malacot nevelnek fel a gondozók. így tavaly már kétszer annyi szarvasmarha-, illetve sertéshúst, valamint háromszor annyi ba­romfihúst és tojást termeltünk, mint 1970- ben. Szintén szép eredmény, hogy a hete­dik ötéves tervidőszakban az előirányzott­nál 180 000 tonnával kevesebb koncentrált takarmány is elegendőnek bizonyult az ál­lattenyésztési feladatok teljesítéséhez. E si­kerekből fakadó örömünket viszont kisebbíti az a körülmény, hogy még sok helyen indokolatlan különbségek vannak az egy­forma feltételek között gazdálkodó efsz-ek és állami gazdaságok termelésében. Nem egy esetben pedig egyazon gazdaságon belül is komoly eltérések figyelmeztetnek az irányító-, szervező és termelőmunka fogya­tékosságaira.- Hogyan akarnak változtatni ezen a helyzeten?- Mivel a lemaradozó gazdaságokban elsősorban emberi tényezőkre vezethetők vissza a sikertelenségek okai, a vezető beosztású dolgozóktól szintén megkövetel­jük, hogy tanuljanak az élenjárók bevált módszereiből. Hosszabb-rövidebb időre eddig közel háromszáz agronómust, zoo- technikust, közgazdászt, brigádvezetőt és 71 szövetkezeti elnököt irányítottunk át a kerület legjobb gazdaságaiba tapasztala­tok szerzése céljából. Az első eredmények biztatóak, de ahol a türelmi idő lejártával sem mutatkozik kellő javulás a vezetők munkájában, ott mindenképpen káderválto­zásokat kezdeményezünk. Az elmúlt évek­ben számos eset igazolta, hogy a valóban rátermett új elnök vagy igazgató hozzáértő munkatársakkal aránylag hamar rendbe­hozhatja a hosszú időn át sereghajtóként számontartott gazdaság szénáját. A Rima- szécsi (Rimavská Seő) Új Világ Egységes Földműves-szövetkezet általános fellendü­lése például azzal vette kezdetét, hogy Juhász István mérnök került az elnöki posztra. Rimajánosiban, (Rimavské Janov- ce) Zvolenská Slatinában, Liesekben, Brez- nóban és számos más helyen szintén főleg annak tudható be. a sarkalatos fordulat, hogy leváltottuk az elvárt eredményeket felmutatni nem tudó vezetőket. A helyükre állított szakemberek önmaguk és beosztott­jaik munkájával szemben sokkal igénye­sebbek, ami elengedhetetlenül fontos felté­tele az egyre nagyobb feladatok teljesíté­sének. A közép-szlovákiai párt- és állami szer­vek a következő években is sokoldalú tá­mogatást nyújtanak a mezőgazdaság fej­lesztéséhez. Az agazat teljesítményeinek fokozása - főleg az élelmiszerekkel való önellátás mértékének növelése - céljából elősegítik a termelés komplex gépesítését és a tudományos-műszaki haladás új isme­reteinek következetesebb alkalmazását. LALO KÁROLY Közép-Szlovákia földművesei következetesen teljesítik feladatai­kat • Előtérben a rét- és legelőgazdálkodás gyors ütemű fejlesz­tése • A jól átgondolt kádermunka a sikerek fontos feltétele Tanulmányozva a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi bizottságának 8. ülésén előterjesztett beszámolót az elmúlt évi állami terv teljesítéséről arra a követ­keztetésre jutottam, hogy az állattenyésztés tervezésében •komoly fogyatékosságok fordultak elő. Lényegében ennek a következménye, hogy amíg az egyik oldalon túltermelésre került sor, a másik oldalon csak nagy erőfeszítésekkel lehetett kielégíteni a társadalmi igényléseket. Természetesen ez a helyzet időszakonként kedvezőtlenül hatott a közellátásra is. A nem kívánatos kilengések elég nagyok voltak. A szarvasmarha-állomány mérsékelten csökkent. A mező- gazdasági vállalatok például 9600 tehénnel kevesebbet tartot­tak, mint a 8. ötéves tervidőszak első évének kezdete előtt, az állatok termelékenysége viszont fokozódott. A szocialista szektorban az egy tehénre jutó évi fejési átlag 3585 liter volt, 93 literrel több mint az 1985-ös évben. A hízómarhák napi súlygyarapodása darabonként 710 grammra emelkedett. Jó eredménynek számít, hogy a tejtermelés 2,5 százalékkal, a marhahús termelés 1,1 százalékkal növekedett. A tojáster­melés 60 millió darabbal volt több. Egyrészt azért, mert több tyúkot tartottak a mezőgazdasági vállalatok - sok helyen a felszámolt sertésállomány helyén - másrészt azért, mert növekedett az egy tojóra jutó évi tojáshozam. A juhállomány mintegy 3 ezer darabbal csökkent. Az indoklás szerint azért, mert a juhhús után nincs elég nagy kereslet. Az elmúlt évben a mezőgazdasági vállalatok a hízóállatok eladási tervét 100,9 százalékra, a baromfihús eladási tervét 102,7 százalékra, a tejeladás tervét szintén 102,7 százalékra, a tojáseladás tervét pedig 100,7 