Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-01 / 17. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1987. május 1. XX. évfolyam Ára 1 korona A címlapunkon elhelyezett május elsejei fénykép-össze­állítás aligha igazodik az archívumi gondossággal nyilvántartott helyszínhez és időrendi pontossághoz. A villa­násokban tettenérhető maradandóság nem ismer merev, tér­és időbeli korlátokat. A válogatásban keverednek és össze­kapcsolódnak a tágabb időszelvényt idéző színpompás felvo­nulások lencsevégre került pillanatai. Olyan mozzanatok illesz­kednek egymáshoz, amelyek már jóideje, évről évre emléke­zetessé teszik május elsejei seregszemléinket. A munka piros betűs ünnepe egyben életvidám népünnepély is, mely szinte családias varázzsal hatja át a végeláthatatlanul hömpölygő emberáradatot. A menetben, melyet a kiemelkedő eredményeket elért dolgozók, a szocialista munka hősei, magas állami kitüntetések viselői nyitnak, pattogó indulók ütemére egymás mellett vonulnak a munkatársak és barátok. Ilyenkor a feszes sorokhoz szokott fegyveres testületek tagjai is, rangra való tekintet nélkül felszabadult, derűs hangulatban vegyülnek el a színes sokaságban. Egész családok isfeltünnek, amint a kis közösségek apraja-nagyja vörös kendőket és zászlócskákat lengetve halad el a tribün előtt. Derűs, melen­gető látvány az apja vállára felkéredzkedö, el-elfáradó kis­gyermek, aki áhítattal teli önfeledt boldogsággal, magát óriás­nak érezve gyönyörködik a virágos, lobogós forgatagban. A fényképről is ránk tekintő álmélkodó gyermekarcokat az ünnepi bensőségesség megnyilvánulásaiként érzékeljük. Pedig többet jelentenek ennél. Figyelmeztetésként szólnak hozzánk: vajon, amikor a költővel együtt valljuk, hogy a munka az élet anyja, kellőképpen tudatosítjuk-e, hogy a jövő forrása is. Az idén különböző fórumokon többször is megállapítást nyert, hogy nem sok az olyan ország, amelyben az állam az emberről való gondoskodást, annak születésétől fogva egész életén át kötelességének tartja. Hazánkban a gyermekek a nyugdíjasokkal együtt a lakosságnak majd a felét kitéve a munkavégzők által teremtett javakat élvezik. S ez fokozott követelményeket támaszt a végzett munka minősége iránt. A jelenünket megalapozó, küzdelmekben megfáradt idősebb nemzedék munkájának mai folytatóitól függ, hogy a gyermek­korban levők milyen örökséget átvéve lépnek majd felnőtt­sorba. T udjuk, a szocializmus előrehaladása fordulóponthoz ér­kezett, de a gazdasági és a szociális fejlődés meggyor­sításában kívánatos fordulatot még nem sikerült elérni. A tár­sadalom valamennyi területét érintő előrelépés és a szociális gondoskodás szoros kölcsönhatásban áll egymással. S a munka ünnepén joggal kap hangsúlyt: a XVII. kongresszu­son jóváhagyott program teljesítése együtt jár - bár nehézsé­gekkel küzdve -, az életszínvonal emelésével. Erről tanúsko­dik a CSKP KB Elnöksége, a kormány, a szakszervezet és az ifjúsági szervezet vezetősége által jóváhagyott kiterjedt népjó­léti intézkedések foganatosítása. Persze, mindez csak az intenzív fejlődést előre lendítő, nagy horderejű változások végrehajtásával, a gazdaságirányítási mechanizmus átalakí­tásával érhető el. „Az a célunk, hogy az e feladatok teljesíté­séért folytatott küzdelem a legszélesebb néprétegek ügyévé váljon és hogy szilárduljon a dolgozóknak, mint országuk, üzemük, munkahelyük, városuk gazdáinak helyzete. Ez meg­követeli a szocialista demokrácia minden lehetőségének teljes mértékű felhasználását, egyszersmind további formáinak kimunkálását, hogy az emberek egyre nagyobb mértékben vegyenek részt az irányításban és az igazgatásban, hogy elmélyüljön a nyilvános tájékoztatás és ellenőrzés“ - mon­dotta Gustáv Husák a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Jövőnk forrása Kiss József XI. kongresszusán. E tanácskozás ilyen szellemben hozott döntéseket a dolgozók