százalékra teljesítették. Ezzel szemben a tervezettnél 5700 tonna sertéshússal és 2500 tonna borjúhússal kevesebbet vásároltak fel. Az ingadozás főleg abból keletkezik, hogy a mezőgazdasági vállalatokban meglazult a tervfegyelem és az irányító dolgozók sem tettek meg mindent azért, hogy az állattenyésztés a társadalmi igények kielégítésével összhangban fejlődjön. A kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok és más gazdasági szer­vek nem ellenőrizték eléggé, hogy milyen módon alakul az állatállomány az egyes járásokban és mezőgazdasági vállala­toknál. Ilyen nem eléggé felelős munka miatt következhetett be, hogy nem kívánt mértékben csökkent a sertéstenyésztés­ben a kocák száma és ezért nem tudták feltölteni elegendő süldővel a hizlaldákat. Sajnos, a tervezésben továbbra sem észlelhető nagyobb javulás. A szervek valahogy nem hangol­ják össze eléggé a kínálatot és a keresletet. Ezt bizonyítják az első negyedévi termelési és eladási adatok is. Dezider Blazo- viő mérnök, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság zootechnikusa elmondotta, hogy a hízósertések napi súlygyarapodása darabonként az elmúlt évi 545 gramm­ról 528 grammra csökkent. Kocánként a mezőgazdasági vállalatoknál csak 4,14 darab malacot választottak el. A ser­téshús eladási tervét csak 92,9 százalékra teljsítették. Az adatokból arra lehet következtetni, hogy az állatok termelé­kenysége nem fokozódott. Ez a gondozók és általában a mezőgazdasági vállalatok állattenyésztését irányító szak­emberek számlájára írható. A tervezők munkája sem kielégítő. A kerületben ahhoz, hogy a sertéshús eladási tervét teljesít­hessék, 5 ezer kocával kellene többet tartani. Sajnos, ezt még részben sem sikerült teljesíteni. Igaz, hogy az elmúlt években a nem eléggé átgondolt intézkedésekkel elvették a kedvét számos mezőgazdasági vállalat vezetőjének a sertéstenyész­téstől. Előfordult, hogy olyan tenyészeteket is felszámoltak, amelyek termelékenysége megfelelő volt. Általában túlságo­san lecsökkentették a kocaállományt. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a Nyugat-szlovákiai kerü­letben csak a Trenőlni, a Trnavai és a Senicai járásban teljesítik a malacelválasztás tervét. Számos mezőgazdasági vállalatnál - a legtöbbnél a Lévai (Levice) járásban - kocán­ként évente még 16 malacot sem választottak el. A Farnadi (Farná), az Ipolysági (Őahy), a Sárói (Sárovce) Efsz-ben és a 2elizi (2eliezovce) Állami Gazdaságban még 15 malacot sem választottak el kocánként, holott a kerületben 18 darabot terveztek erre az évre. Feltehetjük a kérdést, honnan szerzik be a hizlaldákba az elegendő állományt ahhoz, hogy a sertés­hús eladási tervét teljesíthessék? A jobb eredmények eléréséhez átgondoltabb fejlesztési programokat dolgoznak ki a kerületi mezőgazdasági igazgató­ságok a mezőgazdasági vállalatokkal, a Mezőgazdasági Fel­vásárló és Ellátó Vállalattal, a törzstenyésztő vállalatokkal, a húsipari vállalatokkal, valamint az állattenyésztési termelés­sel összefüggő intézményekkel együtt. Komplex módon akar­ják megoldani ezt a problémát is. Egyrészt elérik, hogy a mezőgazdasági vállalatoknál jó termelékenységű állatokat tartsanak, s kiselejtezzék azokat az állatokat, amelyek rosszul értékesítik a takarmányt. A másik oldalon megkövetelik, hogy a felvásárló üzemek megfelelő összetételű és tápanyagban gazdag abraktakarmányt adjanak el a mezőgazdasági vállala­toknak. A termelékenység fokozását jórészt csak ilyen együtt­működéssel lehet elérni. Főleg azért, mert az új hibridek nagyon igényesek a takarmányellátásra. Ha nincs megfelelő összetételű tápanyag az abraktakarmányban, akkor termelé­kenységük lényegesen csökken. Az átfogó program az érté­kelések szerint meghozza a várt eredményeket az állatte­nyésztésben. Aránylag rövid idő alatt hazai termelésből elégít­hetik ki a sertéshús iránti igényeket. Természetesen csak akkor, ha a tervezők és a programokat kidolgozó vezetők munkájukat az új gondolkodás szellemében végzik, s az irányítást az ellenőrzéssel is összekötik. Mert csakis az ellenőrzés elhanyagolása miatt következhetett be olyan hely­zet, hogy az említett kerületben 5 ezer koca hiányzik. Ez elég nagy szám, és erre idejében fel kellett volna figyelniük a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok állatte­nyésztési osztályai dolgozóinak. BALLÁ JÓZSEF 1987. V. 1. Előrelátóbb tervezést az állattenyésztésben

Next

/
Thumbnails
Contents