kezdeményezőerejét gátló akadályok és félmegoldások felszámolására. A nehézségek és tennivalók szóvátételét a munka ünnepén az alkotó igyekezet iránti tisztelet és a jövő nemzedékekkel szembeni felelősség sugallja. A felhasznált fényképek között jól kivehető a göndörhajú, csokoládé színű külföldi lányok csoportja. Lehet, hogy azóta már otthon kamatoztatják hazánkban szerzett ismereteiket. A szocialista irányba haladó afrikai oszágok igénylik és becsülik a segítő kezet, az internacionalizmus megnyilvánulá­sát. A szocialista törekvések már céljaikban is eredendően internacionalista jellegűek. Ebből következik az erők összefo­gása, az együtthaladás. S ennek távlatai egyre inkább kitágul­nak. Lehet, hogy sokak számára ma még vágyálom az olyan május elsejei felvonulás, melyben más-más nyelvű, de közös transzparensek alatt együtt menetelnek majd közvetlen együttműködéssel létrehozott közös vállalatok egységes kol­lektívájaként több szocialista ország honpolgárai. Persze, a szocialista integráció ilyen irányú elmélyülése még csak a kezdet kezdeténél tart. A csehszlovák-szovjet együttműkö­dés azonban már nem nélkülözi a gyakorlati lépéseket, a kezdeményezéseket. A közelmúltban még egyedülállónak számított az a sajtótudósítás, hogy megállapodás született a Skoda-Uralmas nevet viselő közös csehszlovák-szovjet vállalat létrehozásáról. Ma már egyre mélyebb gyökereket ereszt az a felismerés, hogy az együttműködés magasabb szintre emelése gyarapítja a szocializmus erőforrásait, meghat­ványozza a szocializmusnak a világfejlödésre, az önnön kere­tein túllépő nemzetközi összefogásra gyakorolt hatását. A nemzetközi összetartozás lángja a nagy októberi szocia­lista forradalom nyomán lobbant fel, amikor hetven évvel ezelőtt a világ egyhatodán a dolgozók lerázták a kizsákmá­nyolás bilincseit. A teremtő, szabaddá váló munka szépségei iránti igény köti össze a legerősebb szálakkal a különböző társadalmi rendszerben élő, életükben, céljaikban különböző embereket. így válik a nemzetközi munkás-szolidaritást hagyománnyá avató május elseje a népek szolidaritásának ünnepnapjává, világméretekben hirdetve: a munka csak úgy lehet a teremtő erő forrása, ha sikerül végképp elhárítani azt a veszélyt, hogy az alkotó munkát önző osztályérdekekből ■- a fejlődés legnagyobb képtelenségeként - az emberiség elpusztításának eszközévé változtassák. M unka és béke, május elseje és békeharc ikertestvérek. S ennek jelképeként köröznek a május elsejei mene­tekben a Picasso rajzának mintájára kartonból kivágott és pálcákra erősített békegalambok, kifejezésre juttatva az emberiség egyetemes békeóhaját. Az idén gondoljunk arra is: Picasso politikai elkötelezettségéhez a meghatározó ösztön­zést a fasiszta barbárság és elvetemültség fél évszázaddal ezelőtti spanyolországi rémtette adta. 1937. áprilisának végén a hírhedt Condor-légió bombavetői lerombolták a baszkok ősi városát, Guernicát. Picasso felháborodását a művészi ihlet hitvalláserejú szikrázásával adta tudtul. Alig pár napon belül, éppen ötven évvel ezelőtt, 1937. május elsején elkészültek a híressé vált Guernica című kompozíció ceruzavázlatai és olaj-grafit stúdiumai. E nagy hatású művészi alkotás is szim­bólummá vált, a brutalitás és rombolás atavisztikus látomá­sává. Az ösztön és indulat táplálta víziók felfokozott erejével e festmény az emberiséget fenyegető atompusztulás borzal­mait is képes felidézni. Az idei május elsejei seregszemlén dolgozó népünk a Szovjetunió legutóbbi fegyverzótkorlátozási és békejavas­latai mellett síkraszállva csatlakozik az atomháború rémének száműzéséért csatasorba álló, immár százmilliós tömegek harci megmozdulásaihoz. A munka, a szolidaritás és a békeharc sikereit és problémá­it mind teljesebb egységbe fogó hangulatban veszünk részt a hazánk több száz helységében lezajló hagyományos május elsejei ünnepségeken.

Next

/
Thumbnails
Contents